Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-13 / 241. szám

1977. október 13. Képújság 3 Kétszáz kilométer, építő- és tüzelőanyag nyomában Építőanyag: részint bányászás, formázás ter­mékei (kő, kavics, épü­letfa, stb.), részint mes­terséges (mész, cement, tégla, cserép, stb.), eset­leg előregyártott épület­elemek. valamint műkő, műmárvány, falicsempe, hő-, hang-, vízszigete­lők. . . Tüzelőanyagok, tüze- löszerek: a háztartásban vagy az iparban tüze­lés céljára elhasznált éghető anyagok, szár­mazásuk szerint termé­szetesek vagy mestersé­gesek, halmazállapotuk szerint szilárdak, folyé­konyak vagy gáznemű- ek. * Klein István, a Tamási Kop-Ka ÁFÉSZ igazgatósá­gi elnöke: Iregszemcsén és Gyönkön van tüzelő- és építőanyag-telepünk. Ezek­ről a helyekről látjuk el a környező kisközségeket. Nagykónyiban is árusítunk építőanyagot, de ennek az üzletnek folyamatban van a leépítése, itt később csak tüzelőt fogunk majd árusí­tani. — Ezek szerint romlani fog a kisközségek ellátása? — Nem. A házhoz szál- tásé a jövő. Terveink sze­rint minden falusi boltban lehet majd rendelni anya­got, s mi azt kiszállítjuk a vevőnek. Ezt a gazdaságos­ság diktálja. — Mi jelent most prob­lémát, így ősz elején? — A vagonok kirakása okozza a legtöbb gondot. Többnyire szombaton és va­sárnap érkezik az áru, ne­künk pedig kevés emberünk van a rakodáshoz. Gépesí­teni kellene, de ez is pénz­kérdés, mint a szállításé. — Ha valaki mondjuk Regölyben építkezni akar, hogyan tud anyagot venni? — Szerződést köt velünk, s mi gondoskodunk min­denről, folyamatosan. — A tüzelőellátás milyen? — Mint mondottam, Nagykónyiban van egy te­lepünk, Felsőnyéken és Re­gölyben lerakatunk van. Regölyben volt problémánk: a kedvezményes utalványra nem tudtunk jó minőségű szenet adni. Olajkútjaink majd minden faluban van­nak. az ellátás egyenletes, jó. * Az iregszemcsei építő- és tüzelőanyag-telepet az ide­gen nehezen találja meg. A központi trafikban adnak útbaigazítást, Itt hallottuk a rövid jellemzést: „Ná­lunk több anyag van, mint Tamásiban a TÜZÉP-en”. Kőműves István vezető­helyettes és Tóth József, az ÁFÉSZ áruforgalmi főosz­tályvezetője, aki ellenőrző körúton van, az udvaron be­szélget. — Tojásszén (brikett) már három hónapja nincs, most ez a fő gondunk. A cement nálunk is hiány­cikk, két hete volt utoljá­ra. Nagyon jól állunk akác­fából; mintegy 1500 mázsa van az udvaron. Téglából keveset kaptunk, a kismé­retű hiányzik. Blokkot job­ban hoznak — mondja Kő­műves István. Közben megérkezik a te­lepvezető, ifj. Tóth István. Tőle kérdezzük: milyen gon­dok vannak egy ilyen tele­pen? — Szállításra egy évre előre szerződést kell kötni. Például rendeltem 20 darab E 7—30-as vasbeton geren­dát, s kaptam helyette 50 darab E 7—36-ost. Kényte­len vagyok átvenni, mert jövőre nem adnak. Vagy a gipsszel és samotporral hogy jártam? — Pécsről a TÜZÉP-től kaptam az értesítést, hogy Dombóváron átvehetem az árut. Megyek érte, eladták már. A papírommal meg csinálhatok, amit akarok. Csörög a telefon. Értesí­tést kapnak, hogy egy va­gon brikett érkezett, lehet menni érte. Az előtérben csempék kirakva az érdek­lődőnek. — Hány fajta van? — kérdezem. — Tizenkettő — kapom a választ. Jól hangzik. * Tamásihoz legközelebb Pincehelyen van telep. Oda- érkezésünkkor ebédszünet volt. Titok maradt, hogy meddig. Nem volt semmi­lyen jelzés az ajtón, még az üzletvezető neve sem. Az udvaron faanyag, brikett. Szegényesnek látszik. * „Elfogyott a cement” fo­gad bennünket Molnár La- josné ügyintéző Simontor- nyán, a Dél-dunántúli TÜ- ZÉP 28-as telepén. — Reggel fél kilenckor 585 mázsa cementet kap­tunk, de 11-kor már egy szem sem volt — mondta, miután megtudta, hogy nem vásárlók vagyunk. Jelenleg Simontornyán van 500 mázsa NDK és 100 mázsa mecseki brikett. Tü­zelő minden mennyiségben található. A betongerenda­választék jó. Téglát is áru­sítanak. — Jóban van a főnök a dunaújvárosiakkal, s így vasbeton gerenda nálunk mindig van — mondta Mol- nárné. * A munkásközség ÁFÉSZ- irodájában Kintli Ferenc főkönyvelő ad tájékozta­tást: Pincehelyen 700 ezer forint értékű árunk van. A nyitva tartás kiírását majd megnézzük és pótoltatjuk. Területünkön olajlerakatok vannak. Nagyszékelyben, Ozorán és több helyen is. Nálunk is az a gond, hogy szombat, vasárnap érkeznek a vagonok. Nekünk is gépe­síteni kellene. Jön a tél. Gondos­kodni kell a tüzelőről. Úgy tapasztaltuk, nyu­godtak lehetünk: a tü- zelőcllátás jó, minden­hol van áru. Csak a brikett hiánya okoz gondot a tüzelőfronton. Építőanyagok? Már rosszabb a helyzet. A ce­ment, a tégla, a szerke­zeti anyagok többször hiányoznak. — hajó — Dúsított takarmány Elkészült az ország egyik legnagyobb tömegtakarmány- üzeme, amelyet mintegy 30 milliós beruházással létesí­tett a Lajtahansági Állami Gazdaság. Évente megközelí­tően 10 ezer tonna dúsított takarmányt állít elő a gazda- ság jánossomorjai telepén létesült üzem. (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) VB-ÜLÉS SZEKSZÁRDON A megyeszékhely egészségügye Tegnap délután ülést tar­tott Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. A le­járt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló elnöki jelentés után a vb tagjai a 4. sz. általános iskola igaz­gatójának (beszámolóját hall­gatták meg. Foglalkoztak az október 27-én esedékes váro­si tanácsülés élőkészítésével, majd dr. Bősz Endréné vb- titkár előterjesztésében Szek­szárd lakosságának egészség­ügyi ellátását vitatták meg. * Végezetül a végrehajtó bi­zottság tagjai bejelentéseket tárgyaltak meg, illetve fogad­tak el. Sor került az idei fel­újítási címjegyzék módosítá­sára és jövő évi jóváhagyá­sára. Javaslat született a fel­újítások során 1980-tg meg­szüntetendő lakásokkal kap­csolatban és jóváhagyták a baktai 49 lakásos garzonház beruházási programját. A csepeli kezdeményezők A vasember in. Jó szerelő, azt hiszem, csak nagyon makacs ember lehet. Olyan valaki, aki konokul végigcsinálja aizt, amit elkez­dett. Aki nem ismer félmeg­oldásokat, félbehagyott mun­kát. Aki nem tudja azt mon­dani: nem lehet, nem tudom. A szerelőmunka talán min­dennél jobban igényli a vá­ratlanul adódó problémák megoldásának készségét. Mert a legtökéletesebben végig­gondolt, kidolgozott tervben is lehet valami apró hiba. Mert egy fúrógép sok ezer alkatrésze közül a leggondo­sabb gyártás mellett is akad­hat pontatlanul megmunkált darab. S ez csak ott derül ki és akkor, amikor a szerelő a helyére akarja illeszteni. Vagy amikor már összerakta az egészet és a gép mégsem működik. Újra szét jjell szed­ni, meg kell keresni a hibát, ki kell javítani. És amiig új­ra nincsen kész, addig nem lehet abbahagyni. — NEM TUD NYUGODTAN ALUDNI — Nemcsak azért, mert vár­ják a gépjeit. Persze gyakran azért sem lehet abbahagyni. De leginkább az ember ön­maga miatt nem hagyhatja félbe. Mert amíg nincs kész, amíg nem működik, addig úgysem tud nyugodtan alud­ni. A Béke brigád bármelyik tagja elmondhatta volna eze­ket a mondatokat. Nekem Deák Bertalan fogalmazta így meg. Azon az estén, amikor hosszasan elbeszélgettünk lő­rinci családi házában, az ő helyzetében valószínűleg akárki ültő helyében elaludt volna. Mert a beszélgetésre egy csütörtöki napon került sor, ő pedig hétfőn is, kedden is, szerdán is tizenöt órát dolgozott a gyárban. És na­ponta két és fél órát utazott a lakása és a munkahelye között. Azon a csütörtöki na­pon is szokás szerinti fél öt­kor kelt és este hatig, amíg oda nem értem, festette a házat. Éjjel fél egyig beszél­gettünk. Másnap is hajnalban kelt, mert a festést olyan gyorsan kellett befejezni, ahogyan csak lehetett. A gyárban sem várhat a szere­lés. Hogy néhány napot otthon maradhasson, ezért tizeitöt- órázott három napon át. Mészáros Ferenc, akivel az inasévék óta együtt dolgozik, ezzel jellemezte: — Vasember. Amikor már mindenki más összeszakad a fáradtságtól, akkor Deák el­kezd marháskodni. Aztán, ha látja, hogy magunkhoz tér­tünk, akkor folytatja. És ihúz mindenkit magával, mint egy gőzmozdony. — VERSENYKÉPESEK A GÉPEINK — — Az ötvenes években volt verseny, ákkor tizenhatan csi­náltunk havonta tizennyolc­húsz gépet, most heten, nyol­cán összerakunk harminc­kettő-negyvenet. Jók a gé­peink. Versenyképesek a vi­lágpiacon. És nem mesebe­széd, hogy ez rajtunk is mú­lik. Mert a gép, amíg terv és prospektus, addig legföljebb érdeklődést kelt. De a vevőt ma már nem lehet elkápráz­tatni fantasztikus műszaki adatokkal. Azzal, hogy mi­lyen sokat tud a gép. Mert ma már mindegyik sokat tud, akárhol is csinálják. De sok vevő tartósságot is vár a gép­től. Azt, hogy hosszú időn át megbízhatóan dolgozzon. Hát mii ezt tudjuk. Horváth József brigádveze­tő nagy élménye volt, ami­kor Moszkvában, a „Vörös Proletár” Gépgyárban meg­látta a saját sugárfúrógépei­ket. Különösek voltak azok a gépek, valahogy mások, mint amilyeneket szerelni szokott. Ami nem is csoda, hiszen a gépek elmúltak húszévesek. Amikor készülték, Horváth még azt sem tudta, hogy lé­tezik a Csepeli Szerszámgép- gyár. Megcsodálta a gép­matuzsálemeket, a mostania­kon sok minden már egészen más. — Jól működik? — kér­dezte a gépen dolgozó em­bert. — Még mindig olyan, mint az óra — hangzott a válasz. Mintha hájjal kenegették volna. Aztán elgondolkozott. Nagyszerű hagyományok él­nek tovább a mostani gé­peikben. Mérnökök és mun­kások generációinak egymás­ra rakódó tudása van ben­nük. A mechanikus szerkeze­tekét már szinte teljesen föl­váltják a hidraulikusak, sőt, az elektrohidraulikusok. És ki tudja, hol a határ a fej­lesztésben?! Csak rajtuk mú­lik. Az embereken, akik ter­vezik, szerelik a gépeket. Mérnök- és munkásnemze­dékek sora tanulta a gép­gyárban egymástól a szak­mát. Azt a lelkiiismeretesisé- get, azt a különleges érzéket a részletfinomságokhoz, amely ma a Béke brigád tag­jait is kiemeli az átlagból. — EZEK AZ EMBEREK NÉLKÜLÖZHETETLENEK — Deák Bertalan, Mészáros Ferenc, Németh György, Hor­váth József és a többiek kü­lönleges szaktudásának kö­szönhető, hogy a csepeli gé­peket a jobbak között jegy­zik évtizedek óta a világ sok országában. S egyre több or­szágban. Ezért aztán ezek az embe­rek nélkülözhetetlenek. A mostani fiatalokat nekik kell megtanítani mindarra, amit ők tudnak. — Próbálkoztunk az idő­ben vagy nyolc sráccal, de végül csak három vált be. Én nem is tudom, milyenek ezek a gyerekek — dühöng Deák —, mintha nem is ezen a világon élnének! Néhány éve rengeteg réz­cső fogyott. Elhatározták, hogy takarékoskodnak vele. Megbeszélték a módját, min­denki egyetértett, hogy be­tartják a közösen elhatáro­zott rendszabályokat. Akkor történt, hogy az egyik ifjú befogott egy jó kétméteres darabot a satuba. Deák fél­szemmel nézte mit ügykö­dik a gyerek. Rá is förmedt: — Lágypofák közé tedd, az istenit! Nézd meg mit csinál­tál! összelapítottad, el lehet dobni. — NEKEM NE SZÖVEGELJENEK — A gyerek odavágta a föld­höz a csövet és belerúgott: — Ha olyan jól tudja, ak­kor csinálja maga! Deák legyintett. Később magyarázni próbált, Mészá­ros is odajött, de a legény a vállát vonogatta és morgott: — Nekem ne szövegelje­nek. A dohányt maguk tépik föl, aztán meg engem pisz­kálnak... Délután még beszélgettek róla, hogyan lehetne meg­nevelni, hiszen amikor oda­figyel, amikor *jó kedve van, akkor egész ügyes. De nem maradt rá idő. A gyerek másnap leszámolt, ki­lépett. Később mesélte vala­ki, hogy a gyorsvasúton han­gosan szidta őket: — Ezek megszállott őrül­tek. A szöviben, ahová me­gyek, órabér van, ráadásul mindjárt egy forinttal többet is adnak. A rézcsőről nem mesélt. (Vége) GÁDOR IVÁN Ygnis kazán Dombóvárró/ (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár dombóvá­ri gyáregységében az Ygnis szó már régóta fogalom. A fogalom most valósággá vált, mert összeszerelték, és ka­zánbiztosi átadásra előkészí­tették a svájci licenc alapján készülő LHD—700 típusú Ygnis kazán prototípusát. Ez a kazán az Ygnis család ki­sebb tagjaihoz tartozik, mert „csupán” 700 ezer kilokalória teljesítményű. A gyártás ta­pasztalatairól Ormos Elek fő­művezető így nyilatkozik: — Az első kazán készítése sok új feladatot jelentett mindenkinek, de főleg a Ge­rencsér brigádnak, mert ed­dig még hasonló típust nem gyártottunk. Már most meg­állapítható viszont, hogy a szerelése könnyebb, mert egyszerűbb a szerkezete, min! a korábbi kazántípusoknak. Egyedül az jelentett problé­mát, hogy a nagy súly miatt nehéz volt mozgatni, ugyan­is teljesen kész állapotban mintegy 18 tonna a most el­készült Ygnis kazán. A prototípus után az elő­készítő műhelyekben már el­kezdődött egy 10 darabos nullszéria gyártása, amihez felhasználjuk az eddig szer­zett tapasztalatokat. Várhatóan nagy lesz az ér­deklődés a különböző nagy­ságú Ygnis kazánok iránt, mert a jelenleg gyártás alatt levők már gazdára találtak. Ez a típus a leggazdaságo­sabb kazán, amit eddig gyár­tottunk, a hatásfoka és a faj­lagos teljesítménye a világ- színvonalnak megfelelő. A kazánok által előállított 11,5 atmoszférás gőz alkalmas lakótelepek, középületek fű­tésére, és ipari célokra is, a leggazdaságosabb üzemeltetés mellett. A világszínvonalú termék gyártása egyszerűbb, mint a régeidben készült ka­zánoké. A nullszéria sikeres elkészítése után várható, hogy az Ygnis kazáncsalád kisebb és nagyobb típusai is gyártásra kerülnek a jövő év során, ami egy állandó és biztos terméket jelent a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének. Oszlánczi János Fotó: Borza István A TÜZEP-eken nemcsak a szállítás, hanem a tárolás is nagy gond. Felvételünk Szekszárdon készült. Az LHD—700 típusú Vgnis kazán prototípusa kazánbiztosi víznyomáspróbára előkészítve

Next

/
Oldalképek
Tartalom