Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

1977. szeptember 1. «ÉPUJSÁG 3 B*—iiqsalcogif miig ? Ismerik azt a kis anekdotát, amikor két régi barát ta­lálkozásukkal egymás helyzetéről foggatóznak? Az egyik tisztesen öltözve, a másik kimondottan topisan, rongyok­ban. Kérdi is tőle a barátja, hogy mit dolgozol ? Mire a válasz: Semmit. Na de mégis, hát miből élsz? Panaszko­dom, válaszol amaz tömören. És abból meg tudsz élni? Nézz rám, mutat magára a rongyos. Hót — csodálkozik rá a barátja — azért ez nem éppen fényes öltözék. Jó vicc, válaszol nevetve a másik — ez csak a munkaru­hám... I Eddig a történet. A túlzásait leszámítva, tény, hogy bár változnak nemzeti szokásaink — például ki jár ma­napság lóháton — de egy biztos, szeretünk panaszkodni. Más kérdés, hogy ki, miről, mire panaszkodik. Mire panaszkodik mondjuk egy munkásember ma, a Bonyhádi Zománcgyárban? Kovács Albert — Na, még ezt sem mond­ták nekem, hogy panaszkod­jam... Hát végül is, hirtelen nem is tudok mit mondani... Rövid szünet, sűrűre gyúró­dik a bőr a homlokán... Az­tán csak elkezdi mondani Varga Gyula zománcozó: — Kevés az ember, már aki dolgozni is akar, mond­juk egy ilyen gyárban. En­nek aztán mi isszuk meg a levét, akik már több mint két évtizedet lehúztunk itt... Sze­rintem nem sokat ér a gyár — és persze mi magunk sem azzal, hogy csak azokat ve­szik fel, akik vállalják a több műszakot. Nem elég vonzóerő ahhoz a most be­vezetett műszakpótlék sem... Inkább fognának itt minden jelentkezőt, aztán úgy szer­veznék a műszakot, hogy ki­nek felel meg. Lenne úgy is jelentkező a délutáni, meg az éjszakás műszakra. Hisz nem egyformán hajtunk a pénzre, igaz...? Személyes panaszom? Hát ez nem elég? A/ ember ilyen miatt hajthatja magát még jobban, idegeskedik, több a „veszélyhelyzet" emiatt a fő­nök és beosztott között... A másik választott panasz­kodó Kovács Albert, csoport- vezető a „rihtolóból”: — Minden munkahelyi pa­nasz forrása mi magunk, em­berek vagyunk... Én panasz­kodom, mert olyan utasítást kell végrehajtatnom, amire nincs elég ember és idő, az embereim a csoportban szid­nak, mert mondjuk nem me­het el szabadságra aki akar éppen, hisz nincs kit a helyé­re állítanom. A Gyula... — int fejével a zománcozó kol­léga felé — sz!dhatja az újon­nan felvett szakmunkást, mondjuk aki a tmk-ba ke­rül, hogy magasabb órabérért sem kell megszakadnia, míg nekik kevesebb van, hisz nem „kvalifikáltak”. Az em­ber—ember kapcsolat, a fő­nök—beosztott viszony szüli a panaszokat elég szaporán. Én például már reggel, mikor csörög ötkor a vekker, előre ideges vagyok, hogy megint mi lesz ott bent. Szóval pa­naszkodni lehet bőven — így huszonnyolc év után... Az újabb panaszos, Rózsás György, már kint az üzem udvarán állít meg. Eredetileg nem vállalta a panaszkodó szerepét. — Mondja, aztán van ér­telme ha én itt magának el­mondom, hogv mi a bajom? — Hát nem vagyok éppen egy hivatalosan megbízott panasziroda, de ha akarja mondja el — biztatom, hisz látszik rajta, hogy van egy­két dolog, ami úgy „böki a csőrét...” — Na, hát én elmerem mondani, mert mit tudnának velem csinálni.. Tizenöt éve dolgozom becsülettel. — Ha azt mondom, kevés a pénz — ez még nem igazi alap a panaszkodásra. De ha hozzáteszem, már három éve lassan, hogy nem nőtt a fize­tésünk, nekünk zománcozók- nak, akkor már másként fest a dolog. És ha még azt is el­mondom, hogy a tavasszal mondta a bizalmi, lesz egy kis pénz, ötven fillért írtam alá nektek... Rózsás György Aztán csak várunk és se­hol semmi. A magyarázat: Elfogyott, mire ránk került a sor... Hátrább tolja a fején a sapkát, egyet szusszan. — Folytassam? — néz rám kérdőn — felszólítón. — Hát persze, tessék. — Tudja maga milyen meló a zománcozás? Menjen 15e a műhelybe, nyugdíj előtt álló zománcozót nem nagyon talál. Én is érzem már azt a Varga Gyula tizenöt évet. De ha könnyebb munkára kérném magam, akkor meg a fizetésem siny- lené meg. Hisz a paragrafus is csak azt írja elő a válla­lat részére, hogy akkor ille­ti meg az embert ugyanaz a pénz más munkakörben, ha orvosilag bizonyítható, nem dolgozhat tovább ugyanazon a helyen. Egyszóval, ha már belerokkant. így van? Én így tudom... — Van még — teszi hozzá egy lélekzetvételnyi szünet után. Van a kollektív szerző­désünkben egy olyan szakasz, amely előírja, hogy milyen mértékű kedvezményes edényjuttatás illeti meg a dolgozókat évről évre. Na de mit csináljon a régi dol­gozó azzal a ménkű sok edényei? Hiába javasoltunk ehelyett valami pénzbeli megváltást, — választ sem kaptunk rá... — Ennyi talán elég — néz rám egy kicsit megkönyeb- bült tekintettel. — Éhgyomorra nem megy több — villan meg a mosoly a szemében, elköszön, aztán indul az üzemi étkezdébe. * Délután fél három van. Kinn a fiatal város utcáin hosszú sorokban kígyóznak az emberek az üzemek, gyá­rak felől. Vajon ha mérhető súlya, terjedelme lenne a maguk­ba hordott panaszoknak elférnének-e a kézben lóbálódó aktatáskákban, szatyrokban, retikülökben? Talán köny- nyebb volna úgy cipelni, mint a ráncolódó homlokok mö­gött. GYŐRI VARGA GYÖRGY Fotó: Gottvald Károly MEZŐGÉP Az MSZBT-tagcsoport újszerű kezdeményezése A magyar—szovjet barát­ság ápolása rendkívül sok­rétűen történik. Az általá­nos tennivalókon túl, mint amilyenek egymás társadal­mi, gazdasági, kulturális életének, eredményeinek megismertetése, tapasztalat- szerzést és -átadás, ismerke­dés, látogatás a barátoknál, valamennyi tagcsoport igyekszik megtalálni sajátos tennivalóit is. így van ez a moziüzemi vállalatnál csak­úgy, mint a TÁÉV-nél, s ugyanígy a MEZÖGÉP-nél, amely tagcsoportot most mutatunk be. A tagcsoport 1972. novem­ber 2-a óta működik, öt­tagú elnökség irányítja. Munkájuk többirányú. Rejt­vénypályázatot hirdettek, a kérdések a Szovjetunióval voltak kapcsolatosak. Isme­retterjesztő filmeket vetítet­tek, elsősorban a KISZ- esek és a szocialista brigád­tagok számára. Fotó- és plakátkiállítással is segítet­ték a barátság elmélyítését a két nép között. Külön egységet alkotott a kiállí­tásokon belül a tambovi testvérmegyei képanyag. A kiállításokon bemuta­tott anyagokat részben az MSZBT országos központjá­tól kapták és kapják, na­gyobb részben azonban azok adják kölcsön, vagy örökbe, akik a vállalat dolgozói kö­zül a Szovjetunióban jár­tak, ott fényképeztek, vagy hozzájutottak a szocialista országot bemutató kiállítási anyaghoz. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Házával a kapcso­lat szoros. Sok felejthetet­len órát töltöttek már ott a vállalat dolgozói. Az eddig felsoroltak még nem különböztetik meg a MEZÖGÉP-tagcsoportot a többitől, hanem van egy sa­játos munkájuk, amely egyelőre egyedi, de maguk is azon vannak, hogy rövi­desen általánosan elterjesz- szék a megyén belül, de azon túl is. Az ötletet az adta, hogy a vállalat dolgozói közül sokan jártak már a Szov­jetunióban. Az ott látotta­kat mindig lelkesen mesél­ték munkatársaiknak. Fény­képeket mutogattak, sőt, néhányan filmeket is. Egy- egy út után a látottak egész hétre való beszédtémát ad­tak a közvetlen környezet­nek. Ez adta az ötletet a tag­csoport elnökségének. Ha kisebb környezetben hasz­nosulnak a látottak, miért ne hasznosulhatnának azok szélesebb körben is. Műsorokat állítanak ösz- sze. A Szovjetunióban jár­tak elmondják élményeiket, az elnökség tagjai azt le­írják, s a KISZ irodalmi csoportjának valamely tag­ja magnószalagra olvassa. A fényképfelvételekről diák készülnek, ha filmet is ké­szített valaki, azt is beépí­tik a műsorba. A zenei aláfestést a magukkal ho­zott, vagy itt beszerzett le­mezekről biztosítják. így aztán egy komplett kis műsor alakul ki, ame­lyet brigádgyűlés, KISZ- gyűlés, pártnap, vagy bár­milyen rendezvény kereté­ben be lehet mutatni. Az első — a moszkvai — mű­sor, osztatlan sikert aratott. Olyannyira* hogy ezt a tag­csoport ügyvezető elnöke Balatonaligán, az országos elnökségi ülésen is bemu­tatta. Ott nagy elismeréssel fogadták, s alkalmazni ajánlották minden tagcso­portnak. A MEZŐGÉP-esek szívesen bemutatják bárhol.' Mint ahogy szívesen bemu­tatják — a hazai premier után természetesen — most készülő új műsorukat, amely Tambovot mutatja be szö­vegben, képben, zenében. L. Gy. Lakosonként évi kilencezer forint juttatás A KSH legújabb statiszti­kai évkönyve sokféle részle­tezésben, megközelítésben mutat be érdekes számsoro­kat a lakosság jövedelméről, összes jövedelmének növe­kedésében egyértelmű a fej­lődés: 1970 és 1976 között 211-ről 332 milliárd forint­ra nőtt, személyenkénti meg­oszlásban évi 20 494-ről, 31 354 forintra. Elsősorban a lakosság korösszetételének változása miatt a munkából származó jövedelemmel gyorsabban nőttek a társa­dalmi juttatások, s arányuk az összes jövedelemből 22,8- ról 28,7 százalékra bővült. A múlt évben 95 milliárd forint értékű társadalmi jut­Még tart az üdülési és ide­genforgalmi szezon, naponta ezrek és ezrek kelnek útra az országban — külföldiek és belföldiek egyaránt. S hogy a turisták, az üdülők milyen higiéniai körülmények kö­zött töltik — töltötték sza­badságukat — erről kért tá­jékoztatást az MTI munka­társa az Egészségügyi Mi­nisztérium közegészségügyi­járványügyi felügyeleti fő­osztályának illetékeseitől. — Ezen a nyáron nem for­dult elő jelentősebb ételmér­gezés, olyan sem, amely tö­meges megbetegedést okozott volna. 1977 első félévéről — az előző évivel összehasonlít­va — kedvező a kép. Vonat­kozik ez elsősorban a védő­oltással megelőzhető beteg­tatást kapott az ország la­kossága, majdnem kétszer annyit mint 1970-ben. Ilyen címen tavaly személyenként átlagosan csaknem 9 ezer fo­rintot kaptunk, s ebből több mint 6 ezer forintot a társa­dalombiztosítás keretében. A legnagyobb tétel természete­sen a nyugdíj, amelynek ösz- szege az utóbbi 7 évben csak­nem megháromszorozódott, 12.9-ről 32,2 milliárd forint­ra emelkedett. Megközelítő­en hasonló arányú fejlődést mutatnak a gyermekgondo­zási segélyre, a családi pót­lékra, az anyasági segélyre fordított öszegek statisztikai adatai, bár a múlt évben csökkent az anyasági segély, mivel kevesebb gyermek szü­ségekre. Egyetlen kivétel az influenza „b” járvány, amely januártól márciusig több mint 800 ezer megbetegedést okozott. (Igaz, ez a szám is kisebb az előző évek átlagá­nál.) Tavaly óta tovább csök­kent a skarlát, a szamárkö­högés. a kanyaró és a mumsz, s kevesebb az enterális (bél- fertőzéses) betegség is. Egye­dül a szalmonellózis mutat emelkedő tendenciát, ez azonban világjelenség. De járvány sem Budapesten, sem az ország más területén nincs. Az előforduló megbetege­dések az általános higiéniai szabályok megsértésének a következményei. Ilyen például a lejárt sza­vatossági idejű élelmiszerek letett, mint az előző évben. A pénzben kapott társadalmi juttatás öszege 1970 és 1976 között 22-ről 51,7 milliárd fo­rintra emelkedett, s valami­vel mérsékeltebb ütemben nőtt a természetbeni társa­dalmi juttatás, amelyre ta­valy 43,6 milliárd forintot költött az állam. A termé­szetbeni juttatás mintegy egyharmadát a társadalom- biztosítás keretében kaptuk, a gyógyszerként és más egészségügyi ellátásként, nagyobb részét pedig hoz­zájárulásként az oktatási és gyermekintézmények fenn­tartásához, az üzemi étkez­tetés, továbbá a színházak, mozik és más kulturális in­tézmények költségeihez. árusítása és fogyasztása, ilyen az is, ha a gyerekek vándortáborozás közben, ..csak úgy romantikából” szennyezett patak, folyó vizé­ből isznak, vagy ha túlságo­san megbízik a hűtőszekrény­ben, s azt hiszi, hogy ott hu­zamosabban tárolva sem romlik meg az étel. A közegészségügyi szervek — a belkereskedelmi, vala­mint a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárcák illeté­keseivel együttműködve — igen sokat tettek azért, hogy az idei nyár közegészségvé­delem szempontjából is jobb legyen az előzőeknél. Ehhez azonban szükség van a la­kosság támogató együttmű­ködésére is. (MTI). Válaszlevél érkezett szer­kesztőségünkhöz egy koráb­ban megjelent cikkel kapcso­latban, a szekszárdi ÁFÉSZ elnökétől. Íme a levél, teljes egészében, két helyen idézzük ugyanebben a témában a MÉ­SZÖV elnökétől kapott kí­sérőlevelet is: „A Tolna megyei Népújság 1977. augusztus 9-i számában megjelent „Egy hiba is hiba” című cikkel kapcsolatban a következőket közlőim: A cikk megjelenését köve­tően azonnal élrendeltem a belső ellenőri vizsgálatot, mely az alábbi eredménnyel zárult: iSabján Endre felvásárló au­gusztus 3-án írásban jelentet­te a felvásárlási osztálynak az elszállítandó árukészletét, ne­vezetesen 230 kg uborkát, 22 kg körtét, és 45 kg szilvát. Még ezen a napon (3-án) fel­vásárolt 953 kg uborkát, így ennek mennyisége —'a 4-i je­lentés szerint 1170 kg-ra nö­vekedett. A bizonylatok tanúsága sze­rint a körte felvásárlása VIII. hó 3-án történt, tehát megfe­lelő minőségű áru megvételé­nél kizárt, hogy az 4-én rom­lásnak indulhatott volna. Ha­sonló a probléma a cikkben jelzett őszibarack esetében is, mivel annak felvásárlása VIII. hó 4-én történt.” (A szerkesztőség megjegy­zése: A cikk illusztrálásához szolgáló fényképen a fel­vásárló által aláírt levélben jól olvasható, hogy láda hiá­nyában a termelők kosarai­ban,- dobozaiban kényszertá­rolt gyümölcsről van szó. Ami még megfelelő minőség ese­tén sem használ a gyümölcs­nek. Somi Benjámin, a MÉ­SZÖV elnöke kísérőlevelében írja: „Megjegyzem, hogy az érett körte, barack valóban gyorsan romlandó, szállítása nem halasztható el még egy­két nappal sem ...”) „Sabján Endre a szilvát 3- án, a zöldbabot 4-én vásárolta fel. Valamennyi áruféleség el­szállítása 5-én megtörtént. Meg kell jegyezni, hogy a kialakult gyakorlat szerint az 50. számú terménybolt látja el — az igényeknek megfelelően — friss zöldség-gyümölcsféle­ségekkel a szemben üzemelő 7. számú önkiszolgáló élelmi- szeregységet, ezzel biztosítha­tó az, hogy a kis tételben fel­vásárolt árúk azonnal értéke­sítésre kerüljenek. A göngyölegellátással kap­csolatban ténylegesen voltak problémáink, -csak augusztus 4-én tudtunk beszerezni 400 darab hollandi rekeszt, me­lyet másnap terítettünk Szék- szárdon és Decsen. Mulasztást követett el a felvásárlási osztály is, mivel nem mérte fel pontosan a. szállítandó árumennyiséget. Saját kocsiparkunk leterhelt­sége esetén kisegítőként Vo­lán-gépkocsikat szoktunk rendelni a szállítás biztonsá­gos bonyolítása érdekében. Az érintett időpontban ezt a szakosztály elmulasztotta. A megjelent cikkből, és a belső ellenőrzési vizsgálat megállapításaiból levontuk a következtetéseket, és megtet­tük a szükséges intézkedése­ket, hasonló problémák elke­rülése érdekében.” (Még egy rész a MÉSZÖV elnökének kísérőleveléből: „A jövőre vonatkozóan szüksé­gesnek látjuk Szekszárdon megfelelő tároló, esetleg tar- tósíitóegység létesítését.”) „Aláírás: Izsák Lajos, Szek- s-zárd Sáriköz és Vidéke Álta­lános 'Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet igazgatóságá­nak elnöke” EgészségUgyi mérleg Felére csökkent a fertőző megbetegedések száma Ift hibáról... ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom