Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4. /'tolna''», Képújság 5 Szentendrén — egykor] lakóháza udvarán — leleplezték Czóbel Béla szobrát, Varga Imre Kossuth-díjas művész alkotását. Képünkön: a Szentendrén élő Barcsay Jenő tiszteleg Czóbel szobra előtt. (MTI-Fotó — Pólya Zoltán felvétele — KS) Politizáljon-e a közművelődés ÍGY KÉRDEZNI, mondhatni, képtelenség. Inkább a meghökkenés kedvéért teszem. Hiszen aki közművelődésben munkálkodik, lehetetlen nem politizálnia. Persze, ennek vannak közvetlenebb, meg áttételesebb formái. Kezdjük a sok áttételen keresztül érvényesülő politizálással. Végső soron a köz- művelődés a személyiség alakítását segíti, befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy a művelődési intézményeknek, egész közművelődési hálózatunknak szocialista személyiséget kell formálniok társadalmunk számára. Az egészséges közösségi szellemet, haladó világszemléletet, a kulturált életmód szocialista változatát hivatott „betáplálni” az emberekbe. Ha ezt teszi, akkor jól politizál, bár nem csinál mást, minthogy az ember és az egész emberiség értékeit őrzi-élteti. A népművelő szervezhet bármilyen „politikamentes” műsort (lehet az akár szórakoztató rendezvény), végső soron többé-kevésbé találkozik a politikával, amennyiben köze van az emberhez, az ember életmódjához. Szokást, ízlést, készséget sugall és fejleszt általa. Midőn az egész nép kulturális fel- emelkedéséről beszélünk, lényegében arról a feladatról szólunk, hogy lehetőséget adjunk minden embernek, az egész népnek az átalakulásra, amelyet a szocializmus építése igényel. Legátfogóbban tehát így függ össze a művelődés mindennapi élete a politika mindennapjaival. Persze vannak közvetlen egybekapcsolódások is. Ezúttal nem a különböző politikai-ideológiai oktatásokra gondolunk _ (ami szintén közművelődés)^ nem is az akadémiák és szabad- egyetemek sorozataira, amelyek valamilyen politikaitörténelmi jubileumhoz kapcsolódnak. Az idén egyik ilyen fontos évforduló a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat évtizedes jubileuma. Üzemi vetélkedők, brigád „Ki mit tud?”-ok bővítik ismereteinket a Szovjetunióról, a forradalomról. AM MŰVÉSZETI rendezvények is szólnak e témában, különös fényt adva az októberi emlékezésnek. Művelődési szakemberek feladata, amatőr művészeti csoportok, illetve csoportvezetők hivatása erről meggyőzően, a tiszta szó, a művészeti hatás erejével beszélni a közönség előtt. Hogy az októberi jubileum megünneplése ne kampányfeladat legyen, hanem az ünnep politikai mondanivalójához kapcsolódjanak a különböző rendezvények. 1 Ugyancsak egész évre szóló jubileum az Ady-centená- rium. A közművelődés irányítóinak és mindeneseinek arra kell vigyázniok, hogy (hozsannák helyett) Ady szellemiségét, forradalmisá- gát hozzuk a ma közelébe. Azt az elvet engedjük érvényre jutni, amellyel a költő a közép-európaj népek egymásrautaltságát hirdeti. Október és Ady találkozása a jubileumi megemlékezéseken kölcsönösen erősítheti egymást, hiszen mindkettőben azonos politikai mondandó — a forradalmiság. A KÖZMŰVELŐDÉS tehát nem élhet politika nélkül. Aki nem kíván „politizálni”,, az végül is rosszul politizál a művelődésben. Ügy jár, mint a hanyag gazda, aki nem veti be földjét nemes magvakkal —, ott aztán gyom terem. Vigyáznunk kell tehát a művelődési élet egészséges, szocialista szellemére. Átgondolt művelődési koncepciót, politikai érzékenységet, az elhivatottság és tudtosság együttlétét feltételezi mindez a népművelőktől. BALOGH ÖDÖN Bayer Béla versei Nászballada a lány akkor fűlbehevert... ma ha szólítom: anyám! a rétet lekaszálták. Ö büszkén szült, a mezőklátta-fiú oldalán. Hűtlenül Átléptünk dolgaink határain hogy kirekesszük megcsalt önmagunkat. Vonzás Hoilnaiputáni frigyre kavarog holnapom Létező-Rév világa ihlet Románc Hitvány harmóniát sohasem zenghet sem vég sem1 kezdet hamis húrok »bugyrait- marcangoljuk Hűség néma pillantásaim megfogannak élein a csendnek és mellészegőd nek. Gótikus freskók Keszthelyen „Életem egy akadályversenyhez hasonlított...” — összegezte pályafutásának eredményeit élete alkonyán műtönté net-ünk ellentmond á- sos egyéniségeinek egyike, Thorma János. Joggal tehette, mert élete, munkássága valójában- a tehetség küzdelme volt a nagy feladattal!, a megvalósítással, az értetlenséggel, az anyagi, gonddal, a hivatalos művészeti közgondolkozás közönyével. Pedig valóban jelentős tehetség volt. Mestere, Székely Bertalan többre tartotta valamennyi kortársánál. -Megértéssel] figyelte erőfeszítéseit Ferenczy Károly, és a Nagybányára ellátogató Szi- nyei is- Réti István — akivel együtt kezdlemény-ezte a korszakhatárt jelentő művész- telep-alapítást — barátként vonat is, de sokalltuk a nyolcvan fillért a menetjegyért. így is a legelsők között érkeztünk a polgári iskolához. Pontban »nyolc órakor engedtek be bennünket. A beíratá- si ceremónia az igazgató úr rövid szónoklatával kezdődött. A szónok sovány, szemüveges arca, jól előttem van. Arról beszélt, hogy az állami polgári fiú- és leányiskola igen demokratikus intézmény, hiszen tárva-nyitva a kapuja minden ifjú előtt. És egységesen 5 pengő a beíra- tási díj is. Aki ezt netán so- kallná, annak nem kötelező ebbe a tisztes hírű iskolába járatnia a gyerekét. De ő, úgymond, őszintén reméli, hogy idén is benépesülnek az osztálytermek. Hiszen a hazának, a szegény, megcsonkított Magyarországnak nagy szüksége van a kiművelt emberfőkre ... A szónoklatot gyér taps követte, majd halk zsongás ülte meg a tantermet, a sorba rendeződött beíratkozókat. Végre eljött a nagy pillanat: ránk került a sor. Az én nevemet is felírták egy ívre, mellé, hogy milyen val- lású vagyok, hol lakom, ki és mi az apám. Ezután kitöltöttek a nevemre egy nyugtát a beíratási díjról. Apám odaadta a szép, gyű retten tíz- pengőst, visszakapott egy ezüstötöst. Az igazgató belepillantva tiszta kitűnő bizonyítványomba, azt mondta: reméli, hogy majd itt is hasonló szép osztályzatokat érállt mellette mindvégig. Maradandó műveket — mint a Szenvedők, Aradi vértanúk, Október elseje, Talpra magyar! — alkotott, a beteljesülés nyugalma mégsem adatott meg a számára. Az elmaradt igazi kibontakozás okait kutatjla kis monográfiájában a neves művészeti író, Dévényi Iván. Ta- •nulimánya lépésről lépésre követi a festő pályáját. Lenyűgöző mennyiségű adatot gyűjtött egybe's rendezett el a tőle megszokott alapossággal az életrajz fonalára fűzve, születéstől a halálig. Az időrend megtartásával, a találóan megválasztott és elhelyezett idézetekkel, a körülmények tisztázásával hű képet rajzolt a századforduló sóik művészeti vihart megért demlek ki. Ezután egy névjegyet nyomott apám kezébe: Vitéz Kovácsffy Arnold, könyv- és papírkereskedő neve, címe volt rányomtatva. Azt tanácsolta — amint mondta, barátilag —, hogy okvetlenül ehhez a kitűnő, keresztény kereskedő úrhoz menjünk bevásárolni. * Mikor kiléptünk a szabadba, boldog, ünnepi hangulatban, csodátlátó gyerekes révületben voltam: hát mégis sikerült! Beírtak!... Felvettek! A könyvesboltban a segéd úr csak annyit kérdezett: hányadik osztályba fog járni a fiatalúr? — Az elsőbe — vágtuk rá büszkén, szinte egyszerre apámmal. Erre elővett’egy listát és serényen hordani kezdte elénk a pultra a tanszereket. Először, legalulra egy rajztáblát, hozzá a fejesvonalzót és két háromszögűt. Ezután csillogó dobozos vízfestéket, ecsetekkel, színesceruzákat és körzőt. Luttor- féle zsinórírás mintakönyvet és számtalan, különböző nagyságú, különféle belsejű füzetet. Kockásat, vonalasat, simát, ehhez sorvezetőt. Végezetül öt ív gyönyörű, kékeslila színű, iskolai csomagolópapírt, meg két csomag címkét. — Hát ennyi kell kérem az elsőben — tette rá a kezét a tanszerhalom tetejére. Aztán előkapott egy cégjelzéses számlablokkot és írni kezdte a tételek nevét, s árát. évtizedeiről. Ezzel a probléma megoldásának kulcslát is felkínálta. Tudniillik: Thorma János kissé megkésett jelenség volt festészetünk fejlődésében. Ez még akkor is igaz, ha kései piciin air képei üdébb hangvételűik, s közelítenek a kortárs művészetfelfogáshoz. A történelmi képfestés továbbéltetésének kísérlete nem sikerülhetett, mert akkor már más eszméket hordott magában a kor levegője. Az egykori Székely-növendék, a Münchent és Párizst megjárt festő, a finom naturalizmus híveinek táborába tartozó, de történelmi tablókat alkotó művész életművének megítélése a benne rejlő ellentmondásokhoz hasonló. Dévényi Iván dolgozata fináMár a tanszercsomag növekvő halmocskája láttán rossz sejtelmek kezdtek éledezni bennem, de most, amikor az áraikat is sorra megpillantottam, már félni kezdtem. Apám arca is elsápadt, mélyen barázdált homlokán a hideg verejték gyöngyszemei csillogtak és kedvenc, maga hajlította kampósbot- jának sehogy sem találta a helyét: hol az egyik, hol a másik kezébe tette... A végösszeg 21 pengő és 40 fillér lett... ! — Parancsoljanak, kérem, tessék ellenőrizni! — nyújtotta apám felé a számlát a fiatal segéd úr. — Ott, a bejárat mellett van a kassza. A nagyságának tetszenek fizetni... A felénk nyújtott kéz egy ideig még ott lobogtatta előttünk a cégjelzéses számlát, majd tétován ingani kezdett, végül hosszú, kínos pillanatok után lehanyatlott. — Ne haragudjon ránk, segéd úr, amiért hiába fárasztottuk — törte meg végre édesapám a kínos csendet. — Tudja, most nincsen nálunk annyi pénz ... Szégyelljük, igen szégyelljük a dolgot... De ha meglesz a rávaló, újra eljövünk ... biztosan eljövünk, kérem... Nekem úgy tűnt, hogy talán nem is az én édesapám beszél. Olyan különös, mély, idegen volt a hangja és visz- szafojtott, akadozó, el-elcsuk- ló a szava ... Aztán csak azt éreztem, hogy apám végigsimít a fejeléjában megkísérli az egyetlen lehetséges, méltányos hely kijelölését, és kiemelkedő munkái révén érdemesíti az utókor megbecsülésére. Egészítsük ezt ki azzal, hogy a nagybányai művésztelep létrehozása érdekében kifejtett erőfeszítései legalább ilyen mértékben értékei küzdelmes életének. A hézagpótló, érdeklődésre számot tartó kötet a Corvina Kiadó Művészeti Kiskönyvtárában látott napvilágot. A pályaképet szemléletesen megrajzoló dolgozatot mintegy ötven, közte néhány színes reprodukció illusztrálja, s teszi teljessé tájékozódásunkat Thorma János művészetében. SALAMON NÁNDOR művészettörténész men, puhán kézenfog és felébresztve szinte dermedt bénultságomból, szelíden az ajtó felé fordít. Hazafelé menve nem beszélgettünk, még az indulás előtti este megígért fagylaltot se vettük meg. Csak mentünk egymás mellett és róttuk a végeláthatatlannak tűnő poros kilométereket. Már jóval túl voltunk az út felén, amikor a gombai legelő gémeskútjához értünk. A kútkávára ülve megpihentünk és jót ittunk a favödör friss hideg vizéből. Azután rágyújtott apám és csak ekkor szólalt meg: — Hát, neked se sikerült, fiam... A minap este, amikor hazatértem a munkából, íróasztalomon megpillantottam gimnazista fiam új tanszercsomagját. Egy pillantás a kékeslila csomagolópapírra, meg a tetejükre rakott címkékre és felszakadt bennem a régi seb, elindítva az emlékezés öregedő filmszalagját. Bizony, már negyven éve annak. Hogy repül az idő! Palkó László A XIV. század végén, vagy a XV. század elején alkotott nagy értékű gótikus freskók sorát hozták napvilágra a keszthelyi római katolikus plébániatemplom szentélyének vakolatrétegei alól. A közelmúltban az egyházi liturgia változása, vagyis a szemben lévő oltár felállítása adta a véletlenszerű alkalmat arra, hogy felfedezzék és kiszabadítsák a falból az eddig dokumentumokból sem ismert falfestményeket. A restaurátorok — bár még a munka folytatódik — máris nagy számban fedeztek fel gótikus freskókat. Egy helyen, ilyen tömegben Magyarországon még sehol sem találtak. A templom ideiglenes fallal leválasztott szentélyében hétszintes állványzaton eddig már mintegy 300—400 négyzet- méternyi területet beborító freskósorozatot szabadítottak ki a vakolat és a festékrétegek alól. A templom ablakmélyedéseinek falazatát kisebb portrék sora díszíti. Szovjet rajzkiállítás Szovjet képzőművészek rajzaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban, Budapesten. Képeink a kiállításon készültek. Mutszu Marju: Beszélgetés 1969 (KS-fotók, Németh Ernő felvételei) Czóbel szobra Dévényi Iván monográfiája Thorma Jánosról % Vordiiguljonc Ruben „Moszkva alatt" sorozatból: Este, 1975.
