Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
1977. szeptember 1. ^PÚJSÁG 5 Kőt óv Uszty-llimszkben Jó eredmények - Izgalommal várok... ,jA közel háromszáz fős Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád az Össz-szövetségi Lenini Komszomol KB felhívására (az MSZMP KB megbízásából) a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa határozata alapján érkezett meg Uszty-Il- málnszkbe. Építőibrigádunk tagjainak önként vállalt küldetése, hogy a kétéves megbízás alapján vegyen részt a lenini Komszocnol kiemelkedő építkezésén, a faipari komplexum KGST közös beruházása megvalósításán és Uszty-Ilitmszk város építésén, internacionalista elődeink nyomán tevékeny részese legyen az építés kivitelezési munkáinak, beilleszkedve a nemzetközi építőbrigád kollektívájába, járuljon hozzá az internacionalizmus és barátság „iskolájának” megteremtéséhez.” Reinspak Andrási, huszonöt esztendős fiatalember, a •TOTÉV épületburkolója : — Tayaly, augusztus 9-én indultuflk. Izgalommal vártam az utat, hiszen magyar ember ritkán jut el a Szovjetunió számunkra ismeretlen tájára. Több dolog hajtott: boldog voltam, hogy megismerhetek egy másik országot, nyelvet tanulhatok, és tagja lehetek egy kollektívának, amely a közös célért jó munkával, jó szellemben harcolhat. Egyébként röviddel utazásom előtt vizsgáltam a gimnázium harmadik osztályából, s úgy tervezem, ha viszszajövök, folytatom tanulmányaimat. — Hői laknak, Uszty- Ilimszkben? — Egy csodálatos, kilenc^ emeletes szállodában, öten egy-egy kétszobás lakrészben. Szobáinkon mi ds alakítottunk: faburkolattal tettük otthonosabbá, hangulatosabbá. Reinspak András András jelenleg egy hónapos szabadságát tölti itthon, Nagydorogon. Mint mondja^ rengeteget mesél szüleinek, testvéreinek, 'barátainak a kinti életről, munkájukról. Jelenleg az új várost építik, ami András szerint igen tetszetős és érdekes építkezési megoldásban készül. Négyszögben épülnek a háztömbök, s közöttük kör alakban megmarad a tajga, aminek fő növényzete a nyír és a fenyő. Egyébként a város három része: a faházakből álló óváros, Itt van a város központja: a főtér, a tanács, az üzletek és mozik. A város másik része a tulajdonképpeni Uszty- Ilimszk; a harmadik rész pedig a most épülő modern, új város. — Hogyan állnak a nyelvtanulással? — kérdem, mire András keserű ábrázatot vág, és legyint. — Sajnos, nem jól. Mióta kint vagyunk, kétszer indult nyelvtanfolyam, de tanárunk orosz, és tolmács segítségével nagyon nehéz egy nyelvet elsajátítani. Ezért is nincsenek kihasználva a jól felszerelt nyelvi laboratóriumaink. Persze azért valamennyire megtanultuk a nyelvet fiatal szovjet ismerőseinktől!, akikkel sok közös programunk van. — Milyenek a programok, és egyáltalán, hogy töltik szabad idejüket? — A tajgán csodálatos a tél. Rengeteget korcsolyázunk, síelünk. Egyébként a Szovjetunióban hihetetlenül olcsók a sportszerek. Nyáron hosszú kirándulásokat teszünk. Ezenkívül sok vetélkedőn és más kulturális programon veszünk részt. Nagyon sokat olvasunk — főleg esténként. Kétezer kötetes könyvtárunk van. Az ottani KISZ- bizottságunk kirándulást szervezett Bratszkba, és a kiemelkedő munkát végző negyven magyar fiatal juta- lomútra ment Irkutszkba. * Beszélgetésünkön Lakner Ferenc, a U. számú Volán Lakner Ferenc vállalat gépkocsivezetője is részt vett, ami nem véletlen. Ugyanis a következő munkaévre ő is szeretne kimenni a magyar csoporttal Uszty- Ilimszkbe. Van is lehetősége,, és reménye, hiszen néhány magyar csoporttal Uszty- Ilimszkbe. Van is lehetősége, megy vissza a következő esztendőre. — Izgalommal várom, hogy elkészüljenek orvosi vizsgálatom eredményei, és megkapjam a megbízást az utazáshoz. András sökat mesélt kinti életükről. El sem tudom képzelni, milyen lehet mínusz harminc-negyven fokos hidegben dolgozni, vagy igazi szamovárfőzte teából kortyolgatni. — vhm — Fotó: G. K. Az utóbbi években keveset hallatott magáról a „glicerinkirálynő” Suzi Quatro. 1973- ban robbant be az élvonalba saját kísérőzenekarával, melyben ő pengette a basz- szusgitárt és néha a dob mögé is leült egy-két szám erejéig. Ez év elején aztán jött az új nagylemeze, a nosztalgiahullám által felvetett régi nóták feldolgozásával, a tőle megszokott temperamentummal megtöltött előadásmóddal: Suzi ismét a népszerűségi listákra lopakodott, újra hódítanak dalai. Az igazi rockra éhes hazai közönség így aztán örömmel nyugtázta a magyarországi koncertkörútjáról érkező híreket. A sort vasárnap a fővárosi Kisstadion-beli előadás nyitotta meg. A zsúfolásig megtelt lelátók a régi nagy koncertek hangulatát A KISZ Központi Bizottsága 1977—78 évi akcióprogramjában meghirdette a „Ki minek mestere” szakmai- politikai vetélkedőt, s ehhez csatlakozva rendezik meg az ifjú gépi fejők vetélkedőjének II. országos döntőjét, melyre október közepén kerül sor. A döntő „előzeteseként” bonyolították le az üzemi és területi versenyeket. Tolna megyében közel hatvan fiatal vett részt az elődöntőkben, ahonnét tízen jutottak tovább a megyei döntőbe, melyet augusztus idézték: Spencer Davis, Traffic... A hangulat is forró volt, igaz hamar lehűtötték. A rendezők. Akik, nem tévedés : vegyes szórakoztató műsorral , kívántak kedveskedni a fiataloknak. Divatbemutatóval, Máthé Péterrel, Hacsek és Sajóval és újra divatbemutatóval. A kedveskedést nem fogadta el a rockzene híveiből álló, majd húszezres nézősereg. Még vegyes műsoron is túltett az a jó húszperces szünet, amíg reklámműsort sugároztak Szilas ételízesítővel, Szécsi archív reklámnótákkal. Még jó, hogy alig lehetett hallani a gyenge erősítés miatt... Aztán persze jött a Suzi. Mit jött, berobbant! A törékeny termetű énekesnő fekete bőrruhájában mintegy örökmozgó táncolta be a színpadot, közben természe25-én rendeztek meg a len- gyeli szakmunkásképzőben. A hasznos és rangos vetélkedőn írásbeli és szóbeli, majd szerelési feladatokat oldottak meg a fiatalok, s délután bonyolódott le az „igazi” szakmai verseny, a gépi fejés. A vetélkedőn és az ünnepélyes eredményhirdetésen részt vett Szakái László, az MSZMP szekszárdi járási bizottsága titkára, a MAE megyei titkára ég Krizsán 1st-- ván, a KISZ Tolna megyei tesen basszusozott is rendesen. A negyedik számnál a közönséget nem kellett különösebben buzdítani: egyöntetűen állt fel az egész stadion és tapsolt miskolci és szekszárdi közönségsor egymás mellett, egyforma kitartással, a műsor végéig. Esti koncert lévén, csupán a fényözön jelentett némi zavaró körülményt. Hiába, a gondos rendezők mindenre gondoltak. Időnként még a nagv reflektorokat is körbejáratták a fiatalokon, nem raktak-e^ egy kis tüzet valahol, megvannak-e még a padok, székek stb. Suzi pedig jött az új nótákkal és előszedett néhány Elvis-slágert is. a közönség nagy megelégedésére eleget tett a visszatapsolásnak is. Suzi hódított. — herczeg — Fotó: Bakó Jenő Bizottsága titkára. A jutalmak átadásakor mindketten sok sikert kívántak a győzteseknek — az első helyezett Studer Ferencnek, a nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet fiatal éltetőjének, és a második helyezést elért Dohóczki István tehenésznek, aki a faddi Lenin Tsz dolgozója. Ók képviselik — kívánjuk, hogy sikerrel — megyénket az október 14—15-én megrendezésre kerülő országos döntőn. Brrrirrrrr... „Itt van végre, hogy vártam ezt a percet, szól a csengő újra, úgy mint régen, halihó, jajdejó! Még- hogy a vakáció? Ugyan ki bánja? Én aztán nem. Végre találkozom a régi haverokkal, hisz egész nyáron alig láttuk egymást, mind másfele csavarogtunk: nyári meló, Balcsi, építőtábor. Tanulás? Nyáron? Ugyan kérem, hogy tehet ilyet kér... Évközben is alig, elég tesz a másolás is, reggelente. .. Szóval dehogy bánom, csak kezdődjön már, szóljon az a csengő, hiszen milyen jó is az, amikor az óra végét jelzi!” „Itt van, de a fene vinné el, tudtam, hogy megszólal újra, úgy mint régen, ha ja jaj, hűha! Még- hogy vakáció? Hát volt nekem egyáltalán? Mit bánjak rajta? Felkészülésnek jó volt' az. igaz, átnéztem a tavalyi anyagot, egy kis ismétlés nem árt, az idén külföldön se voltunk, mint tavaly, csak az unalmas Balcsi, meg az építőtábor. Nyári meló? Ugyan kérem, ráérek én még melózni, majd ha végeztem az egyetemen is. Haverok? Én csak évközben barátkozom, akkor is csak a tanulás miatt... Szóval kezdődik, dehogy vártam, reggel korán kelés, az ismétlés miatt, este későn fekszem a leckék miatt, hajaj, milyen jó is az, amikor a csengő az óra végét jelzi!” — hi — Ifjú gépi fejők versenye Voltam a barátságfesztiválon Rövid keresés után megtaláltuk Kiss János traktorost, a Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerületében, a gépműhelyben. Szereléssel volt elfoglalva. Éppen lerobbant a gép, a K—700-as. Eddig annyit tudtunk róla, hogy kinn volt a II. hon nyolcfejes ekével próbáltam, ott hétfejes eke volt — az erőgép pedig az újabb típus, a K—701-es volt. Azt tudtam róla, hogy háromszáz lóerős. Kipróbálás alatt aztán megállapítottam, hogy kényelmesebb, jobb. A főbb részek: sebváltó, hidraulika változatA 701-es többet tud szovjet—magyar barátságfesztiválon, az egyik szakmai delegáció tagjaként szántóversenyen is részt vett. A többit tőle halljuk: — Szinte az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy én megyek, mivel az első két jelölt egyike sem utazott, így én kerültem be a delegációba. Mikor megkerestek a gazdaság KISZ- bizottságától, azonnal elvállaltam, hiszen egy ilyen lehetőség ritkán kínálkozik, úgy is mondhatnám, egyszer az ember életében. — Tizenhetedikén indultunk, különvonattal a Keletiből. Nagyon jó társaság volt, ez már az indulásnál látszott, valamennyien fiatalok, jókedvűek..., izgalommal vártuk az eseményeket. A határállomáson és mindenütt, ahol megállt a különvonat, nagy barátsággal fogadtak bennünket. Leningrádban aztán attól a perctől kezdve, mikor kiléptünk a peronra, az egész ottlétünk alatt ünnep; hangulat volt, én legalábbis úgy éreztem. Sok emberrel találkoztam, rengeteg színes program volt, szinte percnyi pontossággal beosztva, mire az embernek eszébe jutott, hogy fáradt, addigra ágyközeibe került. A város maga is gyönyörű, sok-sok műemlékkel, történelmi nevezetességgel. Aztán a magyar klubban mindennap másik csoport volt a házigazda, ott is akadt tennivaló. Estefelé koncertek, az ismertebb dalokat mi is énekeltük. A szakmai rész? Mint mondtam, nagy előkészületre nem volt idő, de ha úgy veszem, egy éve dolgozom a“ K—700-sal itt a gazdaságban, az se rossz alapozás. Vasárnap délelőtt — indulás előtt; napon — gyakoroltam a traktorral. Tudtam, mekkora területen lesz a verseny, azt kijelöltem és felszántottam. Kiváncsi voltam, hogy tudom-e teljesíteni a 45 perces időt. Negyven perc alatt végeztem. Kinn a fesztiválon a verseny előtti napon ismerkedhettünk a traktorral és a munkagéppel — én ittlan, tehát ismerős volt. így egyforma feltétetekkel indultunk; ketten magyarok — a másik traktoros a bajai K—700-as szervizből jött — és két szovjet barátunk. Tulajdonképpen nem verseny volt a hagyományos értelemben, inkább szakmai bemutató. A százszor hetvenhat méteres területen egyikünknek széjjel-, a másiknak összeszán- tást kellett végezni. A szántás megkezdése előtt volt tizenöt perc az eke beállítására, felkészülésre. Az elbírálás szigorú volt, a helyi gépkísérleti intézet vezetője is részt vett a bizottság munkájában. Nyolc szempontot vettek figyelembe az értékelésnél, például egyenletes szántásmélység, minőség. Nagyon jól dolgoztak a szovjet fiúk, de mi se csináltuk rosszul, talán annyival jobbak voltunk, hogy előbb befejeztük. De mint említettem, inkább bemutató volt, úgyhogy a díjakat is megosztva kaptuk. Azt is tehet mondani, hogy győzött a barátság. Beszélgettem a két traktoros fiúval. Szakmai, emberi dolgokról. Abban például megegyeztünk, hogy a K—700-sal éjszaka köny- nyebb, jobb dolgozni, mert akkor nem melegszik any- nyira a motor, többet tud a gép. Igen, a tévében is szerepeltem. A szántóverseny valamennyi lényeges momentumát filmre vették és a leningrádi tv-híradóban viszontláthattuk — színesben —, hogy miként ment a munka, a szántás. Már az induláskor említették, hogy ne lepődjünk meg, ha Újságírók, rádióriporterek kérdeznek bennünket. Itthon a család is — két fiam van —, láthatott a tévében, a fiatalok órájában volt egy beszélgetés, kissé zavaró volt, feszélyezett a kamera, de egy élménnyel több. Az utolsó este, a fesztivál záróestje csodálatos volt, azt nem tehet elmesélni. Szép élmény volt az egész. st—gk. A barátság napja Augusztus 25-én délután a Szekszárdi Nyomda KISZ- alapszervezete 37 szovjet fiatalt látott vendégül. A kijevi komszomolistákat Széli István igazgató, Falvai Ferenc párttitkár és Pásztor István propagandista fogadta és köszöntötte. A vendégek zenés diaműsor keretében megnézték Szekszárd nevezetességeit, majd az ezt követő üzemlátogatáson ismerkedtek a nyomda fiataljainak munkájával, életével. A tánc és ismerkedések tették hangulatosabbá, melyen részt vett a Bőrdíszmű 10 tagú küldöttsége is. A jól sikerült találkozó kölcsönös ajándékozással végződött A találkozó a leningrádi barátságfesz- tivál alkalmából, annak gondolata jegyében történt. FIATALOK FIATALOK
