Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

1977. október 20. ^PÚJSÁG 3 külkereskedelemről — mint annyi más bo­nyolult gazdasági fo­lyamatról — sajátos hiedelmeik és legendák is él­nek a közgondolkodásban. Valóban, ha a külkereske­delmet szembesítjük a róla kialakult egyszerűsített kép­zetekkel, különös logikai tréfának lehetünk tanúi. Ez a hiedelem, amelynek volta­iképpen a fele sem tréfa, ab­ban a harsányan bíráló ész­revételben összegezhető, amely így hangzik: „mindent kivisznek”. Olykor még új­ságcikkekben is előbukkan a vállalatokkal szembeni szem­rehányás, hogy ,cs‘ak” ex­portra termelnek; legutóbb a Budapesti ’Nemzetközi Vá­sárról beszámoló tudósítá­sokban is bangót kapott az igazán, „népszerű” kritika, hogy a kiállított terméket kizárólag külhoni forgalom­ra állítják elő. A logikai tréfa pedig ép­pen az, bogy a -honi ellátást az exporttal szemben védel­mező nézetek valójában akarva-akaratlan a mi bolti kínálatunk ellen is érvelnék. Első hallásra 'természetesen tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, bogy hasznunkra válik, ha termé­keinket magunk fogyasztjuk el; következésképp: megrö­vidít bennünket minden há­táron túlra igyekvő áruszál- íítmány. A valóság azonban ennek pontosan az ellenke­zője: az export vagy nem export hamleti kérdésében nem dönthetünk tetszésünk szerint — a külföldi értéke­sítés gazdaságunk működésé­nek. fejlődésének létkérdé­sei Nemzeti megélhetésünk föltétele — némi egyszerűsí­téssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkész terméket vásár ólunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható ter­mékeket gyártunk, s e vásár­lás, eladás árkülönbözetéből élünk. Elkerülhetetlen, hogy mindezt néhány ténnyel is ábrázoljuk. Nos, a gazdasá­gunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában — behozatalból szármázik; tel­jes egészében importáljuk a termeléshez szükséges fosz­fort, Ikéní, káliumot, nátriu­mot, horganyt, gyapotot, kaucsUkot, az ipari fa 70 szá­zalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogén-műtrágya negyedét. ’Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javak­nak mintegy az ötödé, a fo­gyasztási cikkek egytizede, a gépgyártás alkat részeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindert — és még sok mást — tehát ha tetszik, h'a nem, külföldön vásároljuk, ám a beszerzésikor természe­tesen fizetni .is kell. Fizetni pedig exporttal, jól értéke­síthető árutömeggel lehet. Mondám sem ’keik mennyire életbevágó érdekeink fűződ­nek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áru­inkért — ez az a bizonyos bűvös „cserearány”, amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági vál­tozásokat részletesen ábrá­zolnánk, csak annyit rögzí­tünk, hogy a cserearány az utóbbi években roppalnt mértékben hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a bohózataiért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult ár- különbözet azt jelenti, hogy az 'idei első félév zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forin­tos deficitet mutatott. Ilyen körülmények között természetesen még nyomasz­tóbban ellenkezik érdekeink­kel a bevezetőben említett hiedelem, 'amely a „mindent kivisznek” álláspontban ösz- szegeződ’ik. Olyannyira igaz ez, hogy célszerű egyértel­műen szólnunk arról iS': va­jon hiba-e, vajon bírálandó magatartás-e, ha a vállalat, bizonyos, Itthon is szükséges termékeket kizárólag export­ra állít elő? Az igazi hiba nem ez, hanem az, ha erre általános érvénnyel próbál­nánk válaszolni. .A kivitel hasznosságának megítélésé­ben ugyanis csak egyetlen módszer ’alkalmazható; az, ha termékenként — és csak­is konkrét egyediséggel — a papír és- a ceruza, netán a számítógép dönt. Megeshet ugyanis, hogy sokkal előnyö­sebb a népgazdaságnak, ha az adott termékét jó áron exportálja és a hazai igé­nyeket behozatallal elégíti ki. Erre tömérdek példát említhetnénk: bizonyos tex­tíliákat előnyös, különösen konf ékei ónéit an exportá l ­nunlk, miközben úgynevezett tranzakciós-üzlet keretében (más exportáruinkért kapott fizetségként) azonos árut ho­zunk be olcsóbb piacokról, például Indiából. S ugyanennek a tükörképe az a másik — szintén félre­értésen alapuló — dicséret, amely szintén gyakran elő­bukkan a közgondolkodás­ban is, újságcikkekben is, s amely általános üdvösség­ként szól arról, hogy ez vagy az a gyár importot takarít meg ezzel vagy azzal a ter­mékével. Gyakran persze ez nagyon előnyös, azonban itt is csak a konkrét számítás igazit el. Megeshet ugyani®, hogy súlyosan ráfizet a nép­gazdaság ha ezt a behozatalt „megtakarítja”, mert ugyan­ezt esetleg a hazai költsé­geknél olcsóbban 'importál­hatná. Az is elképzelhető, hogy a megtakarítással hi­valkodó gyár ehhez a termé­kéhez annyi külföldi alap­anyagot használt fel, hogy erre önmagában iíis ráfizet' az ország, jóllehet nyereséget hoz a vállalatnak. lényeg tehát végül is A az, hogy az egyszerű- í sített és álitalánosítha- t-y- 1 tó hiedelmek nem se­gítenek eligazodni a külke­reskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsú­lyozhatunk akár általánosít­ható egyértelműséggel is: ex­portálni kell, méghozzá év­ről évre többet, jobbat, kor­szerűbbet — tetszésünktől, szándékainktól és hiedelme­inktől teljességgel függetle­nül! TÁBORI ANDRÁS ........ .............. .........—..................................... ..........................f.............. .................. E lőadási hallgatnak a népfrontban dolgozó munkásaktivisták. (Fotó: Jantner) Az ősz a tanfolyamok idő­szaka. A legalkalmasabb a különböző társadalmi tiszt­ségviselők felkészítésére. a következő időszak tenni­valóinak megismertetésére. Felsorolni is sok lenne,, hány helyen és hányféle tovább­képzés folyik mostanában a megye szinte minden táján. Ezért csak háromról számo­lunk be ez alkalommal, mi­vel mindhárom szakszerve­zeti rendezvény, vagy kap­csolatban van a szakszerve­zettel. A szakszervezetek és a Ha­zafias Népfront közös rende­zésében a lakóterületeken dolgozó munkás tisztségvise­lők felkészítése folyik a nép­frontban végzendő munkára. Húszán Baranya megyéből, huszonheten Tolnából vesz­nek részt a kéthetes tanfo­lyamon. A tanfolyamon a két megye politikai, társa­dalmi életének vezetői tarta­nak előadásokat, vezetnek foglalkozásokat, majd befe­jezőül kérdéseikre fórumon kapnak választ a két megye életének legjobb ismerőitől. A megtárgyalandó kérdések közé tartozik például: gaz­dasági építőmunkánk felada­tai, időszerű ideológiai kér­dések. a lakóterület fejlesz­tésének mozgalmi feladatai, a szakszervezetek helye, sze­repe a fejlett szocialista tár­sadalomban stb. A tanácsi építőipari válla­lat propagandistái számára felkészítőt tartottak. Itt ér­tékelték az elmúlt oktatási év eredményeit, tanulságait a tömegpolitikai oktatásban, megvitatták a most követke­ző év tennivalóit, majd az oktatások megtartásánál al­kalmazandó módszertani fel­adatokat vitatták meg és különböző segédanyagokat kaptak a propagandisták munkájukhoz. A szemléltetéshez tartozott, hogy a tanfolyam végén a jelenvoltaknak levetítették a Prémium című nagy sikerű szovjet filmet, amely gondo­latébresztő voltánál fogva a tömegpolitikai oktatásban is segítségére lehet a hallga­tóknak és az előadóknak. A Paksi Konzervgyár üdü­lőjében az ÉDOSZ propagan­distáinak egyhetes tanfolya­ma zajlik. Lényegében hasonló tematikával mint a már előbb említettek, né­hány speciális élelmezés­ipari, -forgalmazási feladat­tal kibővítve. Nagy figyelmet fordítanak a szocialista de­mokratizmus kiszélesítésére szolgáló teendőkre, a szak- szervezeti bizalmiak megnö­vekedett jog- és feladatköré­nek kibővülésére, a szocialis­ta hazafiság és proletár in­ternacionalizmus kérdései­nek megértésére. Mindezek a tanfolyamok Domboriban folynak, ahol az üdülőterület most átalakult oktatási, továbbképzési köz­ponttá. így láttam a Szovjetuniót r Kiben mi marad meg sgy utazásról, mire em- ékszik egy országot be- árva, vagy ha hazatér ;gy idegen városból? Sorozatunkhoz anyagot gyűjtve, a legkülönfélébb korú, alkatú, foglalkozású emberrel ültünk le előbá­nyászni a Szovjetunióhoz kapcsolódó emlékkövülete­ket és nem ért meglepetés. mondta, hogy számolt ma­gában, én éppen százszor mondtam, hogy csodálatos. Ebből majdnem a fele a Tretyakov Képtárban hang­zott el. Addig még soha nem jártam én nagyobb múzeumban a szekszárdi­nál, nagy élmény volt szá­momra a sok csodálatos al­kotás. Csak mentem, men­tem, már zúgott, zsongott a fejem, és nem tudtam a többiek után indulni, csak amikor már türelmetlenked­tek. ki tudja hány eső utáni napsütést. Talán az orosz táj, az orosz ősz melankó­liája hatott mindannyiónk- ra. Ezt az érzést természe­tesen megerősítette a mú­zeum, amelyet abban a házban rendeztek be, ahol Lenin meghalt. Gorkiból in­dultunk hazafelé, de jó fél­óráig csak csendben üldö­géltünk a vonaton. Később aztán feltámadt a dalos ked­vünk, énekelt az egész ba­rátságvonat. .. Volt, akiben a hatalmas méretek hagytak maradan­dó nyomot, más a múzeu­mok kincseit nem tudja el­felejteni, van olyan turista is — emberek vagyunk, sokfélék —, akinek akkor színesedik ki az arca, ha a szép orosz lányokról kezd beszélni. Vajon mire emlékezik Kiss János, a decsi terme­lőszövetkezet ötveneszten- dős tagja? Kiss János raktáros, aki fenyőfával, fűzzel, bokrok­kal ültette be kertjét, aki­nek hangversenybérlete van, és kedvenc zeneszerzője Beethoven. Elmosolyodik: — Annak idején, az uta­záskor, kis cédulákra Íro­gattam fel, amiről úgy gondoltam, hogy soha sem szabad elfelejteni. Most, hogy előkerestem a fel­jegyzéseket, kiderült, hogy amit nem szabad, azt nem is tudja elfelejteni az em­ber. .. Emlékeznem azért sem nehéz, mert sem előt­te, sem azóta nem jártam külföldön. Az alatt a né­hány nap alatt mutatkozott meg egy kicsit előttem a világ. Kijevet érintve ért a barátságvonat Moszkvába, ahol négy napot töltöttünk. Moszkvából ellátogattunk Gorkiba, és onnan indul­tunk haza'. Az én ámula­tom már a vonatban el­kezdődött. Olyan szerencsés voltam, hogy hálókocsiba kerültem. Ketten birtokol­tuk, megilletődve nézeget­tük a mahagóni faburkola­tot, a mosdóban a kris- tálykancsót. Vagy mindket­tő csak utánzat volt? Ne­künk mahagóni és kristály azért. Az ünnepélyes érzés bennem csak fokozódott, amikor reggel kinéztem a szállodai szoba ablakán, és lám, az ablak éppen a Nagyszínházra nyílott... Az idegenvezetőnk, mielőtt el­búcsúztunk volna, nevetve — Balettot is Moszkvában láttam először. A Seherezá- dét. A zene is kedves szá­momra, de a művet is meg­néztem újra, a televízióban. Végigjártunk minden ne­vezetességet abban a hatal­mas városban, de bennem a Moszkva folyó esti han­gulata maradt meg legin­kább. A folyó feletti híd­ról nézelődtem, és közben dúdolgattam: „Megálltam a folyó fölött / A perc nem tér vissza soha / Vízen ra­gyog a lámpák fénye / Fenn a torony csillaga.” Ez ak­kor jutott az eszembe. — Amikor Gorkiba ér­keztünk, szemerkélt az eső. Hamarosan elállt az eső, kisütött a nap, átvilágította a nyirfák sárguló leveleit, fénye megtört a vízcseppe- ken. Mindannyian földbe gyökerezett lábbal álltunk ott, a parkban, pedig egy­szerű dologról volt szó, mindahányan átéltünk már — Hárman voltunk ezen az úton decsiek. A két úti­társam azóta meghalt, pe­dig egyikük fiatalabb volt nálam. Most, hogy erről az emlékezetes útról beszéltem, rájuk is gondoltam. Jó len­ne, ha néha feleleveníthet­nénk a közös élményeket: de magam őrzöm már őket — fejezi be elbeszélését. Az emlékezetes utazásnak immár tizenhét éve. Azóta Kiss János felépített egy házat, felnevelt két gyere­ket, van három okos, szép unokája. A Tretyakov Kép­tár óta számos más — ha­zai — múzeumot is bejárt, hanglemezgyűjtő lett. Nagyobbik gyerekével, fiával, azon gondolkodnak, talán kirándulnak egyet külföldre. Jelenleg házat épít ki­sebbik gyerekének, a lányá­nak. Virág F. Éva Dombóvári brigádok - az évforduló jegyében (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Petőfi Sán­dor szocialista brigád a fel­hívást intézett a vasút többi brigádjához, munkahelyük otthonosabbá tételére. A Pe­tőfi brigád a Kulich Gyula brigáddal együtt elsőként vé­gezte el feladatát. A két bri­gád tulajdonosa a kiváló címnek. Felhívásukhoz már több brigád csatlakozott, céljuk, hogy november 7-re elvégezzék vállalásaikat. Má­sik kezdeményezésük a kom­munista műszak szervezése. Az ezért járó összeggel a vasutas dolgozók lakásépíté­séhez járulnak hozzá. A Petőfi brigád a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tiszte­letére határozott úgy, hogy felhívását az egész Pécsi Vasútigazgatóságra kiter­jeszti, amihez a szükséges tá­mogatást megkapta. Tóth László Dombóvár Rizsaratas Idén tizenhatezer hektáron termesztettek rizst Szolnok megyében. Október elején öt rizstermesztő állami gazda­ság és több termelőszövetkezet kezdte meg az aratást. 170 kombájnnal. Hamarosan magtárban lesz a termés. (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) / ;i||||(Íj||Í|l|||||||||ll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom