Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
1977- szeptember 20. u “Képújság Film Az alább következő névből talán elhiszi az olvasó, hogy e rövid filmjegyzet írója ült már ordasok között, nem is egyszer. Most máshogyan sikerült, mivel végignézte a Dőld Mihajlik regényéből készült filmet. Ha az ember filmet néz, lehetőleg ne gondoljon a forrásul szolgáló regényre, bár ebben az esetben az se baj, ha megteszi. Az „Ordasak között” jó kalandregény volt, természetesen az irodalmi érték nyomai nélkül. A film jó ka- landtfilm, amit ugyan nem jegyez majd a filmművészet története, de a szerző, a rendező (Alekszej Svacsko) és az operatőr (Mihail Csórni}) valószínűleg nem is számítottak erre. Anuótu háborúkkal irtjuk egymást, vannak titkos háborúk. Felderítők, hírszerzők ügyködnek, sokszor valószerűtlen nehézségek között. A valóságban — bár akadnak ilyenek — kevesebb a „szuperhős" és több az aprómunkát végző közkatona. Vagyán Medvegyev — a Henrich von Goldring „bőrébe bújt" szovjet felderítő, ez utóbbiak sorába tartozik és elhisszük neki, hogy az. A film cselekménye fordulatos, izgalomban nincsen hiány, ami jó, hiszen a néző nem azért ül be a moziba kaland- filmet nézni, hogy unatkozzon. Erre itt nincs módja. Az 1960-ban készült film felújítása szerencsés ötlet volt. ORDAS IVAN A Magyar Rádió Tolna megyében Daloló Attala TV-NAPLÓ Már napok óta találkoznak olvasóink lapunkban egy emblémával, mely a Magyar Rádió rendszeres „jelenlétét” hirdeti megyénkben. Amikor a legnagyobb magyar tömegtájékoztatási szerv fokozott figyelmet szentel az egyik legkisebb megyének, az nem csekélység. Erre a múlt heti „Szót kérek!” egyikében K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára hívta fel a figyelmet, a televízióban pedig dr. Szabópál Antal megyei tanácselnök beszélt az eseménysorozat jelentőségéről. A rádióvásárlással kapcsolatos kedvezményeket hirdető plakátok mindenhol láthatók, ezekre most nem térünk ki bővebben. Számokról még korai lenne beszélni, de any- nyit az elmúlt szombaton Szekszárdon már megtudtunk, hogy a rádióvásárlás iránt érdeklődők száma a szaküzletben a korábban megszokottnál lényegesen több és ez mindenhogyan jó. A rádió műsorszerkesztése változatos. Keddi számainkban már hónapok óta felhívjuk a figyelmet egyik-másik elhangzott adásra, elsősorban az ismertetés megjelenési napjához közeliekre. Ez most Attalára vonatkozik, ahol a népdalkör esetében Béres János „határszéli” területet választott — szerencsés kézzel. Gondos József nyugalmazott tsz-elnök, Tóth Gézáné tanítónő, Katona Jánosné klubkönyvtáros, Kalocsa Jánosné és Rózsa Sándor népdalköri tagok kedves közvetlenséggel beszéltek szép szórakozásukról. Lélekben ugyan még somogyiaknak érzik magukat, de ennek az ügy és munkájuk sikere érdekében nincs jelentősége, hiszen Attala valóban nemrég került a megye, közvetlenebbül Dombóvár közigazgatásának keretei közé. A „hármas határnál” — ahogyan Tolna, Somogy, Baranya szegleti elhelyezkedésüket mondják, mindhárom megye népdalkincse él és az attalaiak merítenek is belőlük. Összekötő szövegként kedvesek voltak a szólások (a göllei bocskor) éppúgy, mint Rózsa Sándor anekdotái — higgyük, hogy — rokonáról, a híres betyárról O. I. Huibay Miklós mindig színházban gondolkozik, vagyis nem olyan író, aki esetemként szíradarabokalt ír, hanem aki csak 'színdarabokat ír, minden egyéb műfaj alkatmi és esetleges a pályáján. Valamikor nagyon régem, Hősök nélkül című darabjával tűin* fél, s azóta pályája egyre emelkedik, jóllehet az elmúlt években termékenységéhez képest viszonylag keveset találkoztunk nevével színházainkban. Most a tv, az ország legnagyobb színháza tűzte műsorára, s a Magnif ida't című egyfelvonásos töményen muitatja Húbay drámaírói erényeit, de talán gyengéit is. A Magnificat igazi dráma, kitűnő atmoszférája van, s a néző rögtöni egy olyan drámai szituációiban ■találja magát, aminek hatásától nem tud szabadulni. A dráma csak fokozódik, újabb és újabb elemék emelik, de épp itt jövünk zlavairba': száblád-e és léhtet-e tovább fokozni a feszültséget, nem csappan-e meg az IzgaHanrx iha már a valószínűtlen félé mozgatjuk az eseményeket. S itt tűnik fel az, ami: Huibay- nak erénye is, meg nem is: nagyon is kiszámított, túlságosan tudatosan megkomponált minden, az események szemmel láthatóan nem a maguk útján mennek, hanem az író által megszabott csapásom, 'hangsúlyozottan építve a várható hatásra. Ettől függetlenül a Magnificat igazi dráma, ami* Szirtes Tamás rendezésében igazán jó előadásban láthattunk: Gobbi 'Hilda, Sunyovsztky Szilvia, Inike László, Miklósy György, Gáti Oszkár egyaránt részes a sikerben. A Pécsi 'Nemzeti Színház ibermutatkozása őszinte örömöt jelentett, főleg nálunk, ahol a szomszéd város művészei gyakori vendégek. Jól megkomponált, igazi dokumentum-riport- fiilm volt, amely Illyés Gyula vallomásával kezdődött, majd megszólalt az igazgató, rendező, dramaturg, író, színész részleteket láthattunk néhány darabból, s mindez együtt jól szolgálta a célt, a pécsi színház megismértet'ését, vagy régi színházi élményeink felelevenítését. Babiczky László rendező jól fogta egybe a szerteágazó témát, s egy rokonszenves riporterrel is megismerkedhettünk, Rózsa Györggyel, aki rendkívül otthonosan és nagyon rokonszenvesen vitte előre a beszélgetéseket. CSÁNY1 L. Könyv Donáth Ferenc: Reform és forradalom A magyar mezőgazdaság 1945—1975 közötti szerkezeti átalakulásáról értékes feldolgozást jelentetett meg az Akadémia Kiadó. Donáth Ferenc, a kérdés egyik legjobb hazai ismerője, aki 1945-ben maga is cselekvő részese volt a földosztásnak, átfogóan elemzi azokat a hatalmas változásokat, amelyek a magyar agrárstruktúrában az utolsó 30 évben végbementek. A munka első része a földreformról és a kisparaszti mezőgazdaságról szól, a második rész a szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakításáról és fejlődéséről. A történeti előzmények ismertetése után a szerző elemzi az 1945—1948-ig eltelt időszak fő agráreredményeit: a nagybirtok felosztásának politikai hatását, a parasztság termelési kedvének és energiájának ugrásszerű növekedését, amellyel sikerült leküzdeni a háborút követő élelmezési válságot. „A reform nélkül semmilyen társadalmi haladásnak nem lehetett szilárd alapja az országban. Lezárta a múltat egy nagy néposztály cselekvő részvételével” — értékeli Donáth Ferenc a nagy történelmi eseményt. Rámutat azonban rögtön arra, hogy ezzel a probléma csak részben oldódott meg- „A reform fő eredményére, a kisparaszti mezőgazdaságra mély ellentmondás vetette árnyékát, amely egyrészt a korszerű mezőgazdálkodás üzemi feltételei és követelményei, másrészt a magyar parasztság vágyai és törekvései között fennállott.” A jövő a nagyüzemi gazdálkodás felé mutatott. Donáth ezután részletezi az 1949—1974-ig eltelt időszak agrárproblémáit. A kérdést nemcsak történetileg vizsgálja, hanem közgazdaságilag is. Elemzi a kollektív mezőgazdaság sarkalatos pontjait: a munkaerőt, az anyagi-műszaki bázist és a vezetést. Megállapítja, hogy a termelőerők és a termelési viszonyok összhangja csak a 60-as évek közepére alakult iki a magyar mezőgazdaságban. Amíg ez az összhang nem jött létre, addig a termelés stagnált, vagy visszaesett. „Különösen figyelemre méltó, hogy az új termelési viszonyok mindaddig nem igazolódtak a termelők szemében, amíg a termelésbe nem vonult be az új nagyüzemi technika, mélyrehatóan átalakítva a mezőgazdasági munka jellegét. E két folyamat nagyjában időbeni egybeesése azt támasztja alá, hogy nem a kényszer, hanem csupán a termelőerők átalakulása szentesíthette véglegesen az új nagyüzemi termelési viszonyokat” A munka a szakembereknek és a téma iránt érdeklődő olvasóknak értékes tanulságot nyújt eltelt 30 évünk mezőgazdasági fejlődéséről. KISASSZONDY ÉVA Kossuth Lajos színházi kapcsolatai Eldöntetlen vita drámaírói munkásságáról Szeptember 19-én volt százhetvenöt esztendeje, hogy Kossuth Lajos, a XIX. század történelmének legnagyobb magyar alakja megszületett. Ez a jubileum alkalmat ■nyújt arra, hogy újból elővegyünk egy mindmáig tisztázatlan témát Kossuth színpadi szerzősége körül. Nem a Macbeth egy részének lefordításáról van szó. amelyet letartóztatása és börtönbüntetése után a budai várbörtönben végzett el gondosan tanulmányozva Shakes- peare-t. Az a színdarab érdemel megvilágítást, amely évtizedeken át országszerte örvendett népszerűségnek „János, Finnland hercege" címmel. Még Budapesten is bemutatták, az egykorú színlapok szerint: 1914-ben. MIT MOND A LEXIKON? A Sohöpflin Aladár szerkesztette Színházi Lexikon az említett darab tekintetében pontatlan adatokat tartartalmaz: „A nagy államférfi neve is előfordul a régi Nemzeti Színház műsorában, mint drámafordító, bár abbeli tevékenységét sok tekintetben homály fedi. Eszerint fordította volna „János, Finnland hercege, vagy András és Béla" (Korona és kard alcímmel ellátott) honi históriai játékát öt ('elvonásban. Eredetileg Weissenthurm Franul Janka német színésznő írta. Már 1918- ban megtalálták a darab eredeti színlapját, mely a soproni múzeum tulajdona. Kossuth Lajos 1888. július 6-án, a Fővárosi Lupok-ban tiltakozott a színmű szerzősége ellen, és cáfolatát így végzi: „Ha érdem, nem az én érdemem, ha bűn, nem az én bűnöm". A Honművész 1836- ban Kossuth Imrét nevezi meg szerzőnek. Vannak, akik Kossuth Pálnak tulajdonítják a szerzőséget, legalábbis így ír Benkő Kálmán, Magyar Színvilág című munkájában- Ezzel szemben Sziny- nyei József, a pontos és megbízható bibliográfus és irodalomtörténész, a Nemzeti Múzeum hírlaptárának megalapítója határozottan kifejtette, hogy mégis Kossuth Lajos írta a János, Finnlan- dia hercege című drámát. Már 1835. december 15-én előadták Kolozsvárott. Ra- kodezay Pál Egressy Gábor és kora című munkájában Kossuth Endre fordításának tulajdonítja a drámát és megjegyzi, hogy Kossuth Shakespeare Macbethjéből a dráma első boszorkányjelenetét fordította le. Szó van egy másik Kossuth-darabról is. Hafner Károly „Egy államférfi vagy igazságos miniszter” című négyfelvoná- sos színpadi munkájának magyar átdolgozásáról. „NEM EMLÉKSZEM ... ” Kossuth Lajos színházi tevékenységét a múlt században kezdték elemezni. Dr. Kossuth Lajos első fényképe (Kristóf Károly gyűjteményéből) Váli Béla 1888-ban megjelent tanulmánya szerint beszélt Torinóban Kossuth Lajossal- Hiába faggatta, nem tudott visszaemlékezni a darabra. Ennek a színdarabnak az első nyoma az 1829-es soproni Játékszíni Zsebkönyvben lelhető fel. „András és Béla, vagy Korona és kard, Magyar Játékszínre alkalmaztatta T. Kossuth L. úr, Zemplényi Hazafi”. Váli a színlap megtalálása után az egykori színészektől próbált megtudni részleteket, ami részben sikerült is. Ennek alapján elsőnek közölte a sajtóban Kossuth nemzeti drámájának tartalmát, és a mű megírásának célját. Kossuth Lajos azért írta ezt a drámát, hogy „a magyar nemzet hősiesen vitéz, udvariasan nyílt hízelgés, avagv megfélemlítés által helytelen útra nem téveszthető jellemvilágát feltárhassa a néző előtt”. EGYKORÚ BESZÁMOLÓ A darab népszerű volt — írja Váli —, s kedveltségét fokozta Kossuth növekvő népszerűsége. A dunántúli színtársaság igazgatója az 1833-as pozsonyi onszággyű- lés alkalmából az Országgyűlési Tudósító szerkesztőjének, azaz Kossuthnak színművével nyitotta meg évadját. Egy névtelen beszámoló szerint „szüntelenül lelkes örömnyilvánítást hallató nézőközönség előtt kiváltképpen kitüntették magukat Komlóssy, Lendvayné”. Igen lényeges, hogy az András és Béla című dráma a lengyel és a magyar nép barátsága eszméjében íródott- Az I. András idején játszódó „Nemzeti História Dramma” hőse az ármány által üldözött Béla, a magyarság allegorikus megszemélyesítője, aki ragaszkodik lengyel barátaihoz. (A témát Szigligeti Ede is feldolgozta, hasonló figurákkal játszódó művet írt.) Dr. Váli Béla megállapításait Szinnyei József is elfogadta, csupán Rakodczay Pál írt ellene. „Váli egy vén színész emlékezetére támaszkodva holtig megmaradt állítása mellett”. (Váli is, Ra- kodczay is szí nesztort énet- írők voltak.) Kossuth Lajos három esztendeig sínylődött a budai vár kazamatáiban. Amikor kiszabadult és pénzügyminiszter lett belőle, Bajza József igazgatása alatt két ízben is ötezer pengő forintnyi sürgős segítséggel sietett a Nemzeti Színház támogatására. A színészeket nem kedvelte különösebben, főleg Egressyvel volt vitája a drámai színészek anyagi követelései körül. De hogy mennyire szerette a drámát és mennyire ismerte Shakes- peare-t, arra jellemző példa a debreceni függetlenségi párthoz írt levelének következő sorai: „Mikor a korhely Trinculo (Shakespeare Viharijában) Caliban mellé kuporodik, imígy kiált fel: „a nyomorúság az embert különös hálótársakkal hozza ismeretségbe”. A KÉZIRAT Színházi közvéleményünk sokáig elveszettnek hitte a kéziratot- A hírlapírói szívósság azonban kiderítette, hogy a János, Finnland hercege című, Kossuthnak tulajdonított drámaátdolgozás kézirata létezik. A lehető legjobb helyen, az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában. A kiderített helyszín nyomán Kazimir Károly, a Thália Színház igazgatója nyomban felkereste dr. Win- disch Évát, a kézirattár vezetőjét. A darab rendes színházi példány, amely azonban nem egy kéz írása. Javítások, átírások vannak benne, amelyek feltűnően emlékeztetnek Kossuth Lajos kezevo- nására. Most már csak a modem írásszakértőkre van szükség, hogy eldöntsék — más Kossuth-kéziratokkal való összevetés nyomán —, mi köze van a nagy államférfinak ehhez a színpadi műhöz, amelyet egyfelől megtagadott, másfelől nem emlékezett rá. KRISTÓF KAROLY Következő heti filmjegyzetünket a Veri az ördög a feleségét v. magyar filmvígjátékról írjuk. mLm II II I d mrnm
