Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

1977. szeptember 1. ^PÚJSÁG 5 Kőt óv Uszty-llimszkben Jó eredmények - Izgalommal várok... ,jA közel háromszáz fős Kun Béla magyar ifjúsági építő­brigád az Össz-szövetségi Le­nini Komszomol KB felhívá­sára (az MSZMP KB megbí­zásából) a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa határozata alap­ján érkezett meg Uszty-Il- málnszkbe. Építőibrigádunk tagjainak önként vállalt kül­detése, hogy a kétéves meg­bízás alapján vegyen részt a lenini Komszocnol kiemelke­dő építkezésén, a faipari komplexum KGST közös be­ruházása megvalósításán és Uszty-Ilitmszk város építé­sén, internacionalista előde­ink nyomán tevékeny részese legyen az építés kivitelezési munkáinak, beilleszkedve a nemzetközi építőbrigád kol­lektívájába, járuljon hozzá az internacionalizmus és barát­ság „iskolájának” megterem­téséhez.” Reinspak Andrási, huszonöt esztendős fiatalember, a •TOTÉV épületburkolója : — Tayaly, augusztus 9-én indultuflk. Izgalommal vár­tam az utat, hiszen magyar ember ritkán jut el a Szovjet­unió számunkra ismeretlen tájára. Több dolog hajtott: boldog voltam, hogy megis­merhetek egy másik országot, nyelvet tanulhatok, és tagja lehetek egy kollektívának, amely a közös célért jó mun­kával, jó szellemben harcol­hat. Egyébként röviddel uta­zásom előtt vizsgáltam a gim­názium harmadik osztályá­ból, s úgy tervezem, ha visz­szajövök, folytatom tanulmá­nyaimat. — Hői laknak, Uszty- Ilimszkben? — Egy csodálatos, kilenc^ emeletes szállodában, öten egy-egy kétszobás lakrészben. Szobáinkon mi ds alakítot­tunk: faburkolattal tettük otthonosabbá, hangulatosab­bá. Reinspak András András jelenleg egy hóna­pos szabadságát tölti itthon, Nagydorogon. Mint mondja^ rengeteget mesél szüleinek, testvéreinek, 'barátainak a kinti életről, munkájukról. Jelenleg az új várost építik, ami András szerint igen tet­szetős és érdekes építkezési megoldásban készül. Négy­szögben épülnek a háztöm­bök, s közöttük kör alakban megmarad a tajga, aminek fő növényzete a nyír és a fenyő. Egyébként a város három ré­sze: a faházakből álló óváros, Itt van a város központja: a főtér, a tanács, az üzletek és mozik. A város másik része a tulajdonképpeni Uszty- Ilimszk; a harmadik rész pe­dig a most épülő modern, új város. — Hogyan állnak a nyelvta­nulással? — kérdem, mire András keserű ábrázatot vág, és legyint. — Sajnos, nem jól. Mióta kint vagyunk, kétszer indult nyelvtanfolyam, de tanárunk orosz, és tolmács segítségével nagyon nehéz egy nyelvet el­sajátítani. Ezért is nincsenek kihasználva a jól felszerelt nyelvi laboratóriumaink. Per­sze azért valamennyire meg­tanultuk a nyelvet fiatal szov­jet ismerőseinktől!, akikkel sok közös programunk van. — Milyenek a programok, és egyáltalán, hogy töltik sza­bad idejüket? — A tajgán csodálatos a tél. Rengeteget korcsolyá­zunk, síelünk. Egyébként a Szovjetunióban hihetetlenül olcsók a sportszerek. Nyáron hosszú kirándulásokat te­szünk. Ezenkívül sok vetélke­dőn és más kulturális progra­mon veszünk részt. Nagyon sokat olvasunk — főleg estén­ként. Kétezer kötetes könyv­tárunk van. Az ottani KISZ- bizottságunk kirándulást szervezett Bratszkba, és a ki­emelkedő munkát végző negyven magyar fiatal juta- lomútra ment Irkutszkba. * Beszélgetésünkön Lakner Ferenc, a U. számú Volán Lakner Ferenc vállalat gépkocsivezetője is részt vett, ami nem véletlen. Ugyanis a következő munka­évre ő is szeretne kimenni a magyar csoporttal Uszty- Ilimszkbe. Van is lehetősége,, és reménye, hiszen néhány magyar csoporttal Uszty- Ilimszkbe. Van is lehetősége, megy vissza a következő esz­tendőre. — Izgalommal várom, hogy elkészüljenek orvosi vizsgála­tom eredményei, és megkap­jam a megbízást az utazáshoz. András sökat mesélt kinti éle­tükről. El sem tudom képzel­ni, milyen lehet mínusz har­minc-negyven fokos hidegben dolgozni, vagy igazi szamo­várfőzte teából kortyolgatni. — vhm — Fotó: G. K. Az utóbbi években keveset hallatott magáról a „glicerin­királynő” Suzi Quatro. 1973- ban robbant be az élvonal­ba saját kísérőzenekarával, melyben ő pengette a basz- szusgitárt és néha a dob mö­gé is leült egy-két szám ere­jéig. Ez év elején aztán jött az új nagylemeze, a nosztal­giahullám által felvetett ré­gi nóták feldolgozásával, a tőle megszokott tempera­mentummal megtöltött elő­adásmóddal: Suzi ismét a népszerűségi listákra lopa­kodott, újra hódítanak dalai. Az igazi rockra éhes hazai közönség így aztán örömmel nyugtázta a magyarországi koncertkörútjáról érkező hí­reket. A sort vasárnap a fő­városi Kisstadion-beli elő­adás nyitotta meg. A zsúfo­lásig megtelt lelátók a régi nagy koncertek hangulatát A KISZ Központi Bizottsá­ga 1977—78 évi akcióprog­ramjában meghirdette a „Ki minek mestere” szakmai- politikai vetélkedőt, s ehhez csatlakozva rendezik meg az ifjú gépi fejők vetélkedőjé­nek II. országos döntőjét, melyre október közepén ke­rül sor. A döntő „előzetese­ként” bonyolították le az üze­mi és területi versenyeket. Tolna megyében közel hat­van fiatal vett részt az elő­döntőkben, ahonnét tízen jutottak tovább a megyei döntőbe, melyet augusztus idézték: Spencer Davis, Traf­fic... A hangulat is forró volt, igaz hamar lehűtötték. A rendezők. Akik, nem téve­dés : vegyes szórakoztató műsorral , kívántak ked­veskedni a fiataloknak. Di­vatbemutatóval, Máthé Pé­terrel, Hacsek és Sajóval és újra divatbemutatóval. A kedveskedést nem fogadta el a rockzene híveiből álló, majd húszezres nézősereg. Még vegyes műsoron is túl­tett az a jó húszperces szü­net, amíg reklámműsort su­gároztak Szilas ételízesítővel, Szécsi archív reklámnóták­kal. Még jó, hogy alig lehe­tett hallani a gyenge erősí­tés miatt... Aztán persze jött a Suzi. Mit jött, berobbant! A törékeny termetű énekes­nő fekete bőrruhájában mint­egy örökmozgó táncolta be a színpadot, közben természe­25-én rendeztek meg a len- gyeli szakmunkásképzőben. A hasznos és rangos vetélke­dőn írásbeli és szóbeli, majd szerelési feladatokat oldot­tak meg a fiatalok, s dél­után bonyolódott le az „iga­zi” szakmai verseny, a gépi fejés. A vetélkedőn és az ünnepé­lyes eredményhirdetésen részt vett Szakái László, az MSZMP szekszárdi járási bi­zottsága titkára, a MAE me­gyei titkára ég Krizsán 1st-- ván, a KISZ Tolna megyei tesen basszusozott is rende­sen. A negyedik számnál a közönséget nem kellett külö­nösebben buzdítani: egyön­tetűen állt fel az egész stadi­on és tapsolt miskolci és szekszárdi közönségsor egy­más mellett, egyforma kitar­tással, a műsor végéig. Esti koncert lévén, csupán a fény­özön jelentett némi zavaró körülményt. Hiába, a gondos rendezők mindenre gondol­tak. Időnként még a nagv reflektorokat is körbejárat­ták a fiatalokon, nem rak­tak-e^ egy kis tüzet valahol, megvannak-e még a padok, székek stb. Suzi pedig jött az új nótákkal és előszedett né­hány Elvis-slágert is. a kö­zönség nagy megelégedésére eleget tett a visszatapsolás­nak is. Suzi hódított. — herczeg — Fotó: Bakó Jenő Bizottsága titkára. A jutal­mak átadásakor mindketten sok sikert kívántak a győz­teseknek — az első helye­zett Studer Ferencnek, a nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet fiatal él­tetőjének, és a második he­lyezést elért Dohóczki István tehenésznek, aki a faddi Le­nin Tsz dolgozója. Ók képvi­selik — kívánjuk, hogy si­kerrel — megyénket az ok­tóber 14—15-én megrende­zésre kerülő országos dön­tőn. Brrrirrrrr... „Itt van végre, hogy vár­tam ezt a percet, szól a csengő újra, úgy mint ré­gen, halihó, jajdejó! Még- hogy a vakáció? Ugyan ki bánja? Én aztán nem. Végre találkozom a régi ha­verokkal, hisz egész nyáron alig láttuk egymást, mind másfele csavarogtunk: nyá­ri meló, Balcsi, építőtábor. Tanulás? Nyáron? Ugyan kérem, hogy tehet ilyet kér... Évközben is alig, elég tesz a másolás is, reg­gelente. .. Szóval dehogy bánom, csak kezdődjön már, szóljon az a csengő, hiszen milyen jó is az, ami­kor az óra végét jelzi!” „Itt van, de a fene vin­né el, tudtam, hogy meg­szólal újra, úgy mint ré­gen, ha ja jaj, hűha! Még- hogy vakáció? Hát volt ne­kem egyáltalán? Mit bán­jak rajta? Felkészülésnek jó volt' az. igaz, átnéztem a tavalyi anyagot, egy kis is­métlés nem árt, az idén külföldön se voltunk, mint tavaly, csak az unalmas Balcsi, meg az építőtábor. Nyári meló? Ugyan kérem, ráérek én még melózni, majd ha végeztem az egye­temen is. Haverok? Én csak évközben barátkozom, akkor is csak a tanulás miatt... Szóval kezdődik, dehogy vártam, reggel ko­rán kelés, az ismétlés miatt, este későn fekszem a lec­kék miatt, hajaj, milyen jó is az, amikor a csengő az óra végét jelzi!” — hi — Ifjú gépi fejők versenye Voltam a barátságfesztiválon Rövid keresés után meg­találtuk Kiss János trakto­rost, a Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerületé­ben, a gépműhelyben. Sze­reléssel volt elfoglalva. Éppen lerobbant a gép, a K—700-as. Eddig annyit tudtunk ró­la, hogy kinn volt a II. hon nyolcfejes ekével pró­báltam, ott hétfejes eke volt — az erőgép pedig az újabb típus, a K—701-es volt. Azt tudtam róla, hogy háromszáz lóerős. Kipróbá­lás alatt aztán megállapí­tottam, hogy kényelmesebb, jobb. A főbb részek: seb­váltó, hidraulika változat­A 701-es többet tud szovjet—magyar barátság­fesztiválon, az egyik szak­mai delegáció tagjaként szántóversenyen is részt vett. A többit tőle halljuk: — Szinte az utolsó pil­lanatban tudtam meg, hogy én megyek, mivel az első két jelölt egyike sem uta­zott, így én kerültem be a delegációba. Mikor megke­restek a gazdaság KISZ- bizottságától, azonnal el­vállaltam, hiszen egy ilyen lehetőség ritkán kínálko­zik, úgy is mondhatnám, egyszer az ember életében. — Tizenhetedikén indul­tunk, különvonattal a Ke­letiből. Nagyon jó társaság volt, ez már az indulásnál látszott, valamennyien fia­talok, jókedvűek..., izga­lommal vártuk az esemé­nyeket. A határállomáson és mindenütt, ahol megállt a különvonat, nagy barát­sággal fogadtak bennünket. Leningrádban aztán attól a perctől kezdve, mikor ki­léptünk a peronra, az egész ottlétünk alatt ünnep; han­gulat volt, én legalábbis úgy éreztem. Sok emberrel találkoztam, rengeteg szí­nes program volt, szinte percnyi pontossággal be­osztva, mire az embernek eszébe jutott, hogy fáradt, addigra ágyközeibe került. A város maga is gyö­nyörű, sok-sok műemlék­kel, történelmi nevezetes­séggel. Aztán a magyar klubban mindennap másik csoport volt a házigazda, ott is akadt tennivaló. Este­felé koncertek, az ismer­tebb dalokat mi is énekel­tük. A szakmai rész? Mint mondtam, nagy előkészület­re nem volt idő, de ha úgy veszem, egy éve dolgozom a“ K—700-sal itt a gazda­ságban, az se rossz alapo­zás. Vasárnap délelőtt — indulás előtt; napon — gya­koroltam a traktorral. Tud­tam, mekkora területen lesz a verseny, azt kijelöl­tem és felszántottam. Ki­váncsi voltam, hogy tu­dom-e teljesíteni a 45 per­ces időt. Negyven perc alatt végeztem. Kinn a fesztiválon a verseny előtti napon ismer­kedhettünk a traktorral és a munkagéppel — én itt­lan, tehát ismerős volt. így egyforma feltétetekkel in­dultunk; ketten magyarok — a másik traktoros a ba­jai K—700-as szervizből jött — és két szovjet ba­rátunk. Tulajdonképpen nem verseny volt a hagyo­mányos értelemben, inkább szakmai bemutató. A száz­szor hetvenhat méteres te­rületen egyikünknek széj­jel-, a másiknak összeszán- tást kellett végezni. A szán­tás megkezdése előtt volt tizenöt perc az eke beállí­tására, felkészülésre. Az elbírálás szigorú volt, a helyi gépkísérleti intézet vezetője is részt vett a bi­zottság munkájában. Nyolc szempontot vettek figyelem­be az értékelésnél, például egyenletes szántásmélység, minőség. Nagyon jól dol­goztak a szovjet fiúk, de mi se csináltuk rosszul, ta­lán annyival jobbak vol­tunk, hogy előbb befejez­tük. De mint említettem, inkább bemutató volt, úgy­hogy a díjakat is megoszt­va kaptuk. Azt is tehet mondani, hogy győzött a barátság. Beszélgettem a két trak­toros fiúval. Szakmai, em­beri dolgokról. Abban pél­dául megegyeztünk, hogy a K—700-sal éjszaka köny- nyebb, jobb dolgozni, mert akkor nem melegszik any- nyira a motor, többet tud a gép. Igen, a tévében is sze­repeltem. A szántóverseny valamennyi lényeges mo­mentumát filmre vették és a leningrádi tv-híradóban viszontláthattuk — színes­ben —, hogy miként ment a munka, a szántás. Már az induláskor említették, hogy ne lepődjünk meg, ha Újságírók, rádióriporterek kérdeznek bennünket. Itt­hon a család is — két fiam van —, láthatott a tévében, a fiatalok órájában volt egy beszélgetés, kissé zava­ró volt, feszélyezett a ka­mera, de egy élménnyel több. Az utolsó este, a feszti­vál záróestje csodálatos volt, azt nem tehet elme­sélni. Szép élmény volt az egész. st—gk. A barátság napja Augusztus 25-én délután a Szekszárdi Nyomda KISZ- alapszervezete 37 szovjet fi­atalt látott vendégül. A ki­jevi komszomolistákat Széli István igazgató, Falvai Fe­renc párttitkár és Pásztor István propagandista fogadta és köszöntötte. A vendégek zenés diaműsor keretében megnézték Szekszárd neve­zetességeit, majd az ezt kö­vető üzemlátogatáson ismer­kedtek a nyomda fiataljai­nak munkájával, életével. A tánc és ismerkedések tették hangulatosabbá, melyen részt vett a Bőrdíszmű 10 tagú küldöttsége is. A jól sikerült találkozó kölcsönös ajándé­kozással végződött A találko­zó a leningrádi barátságfesz- tivál alkalmából, annak gon­dolata jegyében történt. FIATALOK FIATALOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom