Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-03 / 207. szám

CSALÁD-OTTHON A mai nők mindent viselnek Vászon, páTnut, selyem, bőr túMíszített, tarka és ■ ; | feltűnő ruhák a múlt | század végére egyre in- .-a-JI kább elfogytak a nők ruhatáraiból'“ A 90-es évek­ben a szoknyák bősége csök­kent. A ruihék alakra simu­lok, harangosan bővülők let­tek. Az újjak túlméretezett formája jelent meg, az úgy­nevezett sonlkaujj. A reformruha divatja már elvetette a fűzőt. Megjelent az első zsákruha, ezt azon­ban az előnyösebb, princessz- vonalú ruha kiszorította. A szoknya bokáig ért. Üjszerű volt a japán ujj szabása. Az első világháború után jelentkezik a fiús ruha. A felszabadult, modern női ideál első igazi képviselője George Sand francia írónő volt. A még divatos frizura- építmények helyett nyírt ha­jat viselt, amely szabadon hullt a nyakába. Férfiruhá­ban járt, sőt sokak megbot­ránkozására még szivarozott is. A szoknyaviselet azonban szilárdan tartotta magát. A rakott, vagy harang szabású aljak pedig egyre rövidültek. Tért hódított az egyenes sza- 'bású ingruha. A XX. század 30-as évei­ben a nők vállaikat válltö- méssel formálták erősebbre, szélesebbre. Ennél a viselet­nél ismét a karcsú derék hó­dat. Az alj hossza szabadon hagyja az alsó lábszárat. A ruha mindinkább alkalmaz­kodik az egészséges mozgás­hoz, a test arányaihoz. A nadrág először bő szár­ral készül, majd divatba jön a osőnadrág, amely deréktól bokáig — gyakran túlzottan — feszes. Ennek egyik válto­zata volt a halásznadrág, amely térd alatt végződött és az idomokat kidomborító fe­szessége mellett a száron el­helyezett hasíték tette még pikánsabbá. A hatvanas évek elején a szűk nadrághoz a twistpulóvert viselték a sportos divatot kedvelő fia­talok. Az új tánchoz ez volt a stílusos viselet. Természetesen nem min­den nő járt nadrágban. A női ruhák szabásvonala szinte évről évre változott. Divat volt a parasztszoknya, széles, szoros övvel, és ehhez fekete blúz dukált. Viseltek japán ujjúra szabott blúzokat és kábátokat. Kedvelt volt a princessz vonal, az i.ngrüha, és a pliszérozás is. A zsák­ruha is hódított néhány évig. Az átlátszó nylon ruhakölte­mények, nagyon bő szoknyá­val, amely alatt keményített alsószoknyát, vagy szoknyá­kat viseltek a hölgyek, a mű­anyagok előretörését jelezték. Volt hordó vonalú szoknya és szűk szoknya. Aztán divat lett a „mini”. A szabásvonal a trapéz lett, szoknyán és nadrágon egyaránt. A nad­rágszár tehát ismét bővült, a szoknyák pedig már a com­bokat is megmutatták. A szoknyák hossza azonban — a férfiak nagy bánatára — ismét nőni kezdett. Napjaink divatja nagyon változatos. Talán a krinolin, meg az alsószoknyák tobzó­dása hiányzik csők visele­tűnkből. Egyébként a mai nők talán mindent viselnek, ami valaha is divat volt. A műszálas kelméket újra a természetes alapanyagok di­vatja váltja fel1. A vászon, a pamut, a selyem, sőt a bőr. műi romantikus elképze'lé­B '' | sek éppúgy érvénye- i sülnek, mint a teljesen ......ú fiús, sportos irányza­tok. Közkedvelt a farmer- nadrág és farmer-szoknya (bármi áron!). A szoknyák hossza térdtől bokáig válto­zó. Kedvelt a népi hímzés ru­hákon, blúzokon, de a lyuk­hímzés és az azsúrozás is megtalálható. Hordunk csip­két és fodrot. Ismét kedvelt a bő parasztszoknya. Van — még az ókorból származó di­vattá — vállkendőnk, és pele- riniünk. Üjra pliszéroztatunk, de szűk szoknyát is hordunk, természetesen hosszú hasí­tékkal akár elöli, akár hátul, vagy éppen oldalt. Sőt, van még nadrágszoknyánk is. — kemenczik — 1977. szeptember 3. AZ ISKOLA ELŐTT (Német Ernő felvétele — KS) Társadalmi munka Gondolataimba merülve bandukoltam a Rotten- biller utcában, amikor halkan kopogtattak a háta­mon. Megfordultam. — Jó estét, fiam. Meghívom egy csésze tejes­kávéra. Legyen a vendégem —. mondta régi kedves ismerősöm, özvegy Freimovics Rezsőné. Néhány perc múlva egy kis eszpresszóban ültünk. A pincér aszta­lunkra tette a forró kávét. Freimovics néni a hatal­mas fekete táskájából egy zsemlét vett elő, és bele­aprította a csészébe. — Hány éves most a néni? — kérdeztem tapin­tatlanul. — Amióta elmúltam hetven éves, erre a kérdés­re nem válaszolok — mondta szigorúan, aztán így folytatta: — Szeretném, fiam, ha pár sorban meg­írná, milyen nagyszerű dolog az, hogy ma egész bri­gádok segítik, gyámolítják az arra rászorulókat, a magatehetetlen embereket. — Valamelyik üzem fiataljai segítenek Freimo­vics néninek? Mérgesen az asztalra csapta a kanalat: — Méghogy nekem segítenek? Nem szorulok én semmiféle segítségre! Egész életemben mindig a ma­gam lábán álltam, a magam ura voltam. Nagyon bután bámulhattam magam elé, mert öz­vegy Freimovicsné anyásán megsimogatta a fejemet: — Mindjárt elmagyarázom, miről van szó. Mi, a kerületünknek azon öregjei, akik még jól tartjuk ma­gunkat, elhatároztuk, hogy patronálni, segíteni fogjuk a kerületben élő fiatalokat! — Ez egészen újszerű kezdeményezés... — Jelenleg egy fiatal házaspárt vettem gondo­zásba.. Szegények olyan elesettek, olyan ügyetlenkék. Hetente kétszer -elmegyek az asszonyka helyett a piacra, és bevásárolok neki. — Az asszonyka talán nem tud bevásárolni? — Mit értenek a mai fiatalasszonyok a bevásár­láshoz? Mindig futnak, rohannak, aztán rájuk sóz­zák a legvacakabb árut. A mai fiatalasszony nem tud alkudni. A patronáláshoz tartozik az is, hogy he­tente kétszer főzök nekik egy kis finom húslevest, jó házimetélttel. He kell, ápolom őket, gyógyszert ho­zok. Meg ilyesmit... özvegy Freimovics Rezsőné kikanalazta a cukrot a csésze aljáról, és fejére tette régimódi fekete szal­makalapját: i— írja meg, fiacskám, hogy ránk, öregekre min­dig számíthatnak. Szívesen végzünk egy kis társadal­mi munkát. Nem hagyjuk magukra a gyámoltalan, tehetetlen fiatalokat... Galambos Szilveszter Szeptemberi növényvédelem Simon Lajos: Úgy látszik, örökéletű az országos társasjáték, a Ki­csoda-micsoda? — lehetsé­ges, hogy magam is részese leszek egyszer, ha nem is a tévében, hanem valahol másutt, tehát amolyan ed­zésként szemügyre veszem a hölgyet az eszpresszó fél­homályában. Próbálom meg­állapítani róla: kicsoda-mi­csoda. Húsz és harminc közötti a hölgy. Inkább szép, mint csúnya, a frizurája inkább vörös, mint szőke, a szeme inkább kék, mint zöld, de akár kék, akár zöld, meg­lehetősen csillog. A szája akaratosan görbül, az orra inkább pisze, mint hosszú­kás, füle normális, fogazata rendes, különös ismertető­jele nincs, hacsak nem em­lítjük meg a bal szeme alat­ti picinyke barna foltocs­kát, amit intelligensebb emberek szexepilnek ne­veznek. A blúza feszes, a szoknyája inkább mini, mint maxi, cipője import­áru, vagy a budapesti Lu­xusból, vagy ki tudja hon­nan. Mindezekből természete­sen még semmit sem tud­nék megállapítani. Csakhogy a hölgy rendel egy duplát. Magyarul, színtiszta magya­rul beszél. Ebből megtu­dom, hogy anyanyelve ma­gyar. Később táskájában kotorász, s mert nem talál valami fontos dolgot, egyen­ként kirakja cókmókját az asztalra. Látom, hogy a tü­kör, a fésű, a rúzs és az ilyen-olyan papírok halma­zában ott van a személyi igazolvány is, ugyanolyan, mint az enyém, tehát a hölgy kétségkívül magyar állampolgár. Végezetül csak megtalálja a keresett tár­gyakat: golyóstollat, jegy­zetfüzetet. Gyors mozdulat­tal a füzetbe ffrkant vala­mit. Ebből megállapítom, hogy írni-olvasni tud. Ám, ez a tény nem szűkíti, in­kább bővíti a kört, hiszen aki írni-olvasni tdi, az sok minden lehet. Lehet pél­dául tudományos kutató is, lírai költő is. Az első fel­tételt persze kizárja a hölgy életkora, a második lehető­séget pedig elveti bennfen- tességem, ugyanis e hazá­ban minden valamire való lírai költőt ismerek, ha másképpen nem, hát fény­képről. Ellenben lehet be­dolgozó, ici-picikét pihen- gető anyagbeszerző, hiszen — talán nem sértődnek meg e foglalkozási ágak de­rék dolgozói, amiért leírom —, őket sem személyesen, sem fénykép alapján nem ismerem. A vaksötétben tapogatóz­nék talán holtom napjáig is, de a hölgy váratlanul segítségemre siet. Előbb körülpislant, hogy nincs-e a láthatáron illetéktelen ille­tékes, majd óvatosan fe­lém biccent, bátorít, hogy nyugodtan közelíthetek hoz­zá. Ebből megtudtam, hogy micsoda. Hátra volt még megtudnom a kérdés másik felét, hogy kicsoda. Ám ez örök titok marad előttem, mert dacosan nemet intek a hölgy invitálására. Nem vagyok nagyigényű, nekem a félsiker is elég. A szüret előtti időszakban még fokozottabb figyelmet kell fordítani a növényvé­delmi szerekkel kapcsolatos várakozási idő betartására. A permetezéseket és a vá­lasztott szereket az egyes gyümölcsfajták érési ideje határozza meg. Almafáinkat ebben az idő­szakban az almailonca és a kaliforniai pajzstetű ellen kell védeni. DDVP ható­anyagú készítményeket hasz­náljunk. Rövid várakozási idejű az Unifosz 50 EC (7 nap), 0,1 százalékos szerrel permetezzünk. A kaliforniai pajzstetű ellen a legrövidebb várakozási idejű szer (3 nap) a nyers nikotin, ugyancsak 0,1 százalékos töménységű szert "használjunk. A körtefákat a varasodás, a kaliforniai pajzstetű és az almamoly ellen kell perme­tezni. A Sevin 85 WP (14 nap várakozási idejű) 0,2 százalékos vagy Safidon 40 WP 0,25 százalékos -f- Ortho- cid 0,2 százalékos Fundazol 50 WP 0,08 százalékos per­metezőszerrel védekezzünk. Amennyiben a gyümölcs érési ideje és a várható szü­ret miatt ezt a szert már nem használhatjuk, akkor a 7 nap várakozási idejű Unifosz 50 EC 0,1 százalékos vegyszerrel permetezzük a fákat. A kali­forniai pajzstetű lárvái ellen szintén nagyon jó az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos szer, vagy a nyers nyikotin, amely­nek szintén 0,1 százalékát használjuk. A birsfák védelmét sem szabad elhanyagolni. A kali­forniai pajzstetű lárváinak folyamatos rajzása miatt szükséges a védekezés. Ez esetben is az Unifosz 50 EC (0,1 százaléka) a védekező­szer. A kajszi-, a cseresznye- és a meggyszüret már elmúlott. A kaliforniai pajzstetű má­sodik lárvanemzedékének rajzása miatt azonban to­vábbra is szükséges a rovar­ölő szerekkel való permete­zés. Foszfotion 0,3 százalék, vagy Safidon WP 0,25 száza­lékú szerekkel védekezzünk. A szilva- és ringlógyümöl­csösben a dimetoál hatóanya­gú szereket használjunk. Az őszibarackfáknál csak szep­tember végén és október ele­jén érő fajtákat kell a kele­ti gyümölcsmoly utolsó her- nyónemzedékénék kártétele miatt permetezni Unifosz 50 EC 0,1 százalékú permetező­anyaggal. Amennyiben a tet- vek elszaporodtak, akkor Foszfotion 0,1 százalékot is keverjünk a permetezőiébe. A diófák védelme — ma­gas növésük miatt igen sok gondot jelent. Amennyiben azonban módunkban áll. ak­kor az amerikai fehér szö­vőlepke hernyói ellen kell védeni. A szamócabokrokon — amennyiben levélfoltosság, vagy sodrómolyok hernyói­nak kártételét észlelnénk —, gomba és rovarölő szer kom­binációjával védekezzünk. Használjunk Orthocid 0,2 százalék + Satox P—50 0,2 százalékú kombinált perme­tezőszert. A ribizkebokornál most főleg a mechanikai vé­dekezésre van szükség. Az üvegszárnyú ribizkelepke hernyóinak kártétele miatt most kell a fertőzött hajtá­sokat eltávolítani és elégetni. A kaliforniai pajzstetű má­sodik lárvanemzedékének fo­lyamatos rajzása miatt pedig Foszfotion 0,3 százalék + BI 58 0,1 százalék kombinált szerrel permetezzük a lom­bozatot és a vesszőket is. K—i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom