Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

1 12 Képújság 1977. október 23 * ^MAGAZIN,- MAGAZIN J MAGAZIN MAGAZIN j!! . MAGAZIN mm W%7-stZ ' MAGAZIN MAGAZIN 1:11:11 ■ MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN ii ííijfe m A leghosszabb vasúti alagút Jugoszláviában épül, Isztriában. Hosszúsága több mint 5 kilométer. 1980-ban adják át a forgalomnak 20 kilométeres csatlakozóvona­laival együtt. Magyar orvos világsikere Disszertáció eszperantó nyelven A japán Shinoda profe&z- szor 1973-ban alapította azt a díjat, melyet az eszperantó orvos-világszövetség évente annak ítél, aki magas szintű tudományos munkát eszpe­rantó nyelven készít el. Az odaítélésről az eszperantisták kongresszusa dönt. Az idén magyar orvos kap­ta a Zamenhof arcképével díszített plakettet és a jutal­mat. Dr. Megyeri József nyíregyházi kórboncnok, aki immár évek óta a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saságban dolgozik, mint szak­értő, egy ritka szívburok- daganatról írta disszertáció­ját. A gyakorlatában előfor­dult rendkívüli eset leírása, a világ más, hasonló esetei­vel való összehasonlítása ki­váló tudományos felkészült­ségről tanúskodott, így a Rejkjavíkban megrendezett kongresszus az ő munkáját találta a legjobbnak. Az eszperantó orvos-világ­szövetség díja A magas nemzetközi elis­merést kifejező díjat eddig négy alkalommal adták ki, s dr. Megyeri személyében a második magyar részesült e kitüntetésben. A szabadságát itthon töltő orvos elmondta: régen foglalkozik az eszpe­rantóval, amely az idén 90 éves. Tapasztalatai szerint ez a nyelv kiválóan alkal­mas mind az egyszerű emberi kapcsolatok megteremtésére, mind a tudományos munkák közreadására. Az a tény, hogy az eszperantóban az egyes tudományágak szókész­lete, nomenklatúrája egysé­ges, a félreérthetőséget is rendkívüli módon csökkenti. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az orvosok kö­bében népszerűvé válik az eszperantó. A nemzetközi ta­nácskozásokon egyre több helyen vezetik be, mint hi­vatalos nyelvet. A Jemenben dolgozó magyar orvos azt is kifejtette: külföldön dolgo­zók számára olyan könnyebb­séget jelent, amit egyetlen más nyelv sem szárnyal túl. Dr. Megyeri Józsefet most azzal bízták meg, hogy a kór- bonctan eszperantó szókész­letét állítsa össze. bürget Takarmány - trágyából Amerikai kutatóik azzal kí­sérleteznek, hogy a tehene­ket a drága szójabab-takar­mányról majdnem ugyan­annyi fehérjét tartalmazó, de lényegesen olcsóbb takar­mányra állítsák át. Az új ta­karmányt tehéntrágyából nyerik. A tehéntrágyát vi­szonylag egyszerű eljárással csírátlanítják és kémiai ke­zelésnek vetik alá. A kelet­kező termék 30 százalék fe­hérjét tartalmaz, de tonnán­ként csupán 70 dollárba ke­rül. A szójabab-takarmány fehérjetartalma mintegy 44 százalék, de az ára tonnán­ként 206 dollár. A hét karikatúrái Szemrehányás — Günter, te nem viszed semmire, még egyszer sem raboltak el. Polgári demokrácia Vendéglőben — Pincér, hozzan son­kát tojással! — Nincs. — Akkor hozzon egy rántott szeletet! — Az sincs! — Talán egy párizsit? — Elfogyott! — Akkor hozza a ka­bátomat! — Az pedig eltűnt! Diszkréció Egyszer megkérdeztek egy sikeres diplomatája mi a véleménye a diszkréció értékéről a diplomáciában. Válasza így hangzott: „A diszkréció nélküli diplo­mácia számomra elképzel­hetetlen. Diszkréción azt a művészetet értem, ha úgy fecsegjük ki a titkot, hogy a titoktartás pecsétje sér­tetlen marad.” »Ügyfélszolgálat' Egy newarki (Egyesült Ál­lamok) vegyesbolt tulajdono­sa, Pat Stanley titokban zeb­racsíkot festett az úttestre, hogy vevőit veszélyeztetés nélkül üzletébe csalogassa. A zebrán elsőként egy rendőr ment át, hogy önhatalmú közlekedés-szabályozás mi­att pénzbüntetéssel sújtsa Mr. Stanleyt. Mikroírás Harminckét sor egy gyofaszálon A most 70. évébe lépő, de ötvennek látszó, élénk mozgású, szálfatermetű Ehmain Lajos majdnem ötven éve hódol egy különös hobbinak, a mikroírásnak. Az ötletet a mikroíráshoz a sajtóból merítette: a húszas évek végén olvasott arról, hogy egy bajor egyetemista 26 000 betűt rótt egyetlen levelezőlapra. Ehman, aki arról volt híres, hogy a mohácsi partról el tudta olvasni a Duna túloldalán felállított táblákat, menten lefőzte a bajort, majd a másik „mikrobajnokot”, egy angol bánya­mérnököt is. Az angolnak külön e célra készült, injekció6tű vékonyságú tollhegye volt, Ehman viszont maga köszörült meg tűélesre boltban 'kapható tollhegyeket; ilyen körülmé­nyek között is sikerült világelsőséget szereznie, övé például a világ legkisebb könyve: e könyv 45 oldalán — egy-egy oldal 17x17 milliméter méretű szöveget tartalmaz — 160 000 betűvel leírta „Az ember tragédiájáét. Technikájának fejlődésére jellemző, hogy 1962-ben mára bajor teljesítményének duplájánál tartott, 56 000 betűt írt egy levelezőlapra. Egyetlen bélyegre ráírta a magyar bélyeg tör­ténetét. Egyedülálló teljesítményeiről szóló lapkivágások kö­zött van egy bécsi lap cikke, amely bemutatja azt a gyufa­szálat, amelyre Ehman 32 sort írt! Külföldi múzeumok rit­kasággyűjteményei komoly összegeket fizetnek egy-egy mikro- iratóért. Ehman, akik foglalkozására nézve nyugdíjas boltvezető, nem titkolja módszerét. A mikroírás három titkáról így beszél: — Kétségtelen, hogy sokat köszönhetek szememnek. Az orvosok megállapították, hogy szemem nagyítóként működik. Ezen felül elbírja a legélesebb fényt is, szabad szemmel tu­dok a Napba nézni. Ez azért fontos, mert mikroírást csak reflektor erejű fényben, vagy tűző Napon lehet végezni. A szem mellett a kéz a második feltétel. Újabban a legkemé­nyebb csehszlovák és francia gyártmányú tintaceruzákat hasz­nálóim, ezeknek nyolccentis hegyet köszörülök, s ha ceruzái­mat eddig bárki, bármilyen finoman a papírra illesztette, ke­zének rezgésétől a tűnél vékonyabb csúcs letört. Végül pedig fantasztikus türelem kell: úgy kell leírni a sok ezer szót, hogy közben minden harmadik betű megrajzolása után élezni kell a ceruzát. Ehman, aki tehát valószínűleg több időt töltött a Tragédia leírásával, mint amennyi ideig Madách megírta, most fel­ajánlotta szülővárosa, Mohács és a megyeszékhely, Pécs mú­zeumainak, hogy egy-egy kiválasztott szövegből mikroiratot készít részükre, persze nem anyagiakért, hanem amatőr ala­pon, a szűkebb pátriája iránt érzett tiszteletből és szeretetből. CSORNA BÉLA Korallszirtek között Különös világ a trópusi tengerek mélyén rejtőző élőlényeké. Hihetetlen szül­és formagazdagságban ala­kult ki a korallok, tengeri rózsák, liliomok és halak ezernyi faja. Az utóbbi évti­zedekben — a könnyűbúvár- sport elterjedése óta — is­merhette meg az ember ezt a csodálatos világot, tanulmá­nyozhatta saját szemével, il­letve örökíthette meg a víz alatti fényképezőgépek, ka­merák segítségével. A korallok az óceánok va­lamennyi trópusi részén megtalálhatók, s szabályta­lan alakjuk és hatalmas felü­letük a legkülönfélébb élet- lehetőségeket nyújtják. Szá­mos halfaj alakult ki, ame­lyek csak a korallok környe­zetében élnek. E kis halakon markáns, rikító és egymástól elütő színű csíkok és foltok vannak, amelyek jelentőségét még csak most kezdjük meg­ismerni. Minthogy mindany- nyian egy-egy területet vé­delmeznek, jogos a feltétele­zés, hogy ezek valószínűleg jelzőszínek, amelyek célja, hogy feltűnjenek a társaik­nak. Az is biztos azonban, hogy a tarkaságot védőöltö­zetnek is kell tekintenünk, amely a halat észrevehetet­lenné teszi. A trópusi tengerek halai­nak az egyik csoportját bo- hókás külsejű és ficánkoló mozdulataik miatt bohóc­Rövid önéletrajz Egy idős hölgynek röviden el kellett mondania az életrajzát egy vetélkedőn. A talpraesett hölgy a kö­vetkezőképpen válaszolt: — „Két hónap múlva leszek hetvenéves. Korábban sima arcom és ráncos szoknyám volt. Ma fordított a helyzet.” halaknak, igen különös élet­módjuk miatt viszont rózsa­lakó halaknak nevezik. A ha­lak kis rajokban a nyílt víz­ben és a korallok közelében élnek, amelyek közé veszély esetén bemenekülnek. Több­ségüknek egy üreg vagy szik­lamélyedés formájában meg­határozott ,jlakása” van, amelyet védelmez. A legérde­kesebbek közülük azok a fa­jok, amelyek óriási tengeri rózsával élnek együtt. A fe­hér-sárga csíkos bohóchalak­ról közismert, hogy csak a tengeri rózsa közelében érzi magát biztonságban, ezért sohasem távolodik el messzi­re „testőrétől”, s a szabad vízben tett rövid kiruccaná­sa után mindig visszatér ten­geri rózsája védő tapogatói közé. És amíg ezek a tapoga­tók minden más halfajt nyomban megragadnak, csa­lánmérgükkel megölnek és elnyelnek, a bohóchalnak semmi baja sem történik. A könnyűbúvárok azt is meg­figyelték, hogy ezek a halak táplálékot szállítanak a ten­geri rózsához, s azt behelye­zik a tapogatókoszorújába. A hal kitisztítja partnerének szájlemezeit, s leszedi róla a félig megemésztett ürülék- anyagot. A közös élet tehát a legújabb megfigyelések sze­rint mindkét fél számára előnyös. Képeinken: a tró­pusi tenger pompás élővilá­ga — ahogy a könnyűbúvár látja. Szoptatás — Tessék uraim, válasszanak, mi nem korlátozzuk _egyéni szabadságot. (Nagy János karikatúrái)

Next

/
Oldalképek
Tartalom