Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-27 / 227. szám
u Képújság 1977. szeptember 27. Moziban Veri Ne vitatkozzunk a kritikusokkal, fogadjuk el véleményüket: a Veri az ördög a feleségét jó (kitűnő, remek, pompás) új magyar film. Ráadásul — ahogy az örvendező filmjegyzetek szívesen közlik — még a közönség is derül rajta. Márpedig egy vígjáték esetében ez igazán dicséretes jelenség, főleg ha olyan vígjátékról van szó, amiben tortát sem dobálnak, nem öntözik meg az öntözőt, és nem rugdosnak fenékbe senkit. A film egyetlen, rendkívül jeles napon, augusztus húszadikán játszódik (az alkotmány, az új kenyér, Szent István, István napján). Egy vendégség története. A vendéglátók látástól vakulásig dolgozó, mindenből pénzt fakasztó, gyönyörűséget csak az ételben-italban találó falusiak. A vendégek: városba került, ott „persze” léhává vált nővér, az eszmétől aszkétává csontosodott, hivatali nagy ember főnökével, és a főnök pereputtyával. Igazán tipikus a két társaság. Tipikusan olyan, amilyennek a fővárosiak a falusiakat képzelik. Tipikusan olyan, amilyennek a falusiak képzelik a nagyvárosiakat. A két tipikus csoport végesteien végig tipikusan lót- fut, tüsténtkedik, nevetgél, kelletlenkedik, unatkozik, szórakozik. Ki is töltik, szét is feszítik Székely András; Csók István 1957-ben látott napvilágot — s már hosszú évek óta antikváriumi ritkaság — Farkas Zoltán monográfiája Csók Istvánról, a századforduló és a XX. század első fele egyik legjelentősebb magyar festőjéről. Éppen húsz esztendővel Farkas Zoltán Csók-könyvé- nek megjelenése után újabb művészettörténeti feldolgozás jelent meg a mesterről; az album alakú kötetnek — amelyet a Corvina adott ki — Székely András fiatal műtörténész a szerzője. Csók István (1865—1961) népi életképekkel jelentkezett a múlt század végén; e műveket kiváló mesterségbeli tudás, némi szenti- mentalizmus és a kor magyar festői által nagyon tisztelt (s némileg túlértékelt) Bastien-Lepage hatása jellemezte. A művész azonban nem ezekkel a munkáival, hanem 1895-ben festett, nagyméretű, feltűnést keltő témájú „Báthori Erzsébet”-tel lett országos hírű festő. A fin de siécle által kedvelt egzotikus, morbid és démonikus témák („Vámpírok”, „Nirvána”, „Boszorkányszombat a Gellérthegyen”) később is foglalkoztatták a művészt, azonban azok a legértékesebb Csókfestmények, amelyek híjával vannak a hatásvadászó szüzsének — tehát a színgazdag csendéletek („Tulipános láda”, „Reggelizőasztal”), a Duna-parti és balatoni tájképek („Szivárvány a Balaton felett”, „A Mar- git-híd átépítése”), a női és férfiportrék („A művész feleségének arcképe”, „Wlassics Tibor mellképe”), s a sokác népviseletbe öltözött parasztasszonyokról és a mester kisleánykájá- ról: Züzüről festett képek. Székely András könyve hiteles képet ad a mesterről, aki a művészeti közéletben is fontos szerepet játszott (a két világháború között ő állott a Színyei Merse Társaság élén), s mint főiskolai tanár és mint egy forrás- értékű memoárkötet („Emlékeim” 1945) szerzője is méltó az utókor tiszteletére. Dévényi Iván az ördög a feleségét kedett is. Dühösen morajvele a másfél órát, amíg a film tart. Pedig más nem történik. Konfliktus sehol. Az a falusi közönség, amelynek a társaságban végignéztem a Veri az ördög a feleségét, emiatt elégedetlenlottak a széksorok, amikor a család nagyfia nem törte nyakát, lábát, belezuhanva a családi kriptába, s főleg, hogy a filmbeli megsértett nagypapa csak szunyókált, de nem halt meg. Érthető. Nem elég, hogy velünk sem történik semmi különös, már a filmhősökkel sem? A nézők, akiket „egyszerűnek” szokás minősíteni, általában nem szeretik, ha egy filmnek nincs igazi befejezése. Ennek a filmnek hála, kiderült, azt sem szeretik, ha nincs fordulópontja. De ha ez így van, akkor kik nevettek a kritikákban emlegetett nézőtereken? Az egyik feltevésem szerint azok a nézők, akiképpen ilyennek képzelik a falusiakat, s most itt volt az alkalom kiröhögni őket. A másik elképzelés: csupa bölcs, az életet szerető, tisztelő embertársait is megértő, soha senkinek nem ártó mozikedvelő... Térjünk vissza még a történethez. Sűrű esőben, lélekszakadva távoznak az előkelő (ámde éhenkórász vendégek). Kisvártatva kisüt a nap. s a gazda valami ilyesmit mond: „Veri az ördög a feleségét! Éz nekünk a legrosszabb, utána jön a szürke rothadás.” De mi következik? Hosszú percekig tartó színpompás tűzijáték. A film rendezője arra a rendkívül eredeti kérdésre, hogy mit mondana saját filmjéről, azt válaszolta, hogy 6emmit. Igaz, minek beszélni. Ott a film. VIRÁG F. ÉVA ANNAK a műsornak, mely az elmúlt szombaton 14.25- kor hangzott el a Kossuth Rádióban, természetesen nem az volt a címe, ami ennek az írásnak. Csak éppen lehetett volna. A Falurádióban „Sertéshús” címmel hangzott el egy szerkesztőségi beszélgetés. Helyszín a BNV élelmiszeripari pavilonja volt, résztvevői pedig az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, a Szegedi Szalámigyár vezető szakemberei és két nagy sertéstartó, -tenyésztő, sőt -feldolgozó termelőszövetkezet elnöke. Megdöbbentő számadattal kezdődött. A csecsemőket is ide értve évente, fejenként 40 kiló disznóhúst fogyasztunk. Minden második húsételünk alapanyagát a röfögő négylábúak adják azonkívül, hogy élelmiszer-exportunkban is 14 százalékkal részesednek. Mindez érdekes. A folytatása már csak eleinte volt az. Az idén előreláthatólag 6,4 millió sertést vásárolnak fel, ami 1,2 millióval több a tavaVégvári Lajos könyve lyinál és a sertésprogram sikere mellett bizonyít. A háztáji fontossága vitathatatlan, de a termelés nagyobb része természetesen mégsem innen származik, hanem a nagy gazdaságokból. Itt bevált az új szerződéses forma, a tót- komlósi termelőszövetkezet például 1800 kistermelőt „integrált”. Hogy erőltetett, ízetlen szakkfifejezéseink számát miért kell egy újabbal szaporítani, arra a beszélgetés során nem derült fény. Az integrálás annyit jelent, hogy a kistermelők esetében a termelőszövetkezet gondoskodik a takarmányról, a felvásárlásról és mindezt több évre szóló szerződés keretében teszi. Ami jó. Ami nem jó — és ebben Kasza László törökszentmiklósi téeszelnöknek teljesen igaza volt — az, hogy a szerződés magyarázószövege csekély 15 oldal és mivel az 1800 szerződött 40 százalékánál rábeszélésre is szükség volt, a gazdaság négy, ezzel megbízott emberének volt mit silabizálnia és magyaráznia. Valószínűleg minden . hallgató együtt örült Pillár László vezérigazgató-helyettessel annak, hogy a gyulai kolbász a BNV-n nagydíjat nyert: — és nélküle is szeretné, ha ezt a nagydíjat minden bolt minden forgalomba hozott gyulai kolbászának oda lehetne ítélni. Faludi Endre osztályvezető azt óhajtotta, hogy a BNV élelmiszeripari pavilonjában pompázott húskészítményválaszték a boltokban is mi- hamarébb fellelhető legyen. Csatlakozunk véleményéhez. EGYÉBKÉNT Kovács Jenő és Berta Béla „Sertéshús” című műsora (ők képviselték a Falurádiót) közepes volt. Keveréke az ismeretterjesztésnek, a szerződéskötési felvilágosításnak és valami olyasminek, amit így szoktunk jellemezni: „Magyarázom a bizonyítványomat”. (ordas) TV-NAPLÓ Valami viszolygó érzlés (volt bennünk, miközben néztük 'Karinthy Ferenc Hátország űürniű tv-filmjét, s a viszolygást elsősorban Karinthy legfőbb írói erénye okozta. Aki ugyanis ilyen töményen életre tud kelteni egy (világot, aki ilyen atmoszférateremtő erő birtokában van, annak nem lenne sza'bad beérnie a könnyeddel és a felszínessel. Ilyen volt a háborús Magyarország hátországa? Ilyen is volt, de az itt felvonultatott alakok semmiképp nem jellemzik a hátország valódi világát. A végzetes háborúiba sodort Magyarország száz- és százezret áldozott legjobbjai 'köziüli, s ha a film azt az országot vezető és elvesztő arisztokrácia léha életét mutatjía be, akkor még el is fogadható. Atílatok bizonyítják, hogy az Eszterházyak, a Károlyiak, a Pálffyak*— s mennyien még — milyen közönnyel dobták az országot a pusztulásnak, de ebben a szörnyűségben nagyon periférikus jelenség volt az okos Frey és a buta Frey viccelődése, ami pedig itt központi helyre került. A tv-ijáték, ha jól értem!, nem is ezt akarta példázni, hanem a Hemingway-t idéző sziutláció középpontjába került ifjút, aki tétován bukdácsol szerelmek és igazságok között. Csakhogy ez tulajdonképpen elveszett a filmben, s rokonszenvünk is egyre jobban megcsappant, jóllehet az elején Kíváncsian és megértéssel figyeltük az ifjú lépteit. rPedig volt itt minden a negyvenes évek szemetéből, émelygős katonadal, Egy ná|p a világ, dzsesszesített Bizet és Chopin, Génaldy-vers, már csak Karády hiányzott és a Halálos tavasz. Félreértés me essék, ezt a rendező Csányi Miklós javára kell írni, aki minden eszközt, még néhány híradóbetétetis felhasznált, hogy tökéletesen megjelenítse a kort. S ez sikerült is. A baj az, hogy ebből az egyetlen szituációból egy pillanatra sem tudott kilépni a film, mert nem éreztette, hogy miközben ezek a léha kispolgárok nyakaiják a pezsgőt, körülöttük munkál a történelem. Ez a hátországnak egy vékony szelete volt, s úgy éreztük, a film legföljebb bevezetője, előjátéka egy nagyobb munkának. • CSÁNYI L. I ____________________ A dy - márványban Az Ady-centenárium évében szobrot állítanak a nagy költő tiszteletére Pécsett. A fehér márvány szobrot Me- loccó Miklós szobrászművész alkotását a Képzőművészeti Kivitelző Vállalat városligeti műtermében faragják. (MTI Fotó Fényes Tamás felvétele — KS) Luzsicza Lajosról 'Luzsicza Lajos a mai magyar művészet markáns egyénisége, akinek képeit Szek- szárdon is jól ismerik, hisz 197.3-ban a Balogh Aidám Múzeumiban volt kiállítása. Ér- sekújvárott született, majd 1940-ben került a főiskolára, ahol Álba Novak tanítványa lett. Első mesterének hatása helyenként) ma is érződik művein, de sokkal fontosabb ennél a Szlovákiában kapott ösztönzés, melynek tájait nagyon sok képén örökítette meg. LuzSicza művészetét most a Képzőművészeti Alap olcsó és szép sorozatában, a Mai magyar művészetiben Végvári Lajos tanulmánya mutatja be. Végvári avat'ott ismerője Lu- zsieza Lajos művészetének, pontosan ismerteti életútját, s részletezi művészetének elemeit, jellemzőit. Azt írja, Luzsicza a ,meglepetések embere”, aki a legnagyobb meglepetést 1958-lban okozta, első önálló kiállításával, s művészete azóta egyre mélyült, mind jelentősebbé vált. „A színeknek egymással való szigorú öSszekötöttsége és a festésmótílnak egyöntetűen tompa matt hatása miatt érezzük egy lélegzetből fakadónak és monumentálisnak Lulzsicza képeit. Ebben rejlik művészetének ereje és értéke” — összegezi véleményét Végvári Lajos, megállapítva, hogy képeit egyaránt jellemzi a valóság iránti odaadó tisztelet és a művészi felismerésekből fakadó eszmeiség. A kötetet számos egy színű és 16 színes illusztráció gazdagítja, minden oldalról bemutatva Luzsicza Lajos művészetét. cs. A statisztikusok esetleg gondolhatnak úgy rám', egy szűkebb körű vizsgálat során, hogy valamilyen m'ikrocenzus tárgya, egyede, alanya vagyok. Sokadmagammal együtt én szinte kivétel nélkül egyes szám első személyibenemléke- zern meg arról a magyar állampolgárról, akinek neve a személyi igazolványomban szerepel. Egészen a legközelebbi múltig ebben a minőségiben sosem foglalkoztatott az a probléma, hogy egy kis csoportnak is tagja lévén, nekem valamiféle pozícióm van a tágaibb társadalmi rendszerben. Pedig természetesen van, tudtam is róla, de hogy igazán most döbbenek rá, az részben műveltségem hiányaira vall, részben pedig Pataki Ferencnek köszönhető. Pataki Ferencnek megjelent egy könyve, melynek címe „Társadalomlélektan és társadalmi valóság” — ez aligha lehet krimi. Nem is az, hanem izgalmasabb. Szerencsés ötvözete a marxista szociálpszichológia újjászületése tudományos magyarázatának és izgalmasnál izgalmasabb önálló tanulmányoknak. A kötet második és harmadik részéből csak egynek-egynek a címét idézem. Az első: „A fővárosi közép- iskolások társas világa". Egzakt vizsgálat, szép, közérthető magyar nyelven előadva. Mi legszívesebben az osztálytársaink társaságában töltöttük sízabad időnket, mai utódaink az iskolán kívüli barátokhoz .vonzódnak. Problémáinkat akkoriban elsősorban egymás közt 'beszéltük meg, most úgy tűnik ezen a téren az anya vette át az első helyet. Egy másik cím: „Társadalmi vitáinkról”. Itt nem tudok féket vetni idézési kedvemre, noha a kiragadott idézet sosem adhatja .vissza az egész lényegét. Pataki így (is) ír: „A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandóságát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasätalataikkal hozzájáruljanak közös ügyeink megoldásához. De tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérlődnek vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés első- szülöttségi jogát ugyanis könnyűszerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért.” Más: „A ,csoportos monológ’ nem vita. E sajátos vitaforma akkor jön divatba, amikor a vita puszta ténye válik értékké, s a több vita rendezése több érdemet látszik jelenteni.” Ismerős? Nyilvánvalóan az, hiSzen az igazság akkor is ismerősünk marad, ha nem köszön ránk minden reggel az utcán. Mégis és 'természetesen, igaza van a szerzőnek, akkor is, amikor így vélekedik: „...nem járhatunk más úton, mint a valóban termékeny, közéleti tettnek is beillő viták tapasztalatainak szívós gyarapítása és felhalmozása útján.” Körülbelül egy polcnyi Kossuth Kiadóitól származó könyvem van. Egyelőre Patáki Ferenc álcázott izgalmakat rejtő című iművea legkedvesebb számomra közülük. O. I. Következő heti filmjegyzetünkat a Pillangó című amerikai filmről írjuk Hátország A sertéshús örömei Álcázott izgalmak
