Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
1977. október 28. Képújság 5 Holtponton fi kis faluban Bátaapátiban napközben csak öregek és gyerekek vannak. Minden épkézláb ember eljár dolgozni. A bolt nyitva tartása is alkalmazkodik ehhez az életrendhez. A község társadalmi vezetői sokat panaszkodnak, de azért hangsúlyozzák, hogy vannak már eredmények. Például működik a Vörös- kereszt szervezete, feléledt a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom. Már egész utcasort kifestettek. Van KISZ- szervezet és ifjúsági klub, klubkönyvtár és meg akarják szervezni a nyugdíjasokét is. Sokak szerint erre itt nincs igény, úgy sem fog senki eljönni... Óvoda, iskola van, igaz mindkettő erősen felújításra szorulna. Az iskola pincéjében a helybeliek szerint víz áll. Az egyik teremben már púposodik a padló. Még ennél is rosszabb állapotban van a művelődési ház, ami egyben mozi. Alulról a talajvíz, felülről az eső szivárog be. Majdnem egy évig húzódott az óvoda egyik helyiségének lebetonozása, végre aztán lerakták mozaiklapokkal. Az iskola felújítása a tanévkezdésre meg sem kezdődött, pedig van rá százezer forint. A fiatalok vállalták, hogy kifestik a KlSZ-helyi- séget, de csak ígérték, végül a tanács megcsináltatta. Egy üres területen parkot akartak létesíteni, de a közös tanács elnöke nem kérte el a termelőszövetkezet erőgé- . pét, és még csak el sem jött a munkára. Az emberek vártak egy darabig, aztán hazamentek.. . Állítólag. Nagy szívfájdalma a falusiaknak, hogy őket a közös tanács mellőzi, ami abból is látszik, hogy évek óta ígérik az egyik út salakozását, de még jövőre sem készül el, hanem egy másik társközség, másik útja. Néhány éve a faluhoz közel, alkalmi vétel kínálkozott, amiből az utat pár évre sármentesíteni lehetett volna. A tanács lekésett a hulladékanyag megvásárlásáról. A fiatalok kaptak a járási KISZ-bizottságtól egy pingpongasztalt, de nem hozták el, elvitte más. Tervezik viszont, hogy megcsinálják társadalmi munkában a művelődési ház kerítését és az udvart parkosítják. A kis faluban úgy érzik, gondjaikkal nem törődik a közös tanács, és kevés segítséget kapnak a felsőbb szervektől is. A JÁRÁSI HIVATALBAN A bonyhádi járási hivatal elnöke, dr. Kutas Sándor mondta, hogy ennek a kis községnek hosszú távon nincs jövője. Nem fejleszteni kell, hanem az alapszolgáltatásokat szinten tartani. Nem sietteti senki a kihalását, de nem is akadályozzák, ha magától sorvad el. Több kis község alkot egy közigazgatási egységet, egyiknek többet adni csak a másik rovására lehetne. Aztán eltöprengett és azt mondta: — Nem biztos, hogy szegények vagyunk, ha többet akarunk, mint pár évvel ezelőtt, az is lehet, hogy csak az igényeink nagyobbak — indokolatlanul — mint a lehetőségeink. A járási hivatal véleménye szerint a kialakult helyzetért nem lehet egyszerűen a tanácsot felelőssé tenni, és sorolják a példákat a hasonló adottságú falvakból, hogy azok saját erejükből mennyivel jobban állnak. Csagy egy, ámde szemléletes példa a szóban forgó település adataiból. A kereskedelmi forgalom az elmúlt időszakban hat százalékkal csökkent, ezzel szemben az italbolté tizenkettővel emelkedett. Reklamálták a nyáron a zöldségellátást, ami meglehetősen nagy meghökkenést váltott ki a járási székhelyen. A városból vigyenek ki paprikát, paradicsomot? Helyben is lehetne termelni. Azt a járásnál is úgy tudják, hogy a közös tanács „elmulasztotta” az úthoz való anyag megvásárlását. Azt is tudják, éppen ezért amiben lehet segítenek, hogy ez a közös tanács rosszabb feltételek között dolgozik mint a többi. Ilyen a mező- gazdasági településszerkezeti, de még a lakosságrétegződést illető adottsága is. Társadalmi vonatkozásban nagyon hiányzik az elköltözött értelmiség. A tanácson nagy a fluktuáció, ha szakember megy oda, hamarosan jobb állást talál, vagy éppen hosszú időre igénybe veszi a gyerekgondozási szabadságot. Most éppen tanácsakadémiára jár egy fiatalember, kérdés, hogy visszamegy-e falujába, mert már épül a háza a járási székhelyen. A vb-titkár hogyan is győzné több község millió ügyét összefogni és nagy részét csinálni is egyedül? Nem csoda, hogy vannak a megyében vb-titkárok, nála sokkal jobb idegállapotban. A KÖZÖS TANÁCSON A mőcsényi közös tanács elnöke, Váncsodi Lajos szerint az alapvető ellátás biztosított, sőt még jobb is, mint a társközségeké. Tárgyaltak a termelőszövetkezettel, az építőbrigád vállalta, hoP" tatarozza az iskolát november hetedikére. „A tanács létszáma biztosítva van”, de helyettesítésre nem tudnak megfelelő szakembert kapni, a vándorlás sem nagy. Az útépítéshez, a hulladékot „azok happolták el, akik közelebb voltak a tűzhöz”. Ami pedig a község útját illeti, valóban nem telik rá az idén, meg jövőre sem, mert a másik társközségben egy egész új házsort öntene el a víz, ha nem lépnek időben közbe. Az a sürgősebb. A művelődési ház tatarozása csak a következő ötéves terv feladata lehet. A „mi kis községünkben” a tanácselnök megítélése szerint legalább tizenöt-húsz százaléka kicserélődik a lakosságnak évente. Akik maradnak, öregek. Akik jönnek... Nehéz velük községpolitikát csinálni. Sorolja a példákat is. Nem érdemes parkosítani, mert a libák úgyis lelegelik. Esténként a tehenek a faluközpontban „parkíroznak”. Elérkeztünk a címadó holtpontra. A község a közös tanácsot, a tanács pedig a lakosságot hibáztatja. A járási hivatal egyik helyett sem végezheti el a munkát. A tanulság sem az újságírótól származik, a járási hivatalban fogalmazták meg: Sokkal könnyebb — bár kevésbé eredményes — egymást szidni, mint közösen tenni valamit. IHAROSI IBOLYA Nemrégiben „Irodalmi kirándulások” címmel dr. Hár- sing Lajos műsorát hallhattuk a Petőfi Rádióban, a szekszárdi Garay János- tárlatról. Mindenképpen örülnünk kell annak a ténynek, hogy Szekszárd városa, anyagi és szellemi forrásokat egyaránt felhasználva ápolja a költő emlékét; megyénk és az egész ország műveltségi gyarapodása érdekében. Alapjaiban jól szerkesztett műsorral ajándékozott meg bennünket a rádió, a levelezés bemutatása során pedig közvetlen, és elmélyült ismeretekről tanúskodó tájékoztatást kaptunk a halhatatlan obsitos, Háry világra ál- modójáinak életéről. Mégis éppen ez a műsor vetette fel bennem a gondolatot, hogy vajon a nagyközönség előtt mivel szolgálható leginkább az irodalom — s ezen belül egy-egy alkotó műveinek — sok ember által történő megszerettetésének ügye? Kétségtelenül hasznosnak bizonyulnak az életrajzi adatokat közvetítő adások; csemegéül szolgálnak az irodalomértők és -kedvelők körében. De nem vitás az sem, hogy a rádióhallgatók egy részének érdeklődését nem köti le az az adathalmaz, amelyet az emberi életút — jelen esetben egy költőé — felvonultat. Talán megérdemelne Garay János életműve egy olyan műsort is, amely nem őrá magára, hanem a műveire koncentrálna, és arra késztetné a hallgatókat, hogy kezükbe vegyék ezeket az írásokat. Még akkor is megérné ez, ha merő lokálpatriotizmusból sem állítjuk, hogy Garay világra szóló tehetség volt. — km — Szem és szemszög Találkoztam barátommal, aki megbecsült szakmunkás munkahelyén, de akit bölcselkedő hajlandóságáról még nem ismertem. A következő megállapítással lepett meg. — Az embernek van szeme, és az ember van más szemében is! Mindehhez meglehetősen keserű képpel vigyorgott. — Ezt hogy érted? — kérdeztem. — Valahogy így — magyarázta. — Te ismersz engem abból az időmből is, amikor rengeteget dolgoztam, jól kerestem, hetente legalább háromszor részegebb voltam, mint a csap, és bonyolult anyagi zűrjeim is akadtak szép számmal. A főnökömmel összerúgtam vagy féltucatszor, kaptam néhány különböző fokozatú fegyelmit... Folytassam? — Ne folytasd! Emlékszem. — Milyen voltam én akkor a szaktársak szemében? — Milyen? — Valamilyen különleges fajtájú, de azért némi tiszteletet ébresztő középlény a jó szakember és a még kényszerzubbonyba nem bújtatott futóbolond között. Kombinálva némi karakánsággal, ami kijár az olyannak, aki ha nincs előtte, hát keres magának egy falat, melynek fejjel nekimehet. Aztán mindez fokozatosan megváltozott. Ekkor lett belőlem... — Micsoda? — Számító! — Miért! Nem vagy számító? — Legalább annyira, mint bárki más. Igenis számítok arra, hogy a szakmámban eljutok valamilyen fokra, akár a jelenleginél különbre is. — A folytatás? — Változatlanul elfogadhatóan dolgoztam, nem rúgtam be csak havonta és évszám nem vesztem ösz- sze a góréval, mert tulajdonképpen minek. Erre lett belőlem gerinctelen. Utóbb talpnyaló, ez néhány hónappal azt követően, hogy emelték az órabéremet. Most érdeklődéssel várom, mikor hírlik majd rólam, hogy verem a gyerekeimet és mint kezdő kéjgyilkos, késsel a csizmaszárban lesem éjjelente az áldozataimat. Vagy nézhetném magamat, nézhetnének engem esetleg más szemszögből is...?-s. -n. Az első népművész-mester Karcagon él és dolgozik a világszerte ismert fazekas népművész, Kántor Sándor, aki 1953-ban hazánkban elsőként kapta meg a Népművészet Mestere címet. Az idős mester vejével — Kun Gazda Ferenccel — együtt készíti a tálakat, a Miska-kancsókat és más figurális alkotásokat, melyek iránt külföldön is nagy az érdeklődés. MTI-fotó, Branstetter Sándor felvétele — KS) Bekapcsolódni a fotómozgalomba A fotózás iránt érdeklődők között sokan a kezdők népes táborába tartoznak. Őket segíthetik át az első lépések nehézségein a fotókörök. Egyik-másik munkahelyen vagy községi művelődési házban működik ilyen szakkör. Ennek tagjai a technikai ismereten kívül a fotóesztétika alapjaival is ' foglalkoznak. Szekszárdon a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban szakképzett vezető irányításával tevékenykedik fotószakkör. Akik az alapvető ismereteknek már birtokában vannak, akik „haladó”-nak számítanak, a megyei fotóklubban találhatják meg azt a közösséget, amely fejlődésüket segíti. Mint a neve is mutatja, a megyei fotóklub, amely 1968-ban alakult, megyénk egész területéről toborozza tagjait. Az összejövetelek, a foglalkozások inagy részét a megyei művelődési központban tartjuk. A foglalkozásokon a baráti fotó- klubok tagjai, az országos fotómozgalom szakképzett előadói adnak ismertetést szakmai, esztétikai ismeretekből. A folyóiratok cikkeiről, az új fotóskiadványok, albumok, kötetek tartalmáról folytatott beszélgetések, viták révén bővíthetik ismereteiket, tágíthatják látókörüket a tagök. Tervbe vettük, hogy eddigi havi egy foglalkozás helyett egy másik összejövetelen a klub- tagök, a szakkörvezetők képeinek bírálatával, közös értékelésével segítjük a szerzőket az eredményesebb szerepléshez. Az alkotó egyéniségek szereplését az országos pályázatok ismertetésével, házi pályázatokkal, kiállításokkal segítjük. Az év legjobb képe című pályázaton kívül a legjobb alkotások szerzői egyéni kiállításokon mutatkozhatnak be a nyilvánosság előtt. A megye állami és társadalmi szervei többször írnak ki pályázatokat. Nem múlt el még a környezet- védelmi fotópályázat beadási határideje, 1978. március 31., az ifjúsági klub részére meghirdetett fotópályázatra érkező felvételeket ez év december 15-ig várjuk. Közös kiállításlátogatással, az ott látottak megvitatásával is a fejlődést kívánjuk szolgálni. Ilyent tervezünk november 5-re a fennállásának 20 éves évfordulóját ünneplő Mecsek-fotóklub nemzetközi kiállításának (a címe: NÖ ’77) megnyitására. Az érdeklődők bármelyik pénteken délelőtt kaphatnak felvilágosítást a megyei művelődési központban a klubvezetőtől. Rövid tájékoztatónk természetesen nem térhet ki minden részletre. Szólni lehetne a szakkörvezetői tanfolyamról, a nyári fotós alkotótelepekről, a laborálási lehetőségekről, az intézményen belüli felvételkészítési lehetőségekről. Le Corbusier mondotta: a képi látás olyan fizikai szükséglete az embernek, mint a víz vagy a levegő. Fejlesszük képi látásunkat, hogy valóban gyönyörködhessünk a fotókon elénk táruló látványban. Kenderessy Tibor megyei fotóklubvezető ■ Mőcsény a Völgység egyik legszebb helyén fekvő községe. Az autós önkéntelenül lassít, hogy gyönyörködjön a szép panorámában. Völgység
