Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-16 / 269. szám
1977. november 16. Képújság 3 Szépen csillog mellén a munka érdemrendje Engedje meg az Olvasó, hogy a bevett szokásoktól eltérően ne Baka Istvánról, Baka elvtársról írjak, hanem — szívem szerint valóan — Baka Pistáról. Pedig rangját tekintve városunk egyik legjelentősebb üzemének párttitkára, osztályvezető-helyettes, köztiszteletben álló ember, akire — a szólásmondás szerint — fel lehet nézni. Életkorát tekintve pedig még féltucat esztendő se választja el a nyugdíjtól. A bizalmas megszólítás oka pedig: a gyerek- és felnőttkor több együtt eltöltött évtizede, meg aztán egy szakmabéli kollégám apja, de leginkább a közös pártmunkában eltöltött sok-sok év. Vezessük be azzal, amivel voltaképpen befejezni kellene ezt az írást. Baka István 1977. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából megkapta a Munka Érdemrendet. — Kezdjük, Pista a legelején. — Szekszárdi vagyok, tudod, apám kőművessegéd volt, nekem is hamar kellett kezdeni a munkát. Tizenkét éves korom óta dolgozom. A hat elemi elvégzése után egy kereskedésben kifutó voltam. Utána kitanultam a férfifodrász-szakmát. Fodrászkodásom nem sokáig tartott, mindössze fél évig, mert 1940-ben bevonultam katonának. 1945-bfen kerültem haza és egy év múlva már tagja voltam a demokratikus rend- őrségnék. 1957. november 1- ig voltam rendőr. Akkor kerültem a vasipari vállalathoz, azóta egyfolytában itt dolgozom, pontosabban most már a jogutódnál. (A jogutód a BHG Híradástechnikai Vállalat szekszárdi gyára.) — Egy munkahelyen, önmagában is tiszteletre méltó, hát még úgy, hogy közben állandóan társadalmi munkás is voltál. — Technikusként kezdtem, az autójavító-üzemben. A szerviz művezetője, később üzemvezetője voltam. Aztán még később szolgáltatásvezető. Most osztályvezető-helyettes vagyok. — És párttitkár... — Annak is van előzménye, mert előtte két évig én voltam a szakszervezeti bizottság titkára. Onnan „léptem feljebb” 1961 novemberében, akkor választottak meg a pártalapszervezet titkárának. — De sokszor elhangzott már eddig is, hogy november. Játsszunk egy kicsit a dátumokkal. — Nos. November 5-én — húsz évvel ezelőtt — lettem a vasipari vállalat dolgozója. Novemberben lettem szó-titkára, két évvel később ugyancsak novemberben párttitkár. Tavaly novemberben volt negyvenéves a munkaviszonyom. Novemberben szereltem le a rendőrségtől. Most novemberben kaptam a kormánykitüntetést. De ez tényleg csak játék a dátumokkal. Nem, nem novemberben születtem... Most hadd szóljon az újságíró. Tizennégy fővel alakult meg annak idején a pártszervezet, ma a létszám 77. Sikerült egy kiváló kollektívát összekovácsolni, olyan vezetőséggel az élén, «melynek bármelyik tagja alkalmas lenne titkárnak. — Pista! Eredetileg azt akartam ezután megkérdezni, melyek a legnagyobb örömeid, miket tartasz további tennivalóknak, de szólhatnál a gondokról is. Annyiben módosítani vagyok kénytelen, hogy melyek a legfrissebb örömeid, hiszen mindaz, amit elmondtál egy nagyon szép, értékes és sikerekben gazdag munkáséletet rajzol elénk. — Legfrissebb, vagy mondjam úgy, hogy legnagyobb örömeim? Nem azért mert így illik mondani, hanem azért mert valóságosan így van: legnagyobb örömöm most ez a kitüntetés. Ezt is megértem. Nem ezért tettem, amit tettem, de jólesett. És ez a jó kollektíva, ha ezt látnád... Ez is öröm. Magánéletemben talán a fiam sikere a legemlékezetesebb. Megjelent az első önálló verseskötete. remélem követi több is. — Gondjaim is vannak. Közeledik a nyugdíj, nem tagadom, ennek nem örülök, Hanem ha nyugdíjba megyek, a pártmunkától akkor se válók meg. Nem kell nekem másodállás, de pártm unka az kell. Akarok dolgozni. Most meg itt a legnagyobb tennivaló, kinevelni a rátermett utódot, akit a következő ciklusra tiszta szívvel ajánlhatok a tagságnak. Az üzemi életben eddig inkább csak sikerélményeink voltak, az idén sajnos gondjaink is vannak. Majd megoldjuk... Baka Pista közben munkásőr is, 1958 óta, tagja a városi-járási törzsnek. Biztosan találkozunk még valamely nagy ünnepen, munkásőrruhában. vagy civilben. Tudom, hogy Baka Pista mellén tiszta fényben csillog majd a munka megérdemelt érdemrendje. LETENYEI GYÖRGY Csend van a csillagdában — Igazán jól jönne most, ha munkájuk végzéséhez az újságírók is kapnának védő- öltözetet ! Ez a gondolat, motoszkált az agyamban a minap, amikor jobb sorsra érdemes ve- iliúrkábátomról legalább félóra hosszat szedegettem a ráakaszkodott giz-gazt. Persze úgy kellett nekem: minek gázoltam* bele a szekszárdi esi Mag vizsgálót körülfonó gyomok szövevényébe. Csakhogy az embert mindig vonzza*, ha bevillan tihat a zárt ajtó mögé, különösen akkor, ha a bámészkodást kitört ablakszemek kínálják. Bár a csillagokat nem*, de a berendezést annál inkább szemügyre vehettem. Azt a dobogót, amely — Bucher Flóriánnak, a szekszárdi TIT természettudományi szaktitkárának véleménye szerint — könnyedén rezonálni kezd, s a mozgását a ráhelyezett műszer azonnal átveszi. Erről a műszerről Pesti Gyula, a szekszárdi csillagászszakkör vezetője,' a Garay János Gimnázium matematika— fizika szakos tanára ^dott bővebb felvilágosítást. A távcső, vagyis Newton-refraktor, tizenöt centiméter átmérőjű, régi és gyenge konstrukció. A bemutatót nem ezzel, hanem a gimnázium 6,5 centi- méteres, hordozható, lencsés távcsövével végezték, mivel az új távcső felszerelésének ügye évék óta húzódik. — ígéret, az van. „Csinálják”, akárcsak a tavaly elszakadt drótkötélrendszert, amely a kupola nyitására hivatott — mosolyodik el kesernyésen a gimnáziumban folytatott beszélgetésünk közben Pesti Gyula, majd hozzáfűzi: — Az ilyesmi elkedvetleníti az embert. Egyetértünk, noha a szekszárdi csillagvizsgáló csendes haldoklásában ezek, az ideálisnak valóban nem. mondható körülmények csupán az egyik szerepet játsszák. A másik — s gyanítom: ez a tényleges főszerep —, a személyi feltételeknek jut. Kevés a csillagászat iránt érdeklődő ember, olyannyira, hogy a Garay János Gimnáziumban működő csiitlagász- szákkör az idén, jelentkező hiányában dolgozni se kezdett. Ez az oka annak, hogy a csillagda ajtaja június óta zárva... — A szakkör tagjai rendszerint az én diákjaim közül kerülnek ki — folytatja Pesti Gyula. — Pedig szívesen látnék bárkit a városból, aki kedvet érez a világmindenség egy részének megismerése iránt. Mondjuk, minden két hétben egyszer, péntek délutánonként tudnék időt szakítani a szakköri foglalkozásokra. Nekem is rengeteg a dolgom, esti egyetemre járok. fotószakkört vezetek, és hozzá még a család, soroljam tovább? Éppen ezért örülnék, ha segítőtársam akadna, egy mérnök vagy tanár személyében. Talán most javul egy kissé a helyzet, mert az egyik volt tanítványom csillagásznak készül és szívesen tartana előadást. Ki lesz a közönség, azt még magam sem tudom. Igaz, én nem vagyok az az ember, aki széles körben népszerűsíti azt, amit csinál. Remélem, most az újság segítséget nyújt ebben. Egyébként van egy anekdotának is beillő történetem. Valahol az Alföldön egy idős parasztember — alighanem juhász az illető — kétágasból faragott állványt a maga eszkábálta, égboltot kutatótávcsövének. Megértem törekvését, mert én is átéltem azt a gyermeki örömet; amit akkor éreztem, amikor a legelső, kezdetleges kis távcsövemen megpillantottam a Hold •krátereit. Nálunk ennél azért lényegesen jobb feltételek fogadnák az amatőr csillagászokat. Kár, hogy hiába várjuk őket. — Mi lesz a szekszárdi csillagvizsgáló sorsa? A kérdésre Bucher Flórián természettudományi szaktitkár próbál választ adni. lévén a csillagda működtetője a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat. — Nem új keletű a probléma. A csillagvizsgáló építtetését 1964-iben kezdte meg a TIT. Sajnos, az a kis csoport, amely az indulásnál oly boldogan fogadta a lehetőséget, széthullott, legtöbben elköltöztek Szekszárdiéi. Azóta a csillagda működése szakaszos. Vezették mór tiszteletdíjért, társadalmi munkában, de az e célra megfelelő emberekben sosem volt túl nagy a választék. Bony- hádnak például irigylésre ínéltó a helyzete. Az ottani csillagászkör lelkes tagokkal rendelkezik, nemrégiben saját készítésű, jó minőségű távcsövet avattak. Másutt is él az amatőr csillagászat. Dombóvár és Paks neve érdemel említést. Mindenesetre a szekszárdi csillagvizsgáló körüli gondok nem jelentik azt, mintha a csillagászattal mostohagyerek módjára bánnánk itt a TIT- nél. Éppen most fő a fejem, hogy a november 14-től december elsejéig tartó „csillagászati hetek” egyJkét, még nem rögzített programiját elintézzem. Neves szakembereket kértünk fel közreműködésre. A legismertebb közülük valószínűleg Kulin György professzor. Reméljük, hogy hasznosnak bizonyul ez a rendezvénysorozat — s kívánatos lenne a csillagvizsgáló életének felélénkülése is — lévén a csillagok megismerése nem csupán hasznos időtöltés, de egyúttal a természettudományos világkép megalapozásának egyik módja is. Ebben maradtunk. KOVÁCS MÁRIA Gyomok szövevényében Nagyobb zökkenők nélkül kezdődött a tanév Alig két hónapja, hogy elkezdődött a tanév, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán. A százhat tanuló azonban nem érezhette meg, hogy itt egy új intézmény indulásáról van szó. Az elmúlt két hónap munkájáról beszélgettünk a tagozat vezetőjével, dr. End- rédi Lajossal. — Merem állítani, hogy egy régi intézményben sem kezdték volna a tanulók se rosszabb, se jobb körülmények között a tanévet. Az ját költségvetésünkből is költöttünk könyvre. Nagyon szép állomány van együtt. Hogy biztos határidőt mondjak, februárban megnyílik. — Az általános iskolások jelenléte nem zavarja az oktatást? — A gyakorló iskolások a földszinten egyáltalán nem, de szívesen vállaltuk a négy vendégosztályt is. A Béla téri épület életveszélyessé vált, a gyerekeket el kellett helyezni. Nem mondom, hogy a második emeleten kifejezetten ideális a alapvető feladatot, a képzést nem gátolta semmi. Egyedül az orosz szakkollégium nem indulhatott meg, mert nem találtunk megfelelő oktatót, de ez legfel- jabb ha tíz-tizenkét hallgatót érint. Ök is választhat-' tak az ének, zene, rajz és a testnevelés közül. Az oktatás egyéb tárgyi feltételei jók, a szükséges felszerelések megvannak. Már használjuk a 18-szor 36 méteres tornatermet is. — És a lélektani laboratórium? — Az még nincs, de a szükséges műszereket nagyon szívesen kölcsönadja a pályaválasztási intézet. A pártszervezet már az induláskor megalakult, aztán a KISZ is. Ahol arra szükség van, ott mindenütt önálló bizottságok létesültek, de a képviseletünk minden kaposvári bizottságban is biztosított. A szakszervezet most alakul. Elkészült a szervezeti és működési szabályzatunk is. A tudományos diákkörökből pillanatnyilag hét van, ez idők folyamán csak több lehet, az oktatógárda bővülésével együtt. A körökbe mintegy hetvenen jelentkeztek. Megszerveztük a számukra a kutatásmetodikai tanfolyamot. Ha az alapvető tudnivalókat elsajátították, kezdődhet a munka. — Jelenlegi oktatógárdánkban vannak olyanok, akik már folytattak tudományos kutatást. Az ő közreműködésükkel és szükség szerint más előadók bevonásával számukra is megszerveztük a kutatásmetodikai tanfolyamot, hogy elkezdődhessék a tudományos kutatómunka. — A főiskola könyvtára nyilvános pedagógiai könyvtárként fog működni. — Már itt van a Pedagógus Továbbképzési Intézet könyvállománya, ami eddig hely hiányában a bonyhádi Petőfi Gimnáziumban volt. A Kulturális Minisztériumtól kaptunk százötvenezer forintot könyvvásárlásra, sazsivaly, de legalább megszokják a jövendő tanítók. Most már a gyakorló iskolások napközis ügye is rendeződött. Eredetileg csak öt csoport indítására volt engedélyük. Még ezzel sem volt rosszabb a napközisek aránya, mint más szekszárdi iskolában. Mi is nyolcvan százalékuknak tudtunk délutáni foglalkozást biztosítani. Az igény ennél nagyobbnak bizonyult, de egyetlen gyerek sem maradt ebéd vagy délutáni felügyelet nélkül. Gyakorlatilag már működik a hatodik csoport, póthitelből, januártól engedélyezték, decemberben pedagógust is vehetünk fel. — Hogy áll a kollégium, a strand és a gyakorlóiskola építése? — Folynak a beruházás előtti tárgyalások. Háromszázfős kollégium épül, 16 tantermes iskola és sportudvar fürdőmedencével. Van ezzel kapcsolatban egy elképzelésem, aminek a realitását még ki kell számítani, de szerintem nem Kerülne többe, mint amennyi pénz a beruházásra van. Ez az épület általános iskolának készült, mozgatható falakkal. Nem lenne nehéz újra huszonnégy tantermet csinálni belőle. A város nyerne nyolc tantermet. Nagyteremre előbb-utóbb úgyis szükségünk lesz, ahogy nőnek az évfolyamok. Csak tervezés kérdése, hogy a tizenhat tanterem helyett egy főiskolának ideálisabb épület készüljön. Azért merem állítani, hogy nem lenne lényegesen drágább, mert a kisebb főiskolai csoportoknak és az oktatóknak jóval kisebb helyiségek is megfelelnek, mint amekkorák az általános iskolai osztálytermek. A kérdésben majd a szakemberek döntenek. Még annyit hadd mondjak el, hogy a hallgatóink kollégiumi elhelyezésével és a konyhával is meg vagyunk elégedve. — Köszönjük a tájékoztatást. — Ihárost — ■ • Diákok, oktatástechnikai foglalkozáson
