Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-15 / 268. szám
r Repül mint a fecske A műugrás olimpiai bajnoknője Ha valaki végignézi a 19 éves olimpiai miűugró- baijnoknő, Jelena Vajcehovsz- kaja ugrásé', önkéntelenül a fecske röpte jut eszébe. Jelena még alig tudott járni, már ragyogóan úszott. Slpontcsaládban nőtt fél: édesapja és édesanyja is a Szovjetunió sporhmestere. Jelena ,Vajceh ovs Zk a ja immár 10 éve foglalkozik műugrással. Edzője Valentyin Cyedovoj az 1954-es Európa- tbaijnok. A fiatal sportolónő tiírét először 1974-ben, a Szovjet bajnokság megnyerése után kapta szárnyára a hír. Néhány nap múlva az Európa-bajnokságon 3. helyezést ért el. Két év múlva Montrealiban olimpiai bajnoki címet szerzett. A nemrég lezajlott szovjet bajnokságon aranyérmet nyert. Jelena jelenleg a moszkvai Testnevelési Főiskola hallgatója. Szeretne részt venni az 1980-as olimpián.. Gyakorlatainak bonyolultságáról1 [beszélve megjegyzi, hogy a nemzetközi szabályok szerint most megengedettek a bonyolult ugrások. Jelena a következő olimpián egylik ugrásiként másfél fordulatos négyorsós ugrást hajt végre. (APN—KS) Jelena Vajcehovszkaja ugrás közben 1917. november 15. Kosárlabda NB II 0 Szekszárdi Dózsa női csapata az HB l-ben SZ. DÓZSA—SOPRONI POSTAS 72:60 (35:27). Sopron, vezette: Lakner, Domonkos. Szekszárdi Dózsa: Jankovics (2), Palotás (7), Skoda (32), Varga (10), Szilágyiné (15). Csere: Nagy (—), Farkas (4), Gyurcsák (2), Várkonyi (—). Kisszámú, de nagyon lelkes közönség előtt Ijerült sor a Dózsa utolsó rangadó mérkőzésére Sopronban. A találkozón végig zengett a „Hajrá Postás!” A szurkolók hangorkánja nem zökkentette ki a szekszárdi lányokat, nyugodtan és fegyelmezetten, az edzői utasításokat maradéktalanul betartva játszottak. Az első pontot a szekszárdiak szerezték a 2. percben. Ezt a 4. percben egyenlítette ki a hazai együttes. Az 5. percben a Dózsa háromszor volt eredményes, míg a hazaiaknak nem sikerült pontot szerezni. A 7- percben 14:8-ra vezetett csapatunk. A 10. percben feljött a Postás és két pontra csökkentette hátrányát. (16:14). A szekszárdiak kisebb védekezési hibái miatt kétszer büntetőből, majd jó támadás végén szerzett pontokkal a soproniak vették át a vezetést. A 14. percben 22:20 volt az eredmény a hazaiak javára. Ezután rákapcsolt a Dózsa csapata, sorra dolgozták ki játékosaik a dobóhelyzeteket, melyeket csak szabálytalanságok árán tudtak megakadályozni a hazaiak. A büntetőket eredményesén használták ki a játékosok, így a 18. percben már újra a Dózsa vezetett, 32:26-ra. A félidő utolsó két percében további három pontot szereztek a szekszárdiak, így hétpontos előnnyel kezdhették a második félidőt. Fordulás után sem csökkent együttesünk lendülete. A 2. percben már tíz ponttal vezettek Skodáék, de ezután kissé visszaestek, három percig nem sikerült kosarat szerezniük. A hazaiak ezt azonnal kihasználták és 4 pontra ismét megközelítették a Dózsát- A 8. percben pedig hátrányukat ledolgozva, egyenlítettek a soproniak. A szekszárdi csapat „összeszedte” magát, de a 15. percig nem tudott elhúzni. A 16. perc hozta a mérkőzés fordulatát. Ettől kezdve újra rákapcsoltak a lányok, védekezésben feljavultak, támadásaikat jól fejezték be, és a 17. percben újra nyolcpontos előnyt szereztek. Két perccel később 70:60 volt a mérkőzés állása a Dózsa javára. Ekkor már biztos győztesek voltak, majd újabb két ponttal beállították a találkozó végeredményét. Megérdemelten nyert a szekszárdi csapat a küzdelmes, jó iramú mérkőzésen. Jó bemutatkozása volt a csapat új edzőjének, Tapodi Lászlónak, aki Székesfehérvárról került a csapathoz. Jó taktikai húzásai hasznosnak bizonyultak, ezek nagyban segítették a csapatot a győzelem kivívásában. Ezzel a győzelemmel a Szekszárdi Dózsa feljutott az NB I-be. SZ. DÖZSA—SOPRONI KSE 68:48 (32:29). Sopron, vezette: Domonkos, Lakner. Sz. Dózsa: Jankovics (—), Nagy (13), Palotás (6), Skoda (18), Szilágyiné (11). Csere: Farkas (—), Gyurcsák (4), Varga (16), Várkonyi (—). Ugyancsak Sopronban, egy nappal a Postás-elleni rangadó után került sor erre a mérkőzésre. Ismerve az ellenfél tudását, a Dózsa együttese különböző taktikai variációk begyakorlására használta fel ezt a mérkőzést. A lényeg a játék volt, s nem az esetleges három számjegyű győzelem. A 3. percben a Dózsa vezetett 6:4-re, de ezután sokáig nem tudták átvenni az irányítást. A 10. percben a hazaiak már 17:10-re elhúztak. A 13. percben aztán egy pontra csökkentette a hátrányát csapatunk, majd a 19. percben átvette a vezetést is. (28:27). Az utolsó percben ismét a KSE vezetett, de a szekszárdiak két kosarat szerezve három pontra növelték előnyüket. A második félidőben is csapatunk kezdett jobban, de az 5. percben a hazaiak 38:36-ra ismét átvették a vezetést- A 7. percben egyenlített a Dózsa, et’től kezdve már a szekszárdiak irányították a játékot, öt perc alatt 11 pontos vezetésre tettek szert, a 12. percben 51:40-re elhúztak. A 17. percben a KSE hét pontra megközelítette csapatunkat, de ezzel el is lőtte „puskaporát”. Az utolsó három percben ugyanis már A Szekszárdi Dózsa NB I-be jutott csapata (álló sor, balról jobbra). Farkas Éva, Gyurcsák Katalin, Harsányi Mária, Skoda Erika, Várkonyi Gabriella, Haász János edző. Guggolnak: Jankovics Mária, Szilágyi Dezsőné, Varga Rózsa, Palotás Anikó, Nagy Gyöngyi. nem szereztek több pontot, együttesünk viszont továbbra is eredményesen játszott. Az utolsó két percben további hét pontot szereve alakult ki a szekszárdiak húszpontos győzelme. A játék alapján az eredmény nem tükrözi híven a két csapat közti különbséget. A szekszárdiak gondolatban már a november 16- án, Szekszárdon sorra kerülő, Komló elleni visszavágóra készültek. SOPRONI TEXTIL—DOMBÓVÁR 79:75 (46:42). Vasárnap délelőtt Sopronban lépett pályára a Dombóvári VSE együttese. Dombóvár színéiben a következő játékosok szerepeltek: Tahi (17), Ruzicska (23), Illés (12), Tamási (2), Jósfai (—), Bogdán (6), Pakott (5), Takács (8), Ács (—), Bálind A technikailag jól képzett soproni csapat ellen is meg lehetett volna szerezni a győzelmet, ha Pakot és Tamási a megszokott formáját nyújtja. Vasárnap Szombathelyen 12 órakor a Tanárképző együttese ellen mérkőzik a dombóvári gárda. 'atarol jelentjük Az egyiknek sikerűit, a másiknak nem A tatai öreg-tó partján csehszlovák és német turisták sétálnak. A tó fölé emelkedő Zsigmond-kori vár épülettömbje lenyűgöző hatást kelt a szemlélőben. A vaskos, tömör alapfalak, s a fölöttük magasló kecses boltívek lendülete szemléletesen varázsolja vissza a letűnt korok emlékeit. A vár udvarán türelmes osztrák csoport várja a Kuny Domokos Múzeum nyitását. A műemlékekben gazdag kis város november közepén is jelentős vonzerő a hazai és külföldi idegenforgalomban. A turisták a látnivalókért, a kézilabdacsapatok tagjai pedig az NB Il-es osztályozó küzdelmeiért utaztak Tatára. Az olimpiai edzőtáborban megrendezett versenysorozaton megyénk bajnokcsapatai szinte egymásnak adták a „kilincset”. Előbb a Simon- tornyai BTC női ^együttese kísérelte meg kiharcolni a feljutást az NB II mezőnyébe. Már a sorsolás után tudtuk; a bőrgyáriak gárdája a legnehezebb csoportba került. Ezt a megállapítást — sajnos — a mérkőzések eredményei is igazolták. Villantsuk fel. a három találkozó krónikáját. Debreceni Medicor—Si- montomya 10:9 (4:3). Szoros első félidő után a jól hajrázó BTC egyenlített, de a debreceniek az utolsó pillanatban, büntetőből megszerezték a győzelmet. A simontornyai gólszerzők: Molnár Zs. 3, Jobbágy, Molnár K. 2—2, Fe- keténé, Soós. OSC—Simontornya 15:10 (6:7). Az első félidei jó teljesítményét szünet után nem tudta megismételni megyebajnokunk. Gólszerzők: Molnár Zs., Feketéné 3—3, Soós 2, Jobbágy. Molnár K. Simontornya—Orosháza 13:12 (3:7). A kezdeti bizonytalankodást leküzdve, nagy lelkesedéssel, időnként jó játékkal nyert a feljutásra esélyes Orosháza ellen a bőrgyári csapat. Gólszerzők: Molnár Zs. 6, Feketéné 3. Szi- ládi 2, Jobbágy, Soós. Várni István, a simontor- nyaiak edzője így foglalta össze véleményét az osztályozó tapasztalatairól: — A látottak alapján beigazolódott, amit a szakemberek állítottak, csapatunk valóban a legerősebb csoportba került. A többi csoportból nálunk gyengébb képességű együttesek könnyedén jutottak fel az NB II-be. Csapatunk nagy akarással, lelkesen játszott. Az osztályozó mérkőzéseken Molnámé, Molnár Zsuzsa és Féketéné nyújtott végig egyenletesen jó teljesítményt, míg Sziládi, Jobbágy és Soós egy-egy találkozón játszott jól. A jelenlévő edzők, szakemberek körében az a vélemény alakult ki, hogy bennünket üldöz a balszerencse. Ezt Horváth László, az MKSZ főtitkára is kifejezte gratulációjában. A simontornyaiak az elutazás előtt még sok sikert kívántak az edzőtábor kapujához éppen akkor érkezett dombóvári fiúknak. A következő két napon a Dombóvári Kesztyűgyár szerepléséért szoríthattunk. , Mi tagadás, túlságosan sok esélyt számúkra sem „jósoltak” a bennfentesek. A dombóváriak az első találkozójukon Kapuvár ellen 12:12-es félidő után 27:27 arányú döntetlent játszottak. A Győri Textiles NB I-es csapatának egykori játékosa, Remete István alaposan „szórta” góljait ezúttal kapuváriként, de Ma- yerék sem maradtak adósak. A megyebajnokság gólkirálya tíz, Kolossá 8, Szili B. 3, Pataki és Szili T. 2—2, valamint Szeltner egy góljával alakult ki a végeredmény. Végig vezettek a dombóváriak, de a találkozó hajrájában idegileg elfáradtak. Második mérkőzésükön a Bp. Május 1. Ruhagyár ellen 32:31 arányban bizonyultak jobbnak. Félidőben meg négygólos volt a kesztyűgyáriak előnye. Ezen a találkozón Mayer 13, Deli és Pataki 4—4, Szili B., Kolossá és Túri 3—3, Szili T. 2 gólt helyezett el az ellenfél kapujába. Szombaton délelőtt még a reggeli sem ízlett a dombóvári játékosoknak. Sorsdöntő mérkőzésre készültek a Bp. Vasas HTG ellen. A fővárosiaknak már a döntetlen is elég lett volna a feljutáshoz, a mi csapatunknak viszont csak győzelem esetén lehetett esélye. Az edzőtábor szinte valamennyi együttesének játékosai a lelátón szurkoltak, ötperces játék után, jó volt hallani, hogy a biztatás Maye- réknek szólt. A sorsdöntő mérkőzést óriási izgalom, nagy küzdelem, kemény játék jellemezte. Félidőben ll:9-re Dombóvár vezetett. Szinte karnyújtásnyi távolságba került a magasabb osztályba jutás lehetősége. Szünet után. 13 perccel a találkozó vége előtt Szili Tamást, harmadik kétperces kiállítása után kizárták. Erősített a Vasas és nagy harcban egyenlített is. A rohanást okos, taktikus játék váltotta fel ezután csapatunknál. Ennek eredményeként ismét átvették a vezetést és az egy- gólos előnyt a hátralévő percekben már nem engedték ki kezükből. Végeredmény 22:21. Amikor a játékvezetők sípszava véget vetett a mérkőzésnek, a pályán leírhatatlan örömmámorban ölelgették egymást a dombóvári játékosok. Gurbács István, a kesztyűgyár sportkörének elnöke meghatódva gratulált a fiúknak. A nézőtérről elsőnek Dravecz Károly, az ireg- szemcselek egykori kiválósága sietett üdvözölni az NB II-be jutott csapat tagjait. Néhány perccel később az örömtől sugárzó arcú játékosokkal és vezetőjükkel beszélgettünk az edzőtábor klubtermében. Gurbács István elmondta, hogy egyesületükben 1967 óta honosodott meg a kézilabda, öt éven keresztül csak női szakosztály működött, majd 1973-tól alakították meg a férficsapatot. Az NB II-be jutás fölötti öröm egyúttal a jövő tervezését, feladatait is felveti. A pályaépítés mielőbbi befejezése anyagi támogatást igényel.. A magasabb osztályban való eredményes helytállás érdekében szükség van a csapat erősítésére, az utánpótlás biztosítására. Bázisszervüktől, a Pécsi Kesztyűgyártól, eddig is minden támogatást megkaptak. Most a város vezetőinek fokozottabb erkölcsi és anyagi segítségére is szükségük lesz. Utoljára 1971-ben — negyedik nekifutásra — a Szekszárdi Bőrdíszmű női csapatának sikerült osztályozógyőztesként hazautazni Tatáról. Ezért is osztoztunk boldogan a dombóváriakkal, sikerük örömében a festői szépségű városban. — fekete — Tavasztól már az NB II-ben szerepel a Dombóvári Kesztyűgyár férficsapata
