Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-12 / 240. szám
2 Képújság 1977. október 13. Leszállt a Szojuz-25 Moszkva, Kis Csaba, az MfTI tudósítója jelenti: Kedden a kora reggeli órákiban leszállt a Szovjetunióban a Szojuz—25 űrhajó, amely Vlagyimir Kovaljonok és Valerij Rjumin űrhajósokkal vasárnap rajtolt. Mint jelentettük, az űrhajó — a megközelítés során észlelt rendellenességek miatt — nem kapcsolódott össze a Szaljut—6 űrállomással. Az űrhajósok visszatérése teljes biztonsággal történt, a pálya alakulásának megfelelő időpontban. Kovaljonok és Rjumin elvégezte a leszállás előtt az űrhajó szükséges orientációját, megfelelő beállítását, majd bekapcsolták a fékezőrakétákat. A fékezés folyamata után az űrhajóról levált a visszatérő egység, amely a megadott pályára tért rá. Az atmoszférában ez a rész a szokott módon fékeződött, ezután ejtőernyővel szállt le a Földre. A Föld felszíne fölött közvetlenül működésbe léptek azok a kisebb hajtóművek, amelyek az űrhajó szilárd talajra érkezésénél az ütközésmentes leszállást biztosítják. A Szojuz—25 moszkvai idő szerint reggel hat óra 26 perckor ért Földet, Celinog- rád városától mintegy 185 kilométerrel északnyugatra. A két űrhajós jól van. A Moszkva környéki Csillagvárosiban meleg fogadtatásban részesítették kedden délután Vlagyimir Kovaljonok és Valerij Rjumin szovjet űrhajósokat, akik a Szojuz—25 fedélzetén két napot töltöttek a világűrben. A Csillagváros közelében lévő repülőtéren a1 két kozmonautát a kiképzőegység tisztjei, űrhajós kollégáik és családtagjaik üdvözölték. A Kovaljonok és Rjumin visszatérése alkalmából megtartott gyűlésen a kiképző- központ vezetői, a konstruktőrök és a legénység tagjai beszéltek. Ezt követően a két űrhajós válaszolt az újságírók kérdéseire. * — Minden űrrepülés az ember és a bonyolult technika próbatétele — állapítja meg V. Gubarjov, a Pravda különtudósítója a lap keddi számában. A repülésirányítási központból közölt riport leírja a Szojuz—25 és a Szaljut—6 összekapcsolására tett kísérlet részleteit. ...Hétfő reggel, moszkvai idő szerint hét óra. Az űrhajó és az űrállomás távolsága megközelítőleg 3 kilométer. A Szojuz—25 legénysége eddig 18-szor kerülte meg a Földet, a Szaljut—6 a 176. fordulatnál tart. A távolság fokozatosan csökken, már csak 2500 méter. Bekapcsolják a fékező hajtóműveket... a repülésirányítási központ képernyőjén piros és zöld pont — a Szojuz—26 és a Szaljut—6 — csaknem egymás mellett, a Földközitenger felett repülnek. A központ Kovaljonokkal és Rjuminnal beszélget, akik az összekapcsolás előtti pillanatok érthető izgalmában sokkal gyorsabban beszélnek, mint egyébként. Az automatika működése kifogástalan, az űrhajó az előírásoknak megfelelően pontosan és simán közeledik az űrállomáshoz, Az űrhajósok ellenőrzik a fedélzeti berendezéseket. Minden normálisan működik. Már a Fekete-tenger felett repülnek. — A távolság 240 méter... az űrhajó felzárkózik — jelenti a Szojuz—25 parancsnoka. Várunk. Nehéz, feszültséggel teli percek. Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy a világűrben bármikor keletkezhet váratlan helyzet. A dokkolás bonyolult művelet. Az űrhajósoktól a legmagasabb szintű szakmai tudást követeli és elengedhetetlen a műszaki berendezések kifogástalap működése. — „Fotonok” itt „Hajnal” — hangzik a földi irányító- központból. „Pontosítom az adatokat a következő Föld körüli fordulathoz... A dokkolás ezúttal elmarad. A közvetlen megközelítési rendszerben rendellenességet tapasztaltak...” Az űrhajósok földi utasításra levetik a szkafandert és pihenőre térnek. Aztán felkészülnek a visszatérésre... A moszkvai rádió kedden délelőtt hangfelvételt sugárzott a földi irányítóközpontból a Szojuz—25 űrhajó visszatértéről. Satalov altábornagy, az űrhajósok parancsnoka beszélgetett Kovaljonokkal és Rjuminnal, ellenőrizte az űrhajó helyes orientációját és jó visszatérést kívánt. V. Akszjonov űrhajós, aki annak idején a Szojuz—22 űrhajóval járt hosszabb időn át tartó űrutazáson, a földi irányítóközpontban elmondotta: a leszállást teljes biztonságban hajtották végre, a módosított programnak megfelelően. Az űrhajó a megadott körzetben ért Földet. A Szovjetunió története képekben 15. Kész az első olvasztókemence. 1931-ben készült el a magnyitogorszki vasmű első kemencéje, a Komszo- molszkaja—2, s újabb két év múlva már csapolták az első acélt. Ez volt az iparosítás hőskorszaka. Etiópiái, zambiai és izraeli felszólalás Folytatódott az ENSZ-közgyűlés 16. Közös mezőkön. 1927-ben az SZKP XV. kongresszusa határozatot hozott a mezőgazdaság kollektivizálásáról. A kolhozokban a munka jelentős részét az első években még kézzel végezték. Képünkön: asszonyokból álló aratóbrigád Ukrajnában. LAPZÁRTA BUDAPEST RÓMA Az ENSZ-kózgyűles 32. ülésszakán hétfőn folytatódott az általános politikai vita. Ennék során hangzott el Feleke Gedle Giorgisz etiópiai külügyminiszter felszólalása, aki kormánya nevében Etiópia elleni fegyveres agresszióval vádolta meg Szomáliát. Szomália — mondotta az etióp külügyminiszter — csaknem két évvel ezelőtt kezdte meg a csapatok és fegyverek ösz- szevonását az etiópiai határnál, s ezzel egy időben terroristaakciókat is indított az ország déli, keleti és délkeleti részén. Ezt a tevékenységet addig folytatta, amíg 1977. július 23-án nyílt ag- ressziós háborút kezdett Etiópia ellen. Ezért a háborúért kizárólag Szomáliát terheli a felelősség — hangoztatta a külügyminiszter. Szomália ezzel megsértette az ENSZ alapokmányának és az Afrikai Egységszervezet alapokmányának elveit. Etiópia ezért fel fogja kérni az AESZ-t, foglalkozzék az országa elleni Szomáliái agresz- szióval — jelentette be a felszólaló. Ugyancsak a hétfő esti ülésen fejtette ki kormánya álláspontját a zambiai külügyminiszter. Siteke Mwale figyelmeztette a világszervezet tagállamait: a nemzetközi közösségnek kötelessége a Dél-Aifrikóban kialakult súlyos helyzetnek megfelelően fellépni, mivel az ENSZ állásfoglalása döntő tényezőként játszik szerepet az afrikai felszabadító mozgalmak harcának sikerében. A zambiai külügyminiszter nyomatékosan felszólította az Egyesült Államokat és nyugat- európai szövetségeseit, szakítsák meg a Dél-Afrikához fűződő minden gazdasági és katonai kapcsolatukat. A rhodesiai rendezésre vonatkozó angol—amerikai tervvel kapcsolatban a zambiai külügyminiszter rámutatott: az ott szereplő javaslatok megvalósítása attól függ, hajlandó-e az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a tervnek megfelelő határozott intézkedésre. így be kell szüntetniük a Rhodesiába irányuló olajszállításokat, s a Smith-rezsim mindennemű támogatását. Anatolij Gurinovics belorusz külügyminiszter nyilatkozatában hangsúlyozta: a szocialista országok készségesen támogatják az ENSZ-nek a háború megakadályozására, a nemzetközi biztonság megszilárdítására és az államok közötti együttműködés fejlesztésére irányuló, s az alapokmány szellemében folytatott tevékenységét. Mctse Dajan izraeli külügyminiszter felszólalásában lényegében megismételte a szintén hétfőn megtartott sajtóértekezletén elhangzottakat. Izrael soha sem lesz hajlandó tárgyalni a Palesztina! Felszabadítási Szervezettel, s nem jelenik meg a genfi értekezleten, ha a PFSZ bármilyen formában részt vesz azon — mondta Dajan. Az értekezlet alapjául szolgálhat a Biztonsági Tanács 242-es határozata, de minthogy kormánya értelmezése szerint ez a határozat nem kötelezi Izraelt az ösz- szes megszállt területek kiürítésére, Izrael nem is hajlandó tárgyalásokat folytatni a gázai övezetből és Ciszjor- dániából történő kivonulásról. Az ott létesített izraeli települések „törvényes úton” jöttek létre — állította Da- jan, visszautasítva az Egyesült Államok és az ENSZ részéről Izraelt emiatt ért bírálatokat. A magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöksége nyilatkozatban juttatta kifejezésre azt a kívánságát, hogy a helsinki záróokmányt aláíró államok képviselőinek belgrádi tanácskozása segítse elő az enyhülés erősödését. Az olaszországi Bariban kedden kétnapos tanácskozásra ült össze a NATO nukleáris tervezőcsoportja. A tervezőcsoport mostani 22. ülésszakának egyik fő témája a neutronbomba felhasználásának . kérdése. A szocialista gazdasági integráció eredményei i. A KGST Berlinben lezajlott XXX. ülésszaka újabb összehangolt lépéseket irányzott elő a tagállamok gazdasági integrációjának továbbfejlesztésére. A közhiedelem szerint a KGST-országok gazdasági integrációja nem más, mint az abban részt vevő államok közti külkereskedelem fokozódása, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedése. Valóban, jóllehet a gazdasági integráció ennél sokkal szélesebben értendő, — hiszen a gazdaság- politika összehangolásán, a távlati tervek egyeztetésén, a közös beruházásokon túlmenően magában foglalja a termelés szakosítását, a kooperációkat, a tudományosműszaki együttműködést, az iparpolitika, árpolitika, kereskedelem- és valutapolitika egyeztetését is — végül is eredményeinek egyetlen, számszerű mérésre is alkalmas szférája a tagállamok egymás közti kereskedelmének fejlődése. 1976-ban a KGST-országok közti kereskedelemben új „időszámítás” kezdődött, az ötéves megállapodások időszaka. Ezekben a hosszú lejáratú megállapodásokban már tükröződnek mindazok az eredmények, amelyek a KGST-országok gazdasági integrációjának az úgynevezett Komplex Programban meghirdetett elvein alapulnak. Az eddigi eredményeket ezúttal Magyarországnak három másik tagországgal megkötött megállapodásai tükr étjen vizsgáljuk meg. A magyar— szovjet kapcsolatokkal külön írások foglalkoztak már. A magyar—NDK viszonylatban létrejött hosszú lejáratú megállapodás az 1976 — 1980. évekre összesen közel 5 milliárd rubelnyi árucserét irányoz elő, melynek kereken 25 százalékát a gazdasági integráció keretében létrejött különféle egyezmények végrehajtásának tekinthetjük. Ezek a kölcsönös szállítások két vagy sokoldalú termelésszakosítás, kooperációk vagy más együttműködési formák keretében valósulnak meg. Mindenekelőtt kiemelkedő jelentőségű a mezőgazdasági gépek gyártásában megvalósuló együttműködés, amely részben sokoldalú — azaz valamennyi KGST tagállam részvételével megvalósuló — termelési szakosítás és gyártásmegosztás, másrészt pedig az érintett magyar és NDK- beli vállalatok közötti közvetlen termelési kooperáció, öt év alatt mintegy 400 millió rubel kölcsönös áruszállítás valósul meg a két ország között, amely egyrészt kész mezőgazdasági gépek és ezekhez szükséges pótalkatrészek exportját-importját jelenti, másrészt pedig olyan szállításokat, amelyek keretében az egyik ország bizonyos részegységeket bocsát a másik fél rendelkezésére, amely azt a gép készre szereléséhez használja fel. Kiterjedt a két ország között az autóipari gyártásszakosítás és kooperáció. Ismeretes, hogy az NDK személy- és tehergépkocsikat, Magyar- ország pedig autóbuszokat gyárt és exportál. 1976—1980- ban — öt év alatt — 90 ezer darab Trabant, 63 ezer darab Wartburg személyautó és közel ötvenezer tehergépkocsi érkezik az NDK-ból, ugyanakkor nyolcezer darab autóbuszt exportálunk. Emellett gyártási együttműködésre, részegységek szakosítására is sor kerül, így többek között az IFA és az Ikarus 3500 darab „közös” gyártmányú úgynevezett Ikarus-IFA 211 autóbuszt fog előállítani. A KGST-országok egységes számítástechnikai rendszerének kialakítása a számítás- technikai gyártmányok kölcsönös szakosítását és ezen keresztül számottevően kibővülő kereskedelmét is jelenti. Magyar—NDK viszonylatban az elkövetkező öt év alatt közel 60 millió rubelre rug a számítástechnikai termékek kölcsönös kereskedelme. (Folytatjuk.) Németh Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője Az Elő-Ázsiában elhelyezkedő, főleg hegyekkel borított 649 994 km2 területű, közel 20 millió lakosú, semleges politikát folytató Afganisztán hidat képez a közel- keleti térség és a hindusztá- ni szubkontinens, a Szovjetunió és az Indiai-óceán között. Területén 20 nemzetiség él, hivatalos nyelve a pastu és a dari (perzsa). A lakosság 53 százaléka afgán, politikai és gazdasági szerepük jóval nagyobb, mint lélekszámúk indokolja. Fontos nemzetiség a tadzsik, az üzbég, a türkmén, a hazara. Közel 3 millió ember nomád életmódot folytat. Az 1747-ben megalakult független Afgán állam, 1880- ban brit gyarmati uralom alá került. Afganisztánnak függetlenségét 1919 februárjában sikerült visszaállítania. 1921- ben Szovjet-Oroszország és Afganisztán barátsági szerződést kötött, amit 1931-ben szovjet—afgán meg nem támadási szerződés követett. Afganisztán 1964. október 1től alkotmányos monarchia, 1973. július 17-től köztársaság. Az idén elfogadott alkotmány szocialisztikus vonásokat tartalmaz. Rögzíti a nép hatalmát, a bányák, a bankok, a biztosítás, az erdők, a nagyipar és távközlés állami tulajdonát. Állást foglal a nők és a férfiak egyenlő jogai, a kizsákmányolás minden formájának megszüntetése, a munkához való jog mellett. Afganisztán agrárország, fejlődő iparral. A lakosság közel kétharmadát a mező- gazdaság foglalkoztatja, itt termelik meg a nemzeti jövedelem 50 százalékát. A gazdasági tervek kidolgozásában és megvalósításában — egyes tőkés országokon kívül — a Szovjetunió is részt vesz. A Szovjetunió üzemek, gázvezetékek, vízierőművek, utak, házgyárak, iskolák, stb. létesítésével, az afgán szakemberek képzésével járult hozzá eddig is a gazdasági elmaradottság leküzdéséhez. A jelenleg folyó hétéves tervben 200 létesítmény épül szovjet segítséggel. 1973 óta hazánk és Afganisztán árucsere-forgalma megháromszorozódott. Magyarország fotóanyagokat, izzólámpákat, röntgenberendezéseket, gyógyszereket szállít és részt vesz afgán ösztöndíjasok szakképzésében. A magyar importot gyapot és juhbőr teszi ki. — TERRA — Afganisztán
