Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

e tIépüjság 1977. november 18. Tanácskoztak Dombóvá rótt Vita-véleménycsere a tömegsportról Szakosztályok kategorizálása Az Országos Testnevelési és Sporthivatalban — az or­szágos sportági szakszövet­ségek javaslata, valamint az előírt követelmények fi­gyelembevételével — elké­szítették az egyesületi szak­osztályok új kategóriába sorolását. Az új besorolás eltér az eddig alkalmazot­taktól, éppen az alaptevé­kenység jobb elhatárolása érdekében. A korábbi A, B, C kategóriák mellett az OTSH 6/1977. számú utasí­tása a D kategóriát is be­vezette. A fentiek figyelembevéte­lével megyénk sportegyesü­leteinek szakosztályait az alábbi kategóriákba sorol­ták. „A” kategóriás szakosz­tály nincs Tolna megyében- „B” kategóriások: Szek­szárdi Dózsa atlétikai, csel­gáncs-, kosárlabda- és lab­darúgó-szakosztálya, a Tol­nai VL női asztalitenisz-, valamint a Szekszárdi Szö­vetkezeti Spartacus kerék­páros-szakosztálya. „C” ka­tegóriába tartozik: a Szek­szárdi Dózsa ökölvívó- és súlyemelő-, a Szekszárdi Szövetkezet Spartacus asz­talitenisz- és kajak-kenu, a Dunaföldvári Szövetkeze­ti SE kajak-kenu, a Bony­hádi Szövetkezeti SE atlé­tikai, a Dombóvári VSE kosárlabda-, a TÁÉV SK teke-, valamint a Dombó­vári Spartacus úszószakosz­tálya. Megyénk sportköreinek többi szakosztályai a „D” kategóriába tartoznak. Az OTSH utasítása alapján a városi sportiskolák szak­osztályainak kategóriába sorolását — külön megálla­pított mutatók szerint — a megyei tanács vb. testne­velési és sportfeladatokat ellátó szakigazgatási szer­vének vezetője végzi el. Már rendszeressé vált,-------- hogy a> megyei sport­I híiivaital minden hónapban másutt tartja apparátusérte­kezletét. ilgy alkalom nyílik arra, hogy a megyei sport- hivatal dolgozói, valamint a járási sipontfelügyelőség dol­gozói ímegismerkedjenek egy­más munkájával, véleményt cseréljenek, sőt ha kell, vi­tatkozzanak. Az eddigi ta­pasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy1 'beváltak, hasznosak ezek az értekezle­tek. A november havi értekez­letet Domb óvó rótt — egész pontosan Gunarason tartot­ták. Ezen Somogyi György, a dombóvári városi sportfel- ügyelősóg vezetője a verseny­naptár és a tömegsport­program végrehajtásának ta­pasztalatait, valamiint a jövő évi feladatokat ismertette, majd beszámolt Dombóvár város és a városkörnyéki te­lepülések sportmozgalmának, i rá nyit ásónak tapas z tálát a i - ról. Somogyi György részletes tájékoztatást adott a tömeg­sportprogram vé g rehajtósá ról. az év során szerzett tapasz­talatairól. Beszámolójából ki- csendü'lt; van javulás, egyes versenyek kitűnően sikerül­tek, de még gond is akad. A jók között elsősorban az Unió Szövetkezetét említette, ahol példás a tömegsport­munka, mely elsősorban a vezetők érdeme. Elmondta azt is, hogy nagy különbség van a falusi és a munkahelyi spartakiád között1, az utóbbi j'avára. Szándékosan, nem té­rünk ki a beszámolók adatai­ra, inkább azt kívánjuk be­mutatni, hogy a beszámoló felett milyen Vita alakult ki, illetve milyen kérdések hang­zottak el. Az apparátus dolgozói töb­bek között megkérdezték: mi­lyen az előkészítő propagan­da Domibóvárott, illetve a vá­roskörnyéki versenyeken. A válasz: nagy a különbség az előkészítő propagandában. A legnagyobb baj, hogy anyagi­lag nem lehet bírni megfele­lő nyomtatványok, plakátok készítését. A 'legjobb előké­szítést az Unió Szövetkezet végezte, melynek megvolt az eredménye is. Volt azonban olyan üzemi verseny, ahol több üzemrészben egyszerűen nem is tudtak arról, hogy verseny van. Milyen a játék­vezető-, a versenybíró-képzés — hangzott el a következő kérdés, melyre a válasz: te­kében, kézilabdában, atléti­kában jónak mondható, de labdarúgásnál komoly gon­dok akadnak. A közelmúlt­ban hirdettek labdarúgó- játékvezetői tanfolyamot, melyre mindössze egy jelent­kező lukadt. iMilyen segítséget kapnak tömegsportversenyekre a szervezők? A válasz: a szö­vetségek minden esetben se­gítik a versenyek rendezését, versenybírók biztosítását, de a KISZ, valamint a szakszer­vezet is nagy segítséget ad a tümegsportversenyekhez. Ar­ra a kérdésre, hogy elegen­dő-e a tervezett .tömegver­seny, Somogyi György így válaszolt: — (Mi is tudjuk, hogy nem. több kellene, de jelenleg ennél többre nem vagyunk képesek. Úgy ér­zem, jó úton járunk, de sok még a javítanivaló. Elsősor­ban a mozgás, a testedzés és a nevelés1 elsődleges célunk. Pozitív változás található egy-egy üzemi verseny nyo­mán. Akik korábban a ve- télytársban majdhogy ellen­séges láttáik, ma már sport­barátot látnak. Megtanulták, hogy a sportban nemcsak győzni, veszteni is lehet. És ez már a fejlődés biztos jele. Feltétlen eml,ítés,t keli --------------- lenni még azok­ról a témákról, melyek szó­ba kerültek. így például Kar­dos György, a megyei sport- hivatal osztályvezető-helyet­tese szerint ketté kell válasz­tani a t'ömegsportmiunkát, il­letve annak értékelését. Egy városiban, járási székhelyen lényegesen, más a tömeg­sport, mint a községekben. Dombóvárhoz 15 község tar­tozik, a beszámoló mégis csak egy községet minősített jó­nak és négyet megfelelőnek, ezek szerint tíz helyen egy­általán nem beszélhetünk tö­megsportról. Várkonyi Béla, Szekszárd város sportfelügye­lője szerint Dombóvárnak is hasonló gondjai vannak, mint Szekszárdna'k. Dombó­várait éppúgy megtalálható az a visszás helyzet — a je­lek szerinti mint Szekszár- don: a szakmai versenyeken a rendezés enyhén szólva nem jó, ugyanakkor a verseny­bírókat túlfizetik és olyan értékes tiszteletdíjakat ad­nak, mely nem áll arányiban az elért eredménnyel, a szín­vonallal. Nagy gondot jelent az is, hogy a versenyek idő­pontja ütközik. Jó lenne még ez évben egyeztetni a három város sporteseményeinek idő­pontját. L eposa Béla, a sportrendez­vény-iroda vezetője örömé­nek adott kifejezést, hogy az alapfokú versenyeknél némi javulás tapasztalható, de ez ne csak 'a sportifelügyelők, hanem a helyi szervek fel­adata is legyen. A pénzügyi előírásokat, a normákat tu­domásul kell venni, legyen az bármilyen verseny. Ezen a téren kell valamit tenni, hogy a jövőben megszűnje­nek a túlfizetések, olyan tisz­teletűi j-alk adása, melyek át­vevője sok esétben semmit sem tesz azért. Szarvas Antalné, -a tamási járási sportfelügyelőség veze­tője szerint, addig míg a dombóvári járásiban a társ­szervek jól együttműködnek, a tamási járásiban ez nincs meg, és ennek oka a sok kü­lönböző ütközés. Tamásiban sók eseményt azért nem tud­nak megrendezni, mert nincs létesítmény vagy iterem. Az Utóbbiakért olyan összegeket kérnek, hogy egyszerűen nem lehet kifizetni. A falusi tö­megsportért a tanácsok fele­lősek, a feladatot megkapták hozzá, de a szükséges pénzt nem. Így nem lesz megoldott faluhelyen a tömegsport. Azo­kon a helyeken, ahol egyesü­letek vannak, örülnek, ha a versenysportot zökkenőmen­tesen megoldják, nemhogy a tömegsportra jutna energiá­juk és 'pénzük. Az is tartha­tatlan helyzet, hogy hatalmi szóval döntenek, attól függ, ki mennyire szereti iá spor­tot, 'hogy a termelőszövetke­zet mennyi pénzt ad, vagy egyáltalán ad-e. Link iFerenc, a sportrendez­vény-iroda munkatársa sze­rint a falusi spartakiád mély­ponton van, de ennek az is oka, hogy alapfokon a ren­dezést nem jól kezdjük szer­vezni. A sport nemcsak hiva­tali, hanem érzelmi munka is. Hia megtaláljuk községen­ként azt a személyt, aki eg-y- egy sportágat szeret, és fel­kérjük szervezésre, biztos jól sikerült a helyi verseny. így lennének jó helyi, majd já­rási döntők. A szakszervezeti versenyek díjazásét ő is meg- - említette, hogy volt olyan versenyen, aihől egy női dol­gozó négy pingpon giménkőz.ést játsizott. (de az is olyan volt, hogy nem sok köze volt a sporthoz), mégis ezer forint feletti krisitályvázát kapott. A szakmai központoknál van pénz 'tiszteletdíj'ra, és ezért van az, hogy aki éveken át heti négy-öt edzésen részt vesz, rendszeresen versenyez, közepes szintet elér, néhány forintos éremhez jut, míg a szakszervezeti versenyeken alapfokú tudással ezer-két­ezer forint értékű tisztelet- díjat is össze lehet szedni. GyimeSi György, a KISZ dombóvári városi Bizottságá­nak titkára elmondta: — Az „Edzett ifjúságért” .mozgalom többet hozott a sportban és az együttműködésben az idén, mint a megelőző négy­öt évben összesen. Beszá­molt, milyen, kedvező válto­zások voltaik a tömegsport ja­vára. A KISZ városi bizott­sága például 50 ezer forintot adott tömegsport-felszerelés vásárlására. Örömmel újsá­golta: .az Uniónál megalakult a természetjáró szakosztály. Beszélt a propagandáról, mely nem olcsó dolog. Pél­dául az április 4.-i verseny propagálására több mint há­romezer forintot költöttek. Beszélt a .fedikésizítésről, és el­mondta azt is, van olyan, aki évente két hónapot, ,va.gy még annál .is többet különböző tanfolyamokon, tölt, ezalatt viszont a munkáját nem vég­zi senki. Előfordul!, hogy ez a tömegsport rovására is megy. Elmondta azt is, a KISZ Damhóvárott milyen együttműködést tart fenn az iskolákkal és az mennyire hasznos és eredményes. •Herczig Gábor, a sporthiva­tal elnöke szerint a jól össze­hozott vitaindító, valamint a felszólalások megmutatták, elsősorban hol a baj a tömeg­sportnál. Több alapfokú ver­senyt kell rendezni és igaza van Link Ferencinek is, ami­kor azt javasolja1, hogy nem­csak a itanácsót, hanem a községben minden sportsze­rető embert .mozgósítani kell a cél érdekében. A társszer­vekkel a verseny időpont ok at feltétlen egyeztetni kell, hogy a sporthivatal tudta nélkül ne legyen rendezvény. Be­szélt a tamási, teremproblé- márói is, mely — szerinte — megoldható és azt nem is szabad soká halogatni. El­mondta azt is, hogy Szek­szárd on például sokszorosí­tott meghívókat raktak a KlSZ-esek a postaládákba, így hívták a város lakóit a kocogónapra. Lehet, hogy ez a lényegesen olcsóbb megol­dás több eredményt hoz, mint a több ezer forintos. Brunner Vince, a dombó­vári Városi Tanács elnö'k- helyettese összegezte a közel­múlt időszak tapasztalatait, mely szerinte pozitív. Ismer­tette azt a határozatot, mely szerint az üzemek ne alakít­sanak sportkört, hanem a te­hetségeseket a meglévő szak­osztályokba irányítsák, ők vi­szont a tömegsporttal foglal­kozzanak. Az elkövetkező feladatok között említette, hogy a szakosztályok élére olyan vezetőket keresnek, akik nemcsak szakmailag, de emberileg is megfelelnek a követelményeknek. A nnpovp és a járások---------—— sportvezetői, v alamint Dombóvár képvi­selői elégedetten távozhattak. Igaz, bőven van még javíta­nivaló, de világosan, fogal­mazták:, nem „ködösítettek”. Nyíltan beszéltek azokról a súlyos gondokról/ melyek még akadályozzák a jobb tö- megsportmiunkát. — kas — Kosárlabda NB II Sz. Dózsa -Komlói Bányász 104:45 (50:22) Szekszárd, vezette: Mély­kúti, Parádi. Sz. Dózsa: Harsányi (30), Palotás (8), Skoda (20), Varga (19), Szi­lágyiné (10). Csere: Janko- vics (—), Farkas (5), Gyur- csák (—), Nagy (4), Várko­nyi (8). Kissé nehezen len­dült játékba a Dózsa, nyom­ta a lányokat az a tudat, hogy tavasszal vereséget szenvedtek a Bányásztól. Az első percben már 4:0-ra ve­zetett a Bányász. A Dózsa a 2. percben egyenlített. Tapodi edző ekkor időt kért, ami használt a csapatnak, mert a 7. percben már a Dózsa vezetett 18:8-ra. Ez­után már nem engedték ki kezükből az irányítást, fo­kozatosan növelték előnyü­ket. 11. perc 26:12. Fegyel­mezetten, időnként nagyon jól játszottak. 14. perc 36 :16. Az utolsó 6 percbé'n még csak fokozták az ira­mot, a pontszerzésben Har­sányi és Skoda járt az élen. 19. perc 46:22. Az utolsó percben sem hagyott alább a lendületük, Harsányi do­básával, valamint Varga büntetőivel még négy pon­tot szereztek. A második félidőben fo­kozatosan növelték előnyü­ket. 3. perc 58:27. A Komló csak elvétve szerzett pon­tot, ami a Dózsa jó véde­kezését dicséri. Több lab­dát is megszereztek a szek­szárdiak és olyan támadáso­kat vezettek, melyek a kis­számú nézősereget tapsra ragadtatták. A Dózsa játé­kosai nem ismertek elve­szett labdát. Mindezek után a 11. percben már 76:35-re vezettek, a három számje­gyű győzelem elérése reális cél volt. 15. perc 85:45. A csereként beállt Várkonyi büntetőből, majd három szép akció kosárral növelte az előnyt. Az utolsó öt percben a Komló már pon­tot sem tudott szerezni. Nem így a Dózsa. A 19. percben már 97:45-re vezet­tek a szekszárdiak és to­vábbra sem csökkentették az iramot. A 20. percben Var­ga szerezte a 100. pontot, majd Palotás és Nagy ko­saraival alakult ki a nagy­arányú, fölényes hazai győ­zelem. Ezen a találkozón is ,a csapat egységessége, fegyel­mezett, időnként kitűnő já­téka volt a meghatározó té­nyező. Azt nyújtotta a csa­pat, amit már régen vártak tőle. A szekszárdi csapat leg­közelebb november 26-án Székesfehérvárott, az Ika­rusz ellen szerepel. Dombóváron, a Gárdonyi Géza Általános Iskola udva­rán KRESZ-vetélkedőt ren­dezett a Közlekedésbiztonsá­gi Tanács, melyen a város és környéke kilenc általános is­kolájának itízfős csapatai sze­repeltek. A vetélkedő a köz­lekedési szabályokkal kapcso­latos kérdéseket tartalmazó tesztlapok kitöltésével kez­dődött. Ezután a rendkívül nagy ügyességet kívánó gya­korlati feladatok megoldása következett. Közülük a leg­nehezebb feladatnak, a bil­lenő pallón való négy másod­perces kerékpáros egyensú­lyozás bizonyult. A versenyt fiúknál az újdombóvári, lá­nyoknál pedig a kurdi iskola csapata nyerte­A Gőgös Ignác Gimnázi­um udvarán harmincnégy középiskolás részvételével a kismotor kategóriában ren­deztek hasonló vetélkedőt. A sikeres vizsgázók kismotor­vezetői engedélyt kaptak. — Tilinger — Szlalomozás az akadályok között Célba dobás kerékpárról Segítő kezek a billenő pallón

Next

/
Oldalképek
Tartalom