Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-29 / 255. szám
1977. október 29. ^tŐÍna\, “níEPUJSAG 3 Fény a 68-as őrházban A nagy „világvevőt” közrefogta az egész család, mikor nővérem hazahozta. Apám akkor engedte meg végérvényesen, hogy dohányozhatok, amikor sikeresen bekapcsoltam a Kékes televíziókészüléket. Azt meg mondanom sem kell, hogy a villanykapcsolót napokig birizgáltuk, kapcsolgattuk, mikor bekötötték a villanyt. Az előbbi kis történetek ma már közhely számba mennek. Lassan már el is felejtik az emberek ezeket az élményeket. De nem így van Csík József és családja, ök még csak most kaptak villanyt. Természetes, hogy a porszívó napjában többször me»'', a televízió minden műsorát megnézik. A történet egyszerű. Beré- nyi Sándor brigádja, a dombóvári vontatási főnökség Edison szocialista brigádja vállalta, hogy november 7-ig a Keszőhidegkút, Gyönk. Be- lecska közötti 68-as őrházba, társadalmi munkában bevezetik a villanyt. Állták szavukat. Ezért örülhet most Csík József és családja. Naponta kapjuk a hírt a munkahelyi kollektívák sikereiről. Olyanokat, mint a fentebb említett Edison brigádról szóló. Törődünk öregjeinkkel, nyugdíjasainkkal, egymással. Kigyult a fény a 68-as őrházban.- Hj Vállalták - teljesítették A szakcsi Uj Élet Tsz keltetőállomásának Báldy Bálint szocialista brigádja jelenti, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára tett külön vállalását a mai nappal teljesítette kikeltetésre került az egymillió-ke ttőszázezredik napos csibe. Benkc Imréné szoc. brigádvezető Amerikai, kanadai vendégek Eredményes kooperáció A héten tizenkét tagú külföldi küldöttség járt a megyében. A Claas gyár amerikai és kanadai szakembereket hozott Magyarországra, hogy az itt kipróbálás alatt álló legújabb kísérleti konstrukcióit üzem közben is bemutassa partnereinek. Jártak a Hőgyészi és a Szekszárdi Állami Gazdaságban, ahol a kukoricabetakarítást nézték meg. Helmut Claas a nyugatnémet mezőgazdasági gépgyár kereskedelmi igazgatója válaszolt kérdéseinkre. — Hányadik alkalommal van hazánkban? — Többször jártam már Magyarországon turistaúton, de hivatalosan most vagyok itt először. A Hőgyészi Állami Gazdasággal már több éves kapcsolatunk van. Az új konstrukcióinkat itt is kipróbáljuk. A domborzati viszonyok változatosak. A termés pedig átlagosan jó. Ideális tehát a terep a gépek kipróbálására. nyúzására. — Milyen új terveik és gépeik vannak? — A betákarítógépak, a Claas dominátorok fejlesztésével foglalkozunk elsősorban. Van négy-, öt- és van nyolcsoros adapterrel ellátott gépünk is. A gép a mi tulajdonunk, a gazdaság üzemelteti, mi hazavisszük, szétszereljük és alaposan megvizsgáljuk, melyik alkatrészek kopottak, melyik része a legkritikusabb a szerkezetnek. Természetesen messzemenően figyelembe vesszük az üzemeltető gazdaság észrevételeit is. — Milyenek a tapasztalatai a szocialista nagyüzemekről? — Első benyomásaim nagyon kedvezőek. Magasak a termésátlagok és igen szakképzett a vezetés, a műszaki gárda. Meglepő, hogy a gépek teljesítménye nagyobb, kihasználtságuk igen magas. — Ez érdekes, hiszen mi itthon gyakorta panaszkodunk, hogy a gépek kihasználása rossz... — Minden viszonylagos — válaszol nevetve. — De tudni kell, hogy nálunk, a kisebb farmergazdaságok miatt egy- e“1' kombájn sokkal kevesebbet dolgozik. Kétszáz üzemórát mennek egy szezonban az összes betakarítási munkát egybevéve. — Mikor várhatók a piacon az új konstrukciók? — Ha minden jól halad, két év múlva a piacon leszünk vele. Ötéves tapasztalat alapján mondom, hogy magyar üzletfeleink nagyon korrektek, megbízhatóak, a szerződést messzemenően betartják. Bevallom, kezdetben szkeptikusak voltunk, de a tapasztalatok nagyon jók. Bízunk abban, hogy a kooperáció egyre szélesebb lesz, más területekre is kiterjed, például árucserére, úgyhogy a betakarítógépekért a magyar fél munkagépeket, motorokat szállít nekünk. — st — Fotó: Galló Tisztelet az öregeknek A budapesti Hungária kávéház álmosító csendjében a harmadik asztalhoz is elhangzik a beszédük. A szóvivő öregasszony — bocsánat : idős hölgy — szavait úgy intézi a körötte ülőkhöz, hogy a fél kávéház hallhassa: — Mióta a fiamék megvették az új Mercit, állandóan fürdőkbe hurcolnának, de nekem a nyugalmam többet ér, mint akármelyik külföldi gyógyüdülő. A hölgyek tejes kávét fogyasztanak, s a körükben ülő gáláns öregurak méltón illeszkednek a cicomás társaságba. Valamennyien eltartják a kisujjukat, amikor szájukhoz emelik a „kis konyakot”. A kávéház talmi pompával berendezett. Az unalom rátelepszik a délelőttre. Nézem őket. Olyan idősek lehetnek, mint a nagymamám — gondolom, majd szinte bocsánatot kérve vetem el a gondolatot. Az én munkámban megöregedett nagymamám sohasem ülne ide. ö még ma is hajnalban kel és el tudja tartani magát. Nem illik ide. * — Az öreg Ferenc Jóskát keressék, az még most is tart néhány hízót. Az idén már kétszer leadott hármat, hármat, de maradtak hízói így is — mondja Lajvér-puszta bejáratánál egy kerékpáros asz- szony. „Ferenc Jóskáék” házát hamar megtaláljuk. Ferenc József nyugdíjas vasutas nevetve fogad: — Persze, hogy viccelődnek a nevemmel az emberek. De hát mit csináljak, ha így hívnak? Egyébként a véméndi állomáson dolgozik a fiam, ifjabb Ferenc József. Nem hal ki a família. A ház előtt az udvar virágos kertjében beszélgetünk. Az utcán vadonatúj betonalapú vaskerítés, hátul blokktéglából falazott ólak, a házhoz nemrég hozzátoldott nyárikonyha. — Nekem jó lett volna a régi kerítés is, de az asszony addig mondta, hogy megcsináltattam. Az ólak, a konyha és a kerítés belekerült negyvenezerbe — mondja Ferenc József. — Az ára nem az ezer- hétszáz nyugdíjból telt ki... — Nem ám! Abból nem lehetne flancolni. Leadtam a hízókat, elég szépen fizettek. Látja, 17 éve vettem ezt a házat tizenötezerért, most meg menynyiért csináltam ezt a pár dolgot. De azért nincs mit panaszkodnom. Az egyik szemem ellepte a szürke- •hályog, lehet, hogy meg kell operálni. Ha ez rendbe jönne, minden jó lenne. — A gyerekek merre vannak? — Az egyik Véménden, a másik Pesten. Jól megvannak mind a ketten. Már nincs szükségük rám. Igaz, a tavaszban mindegyiknek adtam húsz rántani való csirkét, de hát az csak olyan kis segítség. Amíg kint laktunk a negyvenhetes őrházban, addig volt tehenünk is. Most már csak a disznók, és a tyúkok maradtak. Higgye el nekem, nincs itt probléma semmi. Amíg az egészség tart, addig minden jó. Igaz, most mérgelődök, mert két napja zárva a bolt, pedig elfogyott a cigarettám. De majd kérek a sógortól, és ha kinyit a bolt, megadom neki. * Szívélyesen fogad a Ber- kó házaspár. A néni mentegetőzik. — Most jöttünk meg a koszorúzásból és rögtön nekiálltunk megetetni az állatokat. Nem volt időm rendet rakni. — Koszorúzásból? — ütközöm meg a szón. — Igen, ott voltunk — pityeredik el a néni. — Tudja, van nekünk egy hősi halott fiunk. Az ő sírját koszorúzták. Az akaratlanul felszakított seb beszélni készteti. Kiderül, hogy ifjú Berkó Péter, tíz évvel ezelőtt határőrszolgálat közben lelte halálát. Azóta a laktanya vezetői rendszeresen látogatják az öregeket. Berkó bácsi nyugdíjának nagy részét is a hadsereg fizeti. — Tavaly mindketten betegek voltunk. Egyszercsak beállít a fiam parancsnoka. Azt mondja, erre járt, megnéz hát bennünket. Látta, hogy betegek vagyunk, nem sokáig maradt. Két nap múlva kaptunk háromezer forint segélyt. Azt írta a parancsnok, hogy fogadjunk valakit az állatok mellé, mi meg csak pihenjünk, gyógyuljunk. Berkóék fájdalmát megismerve, alig merem jövetelünk okára, a háztáji gazdaságra terelni a szót. Pedig lenne mivel dicsekedniük. Az ólakban hét hízó, tíz malac és egy anyakoca röfög. — így nem kell malacot vennünk — mondják. — A szaporulatot nem adjuk el, hanem felneveljük. Csak a száztíz kilós hízókat adjuk le. Nem panaszkodunk, jól megélünk. Mindegyik gyereknek van háza, autója. — Szegény Péterkénknek is akartunk taxit venni mire leszerel — mondja Berkó néni. — Akkor még tartottunk bikákat is. Az árukból vettük volna meg a taxit, de sajnos a síremlékre kellett költenünk. — További szavai könnybe fulladnak. A hetvenhárom éves, munkában megedződött idős Berkó Péter gyámoltalanul vigasztalja feleségét. Amikor elköszönünk, a ritka vendégnek járó megbecsüléssel a kapuig kísérnek. * A szekszárdi Gemenc- szálló presszójának álmosító délelőtti csendjében idős társaság kávézik. A tollas kalapos hölgyek dobostortát esznek. A csokornyakkendős „iparosember” külsejű urak konyakot isznak a kávéhoz. Megpróbálom közéjük képzelni az öreg „Ferenc Jóskát”, mindig borostás szakállával, drága nagymamámat, bazsalikom illatú bő szoknyájában, vagy a laj véri Berkó házaspárt, életre szóló bánatukkal. Elképzelhetetlen, hogy megtörölve munkában kérgesedet tenyerüket, az egyszem ünneplőt elővéve a szekrényből, ők is ide üljenek beszélgetni, megpihenni. Pedig sok mindenről mesélhetnének, mert helyük van itt... Tamási János Árak, adók, dotációk V. A könyvtárat megtöltő ---------------í-------------- statisztikai kiadványok, a milliónyi adat közüli, egyetlen számra figyel leginkább az ország: a fogyasztói áralakulást jelző (indexre. S egyben a legvitatottabb adat is, sokan tapasztalataikra hivatkozva Ikótségbevonják az árindex megbízhatóságát. A z árindex hamis, vagy a •tapasztalataink csapnák be bennünket? Az áralakulás mérése nem olyan egyszerű, mint mondjuk a lakosság'számának, átlagos életkorának vagy a bérek és jövedelmek alakulásának számbavétele. De a magyar statisztikai módszer korszerű, az ismert külföldi árindex -számításokk al öss zevet ve is igen .megbízhat ó. Felöl éli a fix árú termékek és szolgáltatások teljes körét, (összes vásárlásaink fele rögzített áras termék.) A nem fix árú termékek és szolgáltatások áralakulását pedig ■több mint 2300 jellemző termék ánmegfigyelése alapján határozzák meg. A Központi Statisztikai .Hivatal 180 dolgozója folyan matosan, a hónap különböző napjain végzi az árfelírást. (A ipiacoik ármegfigyelésében a tanácsok megbízottai is részt vesznek.) Egy-egy kijelölt termék árát 50—100 üzletben jegyzik fel. Az ármeg- figyelés összesen több mint 3000 üzletre terjed, ki. A feljegyzések alapján havi átlagárait, majd 120 termék- és ■szolgáltatás-csoportban árindexet készítenek. Ezek után készül el .az oly gyakran, vitatott országos áralakulási mutató. Az árindex valóságos változásokat jelez. Az egyéni, a családi tapasztalatok azonban többnyire eltérnek a statisztikái átlagtól, mert gyakorlatilag minden család eltérő módon költi el jövedelmét A szokás differenciáló szerepe jól érzékelhető az élvezeti cikkek fagyasztásában. Iigy a cigaretta, a szeszes .ital, vagy legutóbb a ikávé drágulása családonként igen eltérő többletkiadást akozott, illetve okoz. A benzin drágulása csak az autótulajdonosok kiadását növelte. A tavalyi húsáremelés már mindenkit érintett, bár nem egyforma mértékben. Egyesek kijönnek a havi 60 Ft-os jövedelem-kiegészítésből, mások viszont ■ráfizetnek. Törvényszerű tehát a családi árindexek eltérése az országos átlagtól, és véletlen az egybeesés. Az állami és politikai vezetés, a kutatás nem is éri be az országos átlaggal. Az idei évtő1! már több mint 8000 családra kiterjedő háztartási statisztika méri az áralakulást, a főbb társadalmi rétegek és csoportok szerint. Tavaly például a kisgazdaságok tulajdonosainak átlagos árindexe 2 százalékkal volt alacsonyabb a lakosság más rétegeinél, mert őket nem érintette az idénycikkek szokatlan mértékű drágulása. Az a körülmény, hogy a fogyasztók nem tapasztalhatnak azonos mértékű (átlagos) áralakulást, vagy csak kivételes esetben, nem indokolja, hogy jelentős részük az áremelkedést nagyobbnak érezze a ténylegesnél. Az áremelkedések hatását az emberek több ok miatt túlozzák el. Az egyik ok az, hogy az árszínvonal alakulását a kiadások és a jövedelmük függvényében érzékelik, és nem önmagában. Az áremelés hatása sok másfajta kiadással vegyülve jelenik meg, s az áremelkedéstől független többletkiadások szintén kelthetik a drágulás látszatát: .De, paradox módon, a drágulás érzetét keltheti az élet- színvonal .emelkedése is. A technika — a hűtőszekrény, tv, mosógép, telefon, magnó, gépkocsi1, stb. — megkönnyíti és meg is drágítja életünket. A divat szintén nagy „árdrágító”. Színek és formák, modellek és típusok cserélődése már nemcsak a ruházati ipar sajátossága. Az .igények mind .magasabb szinten megújulnak (hétvégi ház, automata mosógép, színes tv), s néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a kielégületlen- ség, a .hiány érzetét keltik. Drágul az élet, mert változik, nő a fogyasztás. Néha ki sem lehet térni előle. Egyre bővül azoknak a cikkeknek, szolgáltatásoknak a köre, amelyek létszükségletté váltak. Drágul az élet azért is, mert nő az eltartottak, a gyermekek száma. (A gyer- mékek növekedésével pedig hatványozódnak az anyagi terhek, függetlenül attól, hogy milyen másfajta hatásoknak tulajdoníthatjuk azokat.) Az anyagi terhek és a megélhetési költségek viszonylagos növekedését gyakran abszolút növekedésnek tekintjük, és anyagi gondjainkat az áralakulásnak tulajdonítjuk. A negatív jelenségekre---------2--------- való erzekeny r eagálás, a hatások eltúlzása, illetve a pozitívumok fölötti könnyed átsiklás. nemcsak az áralakulás fogadtatására jellemző, hanem eléggé általános emberi tulajdonság. (Felmérésekkel egyértelműen bizonyított, hogy a lakosság a szerény életszínvonal-emelést stagnálásnak, a stagnálást pedig csökkenésnek érzi.) Olyan lélektani jelenséggel van dolgunk, amelyet felismerve, tudatosítva tompíthatunk, de meg nem szüntethetünk. Ez is egyfajta realitás, amivel számolni szükséges. Ha a tényekre, a valós összefüggésekre vagyunk kíváncsiak, nem bízhatjuk magunkat érzelmeinkre, szubjektív jelzőrendszereink kontrollra szorulnak. Az elkerülhetetlen és jól végig gondolt árintézkedések ismertetése sem válthat ki osztatlan lelkesedést, legfeljebb tárgyilagosságot és megértést. KOVÁCS JÓZSEF — Vége — Építkeznek Kismórágyon Kismórágyot már sokan eltemették. De a városból „menekülők” észrevették a csodálatos panorámát. Már többen elkezdték építeni a hétvégi házakat. (Müller György felvételei.) A vendégek egy csoportja a Szekszárdi Állami Gazdaságban Gazdasági étiékcsalódások
