Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

2 ^PÜJSÁG 1977. október 19. LAPZÁRTA Kiszabadították a Lufthansa-gép utasait LISSZABON r t Tito jugoszláv elnök Lissza­bonban találkozott Mario Soares portugál kormányfő­vel (Képtávírónkon érkezett). BELGRAD A szovjet parlamenti kül­döttség, amely Alekszej Si- tyikov, a Legfelsőbb Tanács szövetségi tanácsának elnöke vezetésével tett egyhetes hi­vatalos látogatást Jugoszlá­viában, kedden hazautazott Belgrádból. BUDAPEST Kedden az MSZBT meg­hívására Budapestre érkezett a szovjet diplomácia két ve­teránja; akik a második vi­lágháború előtt Magyaror­szágon képviselték a Szov­jetuniót: Nyikolaj Ivano­vics Saronov, egykori szov­jet követ, és Andrej Andreje- vics Szmirnov, aki berlini szovjet követként annak ide­jén előkészítette a diplomá­ciai kapcsolatok felvételét Magyarország és a Szovjet­unió között. A Keleti pálya­udvaron Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság al- elnöke meleg szavakkal kö­szöntötte a 36 esztendő után hazánkba érkezett kedves vendégéket. * Bonn, Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: A nyugatnémet határőrség antiterrorista akciócsoportja kedden hajnalban kiszabadí­totta az elrabolt Lufthansa- gép utasait. Amogadishui re­pülőtéren lezajlott — alig hétperces — villámakció nyomán valamennyi utas életben maradt, egy légikísé­rő megsebesült, egy idősebb férfit vérkeringési zavarok­kal kórházba szállítottak. A négy légikalóz közül három tűzharcban halálos sebet ka­pott, negyedik társuk — egy nő — a hatóságok őrizetébe került, ugyancsak sebesülten. Néhány perccel éjfél után a nyugatnémet határőrség GSG—9 nevű különlegesen kiképzett alakulatának har­minc embere megközelítette a Boeing 737-es gépet. A ka­tonák felrobbantották a gép ajtaját, majd vakítógráná­tokat dobtak be. Lövések hallatszottak, majd az első utasok megjelentek a aép ki­járatánál. A készenlétbe he­lyezett csúszdákon pillana­tok alatt elhagyták a fedél­zetet, a katonák a közelben várakozó autókhoz vezették őket. Az akció során a külön­leges kommandó egyik tagja megsebesült. Kedden reggel újabb és újabb részletek kerültek nyilvánosságra az éjszakai sikeres kiszabadítási akció­ról: mint kiderült, Hans- ' Jürgenn Wischnewski nyu­gatnémet államminiszter tár­saságában már hétfőn a Szo­máliái fővárosba érkezett a bűnügyi rendőrség terroriz­mus elleni különleges osztá­lyának vezetője, valamint a GSG—9-es csoport parancs­noka. Az esti órákban — Kréta szigetéről — a Luft­hansa különgépe vitte az af­rikai fővárosba az antiter­rorista kommandó tagjait. Röviddel éjfél előtt Wisch­newski államminiszter tele­fonon felhívta a kancellárt: „Tíz perc múlva kezdődik”. „Életem legnehezebb tíz perce volt” — mondotta a nagy válságcsoport egyik irá­nyítója később. Negyed egy után három perccel ismét megcsörrent a telefon a kor­mányfő asztalán: „A munkát elvégeztük, három terrorista halott, egy GSG-katona meg­sebesült, a többiek már a járművekben vannak”. A kancellári hivatalban és szerte az NSZK-ban nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul a jelentést. Az amerikai, a brit és a francia kormány a hajnali órákban szerencsekívánatait fejezte ki. * A bonni kormány reggel újabb felhívással fordult Hans Martin Schleyer el­rablóihoz: „Engedjék szaba­don foglyukat, értsék meg végre, hogy a terrorizmus út­ja az önpusztításba vezet” — hangzik a felhívás, amely megerősíti, hogy a hatóságok továbbra is mindent elkövet­nek a gazdasági vezető életé­nek megmentéséért. ÖNGYILKOS TERRORISTÁK A baden—württembergi tartományi igazságügy-mi­nisztérium kedden reggel bejelentette, hogy a Stutt­gart—stammheimi börtönben fogva tartott nyugatnémet terroristák közül négyen ön- gyilkosságot kísérelték meg. A terroristacsoport két veze­tője, Andreas Baader és Gudrun Ensslin meghalt, két társuk, Jan-Carl Raspe és Irmgard Möller súlyos, élet­veszélyben van. A Baader—Meinhof cso­port tizenegy tagjának ki­szabadítását követelték Schleyer elrablói és a Luft­hansa-gép eltérítői. A stutt­garti öngyilkosság percekkel azután történt, hogy hivata­losan bejelentették: a nyu­gatnémet határőrség külön­leges akciócsoportja Moga- dishuban kiszabadította a Lufthansa-gép utasait, meg­ölt három és megsebesítve elfogott egy géprablót. A baden—württenberg; igazságügy-minisztérium be­jelentette, hogy Jan-Carl Raspee, a Baader—Meinhof terroristacsoport harmadik tagja is meghalt egy stutt­garti kórházban, ahová köz­vetlenül a börtönben elköve­tett öngyilkossági kísérlet után szállították. A Mengele-ügy Ma is gyilkol a náci doktor „Ismét fölbukkant a halál angyala, Mengele Paraguay- ban él” — adta hírül a na­pokban a világsajtó. A má­sodik világháború egyik legszennyesebb figurája, a gyilkolás szolgálatába sze­gődött orvos, az SS esze­J. Mengele, a gyilkos SS- doktor — ma veszett genetikai kísérletei­nek végrehajtója még él, s szabadon tevékenykedik. 1. Dr. Josef Mengele, SS- orvos személye az auschwit­zi koncentrációs tábor fog­lyai számára a nagybetűs Halált jelentette. Amikor a kiéhezett, meggyötört fog­lyok a sok száz kilométe­res út végén a lágerhez ér­keztek, a bejáratnál maku­látlan eleganciával állt Mengele. Ö volt az, aki el­döntötte : azonnali, vagy hosszas halál lesz-e az ér­kező osztályrésze. Lovagló­pálcájának intésével kül­dött százezreket — gyerme­keket, öregeket, nőket és férfiakat — a gázkamrák­ba. Az ideiglenesen életben hagyottak közül választotta ki azokat, akiket barbár kísérleteiben felhasznált. Áldozatainak vallomásai bizonyítják: a náci orvos laboratóriuma egy perverz, szadista bűnöző tetthelye volt. Mengele, aki valaha az emberi életek gyógyítá­sára tett esküt, a különbö­ző nemzetiségű férfiak • és nők közvetett és közvetlen hóhéra lett. Amikor az auschwitzi tá­bort 1944 végén a szovjet csapatok felszabadították, Mengele eltűnt. Iszonyú bű­neinek emlékét természete­sen nem tüntethette el. Ne­ve ott szerepelt a háborús bűnösök nürnbergi perében is. Eközben ő, a tárgyalás színhelyétől nem messze, egy bajor kisvárosban, Günzberben élt, ahol csa­ládjának mezőgazdasági gép­gyára volt és van ma is. Még idegen nevet sem vett fel! Amikor 1949-ben a nyugatnémet hatóságok vé­gül is nyomozni kezdtek utána, idejében figyelmez­tetést kapott és a volt SS- ek titkos szervezete, az ODESSA Argentínába me­nekítette. Itt felismerték, de az argentin hatóságok visszautasították az NSZK kiadatási kérelmét. Az iz­raeli kémszolgálat — úgy mint Eichmannt — őt is el akarta rabolni, de a „Dok­tor” kicsúszott kezeik kö­zül. A Bécsben működő zsi­dó dokumentációs központ szerint Mengele 1959 má­jusa óta Paraguayban él. Stroessner tábornok országa már a háború után mene­déket adott számos vezető nácinak, akik felhasználva a diktátor szimpátiáját, szinte külön országot hoz­tak létre itt maguknak. Pénzük volt rá elég, hiszen a szolgálatkész svájci ban­kok megőrizték a fasiszták betétjeit, s nem szolgáltat­nak adatot arról, kik ren­delkeznek az SS számlái­val, aranyával, aminek egyik fő forrása a lágerek foglyainak értéktárgya, fogsora volt. Mengele azonnal meg­kapta a paraguayi állam- polgárságot, honosító iga­zolványának száma: 809. lakóhelye, San Antonio — zárt katonai zónában van, ahová bejutni szinte lehe­tetlen. Háza van Puerto Stroessnerben, s gyakran beutazik .a fővárosba Asun- ciónba. Az ottani német klubban egy odalátogató nyugatnémet professzorral beszélgetett is. A Mengele- ügyben nyomozók bizonyí­tottnak tartják, hogy a „Doktor” egyike a latin­amerikai titkos náci szer­vezet, a Die Spinne (A pók) vezetőinek. Biztonsá­gáról a paraguayiakon kí­vül két német fegyveres | testőr gondoskodik, akik I Mercedes 280 SL típusú l autóján mindenhová elkí­sérik. A fasiszta bűnöző Pa­raguayban sem hagyott fel 32 évvel ezelőtti tevékeny­ségével. A Time című ame­rikai hetilap szerint Men­gele jelenleg a helyi rend­őrség tanácsadója és gyak- rak utazik az aché indiánok lakta Chaco térségbe. Stroessner rendszere náci módszerekkel írtja a konti­nens őslakóit és az ausch­witzihoz hasonló koncentrá­ciós táborokba kényszeríti az indiánokat rabszolga- munkára. .. Mengele tehát szabadon v éli világát Dél-Amerikában, sőt, nem kellett felhagynia korábbi tevékenységével sem — továbbra is gyilkol­hat. Állítólag visszaemléke­zésein dolgozik, memoárjá­ban akarja bebizonyítani, hogy gyilkosságai értékes „tudományos kísérletek” voltak. ­A memoáríró gyilkos va­lószínűleg rendszeresen ol­vassa az NSZK sajtóját, s íg> nyugodtan számíthat arra, hogy a Hitler-életrajz és a Göbbels-emlékiratok kiadói örömmel kapnak a Mengele-visszaemlékezése­ken is. S talán már biz­tonságát sem fenyegetné semmi sem, hiszen a má­sik SS-tömeggyilkos, Kapp- ler szintén nyugodtan él­vezheti rendszeresen _ folyó­sított NSZK állami nyugdí­ját. M. G. A fegyveresek által őrzött ház Paraguay titkos katonai zónájában A Szovjetunió története képekben C A éu O U kép 27. Az áldozatok emlékére. Szovjetunió-szerte sok ezer emlékmű hirdeti a szovjet nép győzelmét, s az áldoza­tot, amelyet a fasizmus elleni harcban hozott, nemcsak saját földje, hanem a leigázott Európa felszabadításá­ért is. Erre emlékeztet Leningrádban a piszkarjovoi te­mető monumentális emlékműve. 28. Békepolitika az ENSZ-ben. A háború utolsó napjai­ban az amerikai kormány (1945. augüsztus 6-án) le­dobatta Hirosimára az atombombát. A Szovjetunió az első perctől kezdve küzdött a tömegpusztító fegyverek betiltásáért. Andrej Gromiko (az első sorban, középen) felszólalása az ENSZ-ben, 1947 őszén. Magyar—afgán közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) apartheid, a faji megkülön­böztetés ellen harcolnak. Szilárd támogatásukról biz­tosították Zimbabwe, Namí­bia és Dél-Afrika népeit jo­gaik biztosításáért folytatott törvényes harcukban. A két fél hangsúlyozta az ENSZ szerepe további erő­sítésének szükségességét, mint a világbéke és bizton­ság megőrzésének nélkülöz­hetetlen eszközét. Támogatá­sukról biztosították azokat az erőfeszítéseket, amelyek ezeknek a céloknak a meg­valósítására irányulnak, összhangban a szervezet alapokmányával. A két fél a jelenlegi nem­zetközi gazdasági helyzet át­tekintésekor kifejezte azt a reményét, hogy meggyorsul az igazságos nemzetközi kap­csolatok kialakítása. Kife­jezték reményüket, hogy az egyetértés és együttműködés szellemében intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok az igazságon és a méltányosságon alapul­janak. A két fél felmérve a ten­gertől elzárt országok sajá­tos problémáit és különleges igényeit, amelyek előnytelen földrajzi helyzetükből adód­nak, kifejezte óhaját, hogy az ilyen országok érdekében hozott intézkedéseket továb­bi késlekedés nélkül meg­valósítsák. A .látogatás során a két ország között a következő egyezményeket és dokumen­tumokat írták alá: közúti fu­varozási megállapodást, ke­reskedelmi jegyzőkönyvet, tudományos és műszaki együttműködési egyezményt, egészségügyi egyezményt és polgári légügyi egyezményt. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Magyarországra Mohammed Daudot, az Afgán Köztársa­ság elnökét. A meghívást Mohammed Daud elfogadta. N * Hivatalos afganisztáni lá­togatása befejeztével kedden délelőtt elutazott Kabulból Losonczi Pál, áz Elnöki Ta­nács elnöke. A repülőtéren Mohammed Daud afgán köz- társasági elnök, G. Hajdar Raszuli hadügyminiszter, Abdul Kadir Nurisztani bel­ügyminiszter, Mohammed Khan Dzsalalar kereskedel­mi miniszter és más hiva­talos afgán személyek bú­csúztatták őt és hivatalos kíséretét. * Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden hazaérkezett Afganisztánból, ahol Moham­med Daudnak, az Afgán Köztársaság elnökének meg­hívására hivatalos látogatást tett. Az Elnöki Tanács elnöké­nek kíséretében visszaérke­zett Bíró József külkereske­delmi miniszter, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes, Osztrovszki György, az országos atomenergia bizott­ság elnöke. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Traut- mann ftezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Cse- terki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Nánási László, Úsz­ta Gyula, az Elnöki Tanács tagjai, Púja Frigyes külügy­miniszter, Korom Mihály igazságügy-miniszter, Schul- teisz Emil egészségügyi mi­niszter, Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom