Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
1977. október 1. ftÉPÚJSÁG 3 Egész Paksot szolgálja Az atomerőmű lakótelepének beruházásaihoz kapcsolódik egy korszerű, nagy szennyvíztisztító telep építése. Pakstól délre, közel a Duna töltéséhez, a régi kis szennyvízderítő szomszédságában. A létesítmény mintegy 60 millió forintba kerül. A munkák jól haladnak, december 20-tól már üzemeltetni akarják az egyik szakaszt és az egész telep elkészítése a jövő év júniusának végére várható. Schmidt Menyhért. a TÁÉV főművezetője röviden ismertette a telep működését, az épületek rendeltetését, kint a helyszínen. Eszerint a gépházba érkezik a szennyvíz a rácsos rész kiválasztja és eltávolítja a szemetet. A szennyvíz átkerül innen a homokfogó műtárgyba, aminek ugyancsak szűrés a feladata. A következő helyeken, a három tömbösített medencében már a levegőztetés és az utóülepítés történik. Levegőztetés céljára épül még egy különálló medence, az AEROB, itt gépi keveréssel dolgoznak. A szennyvíz útja erről a helyről az iszapágyakba vezet, ebben a két műtárgyban leülepszik az úgynevezett fekál és géppel távo- lítják el a gyűjtőhelyre. A szennyvíz végső tisztítása és vizsgálata ismét a gépházban történik, természetesen az épület másik részén, mint ahova a Kishegyről és a községi gerincvezetékből érkező szennyvíz legelőször bejut. A végső tisztítás után a Dunába vezetik a már ártalmatlan szennyvizet átemelővel, 400 milliméter átmérőjű acélcsö- vön. Jelenleg a következő munkák folynak ennél a nagy paksi beruházásnál: a technológiai vezetékek kiépítéséhez a földmunkákat végzik és szerelik az acélcsöveket. A gépház szerkezete már áll, itt a befejező építési munkák vannak soron. Az iszapágyaknál zsaluznak. Az egész terület feltöltésére a Kishegyről, az erőmű lakótelepének építési helyeiről hordják ■ a földet, javarészt agyagot. Nagy munka ez is, de így gazdaságosan megoldják a hegyen fölöslegessé vált föld elhelyezését. A telep és Paks között, az útelágazás (Delta) mellett a gerincvezeték átépítésén dolgoznak, a vasúti bekötő útnál. A vezeték ott húzódik majd a Volán-telep és az új vasútállomás közötti részen. Megtudtuk, hogy a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat IV/2. számú építés- vezetősége, amelyik ezt a.beruházást megvalósítja, alvállalkozókkal együtt, csaknem fél Dunántúlra kiterjedően tevékenykedik. Az építésvezetőség Komlón van és jelenleg Mohácson, Dombóváron, Komlón, Pakson, Érden dolgozik különböző létesítményeken. A szennyvíztisztító telep létesítésével egész Paks jövőjét előkészíti ilyen tekintetben az Erőmű Beruházási Vállalat. Hasonlóképpen ahhoz az okos és célszerű megoldáshoz, hogy a Kishegyi lakótelep ivóvíz- ellátásának kiépítése hozzájárul a nagyközség vízgondjának megszüntetéséhez is. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A tömbösített medencékben levegőztetés és utóülepítés történik Finomabb szűréshez való a homokfogó Építik már a gerincvezetéket is Beruházni csak pontosan, szépen... öf$3j gen, a költő sűrűn köl* 1 csönvett szavaival él- | ve, bár némileg átala- •v*-y:va kítva azokat, bízvást áillíithatjulk, így ienne érdemes. Úgy rtűniík azonban, könnyebb a csillagoknak pontosan, szépen menniük az égen, mint általánosan, minden beruházásnál elérni a pontos, jó minőségű, tehát szép munkát. Tegyük hangsúlyossá az ismétléssel: általánosan, minden beruházásnál. Példáink, tényeinfc, tapasztalataink ugyanis gyarapodó mennyiségben vannak arra, miként lehet ilyen módon beruházni, hiszen — a legutóbbi bárom esztendőt mérlegre helyezve — csökkent a határidőn túl átadott ipari fejlesztések száma. Míg a hetvenes évek elején minden három beruházásból kettőnél késedelem keletkezett, napjainkra a fele-fele arány alakult ki. Almi változásként örvendetes, eredményként még kevés. Főként most, amikor ismét túlzottan meggyorsult a beruházási tevékenység, január és július vége között a szocialista szektorban 23,8 százalékkal többet fordítottak ilyen célokra, mint tat- valy a hasonló időszakban. INagyObb forinititöimeg áramlik ki a vártnál, a számítottnál beruházási célokra, a summa két hónap alatt 81,3 milliárdot tett ki, s ez, bár módosít a tervszerűségen, önmagában talán még nem hatna elgondolkoztaitónak. Töprengésre okot adónak azt tartjuk, vajon a beruházók, kivitelezők együttese szervezettségben^ eszközein á tottsá g - ban képes-e zavar nélkül fölzárkózni a megnőtt feladatokhoz, avagy a több pénz, s vele a nagyobb fejlesztési kedv rövidesen a gondokat szaporítja lassú munkával, áttervezésekkel, be nem tartott batáridőkkel és költségekkel? Sietség hozhát kárt és nyereséget, figyelmeztet dolgaink kétélűségére a népi bölcsesség, azaz nem okvetlen a léptek ritmusa, hanem- hogyanja határozza meg, melyik vár ránk a kettő közül. Vállalati döntési hatáskörben a már említett 81,3 milliárdlból 47 milliárdot költöttek el január és július között, a pénz nagyobb része tehát ezen a területen kerüli felhasználásra, azaz a gondosság óhajtása is itt a nyomatékosabb. Emellett szól, hogy az állami nagyberuházásoknál — amint azt a Miniszítertanács éppen a közelmúltban megállapította —, lényegesen javult a kivitelezési fegyelem. összesen 17 ezer különféle létesítmény munkáit kezdte meg a kivitelező építőipar idén, hét hónap alatt, s ez 12 százalékkal több a tavalyinál. Ennél iS nagyobb arányban növekedett — 20,7 százalékkal — e friss feladatok költségvetési összege, azaz nagyobb, drágább építmények teitő alá hozásáról1 van szó. Tavaly 59 milliárd forintot tettek ki az ipari beruházások, s az összeg súlyát érzékelhetjük, ha hozzáfűzzük, az építőipar, a mezőgazdáság és erdőgazdálkodás, a szállítás és hírközlés, valamint a kereskedelem fejlesztési ráfordításai együttesen nem rúgtak ennyire! így mérlegelve már érthetővé válik, miért rendkívüli az ipari beruházások fontossága, népgazdasági szerepköre, határideje, költsége. Esztendők óta a vegyipar és a- géoiipar juSsa a mezőny vezetése az ipari beruházások forintjainak elköltésekor!, s mi tagadás, ezen a két területén most már nem is kell lámpással keresni, a példásan lebonyolított, -a határidőket, eredeti költségeket tiszteletiben tartó fejlesztési eredményeket. Több kőolajipari, kőolajipari 'termékeket feldolgozó, 'azután kohászati létesítmény igazolja — amint azt az Állami Fejlesztési Bank vizsgálódásai megerősítették —, hogy a pontosan szervezett előkészítésnek, a tisztességgel csinált kivitelezésnek gyorsan mérhető a haszna. Ennék az ellenkezőjére sem kell azonban — sajnos — lámpással keresni a példákat. Korántsem spekulatív feltételezés, hogy az azonos ren- rendeltetésű és összegű két beruházásnál — történetesen az élelmiszer iparban — mutatkozó tizenkilenc hónapnyi i dakü'lönbséget a szervezettség eltérő színvonala teremtette, s az sem a véletlen következménye, -hogy megegyező szerkezetű, llégköbméterű ipari csarnokokat hol 18, hol 31; sőt, 44 hónap alatt hozzák tető alá. Majdnem négy esztendő arra, amire a másik helyen még másfél sem kellett — luxus. íifel osszabb időszakból le- II szűrt tapasztalat, hogy /■|j| a beruházási kedv n-ö- Sifei vekedése csökkenti a koncentrációt, erősíti a hajlamot a „gyorsan elkezdjük, miajd csak befejezzük” típusú beruházói és kivitelezői magatartásra. Holott nyilvánvaló, nem az eredmény, hol, mennyit költenek el — az 1970-es 34 milliárd forint értékű ipari beruházásokkal 1976-ban 59 milliárd állítható szembe —, hanem a befektetések hozta haszon tömege, termelődési ideje, gyarapodásának ritmusa. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet a beruházási kiadások .idei, számítottnál gyorsabb, s összetételében a tervezettől eltérő növekedése. MÉSZÁROS OTTÓ Több évtizedes munka után vonult nyugdíjba megyénk egyik településén az idős pedagógus. Az alaptudományokra, jóra, szépre tanította lakóhelye legtöbb negyven év alatti emberét, mégis amikor megpihent, hiába várta a nyugdíjkézbesítő postást. Az első néhány hónapban még türelmes volt. Mint később kiderült, munkahelye nem jelentette a nyugdíjba vonulást, ezért nem kapott nyolc hónapig nyugdíjat. Amikor ügye végre rendeződött, hat hónapra visszamenőleg — mert többre nem lehetett — megkapta a nyugdíját. .........................—-— ............................................................................ » M egértő gondoskodás ^ RITKÁK szerencsére az efféle esetek. Hazánkban a dolgozókról való gondoskodás mellett hasonló jelentőséggel foglalkozunk az idős, munkában megfáradt emberekkel is. A szakszervezetek mellett működő társadalombiztosítási tanácsok nyugdíjügyi albizottságai végzik a nyugdíjelőkészítést. Ök egyeztetik a vállalatok és az idős dolgozók érdekeit. A védett korba került dolgozót — a nyugdíjba vonulást megelőző öt évben — megkülönböztetett figyelemmel kezelik. Persze, az anyagiak mellett legalább ennyire fontos a pszichológiai felkészítés. Sok idős ember azt hiszi, ha nyugdíjba vonul, a társadalomnak már nincs szüksége őrá. Ez nem egyszer letörtséghez, kedélybetegséghez vezet. Itt is nagy szerep hárul a nyugdíjügyi albizottságokra. Ha tudják aktivizálni az idős embereket, ha „életet tudnak adni az éveknek”, akkor dolgoznak jól. Az aktivizálásnak ma már számtalan formája létezik. Legtöbb helyen társadalmi munkával bízzák meg az idős embereket. Rendszeresen látogatják őket. Az egészséges, jó erőben lévő nyugdíjasoknak szociális gondozói feladatokat adnak. Van ahol brigádtag marad a nyugdíjas is. Részt vesz a brigádgyűléseken, figyel, hozzászól, javasol, segíti a fiatalok beilleszkedését, tanácsaival, példájával hozzájárul, hogy szakmájukat mesteri fokon ismerjék. Sok idős ember dolgozik a Vöröskereszt, vagy a Hazafias Népfront különböző szervezeteiben is. MEGYÉNK nyugdíjasairól, a szakszervezeti bizottságok nyugdíjügyi albizottságainak munkájáról beszélgettünk Kenessei Istvánné- val, az SZMT társadalom- biztosítási osztályának vezetőjével. Mint elmondotta, a szakszervezetek megyei tanácsa nemrég felmérést végzett megyénk nyugdíjasai körében. Megállapították, hogy általában jó a helyzetük azoknak, akik a közelmúltban mentek nyugdíjba, hosszú szolgálati idő után és a feleségük is kap nyugdíjat. * — Az idén a társadalom- biztosítási igazgatóság nyugdíjosztályára 3642 nyugdíjigény érkezett be — mondta Kenessei Istvánná. — Közülük 878 idős ember volt előkészítve a nyugdíjra. Megyénkben 91 ipari kifizetőhely működik. Közülük 75-nél van nyugdíjelőkészítés. A 23 ipari szövetkezeti kifizetőhelynél pedig tizenegy helyen. A tsz-eknél — a szövetségek megalakulása óta — jó a helyzet. A három kifizetőhely mindegyikénél van nyugdíjelőkészítés. Hogy mégis kevésnek tűnik a nyugdíjra előkészített dolgozók száma, azért van. mert az orvosegészségügyi, a közalkalmazott és a pedagógus dolgozóknál nincs nyugdíjelőkészítés. Az ő fizetésüket és nyugdíjügyüket az illetményszámfejtő hivatal intézi. A nyugdíjelőkészítést társadalmi munkában szak- szervezeti aktívák végzik, így nehéz a munkájukat számon kérni, a fluktuáció miatt nemegyszer tapasztalatlan, a nyugdíjelőkészítésben járatlanok kerülnek az albizottságokba. Segít a helyzeten, hogy minden évben megszervezik a továbbképzésüket. Az előkészítettek számát csökkenti ugyanakkor az, hogy sok ember nem bízik a bizottságok munkájában, nyugdíjügyét maga intézi — s gyakorta nem jól. A szakszervezetek nyugdíjelőkészítő munkája nemegyszer jogvédelemmel is párosul. Az érdekképviseleti munka sokszor nehéz helyzetbe hozza az aktivistákat és az ezzel főállásban foglalkozókat. A régi dolgozók, a cselédkönyvesek sokszor nem voltak bejelentve, így munkaviszonyukat most — régi iratok hiányában — tanúkkal kell igazolni. A Tolnai Selyemgyárban — még a felszabadulás után is — külön dolgozót alkalmaztak arra, hogy a munkások egy részét hó elején ki- és bejelentse. Folyamatosan dolgoztak, mégis úgy szerepeltek az aktákon, hogy hó elején néhány napra álltak csak alkalmazásban. Erre a manőverre a különböző adókulcsok miatt volt „szükség”. Viszont utólag nem egy nyugdíjba vonuló dolgozót súlyosan érint a korábbi manőverezés. Van akinél 5 —6 év kiesést is jelentenek. Szerencsére ezekre az évekre még sokan emlékeznek. Él, aki a ki- és bejelentéseket hivatalból intézte. Az ő és az akkor dolgozók visszaemlékezései, tanúvallomásai alapján intézik ma is nem egy dolgozó nyugdíjügyét. KÍSÉRT a múlt, hátráltat a ma még nem egy helyen rosszul végzett nyugdíjelőkészítő munka. Mégis tervszerűen javul a nyugdíjasok életszínvonala, helyzete. Biztosítják ezt a különböző kormányhatározatok, köz-« tűk is a legjelentősebb az 1975. július 1-én életbe lépett 2. számú társadalom- biztosítási törvény és segítik a szakszervezeti bizottságok, amelyek a nyugdíjasok életkörülményeinek javításáért, szociális és kulturális igényeiknek kielégítéséért, a gazdasági vezetőkkel együttműködve a legváltozatosabb formákat alkalmazva dolgoznak. Ehhez legtöbb esetben pénz sem kell, csak megértés és gondoskodás. Tamási János Szennyvíztisztító telep épül
