Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból Technológiai szerelések októbertől Losonczi Pál Afganisztánba látogat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Mohammad Daoudnak, az Afgán Köztársaság elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatást tesz Afganisztánban. A LEMP KB plénuma Edward Gierek beszéde A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 9. plénumán, amely pénteken kezdte meg és szombaton folytatta munkáját, Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára előterjesztette a politikai bizottságnak „A gazdálkodás nagyobb hatékonyságáért és a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítéséért” címet viselő beszámolóját. A beszámolót ismertetve, Edward Gierek azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a jövő év januárjára hívják össze a Lengyel Egyesült Munkáspárt második országos értekezletét. A pártértekezleten — mondotta — a Politikai Bizottság részletesen beszámol a hetedik pártkongresszus határozatai megvalósításának jelenlegi helyzetéről és az 1978—1980-as évek fő feladatairól. — A 70-es években elért gazdasági, társadalmi és kulturális eredmények minőségileg új, magasabb szintre emelték Lengyelországot — mondotta Edward Gierek. Hangsúlyozta azt is, hogy miután az élet bebizonyította a hatodik és a hetedik pártkongresszuson kialakított irányvonal helyességét. A beszámoló a továbbiakban szólt arról, hogy a még meglévő hibák miatt igen fontos növelni a tartós fogyasztási cikkek termelését és javítani a szolgáltatásokat. A továbbiakban a szónok hangsúlyozta a gazdálkodás hatékonyságának, a termelékenység és a minőségjavítás szükségességét, amelynek segítségével csökkenteni lehet a termelési költségeket. Bírálta a munkaerő- és béralap-gazdálkodás egyes hiányosságait. XXVII. évfolyam, 238. szám ÄRA: 1,— Ft 1977. október 9., vasárnap A HAZA SZOLGÁLATÁÉRT (3. old.) ÍGY LÁTTÁM A SZOVJETUNIÓT <3. old.) r; A MUNKAHELY NEM SZERETETHAZ (S. old.) A GYÁRBÓL, A GYÁRÉRT ÉLNEK (5. old.) A VASÜT VESZÉLYES ÜZEM (5. old.) AUTÓBUSZGYÁRTÁS KOOPERÁCIÓBAN (9. old.) KUBA TENGERI KAPUJA (9. old.) EGYÜTT LENNI JÓ (10. old.) RAJZ A GYÄR FALÄN (10—11. old.) TÁNCAIT, dalait, ÜNNEPEIT (II. old.) A 40. HÉT • (6. old.) ÖTVENEZER VENGÉG (7. old.) A KÖZSÉGEKBEN EGYENLETES A FEJLŐDÉS (13. old.) A KISKUNFÉLEGYHÁZI BÖRTÖNMÜZEUM (15. old.) SZOCIALIZMUS ÉS LAKÁS (8. old.) AZ INDIÁNOK NEM PUSZTULNAK (8. old.) Kereskedők és eladók kereskedő és az eladó nem ugyanaz. Erre a búÄ torboltban döbbentem rá. Az első esetben a vizsgára készülő tanulók oktatójuk vezetésével a bútorboltban gyakorolták az eladás fortélyait. A tétel: bemutatni, eladni a dohányzóasztalt. Mondta is az egyik lány: „Ez itt egy teleszkópos dohányzóasztal. Előnye, hogy étkezőasztallá is átalakítható. Tessék csak megnézni: egy mozdulat az egész... Ez itt egy más típusú dohányzóasztal. Ez nem állítható, de előnyeként említhető, hogy újságtartója is van. Van más típusú dohányzóasztalunk is. Van például kerek. .. A leendő eladó-kislány hangja itt elakadt. Társai a megtanult szöveget fújva, közbeszóltak: „Olyan asztalról nem szabad beszélni, amilyen nincs az üzletben”. Az oktató is bólintott és hozzátette: „Kerek dohányzóasztal pedig nincs, amint látja”. Az üzletben valóban nem volt kerek dohányzó- asztal. A nagyekereskedelem, a bútorgyárak raktáraiban biztosan volt, de ez csak a kereskedőket érdekli, az eladókat nem. A kereskedőkre dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter következő szavai érvényesek: „Bútorokból a kínálat választékos és a belkereskedelem magas készletekkel rendelkezik. A jelenlegi kínálat, valamint a beszerzési lehetőségeink igényes fogyasztói érdeklődést is ki tudnak elégíteni”. Mondott mást is a miniszter a legutóbbi sajtótájékoztatóján: „Problémát okoz azonban, hogy a kínálat összetételében és időben nem mindig találkozik a fogyasztói igényekkel”. Ez utóbbi az olyan boltokra jellemző, amelyekben eladók és nem kereskedők dolgoznak. Az eladók ugyanis eladnak és nem kiszolgálnak. Erre az eladói magatartásra jellemző a második eset, amelynek ugyancsak a már említett bútorboltban voltam szem- és fültanúja. Egy vásárlónak megtetszett a Dominó-szekrénysor. Amíg a már előre összeállított szekrénysorról volt szó, nem is volt baj. Viszont, amikor így szólt: „Ehhez nekem kiegészítő darabok is kellenének!” — akkor mór nem volt egyértelmű, hogy a kiegészítő darabokat meg is kapja. Az eladótól ugyanis ilyen bizonytalan válaszokat kapott: „Majd megpróbáljuk. Majd meglátjuk. Talán lehetséges. Ha elfogadják a megrendelést...” A vásárló tudta: a Dominó darabonként megvásárolható. A gyár nem szekrénysorokat gyárt, hanem elemeket. Ezekből az elemekből olyan szekrénysort lehet kialakítani, amilyen a vásárló igényeinek, lakásméreteinek legjobban megfelel. Az elemeket külön- külön árazzák és mégis egyes bútorboltokban csak kész szekrénysorokat árusítanak. Ez az egyszerűbb: „Eszi, nem eszi, nem kap mást!” A szekrénysorért egyszerre tízezer, vagy még ennél is több forintot lehet blokkolni, az elemekért sokszor kell blokkolni, míg összejön annyi, amennyit egy szekrénysorért fizetnek. Az elemekkel tehát több a munka, kevesebb a bevétel. A többletmunkára pedig csak a kereskedő vállalkozik, aki nem az eladást, hanem a kiszolgálást tartja feladatának. A kereskedő nem magyarázatot keres, hanem a vevő igényeinek megfelelő bútort. Az eladó viszont olyan asztalról nem beszél, amilyen nincs az üzletben. A kereskedő nem hivatkozik raktárhiányra, bemutatóhely-hiányra, meg mit tudom én mire, hanem előveszi a prospektust, megmutatja: melyik gyár, milyen terméket gyárt és ami megtetszik a vásárlónak, azt igyekszik beszerezni. Igaz, nem könnyű kiverekedni, hogy a megrendelt bútort le is szállítsák. Mert a nagykereskedelem is azt szeretné eladni a kiskereskedelemnek, ami a raktárában van, s a bútorgyár is azt a nagykereskedelemnek, amiből sok gyűlt ösz- sze a gyár tárolóiban, a kiskereskedelem is — tisz- I telet a kivételnek — azt, amit, a nagykereskedelem- I tői „verekedés” nélkül kapott. Az eladó nem vitatkozik a vásárló érdekeit védve, hanem a könnyebbik utat választja: magyarázkodik. „Nincs elég raktár!” Nem is lesz soha! Annyi raktárral soha nem fog rendelkezni egyetlen bútorbolt sem, hogy a magyar ipar által gyártott és a külföldről behozott bútorok minden típusát raktáron tarthassa. A bútorgyárak ma már nagy választékot j biztosítanak. Egyes bútorüzletekben viszont a választék olyan, mintha Magyarországon csak két-három féle bútortípust szerelnének a futószalagokon. ggt zekben a boltokban a vásárlót nem kiszolgál- rj ják, hanem a vásárlónak eladnak. (Ma már így C is hívjuk a valamikori kiszolgálókat — eladók!) Az eladókat az jellemzi, ami a vizsgára készülőket: csak arról beszélnek, ami van és mélyen hallgatnak a lehetőségekről. Az eladókból sok van, a kereskedőkből kevesebb. Azt hiszem, ahhoz, hogy több legyen, a vizsgafeleletek tartalmán is változtatni kellene. A leendő kereskedőnek így kellene bemutatnia a dohányzóasztalt: „Pillanatnyilag nincs, de megrendeljük. Kérem, legyen szíves diktálja a címét. Ha megérkezik, értesítjük. Addig is kérjük, legyen türelemmel...” SZÁLAI JÁNOS „Tető alatt” a nagyberuházás (Képriportunk a 4. oldalon)
