Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
2 «ÉPÚJSÁG 1977. október 5. Napirenden: a Szovjetunió új alkntmánya (Folytatás az 1. oldalról) biztosítás, a laWásellátás, a tanulás, az ingyenes egészség- ügyi elMtá's jogát”. ■A tőkés országok állami és politikai vezetői, valamint a sajtó elismerik annak a tényA imperialfetá propaganda szervezői észrevehetően nyugtalankodni kezdtek, amikor az alkotmány megvitatása széles nemzetközi méreteket öltött. Megismétlődött az, amit már ezerszer lehetett tapasztalni a szovjet hatalom fennállásának éveiben: a „lélektani hadviselés” szakértőit a Szovjetunió sikerei vajmi kevéssé érdeklik. Nekik csak egy céljuk van: megakadályozni a szocializmus befolyásának növekedését, bármilyen eszközzel bizalmatlanságot, ellenszenvet keltem vele szemben. Különösen dühödt támadásokat intéztek a szovjet állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről szóló tételek elleni A szovjet alkotmány bírálói nem voltak irigylésre méltó helyzetben. Nem tudtak kitérni ugyanis az elől a tény elől, hogy az alkotmány tervezete minden más alkotmányhoz képest szélesebben, világosabban és teljesebben tartalmazza az állampolgárok szociális-gazdasági és politikai jogait és e jogok érvényesítésének konkrét biztosítékait. Mit is állíthatnának szembe a fejlett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkés- rendszer prókátorai? Tízmillióknak a munkanélküliséghez való „jogát”? Vagy a betegeknek azt a „jogát”, hogy nélkülözzék az orvosi segítséget, mivel az óriási összegekbe kerül? , Avagy a nemzetiségi kisebbségeknek azt a „jogát”, hogy megalázó megkülönböztetésit szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a „jogot”, hogy örökös félelemben élhetnek a szervezett bűnözés mindenhatósága alatt, s láthatják, hogy a sajtó, a film, a televízió és a rádió hogyan követ el mindent annak érdekében, hogy az ifjú nemzedéket az önzés, a kegyetlenség és az erőszak szellemében neveljék? A kapitalizmus propagandistái és ideológusai nem tagadhatják, hogy a szocializmus már rég felszámolta ezeket a társadalmi fekélyeket. Éppen ezért más manőverhez folyamodtak. Támadásaikat az alkotmány tervezetének azokra a tételeire összpontosították, amelyek arról szólnak, hogy az állampolgári jogok nem használhatók fel. a társadalom és az állam érdekeinek rovására, más álA burzsoá táborbeli bírálóink és (őszintén szólva velük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozgalom soraiból is), nem .látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Ez a dialektika abban foglailtalik, hogy a szocialista állam fejlődésiével és tökéletesedésével párhuzamosan az ál'laftipolgárók milliói egyre aktívabban vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politikában, az igazságszolgáltatásban. Egyszóval, a szocialista demokrácia fejlődésével államunk' fokozatosan kommunista társ'adálmi önigazgatásba nő át. Ez a folyamat természetesen hosszas, de töretlen. És meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió új alkot- . mánya jól szolgálja mlajd a ^kommunista építés e fontos fepéljániak elérését”. §5 Az új alkotmányt joggal nevezik a fejlett szocialista - társadalom' élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban — mondotta Brezsnyev, aki beszédének további szakaszánek jelentőségét is, .hogy az alkotmány külpolitikai fejezetében államjogi formában szögezi le a Szovjetunió elkötelezettségét a béke és a népek közötti együttműködés mellett. lampolgárok jogainak csorbítására. „Osztályéi lenisége i n k szemszögéből nézve a Szovjetunió állam polgára írtak a jelek szerint.egyetlen „jogot” kellene megadni — azt a jogot, hogy az imperializmus örömére hancalihaslsanak a szovjet állam, a szocialista rendszer ellen. Csalódást kell okoznunk alkotmányunk bí- rálóirtak. A szovjet nép sohasem fog kívánságaiknak megfelelően eljárni.” Az emberi jogokról szóló ENSZ- nyiilatkozat egyébként teljesen világosan kimondja: minden embernek kötelességei vannak a társadalom iránt, amelyben egyénisége szabadon és teljesen kifejlődhet. Ez a demokratikus társadalmi élet egyetemesen elfogadott elve. A burzsoá hírmagyarázóknak nincsenek ínyére a tervezetnek azok a tételei sem, amelyekben az SZ'KP-nak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvöltik, hogy ez „a kommunista párt diktatúrájának kikiáltása”. Mit lehet erre mondani? A kirohanások oka világos. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, annak legtudato- sabb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, mint a nép érdeke, ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a pártot és a szovjet népet, s „a párt diktatúrájáról” elmélkedik, ez annyit jelent, mintha például a szívet próbálná szembeállítani az emberi szervezet egészével. A kommunista párt a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenykedik. Mit érdékli azonban ez a burzsoá kritikusokat? Ök csökkenteni szeretnék a pártnak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, mivel miniden vágyuk az, hogy meggyengítsék országunkat:, szocialista rendszerünket, kioltsák kommunista eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommunista párt szerepe annák arányában fog növekedni a társadalom életében, ahogy a szovjet emberek egyre bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatokat oldanak meg a kommunizmus építésében. Ez, teljes összhangban van pártunk programijával, a szórta-" lista demokrácia egyre mélyrehatóbb kifejlődéséhez vezet. ban részletesen kitért a fejlett szocialista társadalom jellemző vonásaira, a kommunista társadalmi formáció kialakulásának történelmi folyamatában betöltött helyére. Leonyid Brezsnyev több olyan meggyőző adatot idézett, amelyek képet nyújtanak arról, hogy milyen nagy a különbség a szocializmus jelenlegi fejlődési szakasza és az előző, az 1936-os alkotmány megszületésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társadalmi termék előállításához jelenleg kevesebb mint egy hónapra van szükség. Nemcsak a technika Változott meg, hanem az azt irányító emberek is. Ma már a munkások 73,2 százaléka rendelkezik közép- vagy felsőfokú képzettséggel. Negyven évvel ezelőtt ez az arány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az iparban harmincnégysze- resére, a mezőgazdáságban pedig negyvenihétszeresére növekedett a fölső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma. A szovjet emberek életszínvonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 millió négyzetméterrel szemben 1977-ben 110 millió négyzet- méter lakás épül. Nem lehet persze mindent számokban kifejezni. E hatalmas arányú anyagi és kulturális fejlődés a városi és falusi munka- és életkörülmények, a fizikai és szellemi munkafeltételek jelentős mértékű közeledését eredményezte. A szocializmusban a szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, kialakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményéként joggal elmondható, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocializmus, elérkezett az új társadalom érettségének az a szakasza, amelyben befejeződik a társadalmi viszonyok átrendeződése, mégpedig a 'szocializmusra szervesen jellemző közösségi elvek alapján. Ebből következik, hogy tág tér nyílik a szocializmus törvényei nék érvényesülésére, előnyeinek megmutatására a társadalmi élet minden területén, ebből következik a társadalmi rendszer szerves egysége és dinamizmusa, politikai stabilitása, megbonthatatlan belső egysége. Ez a magyarázata valamennyi osztály és társadalmi csoport, valamennyi nemzet és népcsoport fokozódó közeledéséneik és a történelmileg új társadalmi és internacio- nállis közösség, a szovjet nép kialakulásának. Ebből ered az új, szocialista kultúra, az új, szocialista életmód meghonosodása. A Szovjetunió ma az október szülte állam fejlődésének olyan szakaszában van, amely az érett szocializmusra jellemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok ■szerkezeti felépítése és funkciói, működési rendje is meg kell hogy feleljenek a társadalom fejlődése e szakaszának. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új alkotmánya. „Amikor elfogadjuk, teljes joggal jelenthetjük ki: újabb fontos munkát végeztünk el, amely közelebb viszi az országot pártunk és népünk nagy Céljainak eléréséhez” — jelentette ki Leo- nyid Brezsnyev. E javaslatok beterjesztői azt a kívánságukat hangsúlyozták, hogy az alkotmányban szélesebben tükrözni kell a dolgozó kollektíváknak a szocialista termelés tervezésében, a káderek képzésében és elosztásában, a dolgozók munka- és életkörülményeinek javításában betöltött szerepét, feladatait és jogait. Az országos vita lehetővé tette a tervezet igen sok olyan tételének tökéletesítését, amely a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére irányul. Javasolták egy új cikkely felvételét a választók megbízásairól. A képviselőknek szóló ilyen megbízások a dolgozók egyes csoportjainak érdekeit és egyúttal az egész társadalom érdekeit tükrözik, azok teljesítése a tanácsok és képviselőik munkájának fontos része. A vita résztvevői egyöntetűen üdvözölték, hogy az alkotmány tervezetébe külön fejezetet vegyenek be a Szovjetunió lenini külpolitikájának céljairól és elveiről. Ezzel kapcsolatban javasolták a fejezet kiegészítését azzal, Az új szovjet alkotmány tervezete és országos vitája — folytatta Brezsnyev — hosszú időn át az egész világ figyelmének középpontjában állt. Ez a szocializmusnak a világban betöltött óriási szerepét bizonyítja. Átfogóan megvitatták és forrón támogatták az új szovjet alkotmány tervezetét a testvéri szocialista országokban. Elvtársi módon fogadták a tervezetet, alaposan elemezték azt és elmondták saját tapasztalataikat. Élénk érdeklődéssel ta- . nulmányozták az új szovjet alkotmány tervezetét azokban a fiatal államokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól és most határozhogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés elérésére törekszik. A szónok ezután kitért azokra a javaslatokra, amelyeket a bizottság nem vehetett figyelembe, vagy amelyeket lényegüket tekintve helytelennek tartott. Sok állampolgár javasolta például, hogy emeljenek alkotmányos szintre különböző olyan jogszabályokat, amelyek már megvannak a szovjet törvényalkotásban. Ezek a javaslatok önmagukban helyesek, de az alkotmány, az állam alaptörvénye csak a legfontosabb elvi tételéket rögzíti. Némely javaslat nyilvánvalóan túlságosan előre szalad, nem veszi figyelembe, hogy az új alkotmány a fejlett szocializmus és nem a kommunizmus államának törvénye. A Szovjetunióban érvényesül a szocialista elv: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint”. Éppen ezért nem fogadhatók el például az olyan javaslatok, hogy mindenki számára egyenlő munkabért. és nyugdíjat biztosítsanak, figyelmen kívül hagyva a dolgozók szakképzettségét és munkájuk minőségét. A Szovjetunióban, mint ismeretes, kialakult a történelmileg új emberi közösség, — a szovjet nép. Voltak, akik helytelen következtetéseket vontak le ebből. Azt javasolják, hogy az alkotmányba vegyék fel az egységes szovjet nemzet fogalmát, szüntessék meg a szövetségi és autonóm köztársaságokat, vagy korlátozzák azok szuverenitását. A szovjet nép társadalmipolitikai egysége egyáltalán nem jelenti a nemzeti különbségek eltűnését. A szocializmus felépítésével egyidejűleg, a történelemben először a Szovjetunióban oldották meg a nemzetiségi kérdést. A kommunista építés folyamán a szovjet népek szüntelenül közelednek egymáshoz, szellemi életük kölcsönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra lépnénk azonban, ha mesterségesen kezdenénk erőltetni a nemzetek közeledésének ezt az objektív folyamatát. Olyan levelek is érkeztek az alkotmártybizottsághoz, amelyeknek írói javasolják, hogy állami funkciókat közvetlenül a pártszerveknek adjanak át, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottságát törvényhozó hatalommal ruházzák fel. Ezek a javaslatok mélységesen hibásak, zavart keltenek a párt társadalmunkban betöltött szerepének értelmezésében. Miután pártunk uralkodó párt lett, határozottan Leszögezte, hogy döntéseit a szovjet szervek útján érvényesíti, a tanácsok tevékenységét irányítva nem helyettesíti az utóbbiakat, hogy az állami élet irányítását mindenekelőtt a tanácsokba beválasztott és az állami szervekben dolgozó kommunisták útján juttatja érvényre. Ezt az elvet leszögezi az SZKP Szervezeti Szabályzata és az a javaslat, hogy ezt tükrözze az új alkotmány is. zák meg további útjukat. Számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország sajtója kommentálta a tervezetet és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az alkotmányban is tükröződő eredményei lelkesítő például szolgálnak valamennyi nép számára, amely a szocializmus irányába halad. Rendkívüli érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét a tőkés országok dolgozói és mindenekelőtt élcsapataik, a kommunista és munkáspártok. A testvérpártok rámutatnak, hogy a szovjet alkotmány tervezete nagyon fontos okmány, amely megmutatja, hogy mit is jelent a fejlett szocializmus és milyen feladatokat tűz maga elé. Az imperialista propaganda próbálkozásai A szovjet társadalom jövője A világ figyelmének középpontjában A Szovjetunió története képekben 60 fcéP- Aeicperb o MHpt, npHHRTbiH eAMHornactto Ha 3ackflaMlH Bee* pocciftcxaro Cht3Aa CoatTOBi» PaöOHMJrw, ConaaTCKHXT» h KpecrbRHCKHXb flenjrraTorb 26 OKTrópii 1917 r. 3. A béke dekrétuma. 1917. november 9-én (régi időszámítás szerint október 27-én) a szovjetek lapjában, az Izvesztyijában, megjelent a sokak által várt hír. A lap első oldalán közölte a békéről szóló dekrétum szövegét, amelyet előző nap hagyott jóvá az összorosz- országi Szovjetkongresszus. 4. Hív a Vörös Hadsereg. Az imperialista hatalmak és a belső ellenforradalom nem fogadta el a fiatal szovjet állam által felkínált békejobbot, hanem megdöntésére szövetkeztek. Munkás- és parasztfiatalok százezrei jelentkeztek önként a hadseregbe, a forradalom védelmére. Carter beszéde az ENSZ közgyűlésén James Carter amerikai elnök kedden, az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédében nagy hangsúlyt adott a SALT-tárgyalásoknak. Kijelentette: „Jelentős egyezményre” van kilátás az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amelyben korlátoznák fegyvereik számát, és megszorításokat léptetnének életbe bizonyos fegyverfajtáknál. Ha a felek figyelembe veszik egymás érdekeit, és mérsékletet tanúsítanak, nemcsak a fegyverzetkorlátozásban érhetnek el sikert, hanem megvethetik az alapját a jobb kapcsolatoknak más területeken is — hangoztatta az amerikai elnök. Az amerikai elnök az Egyesült Államok nevében ünnepélyesen kijelentette: országa csak önvédelemből használna nukleáris fegyvert, tehát csak abban az esetben, ha nukleáris, vagy hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás énné az Egyesült Államokat, illetve annak szövetségeseit. Carter jóval mértóktartób- ban, békülékenyebben szólt a szovjet—amerikai viszonyról, mint néhány héttel korábban, Andrej Gromiko, szovjet kü 1 ügyminiszterrel a közelmúltban folytatott beható tárgyalásai előtt. Carter megismételte, hogy a közel-keleti kérdést az ENSZ korábbi, 242-es, illetve 338-as határozata alapján kell rendezni. Nem férhet viszont kétség ahhoz, hogy az Egyesült Államok elkötelezettséget vállalt Izrael biztonságának megőrzésére — hangoztatta az amerikai elnök. A rendkívül heves bírálat hatására, amelyben Izrael, illetve az Izraelt feltétlenül támogató amerikai körök részesítik a hét végi szovjet— amerikai nyilatkozatot, Carter valamelyest visszalépett. Míg a szovjet—amerikai okmány világosan beszélt a pa- lesztimaiak jogainak érvényesítéséről, az elnök szerint „az érdekelt felek dolga, hogy eldöntsék, mit jelentenek ezek a jogok, és hogyan lehet azokat érvényesíteni.” Carter közölte: továbbra is szoros kapcsolatban marad az Egyesült Államok és a Szovjetunió, mint a genfi közel-keleti békekonferencia két társelnöke. Az amerikai elnök az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében síkraszállt mindenfajta nukleáris robbantás eltiltásáért, a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozásáért. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézetei — mondotta — máris közelebb jutottak egymáshoz abban, hogy miként működhetnek együtt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásában.
