Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

1977. november 16. Képújság 3 Szépen csillog mellén a munka érdemrendje Engedje meg az Olvasó, hogy a bevett szokásoktól el­térően ne Baka Istvánról, Ba­ka elvtársról írjak, hanem — szívem szerint valóan — Ba­ka Pistáról. Pedig rangját te­kintve városunk egyik legje­lentősebb üzemének párttit­kára, osztályvezető-helyettes, köztiszteletben álló ember, akire — a szólásmondás sze­rint — fel lehet nézni. Élet­korát tekintve pedig még fél­tucat esztendő se választja el a nyugdíjtól. A bizalmas megszólítás oka pedig: a gyerek- és fel­nőttkor több együtt eltöltött évtizede, meg aztán egy szak­mabéli kollégám apja, de leginkább a közös pártmun­kában eltöltött sok-sok év. Vezessük be azzal, amivel voltaképpen befejezni kelle­ne ezt az írást. Baka István 1977. november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója alkal­mából megkapta a Munka Érdemrendet. — Kezdjük, Pista a legele­jén. — Szekszárdi vagyok, tu­dod, apám kőművessegéd volt, nekem is hamar kellett kezdeni a munkát. Tizenkét éves korom óta dolgozom. A hat elemi elvégzése után egy kereskedésben kifutó voltam. Utána kitanultam a férfifod­rász-szakmát. Fodrászkodá­som nem sokáig tartott, mindössze fél évig, mert 1940-ben bevonultam katoná­nak. 1945-bfen kerültem haza és egy év múlva már tagja voltam a demokratikus rend- őrségnék. 1957. november 1- ig voltam rendőr. Akkor ke­rültem a vasipari vállalat­hoz, azóta egyfolytában itt dolgozom, pontosabban most már a jogutódnál. (A jogutód a BHG Hír­adástechnikai Vállalat szek­szárdi gyára.) — Egy munkahelyen, ön­magában is tiszteletre méltó, hát még úgy, hogy közben állandóan társadalmi mun­kás is voltál. — Technikusként kezdtem, az autójavító-üzemben. A szerviz művezetője, később üzemvezetője voltam. Aztán még később szolgáltatásveze­tő. Most osztályvezető-helyet­tes vagyok. — És párttitkár... — Annak is van előzmé­nye, mert előtte két évig én voltam a szakszervezeti bi­zottság titkára. Onnan „lép­tem feljebb” 1961 novembe­rében, akkor választottak meg a pártalapszervezet tit­kárának. — De sokszor elhangzott már eddig is, hogy novem­ber. Játsszunk egy kicsit a dátumokkal. — Nos. November 5-én — húsz évvel ezelőtt — lettem a vasipari vállalat dolgozója. Novemberben lettem szó-tit­kára, két évvel később ugyancsak novemberben párttitkár. Tavaly november­ben volt negyvenéves a mun­kaviszonyom. Novemberben szereltem le a rendőrségtől. Most novemberben kaptam a kormánykitüntetést. De ez tényleg csak játék a dátu­mokkal. Nem, nem novem­berben születtem... Most hadd szóljon az új­ságíró. Tizennégy fővel ala­kult meg annak idején a pártszervezet, ma a létszám 77. Sikerült egy kiváló kol­lektívát összekovácsolni, olyan vezetőséggel az élén, «melynek bármelyik tagja alkalmas lenne titkárnak. — Pista! Eredetileg azt akartam ezután megkérdezni, melyek a legnagyobb öröme­id, miket tartasz további ten­nivalóknak, de szólhatnál a gondokról is. Annyiben mó­dosítani vagyok kénytelen, hogy melyek a legfrissebb örömeid, hiszen mindaz, amit elmondtál egy nagyon szép, értékes és sikerekben gazdag munkáséletet rajzol elénk. — Legfrissebb, vagy mond­jam úgy, hogy legnagyobb örömeim? Nem azért mert így illik mondani, hanem azért mert valóságosan így van: legnagyobb örömöm most ez a kitüntetés. Ezt is megértem. Nem ezért tettem, amit tettem, de jólesett. És ez a jó kollektíva, ha ezt lát­nád... Ez is öröm. Magánéle­temben talán a fiam sikere a legemlékezetesebb. Megje­lent az első önálló verseskö­tete. remélem követi több is. — Gondjaim is vannak. Közeledik a nyugdíj, nem ta­gadom, ennek nem örülök, Hanem ha nyugdíjba me­gyek, a pártmunkától akkor se válók meg. Nem kell ne­kem másodállás, de pártm un­ka az kell. Akarok dolgozni. Most meg itt a legnagyobb tennivaló, kinevelni a ráter­mett utódot, akit a követke­ző ciklusra tiszta szívvel ajánlhatok a tagságnak. Az üzemi életben eddig inkább csak sikerélményeink voltak, az idén sajnos gondjaink is vannak. Majd megoldjuk... Baka Pista közben mun­kásőr is, 1958 óta, tagja a városi-járási törzsnek. Biztosan találkozunk még valamely nagy ünnepen, munkásőrruhában. vagy ci­vilben. Tudom, hogy Baka Pista mellén tiszta fényben csillog majd a munka meg­érdemelt érdemrendje. LETENYEI GYÖRGY Csend van a csillagdában — Igazán jól jönne most, ha munkájuk végzéséhez az újságírók is kapnának védő- öltözetet ! Ez a gondolat, motoszkált az agyamban a minap, ami­kor jobb sorsra érdemes ve- iliúrkábátomról legalább fél­óra hosszat szedegettem a ráakaszkodott giz-gazt. Per­sze úgy kellett nekem: mi­nek gázoltam* bele a szek­szárdi esi Mag vizsgálót körül­fonó gyomok szövevényébe. Csakhogy az embert min­dig vonzza*, ha bevillan tihat a zárt ajtó mögé, különösen akkor, ha a bámészkodást ki­tört ablakszemek kínálják. Bár a csillagokat nem*, de a berendezést annál inkább szemügyre vehettem. Azt a dobogót, amely — Bucher Flóriánnak, a szekszárdi TIT természettudományi szaktit­kárának véleménye szerint — könnyedén rezonálni kezd, s a mozgását a ráhelyezett mű­szer azonnal átveszi. Erről a műszerről Pesti Gyula, a szekszárdi csillagászszakkör vezetője,' a Garay János Gimnázium matematika— fizika szakos tanára ^dott bő­vebb felvilágosítást. A táv­cső, vagyis Newton-refraktor, tizenöt centiméter átmérőjű, régi és gyenge konstrukció. A bemutatót nem ezzel, ha­nem a gimnázium 6,5 centi- méteres, hordozható, lencsés távcsövével végezték, mivel az új távcső felszerelésének ügye évék óta húzódik. — ígéret, az van. „Csinál­ják”, akárcsak a tavaly el­szakadt drótkötélrendszert, amely a kupola nyitására hi­vatott — mosolyodik el ke­sernyésen a gimnáziumban folytatott beszélgetésünk közben Pesti Gyula, majd hozzáfűzi: — Az ilyesmi elkedvetlení­ti az embert. Egyetértünk, noha a szek­szárdi csillagvizsgáló csendes haldoklásában ezek, az ideá­lisnak valóban nem. mondha­tó körülmények csupán az egyik szerepet játsszák. A másik — s gyanítom: ez a tényleges főszerep —, a sze­mélyi feltételeknek jut. Kevés a csillagászat iránt érdeklődő ember, olyannyira, hogy a Garay János Gimná­ziumban működő csiitlagász- szákkör az idén, jelentkező hiányában dolgozni se kez­dett. Ez az oka annak, hogy a csillagda ajtaja június óta zárva... — A szakkör tagjai rend­szerint az én diákjaim közül kerülnek ki — folytatja Pesti Gyula. — Pedig szívesen lát­nék bárkit a városból, aki kedvet érez a világminden­ség egy részének megismeré­se iránt. Mondjuk, minden két hétben egyszer, péntek délutánonként tudnék időt szakítani a szakköri foglalko­zásokra. Nekem is rengeteg a dolgom, esti egyetemre já­rok. fotószakkört vezetek, és hozzá még a család, soroljam tovább? Éppen ezért örülnék, ha segítőtársam akadna, egy mérnök vagy tanár szemé­lyében. Talán most javul egy kissé a helyzet, mert az egyik volt tanítványom csil­lagásznak készül és szívesen tartana előadást. Ki lesz a közönség, azt még magam sem tudom. Igaz, én nem va­gyok az az ember, aki széles körben népszerűsíti azt, amit csinál. Remélem, most az újság segítséget nyújt ebben. Egyébként van egy anekdo­tának is beillő történetem. Valahol az Alföldön egy idős parasztember — alighanem juhász az illető — kétágas­ból faragott állványt a maga eszkábálta, égboltot kutató­távcsövének. Megértem tö­rekvését, mert én is átéltem azt a gyermeki örömet; amit akkor éreztem, amikor a leg­első, kezdetleges kis távcsöve­men megpillantottam a Hold •krátereit. Nálunk ennél azért lényegesen jobb feltételek fo­gadnák az amatőr csillagá­szokat. Kár, hogy hiába vár­juk őket. — Mi lesz a szekszárdi csillagvizsgáló sorsa? A kérdésre Bucher Flórián természettudományi szak­titkár próbál választ adni. lévén a csillagda működtető­je a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat. — Nem új keletű a prob­léma. A csillagvizsgáló épít­tetését 1964-iben kezdte meg a TIT. Sajnos, az a kis cso­port, amely az indulásnál oly boldogan fogadta a lehe­tőséget, széthullott, legtöbben elköltöztek Szekszárdiéi. Az­óta a csillagda működése szakaszos. Vezették mór tisz­teletdíjért, társadalmi mun­kában, de az e célra meg­felelő emberekben sosem volt túl nagy a választék. Bony- hádnak például irigylésre ínéltó a helyzete. Az ottani csillagászkör lelkes tagokkal rendelkezik, nemrégiben sa­ját készítésű, jó minőségű távcsövet avattak. Másutt is él az amatőr csillagászat. Dombóvár és Paks neve ér­demel említést. Mindeneset­re a szekszárdi csillagvizs­gáló körüli gondok nem je­lentik azt, mintha a csilla­gászattal mostohagyerek módjára bánnánk itt a TIT- nél. Éppen most fő a fejem, hogy a november 14-től de­cember elsejéig tartó „csilla­gászati hetek” egyJkét, még nem rögzített programiját el­intézzem. Neves szakembere­ket kértünk fel közreműkö­désre. A legismertebb közü­lük valószínűleg Kulin György professzor. Reméljük, hogy hasznosnak bizonyul ez a rendezvénysorozat — s kí­vánatos lenne a csillagvizs­gáló életének felélénkülése is — lévén a csillagok megisme­rése nem csupán hasznos idő­töltés, de egyúttal a termé­szettudományos világkép megalapozásának egyik mód­ja is. Ebben maradtunk. KOVÁCS MÁRIA Gyomok szövevényében Nagyobb zökkenők nélkül kezdődött a tanév Alig két hónapja, hogy el­kezdődött a tanév, a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la szekszárdi kihelyezett ta­gozatán. A százhat tanuló azonban nem érezhette meg, hogy itt egy új intézmény indulásáról van szó. Az elmúlt két hónap munkájáról beszélgettünk a tagozat vezetőjével, dr. End- rédi Lajossal. — Merem állítani, hogy egy régi intézményben sem kezdték volna a tanulók se rosszabb, se jobb körülmé­nyek között a tanévet. Az ját költségvetésünkből is költöttünk könyvre. Nagyon szép állomány van együtt. Hogy biztos határidőt mond­jak, februárban megnyílik. — Az általános iskolások jelenléte nem zavarja az ok­tatást? — A gyakorló iskolások a földszinten egyáltalán nem, de szívesen vállaltuk a négy vendégosztályt is. A Béla téri épület életveszé­lyessé vált, a gyerekeket el kellett helyezni. Nem mon­dom, hogy a második eme­leten kifejezetten ideális a alapvető feladatot, a kép­zést nem gátolta semmi. Egyedül az orosz szakkollé­gium nem indulhatott meg, mert nem találtunk meg­felelő oktatót, de ez legfel- jabb ha tíz-tizenkét hallga­tót érint. Ök is választhat-' tak az ének, zene, rajz és a testnevelés közül. Az ok­tatás egyéb tárgyi feltételei jók, a szükséges felszerelé­sek megvannak. Már hasz­náljuk a 18-szor 36 méteres tornatermet is. — És a lélektani labora­tórium? — Az még nincs, de a szükséges műszereket na­gyon szívesen kölcsönadja a pályaválasztási intézet. A pártszervezet már az induláskor megalakult, az­tán a KISZ is. Ahol arra szükség van, ott mindenütt önálló bizottságok létesültek, de a képviseletünk minden kaposvári bizottságban is biztosított. A szakszervezet most alakul. Elkészült a szervezeti és működési sza­bályzatunk is. A tudomá­nyos diákkörökből pillanat­nyilag hét van, ez idők fo­lyamán csak több lehet, az oktatógárda bővülésével együtt. A körökbe mintegy hetvenen jelentkeztek. Meg­szerveztük a számukra a kutatásmetodikai tanfolya­mot. Ha az alapvető tudni­valókat elsajátították, kez­dődhet a munka. — Jelenlegi oktatógár­dánkban vannak olyanok, akik már folytattak tudomá­nyos kutatást. Az ő közre­működésükkel és szükség szerint más előadók bevo­násával számukra is meg­szerveztük a kutatásmetodi­kai tanfolyamot, hogy el­kezdődhessék a tudományos kutatómunka. — A főiskola könyvtára nyilvános pedagógiai könyv­tárként fog működni. — Már itt van a Pedagó­gus Továbbképzési Intézet könyvállománya, ami eddig hely hiányában a bonyhádi Petőfi Gimnáziumban volt. A Kulturális Minisztérium­tól kaptunk százötvenezer forintot könyvvásárlásra, sa­zsivaly, de legalább meg­szokják a jövendő tanítók. Most már a gyakorló is­kolások napközis ügye is rendeződött. Eredetileg csak öt csoport indítására volt engedélyük. Még ezzel sem volt rosszabb a napközisek aránya, mint más szekszár­di iskolában. Mi is nyolc­van százalékuknak tudtunk délutáni foglalkozást bizto­sítani. Az igény ennél na­gyobbnak bizonyult, de egyetlen gyerek sem maradt ebéd vagy délutáni felügye­let nélkül. Gyakorlatilag már működik a hatodik cso­port, póthitelből, januártól engedélyezték, decemberben pedagógust is vehetünk fel. — Hogy áll a kollégium, a strand és a gyakorlóiskola építése? — Folynak a beruházás előtti tárgyalások. Három­százfős kollégium épül, 16 tantermes iskola és sport­udvar fürdőmedencével. Van ezzel kapcsolatban egy elképzelésem, aminek a rea­litását még ki kell számíta­ni, de szerintem nem Ke­rülne többe, mint amennyi pénz a beruházásra van. Ez az épület általános is­kolának készült, mozgatható falakkal. Nem lenne nehéz újra huszonnégy tantermet csinálni belőle. A város nyerne nyolc tantermet. Nagyteremre előbb-utóbb úgyis szükségünk lesz, ahogy nőnek az évfolyamok. Csak tervezés kérdése, hogy a ti­zenhat tanterem helyett egy főiskolának ideálisabb épü­let készüljön. Azért merem állítani, hogy nem lenne lé­nyegesen drágább, mert a kisebb főiskolai csoportok­nak és az oktatóknak jóval kisebb helyiségek is megfe­lelnek, mint amekkorák az általános iskolai osztályter­mek. A kérdésben majd a szakemberek döntenek. Még annyit hadd mondjak el, hogy a hallgatóink kol­légiumi elhelyezésével és a konyhával is meg vagyunk elégedve. — Köszönjük a tájékozta­tást. — Ihárost — ■ • Diákok, oktatástechnikai foglalkozáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom