Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
1977. október 5. IríÉPÚJSÁG 5 Tamási téglagyár Hétmillió tégla — Kevés a munkás (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamásiban nagy szeme van a téglának. Az elmúlt években rohamosan építkeznek a község új részein, de a központban is emeletes házakat építenek. Ezért kell a tégla. Tamásiban is hódít ugyan a középblokk és a nagy blokkos házépítés, évekig azonban ebben a kérdésben nem lesz megnyugtató helyzet, hiszen köztudomású, hogy a blokkos családiiház-építés a gyakorlattól még igen messze van. Ezért a családiiház-építők elsősorban a kisméretű, illetve a lyukas falazótéglát keresik. Kertész Sándor, a tamási téglagyár vezetője azt mondja, hogy idén 7 millió égetett téglát készítenek, megrendelőik kétszáz kilométeres körzetből utaznak hozzájuk. A vásárlók igényét a tamási téglagyár csak akkor tudná kielégíteni, ha lenne elegendő munkás a gépek kiszolgálásához. A téglagyártás gépesítésének színvonala nem magas, hiszen a dolgozóknak a nyerstégla-gépnél és a kemencénél is naponta 250—300 mázsa súlyú téglát kell megemelniük. Idén őszszel és a jövő év tavaszán két és fél millió forint értékű korszerűsítés — jobb gépek — kezdődik, s ennek révén egymillió téglával tudnak többet gyártani egy szezonban, mint eddig. A tamási téglagyárban két olyan szocialista brigád tagjai dolgoznak, akik a verseny során már az ezüstkoszorús címet elérték. A két brigád jó munkájának köszönhető, hogy az elmúlt három évben egymás után él- üzem címet nyert el a tamási téglagyár kollektívája. Idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított versenyben a Kiváló Üzem cím elnyerését, illetőleg a két szocialista brigád az aranykoszorús jelvény megszerzését tűzte ki célul. A munkaverseny-fel- ajánlások, -vállalások teljesítése, mint írja Szarvas Antal tudósítónk, a gyár dolgozóitól nagy erőfeszítéseket kíván, hiszen a munkaerőhiány és a kedvezőtlen időjárás szükségessé tette a szabad szombatokon való munkát, illetőleg néhány vasárnapi műszak tartását is. Fotó: Könye Lóárverés Bábolnán. — A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban lóárverést rendeztek. A gazdaság 42 lovat kínált eladásra, amelyből 13 talált gazdára. Az amerikai, NSZK-beli és osztrák vásárlókat elsősorban az arab telivér lovak érdekelték. A megvásárolt lovakért több mint 187 ezer nyugatnémet márkát fizettek. Esztergapadot is kell majd venni? Az alábbi sorokban „visz- szaélek” egy birtokomba jutott információval. A szakmunkásképzés fejlődésünknek olyan alapja, amire építenünk lehet, kell. Feltéve — ha a feltételei biztosítottak. Megyénkben, sőt a megye határain is túl méltán van jó híre az 505. Szakmunkás- képző Intézetnek. Azonban... a jövő szakmunkásaiért nem ők az egyedüli felelősök. Sok múlik azokon az üzemeken, munkahelyeken, ahol a diákok először kerülnek testközelbe a termeléssel, a munkával. És ezek a tapasztalatok, benyomások döntőek lehetnek... A Gelka ebben az esztendőben néhány új, érettségizett gyereknek nyújt munkalehetőséget, a szakma üzemi szintű elsajátításának lehetőségét. Ha . és itt jön a csattanó, a gyerek rendelkezik olyan „háztáji készlettel”, ami biztosítja, hogy ne csak tétlen szemlélője legyen az ott folyó munkának. Ugyanis — szerszámot, munkaeszközt nem kapnak. A szerelő, a mester érthetően nem mondhat le a saját szerszámairól — mert akkor ő sem végezheti a munkáját, amiért fizetést vár. Munkaeszköz nélkül viszont a beosztott tanuló csak szemlélődőként téb- lábolhat a szakmai gyakorlaton. Van egy másik megoldás — és mi egyebet választhatna a gyerek — beruház a kedves szülő, hogy a gyerek tanulhasson is valamit... Szerencse, hogy az esztergályos ta nu 1 óknak van tanműhelyük. Különben — hasonló helyzetbe kerülnének, a család rohangálhatna eladó esztergapad után ... — gyvgy — löbb míitrágyaszóró A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat a mezőgazdasági nagyüzemek korszerű anyagmozgatási, szállítási feladatainak elősegítésére jelentős gyáregységet alakított ki a Csong- rád megyei Sándorfalván, az egykori gépállomás területén. A korszerű berendezések felszerelése után lehetővé válik, hogy a korábbihoz képest megháromszorozzák a gyáregység termelését. Ez azt jelenti, hogy számottevően növelik a nagy teljesítményű műtrágyaszórók, valamint az emelve billenő pótkocsik gyártását. Ez . utóbbiak érdekessége, hogy egész rakodóterüket akár három méter magasra is felemelik, s a szántóföldön ösz- szegyűjtött terményt a tábla végén átöntik a közúti nagy szállítóeszközre. Ugyancsak nagyobb mértékben járulnak majd a különféle zöldségbetakarító eszközök — így a hagyma és az uborkaszedő gépek gyártásához is. Végzettsége agronómus? Meggyőződésem, hogy az elvégzett munka, a közösségben tanúsított helytállás adja az ember igazi értékét, nem fjedig a különböző címek és elnevezések. Mégsem árt, ha ezeket helyesen alkalmazzuk. Azért jutott az eszembe ez, mért az utóbbi időben több alkalommal magánbeszélgetés és nyilvános megnyilatkozás során hallottam így fogalmazni agrárszakemberrel kapcsolatban, hogy végzettsége „agronómus”. Ilyen képesítést nem ismerek. Való igaz, a köztudatban eléggé elterjedt megjelölésről van szó. Végiggondoltam hát gyorsan, hogy milyen intézmény, iskolatípus írja az általa adományozott végbizonyítványba, hogy agronómus? Mert a mező- gazdasági szakmunkásképző szakmunkásokat bocsát' ki, a szakközépiskola nem ad ilyen oklevelet, az agrár- tudományi főiskoláról üzemmérnökök jönnek ki, az agrártudományi egyetemek pedig általános agrármérnököket képeznek. Ha ez utóbbiak szakosodni kívánnak, újabb két év után szakmérnökök lesznek. így ihát a kérdés maradt számomra, ha csak korábban nem működött általam nem ismert olyan tanintézet, mely ezt a képesítést adta. Tudom viszont, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, intézmények alkalmaznak szakembereket agronómusi beosztásban. A beosztás és végzettség azonban nem egy. Lemle Zoltán tudósító Kazalozzák a kési téglát szovjet présgép naponta hatezer téglát készít Rugalmas vállalat ÉVEK ÓTA követelmény, hogy a vállalatok váljanak rugalmassá, lényegesen rugalmasabbá, mint korábban voltak. Más szavakkal: a gyárak és persze a bel- és külkereskedelmi vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek is legyenek képesek mindig gyorsan alkalmazkodni a piaci változásokhoz, az árak, a kereslet ingadozásaihoz. Azaz — s ez már nemcsak piaci, kereskedelmi munka —, legyenek képesek rövid idő alatt felújítani, korszerűsíteni termékeiket, folyamatosan alkalmazva a legújabb műszaki megoldásokat, vagy a saját kutatási-fejlesztési eredményeket. A társadalmi és csoportérdek egyaránt az, hogy váljanak rugalmassá a vállalatok a tartós jövedelmezőség elérése érdekében, az eddigi gazdálkodói alapállásukat alakítsák át mozgékony, felelősséggel teli, célszerű vállalkozói magatartássá. Ezt a magatartást talán az jellemzi a legjobban, hogy a vállalat az eredményeit sohasem csak egy korábbi időszakhoz méri, hanem ahhoz, hogy a lehetőségek mennyit engedtek meg, s azzal hogyan tudott élni. Ismeretes, hogy évtizedekig (nem is mindig indokolatlanul) az államháztartás levette a vállalatokról a „vállalkozás” kockázatát és terheit. Jelentős mértékben éppen emiatt kényelmesedtek el néhol. A VÁLTOZÁS több mindennel is felgyorsítható. Ezúttal csak azokat vegyük szemügyre, amelyek a népgazdaság jelenlegi adottságainak és lehetőségeinek megfelelnek. Nos, sokak szerint a vállalati rugalmasság talán legfőbb feltétele a megfelelő, korszerű vezetési stílus. Valóban megfigyelhető, hogy ahol az utóbbi években többé-kevésbé kibontakozott a kívánatos vállalkozói magatartás, ott a kevésbé mozgékony vállalatokhoz hasonlítva más a vezetés stílusa is. Főleg ez különbözteti meg az úgynevezett vállalkozó típusú vállalatokat az átlagostól, hiszen a többitől lényegesen különböző fejlesztési és piaci programjai ugyanabban a közgazdasági környezetben alakultak ki és teljesültek, amelyekben valamennyi vállalat dolgozik. (Abban a környezetben tehát, amely a többi szerint nem is ösztönöz különösebb mozgékonyságra, mert a „fontolgatva haladást” is elég jól honorálja.) Hogy egyes vállalatok az átlagostól elütő energiával vágtak bele különféle vállalkozásokba, az viszont azt igazolja, hogy az a bizonyos közgazdasági környezet — a szabályozók, a kooperációs társak, a központi irányítás, stb. — nem gátolja a mozgékonyán gazdálkodás kialakulását —, ha valahol kellő készség és bátorság van ehhez. Elvárhat-e azonban az efféle magatartás, a korszerűbb, bátrabb kockázatvállalás, a vállalatvezetők többségétől? Nos, mindenképpen el kell várni — ez természetes. A társadalom morális kényszerítő ereje készteti őket arra, hogy gyorsabban szakítsanak végre a kényelmes, beidegzett gazdálkodási megoldásokkal. Bizonyos azonban, hogy ez az „erkölcsi norma” önmagában kevés. Ennek, az eddigieknél egyértelműbb érdekeltséggel is párosulnia kellene. Ezek az érdekeltségi tényezők léteznek ugyan a jelenlegi szabályozó rendszerben, csak a hatásukat ma sok kivétel és egyedi elbírálás tompítja. A rugalmasság „terjedéséhez” tehát kétségkívül az eredmények eddiginél következetesebb mérlegelése és minősítése is szükséges, tehát, hogy az eredménytelenség következményeit ne a költségvetés viselje. Emiatt is vitathatatlan, hogy valóban érdemes még egyértelműbbé tenni a szabályozó- és az árrendszer ösztönző hatását a hatékonyabb munkára. BŐVÍTENI KELL általában a vállalkozás lehetőségét is. Például a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak további korszerűsítésével. Ma ugyanis még megtörténik, hogy egy termelő vállalat hiába akar esetleg merészen vállalkozni, ha a külkereskedelmi vállalat illetékes részlege — az érdekeltség összhangjának hiánya miatt — a fontolgatva haladás híve. Tehát egy sor külső feltétel korszerűsítése, megteremtése valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalatok rugalmassága, az ebben (tehát a kockázat vállalásában) való érdekeltségük növekedjék. Vannak I azonban kialakításra váró vállalati belső feltételek is, amelyek ráadásul hatásukat tekintve a külsőkkel teljesen egyenrangúak. Létezik ugyanis vállalati belső bürokrácia, túlzott adminisztráció, gyenge vállalati" belső érdekeltségi rendszer is, amely ugyancsak hátráltatja a hatékonyabb vállalati munkát. Egy vállalat rugalmas alkalmazkodása a külső körülményekhez a belső mechanizmus „minőségétől” is függ. A belső mechanizmuson múlik, hogy milyen gyorsan futnak a vállalaton belül az információk a gyáregységtől a vezérigazgatóig. Ez szabja meg a helyes döntések átfutási idejét is például egy-egy változtatási javaslat felett. AZ A VÁLLALAT lesz igazán rugalmas, s vállalkozhat a legkisebb kockázattal különböző akciókra, ahol kialakították a döntési jogkörök ésszerű rendjét, s ehhez szerkesztették meg a belső érdekeltségi rendszert is. Nem elég ugyanis, ha csak a vállalatok felső vezetésében buzog a vállalkozói kedv és a kockázatvállalási merészség. A vállalat valamennyi dolgozójának megfelelő érdekeltsége, lehetősége, kedve és közreműködése szükséges ahhoz, hogy az egész kollektíva mozgékonyán, hatékonyan, versenyképesen dolgozzon. GELENCSÉR FERENC Szocialista brigádvezetők tanácskozása (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Huszonöt szocialista brigád vezetője vett részt a paksi ÁFÉSZ-nál megtartott tanácskozáson. Krausz Nándor, a kereskedelmi osztály „Radnóti” szocialista brigádjának vezetője — aki részt vett a kereskedelmi dolgozók szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozásán Budapesten, a SZOT székházában — részletesen beszámolt az ott elhangzottakról. Ezután értékelték a brigádok féléves munkáját. Megállapították, hogy a hálózati dolgozókból alakult szocialista brigádoknál az elmúlt évekhez viszonyítva nagy fejlődés tapasztalható. Megértették a brigádok feladataikat, megszűnt munkájuknál a formalitás, vállalásaik konkrétak. Az értékelésből kitűnik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett vállalásokat időarányosan teljesítették. Ai alapanyag kitermelése teljesen gépesített
