Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

Mai számunkból EGY ÁPOLÓNŐ VALLOMÁSAI (2—3. old.) ÍGY láttam A SZOVJETUNIÓT (3. old.) BElRATÁS (4—5. old.) POLITIZÁLJON-E A KÖZMŰVELŐDÉS? A SZÉN RENESZÁNSZA (5. old.) (4. old.) Játék a műhelyben A Statisztika szűkszavú, nem értékel. Tényeket,----------------------- adlatokat közöl, most például arról, hogy az esztendő első öt hónapjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — ijesztő miértekben emel­kedett a halállal végződött üzemi ‘balesetek száma. (Ér­demes idézni az adatsort: a bányászatban 9,1 százalék­kal, a kohászatban és az élelmiszeriparban 100 száza­lékkal, az építőiparban majdnem 17 százalékkal, a szál­lítás- és hírközlésiben 13 százalékkal volt több a halá­los üzemi baleset, mint tavaly, január—májüs folya­mán.) Némi vigasz, hogy ugyanebben az időszakiban az ál­talános baleseti helyzet valamelyest javult, annak el­leniére, hogy a bányászat, valamint a szállítás- és hír­közlés ez esetben is rosszabb statisztikai mutatókat könyvelhet el, mint tavaly. A .balesetek oka rendkívül sokrétű. Ha egyáltalán ki- deríthetők az igazi, a valóságos okok.. Sokaknak ugyan­is nem érdekük egy-egy baleset körülményeinek pontos felderítése, így aztán a baleseti jegyzőkönyvek gyakran — tisztesség ne essék — hemzsegnek a tények tudatos elferdítésétől. A kárvallott — nemcsak fizikai, de jogi értelemben is — legtöbbször a sérült; se szeri se száma azoknak a lehetőségeknek, amelyek révén viszonylag könnyűszerrel bebizonyítható, hogy a baleset oka a személyes felelőtlenség volt. Ezzel az ügy rendszerint ad acta kerül, a sérült vagy meggyógyul, vagy nem, a lényeg, hogy marad a prémium, és. természetesen ma­radnak azoik az áldatlan munkakörülmények is, ame­lyek között — és amelyek miatt — a baleset bekövet­kezett. S e munkakörülményekről szólva nemcsak az elavult, öreg, balesetveszélyes gépeikkel felszerelt, agyonzsúfolt munkahelyekre kell gondolnunk, .nemcsak az áttekint­hetetlen összevisszaságiban „taiitskázott” és szétdobált anyagokra, szerelvényekre, félkész termékekre, mert a legkorszerűbb munkahelyéken. is bekövetkezhetnek sú­lyos balesetek. Például akkor, ha a csodálatosan kor­szerű munkahelyen órákon, vagy napokon át nincs el­végezni való munka, s ez esetben mit tesznek a mun­kások, főleg a fiatalabbak? Szórakoznak, hogy ne mondjam1, játszadoznak, — veszélyesen, sokszor élet­veszélyesen. JÓI emlékszem arra a híradásra, amely beszámolt --------------------------- egy józan ésszel csak nehezen föl­fogható balesetről: a műhelyiben .napok óta. lógatták a lábukat a munkások, mígnem az egyiküknek eszébe jutott, hogy benzin'ben kimossa a munkaruháját. A nem mindennapi jelenetet általános heccelődés kísérte, hogy a hecc nagyobb legyen, .merő tréfálkozásból égő gyufát hajítottak a benzines edény mellé. A következ­ményeket nem részletezem ... Egy másik munkahelyen U szögeket lődöztek azzal a kezdetleges., gyermekko­runkból jól ismert guimicsúzlíval egymásra addig; amíg ez a „kis játék” az egyik fiatalember fél szemébe nem került. A harmadik baleset — ifjú targoncavezetők eszeveszett targonicaversenye — ismét csak a kényszerű munikaszüinet óráiban történt. L ehetne indulatosan azon. meditálni!, hogy vajon nor­málisnak, ép eszűnek tarthatók-e az ilyen emberek? Akik égő gyufát dobnak a ‘benzinnel telt lavór felé, akik versenypályaként kezelik a gyári utakat, és Fitti­paldi t játszanak a teherszállító targoncákkal, vagy akik szögekkel csúzliznak? Ugyanígy lehetne azon is medi­tálni — és gyanítom, ezt már kevesebben teszik —, hogy ugyan, miféle munkahely az, ahol ilyesmiket le­het csinálni. Nem „stikában”, nem észrevétlenül, hanem mások, az érettebbek, netán a művezető, vagy a cso­portvezető szeme láttára, tudtával és hallgatólagos be­leegyezésével. A munkahelyen, munkaidőben idétlen játékokkal szórakozók felelőssége semmivel sem menthető. Ha e játszadozások balesettel végződnek, akkor ezt a fele­lősséget villámgyorsan és egyértelműen meg is álla­pítják, a szankcióikat pedig ennek megfelelően szabják meg. Mindennek ott a nyoma a baleseti jegyzőkönyek- ben, rosszabb esetben a rendőrségi vizsgálatok ered­ményeit rögzítő papírokon. Egyetlen esetre 50111 emlékezem, amikor ezek a vizs­——---------gálatok kissé mélyebbre is ástak volna, a mikor arra is kíváncsiak lettek volna a vizsgálódók, hogy ki miatt kínlódott a fél műhely már órák óta ha­lálos unalomban; másképpen fogalmazva: az emberi felelőtlenségen és ostobaságon kívül; végiül is mi idézte elő a gyakran tragikusan, végződő munkahelyi játsza­dozást. A valóságos okok felderítéséhez ez is hozzátar­tozna és — ki tudja — a megbízhatóbb helyzetelemzés esetleg hasznosítható következtetésekkel is együttjárna. VÉRTES CSABA Bányásznapi ünnepségek Szombaton Tapolcán, a bauxitbányászat fővárosában tartották meg a központ, bá­nyásznapi ünnepséget: erre az alkalomra a dunántúli vá­rosba érkeztek a bauxitbá­nyák képviselői, a feldolgo­zó-, a tervezőipar küldöttei, a kutatóvállalatok képvise­lői, a szénbányák vezetői is. Az elnökségben helyet fog­lalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Simon Pál nehézipari miniszter. Győr; Imre mondott ünne­pi beszédet. A Központi Bi­zottság titkára méltatta a népgazdaság „kenyerét adó” energiahordozókat termelő bányászok munkáját, szólt egyre fejlődő szénbányásza­tunkról, amely évente 25—26 millió tonna szenet küld a felszínre. A szénhidrogén­bányászatunk évi termelése kőolajból 2 millió tonna, földgázból 6 milliárd köbmé­ter. Ez a termelés biztosí­téka gazdasági fejlődésünk­nek, s erre a termelésre ala- pozottak további terveink is — mondotta. Az energiahor­dozókat felszínre hozó bá­nyák mellett, hazánkban a legjelentősebb a bauxitbá­nyászat, amely évj 2,9 mil­lió tonnás termelésével vi­lágviszonylatban is számotte­vő. A zalai olajbányászok, ku­tatók és termelők a dél­zalai olajmezők bázakerettyei központjában családtagok, hozzátartozók körében tar­tották meg szombaton a bá­nyásznapi ünnepséget. Az olajbányászokkal együtt ün­nepelt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Ott volt Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka. A zalai olajmezők dolgo­zóiból álló olajipari munkás­őr zászlóalj a bányásznapi ösz- szejövetelen ünnepélyes kül­sőségek között vette fel Ma­técz János, Zala megye szü­lötte, a munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége ne­vét. Az ünnepségen felszólaló Németh Károly elismeréssel szólt a magyar olajbányá­szokról, közöttük a zalai olaj­kutatókról, termelőkről, akik nap mint nap becsülettel tel­jesítik termelési feladataikat, s a munkásőrökről, azokról a munkásemberekről, mér­nökökről és technikusokról, akik a negyvenesztendős ha­zai olajbányászat fellegvárá­ban dolgoznak. Tatabányán, a csendőrsor- tűz mártírjainak emlékműve előtt rendezett nagygyűlésen részt vett Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Tatabánya or­szággyűlési képviselője is. A nagygyűlés résztvevői meg­koszorúzták az emlékművet, majd elhelyezték a kegyelet virágait a temetőkben lévő bányás"sírokon. A baranyai bányászok köz­ponti ünnepségét a csertetői emlékműnél tartották meg. Komlón, a bányászparkban ugyancsak koszorúzási ün­nepséget tartottak. Kimagas­ló eredményekről adtak szá­mot Gyöngyösön, a Mátra­aljai Szénbányák Vállalat központjában rendezett ün­nepségen. Az ország legna­gyobb külfejtéses bányaüze­mében, Visontán az idén a tervezettnél 250 ezer tonná­val több szenet termeltek, s ebben az évben eddig több mint 4 és fél millió tonná­val hoztak felszínre. Miskolcon a Borsodi Szén­bányák ünnepségén részt vett Trethon Ferenc munka­ügyi miniszter, és Juhász Ádám nehézipari államtitkár is. A nógrádi szénmedence ak­naüzemeiben megemlékeztek az 1919. szeptember 6-i tata­bányai csendőrsortűz bá­nyász-mártírjairól. Losoncai Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke szombaton kétnapos látoga­tásra Csongrád megyébe ér­kezett. !A megyehatáron Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, és Perjési László, a megyei, ta­nács elnöke fogadta. Kísére­tükben délelőtt a szentesi Ár­pád Termelőszövetkezetet ke­reste fel. A szövetkezet el­nöke beszámolt a gazdaság tevékenységéről, majd bemu­Alaposan kivette részét az iskolaprogramból ebben az, esztendőben a megye tanácsi építő vállalata, a TQTÉV. Az utóbbi hónapokban adták át a szekszárdi tanítóképző fő­iskolát, a tengelici tovább­képzési intézetet, a tamási gimnáziumot, a gyönki tor­tatott néhány üzemegységet, többek között a tsz régi és épülő új zöldségkertészeti te­lepét. Az Elnöki Tanács elnöke délután Szegedre utazott. A Gabonatermesztési Kutató Intézet székházában az inté­zet vezetői tájékoztatták a gabonatermesztési kutatások legújabb eredményeiről. Lc- sonczi Pál Csongrád megyei tartózkodásának első napi programja a szegedi Felsza­badulás Termelőszövetkezet­ben tett látogatással fejező­dött be. (MTI) natermet. Az ezeken az épít­kezéseken jól dolgozó szak­munkásokat, művezetőket tüntették ki a vállalat köz­pontjában. Nyolcvankét vál­lalati dolgozó részesült pénz­jutalomban, és huszonnégyen kaptak Kiváló Dolgozó kitün­tetést. Kobra József igazgató átadja a Kiváló Dolgozó oklevelet Rácz László betonozónak. Fotó: Bakó Jenő. Százötvenezer forint jutalom Építők kitüntetése Zöldségakció Bőség paprikából, paradicsomból A kereskedelmi dolgozók az elmúlt héten, különösen a zöldségszakónában hagy ro­hamokat álltak ki, hiszen a megyei koordinációs bizott­ság határozata értelmében fokozniuk kellett a lakosság ellátását, főleg paprikából, paradicsomból, mivel e két növényiből óriásiak a készle­tek, kiváló minőségben. Tóth István; a TESZKERV igazgatója szombaton reggel örömmel tájékoztatta a Nép­újságot: soha nem volt még ilyen sikeres akcióijuk, mint az elmúlt egyhetes zöldség­akció. Naponta minden igényt kielégítettek, ez gyakorlati­lag azt jelentette, hogy egy- egy délután tizenöt—húsz mázsa paprikát is eladtak. A háziasszonyok nagy örömére kiváló minőségű árut küld­tek a medinai és a sióagárdi termelőszövetkezetekből'. Az árak a pénztárcákhoz, nem pedig páncélszekrényhez va­lók. Ismeretes olvasóink előtt, hogy a szekszárdi piac öt éve még az ország legdrágább piaca volt, ma jó helyen ál­lunk. Köszönhető ez töfolbek között a helyi állami és párt­szervek jó gazdaságpolitiká­jának, illetőleg a kereskedők tisztességes munkájának. Tegnap reggel a TESZ­KERV 30 mázsa paprikát és 20 mázsa paradicsomot do­bott a piacra, készenlétben állnak azonban a közös gaz­daságokban, a TESZKERV tagvállalatainál, hogy ha fogy, akkor azonnal nagy mennyiséget szednek, s kül­denek a piacra. Mivel tegnap fizetésnap után is voltunk, érthető, ha a forgalom nagy, és a bő áruválaszték miatt a vásárlók költik a pénzüket. A Zöldért, hasonlóan a TESZlKERV-hez, /ugyancsak részt vesz az akcióban, igaz, árai valamivel magasabbak, mint a közös vállalaté. A Zöldért például két forintért, a TESZKERV 1,20-ért adta tegnap a ‘ paradicsomot.- Pj - Foto: Gk Van miből válogatni A tábla önmagáért beszél Losonczi Pál Csongrádban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom