Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-02 / 206. szám
1977. szeptember 2. Harc az alkoholizmus ellen Legszocialistább feladatunk A szakemberek szerint a hazai szeszesital-fogyasztás mértéke átlépte a népgazdaságig veszélyes küszöböt. Az alkoholizmus okozta hiányzásokkal, a balesetekkel járó termelési kieséseket, gyógykezelési költségeket, rokkantsági nyugdíjakat együttesen 3,5—4 milliárd forintra becsülik. Tavaly például 70 ezer dolgozót százalékosak le, közülük minden ötödik az alkohol miatt vált munkaképtelenné — átlagosan 44 éves korban. Vagy: az üzemi vizsgálatok szerint a halálos balesetek 30—40, a sé- rüléses balesetek 25—30 százaléka az ital hatásának tulajdonítható. A károk nagyobb része, a testi-lelki sérülések, a családi tragédiák forintra át sem számíthatók. Túl a 10 literen Hazánkban az egy főre jutó évi alkoholfogyasztás — abszolút alkoholra számítva — 1975-ben — túlhaladta a 10 litert. Egy lakosra 1960-ban átlagosan még 6 liter abszolút alkoholra átszámított szeszes ital jutott. A sörfogyasztás 15 év alatt megkétszereződött, a tömény italoké két és félszeresére nőtt. Az abszolút alkoholfogyasztás nemzetközi sorrendjében hazánk a 11. helyet foglalja el, a szocialista országok között pedig az elsőt. A mai magas fogyasztásból átlagosan minden magyar állampolgárra — a csecsemőket is beleértve — naponta több mint egy féldeci tömény szeszes ital jut. De a hivatalos statisztikai adatok nem tartalmazzák a saját termésű szeszes italok fogyasztását, a zugpálinkafőzdék és zugkimérések forgalmát. 150 ezer alkoholista Szeszes italra egy-egy lakos átlagosan évi mintegy háromezer forintot költ — többet, mint ruházkodásra, és többet, mint tartós fogyasztási cikkekre. E költekezési arányok már önmagukban is torzak. Az átlagon belüli különbségek — az alkoholfogyasztás egyenlőtlenségei, túlzásai — különösen meghatványozzák a gazdasági, a szociális, az egészségügyi károkat. Az Egészségügyi Világszervezet által alkalmazott számítás szerint Magyarországon jelenleg 150 ezer alkoholista van. Más módszerrel viszont a fizikailag és lelkileg sú- lyason veszélyeztetettek körét 400 ezerre becsülik. Tizenöt év alatt az elme- és speciális alkoholosztályokon kezelt idült betegek száma 67 százalékkal, az alkoholos eredetű elmebetegeké pedig több mint 400 százalékkal emelkedett. A kifejlett alkoholos betegek közt a korábbi években szinte kizárólagosan csak idősebb, 40—50 éves embereket találtunk, újabban növekszik a fiatalok, a 30— 40 évesek száma. Különösen veszélyeztetettek .a falu zárt, erkölcsileg kötöt- tebb világából a városba kerülő, jól kereső és többnyire munkásszállásokon lakó szakképzetlen fiatalok. Biztató fejlemények Az alkoholizmus ellen az utóbbi években történtek intézkedések. Bűncselekmények esetén, valamikor az igazságszolgáltatás enyhítő körülménynek tekintette az ittasságot, ma ez súlyosbító körülmény. A vendéglátó- ipar prémiumrendszere, ha nem is problémamentes, azért napjainkban sokkal inkább az étel- és kevésbé az italforgalom növelésére ösztönöz. A vendéglátó- üzletek közt 65 százalékról 40 százalékra csökkent az italboltok aránya 1960 és 1975 között. Rendszeresen fejlesztik a vendéglátóhelyek ételkiszolgálását. Az ellátás javulásával, a választék bővülésével meghonosodott hazánkban az alkoholmentes üdítőitalfogyasztás. Az egy lakosra jutó 5 literről, 33,3 literre nőtt az üdítőital-fogyasztás 1960 és 1975 között. Megszüntették a munkahelyi büfékben és a 11 „fekete vonaton” mindenfajta szeszes ital árusítását. Szabályozták az élelmiszerüzletek szeszesital-eladását, megtiltották reklámozását. Mindezek biztató fejlemények. Szervezettebben! Az eddig megtett intéz- kezéseket hosszan sorolhatnánk, de nyomban hozzátehetjük, hogy ezek nem bizonyultak elég hatásosnak. A negatív jelenségek, a kilengések kapcsán mind határozottabb a felháborodás, gyarapszik az alkoholizmus elleni harc tábora. A harc azonban csak részben szervezett és tudatos. Némelyek drákói szigort követelnek, s a kormányzatot liberálisnak tartják, a belkereskedelmet pedig haszonleső cinkossággal vádolják. Sokan úgy gondolják, hogy ha több a kár, mint a haszon akkor a döntés magától' adódik: korlátozzák a szeszes italok termelését és kiszolgálását. De hogyan? Korlátozzák az eladást néhány kijelölt üzletre? Emeljék fel a jelenlegi árakat többszörösére? Vezessenek be jegyrendszert? Vagy tiltsák meg — a narkotikumokhoz hasonlóan — a szeszes italok mindennemű terjesztését, fogyasztását? A család fizetné meg Tapasztalatok bizonyítják, hogy kényszerítő eszközökkel, adminisztratív nyomással nem jutunk messzire. Az áremelés például nem csökkenti a szeszes italok fogyasztását, az alkoholistákét pedig még átmenetileg sem. Legfeljebb a család, a környezet fizet nagyobb árat a szenvedélyért. A legális termelés és forgalom mindenféle korlátozásával a józan életűek ellátását is nehezítenénk és növelnénk az egyébként is tiltott zugpálinkafőzés és -kimérés konjunktúráját. Az alkoholisták mértéktelensége nem vezethet a másik véglethez: a szeszes italok árulistáról való törléséhez. Nincs tehát csodaszer, radikális és hatásos megoldás, amitől gyors javulást nem várhatnánk. Az alkoholizmus összetett társadalmi és gazdasági jelenség, terjedésének megfékezése, visszaszorítása a társadalom és a gazdasági vezetők közös ügye. Az egymásra mutogatás, a fellépés, az intézkedés másoktól, fentről való várása ezúttal sem célravezető. A kormányzat, a belkereskedelem, illetve a vendéglátás, a kereskedelmi üzlethálózat dolgozói sok mindent tehetnek még, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek az alkoholizmus elleni harchoz. A nagyoEb szigor és következetesség, a céltudatosan szabályozott és kulturált eladás, kiszolgálás, az egészségügyi ellátás, az utógondozás fejlesztése még sokféle lehetőséget kínál, nem mondhatunk le róluk. Szeszmentesíteni a munkahelyeket! A legnagyobb tartalékok a társadalom, a lakosság és mindenekelőtt a munkahelyi kollektíva és vezetés szervezettebb, tudatosabb fellépésében rejlenek. Legfőbb ideje például, hogy érvényesítsék a vezetők személyes felelősségét a munkahelyek szeszmentessé tételében is. Az ellenőrzés, a patronálás megszervezése és szükség esetén a büntetés, a munkahely vagy a munkakörcsere biztosítása vezetői feladat. De ahhoz, hogy munka előtt és munkaidőben minden dolgozó sértődés nélkül elutasíthassa az italra invitálást — ahogyan ezt a gépkocsivezetők többnyire már megteszik és megtehetik — a kollektíva egyetértő támogatása szükséges. A dolgozók, a lakosság kellő aktivitása nélkül nem, vagy nehezen leplezhetők le az alkoholizmus törvényen kívüli vámszedői : a zugpálinkafőzők és munkahelyi bizományosaik is. Szükséges tehát a társadalmi ellenőrzés. A leghümánusabb feladatok egyike A brigádmozgalom kétmilliós tagságán túl a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó népünk mind szélesebb köre is azon van, hogy szocialista módon dolgozzon, tanuljon, éljen. A szocialista embertől, a szocialista életmódtól idegen az aszkétiz- mus, de idegen mindenfajta gátlástalanság, mértéktelen- ség is! A mi életideálunk, hogy az ember fesztelenül, saját örömére, kiteljesedésére éljen a természet, a társadalom, a gazdaság, a kultúra értékeivel, lehetőségeivel. Az emberi szabadság nélkülözhetetlen feltétele, hogy uraljuk ezeket az eszközöket, lehetőségeket és ne váljunk rabjaivá. Az alkoholizmus megelőzése, testet- lelket, családot pusztító hatásának visszaszorítása, felszámolása, ezért a leghumánusabb — és ha egyáltalán lehet ezt fokozni —, a legszocialistább ■ feladataink egyike. kovács József Képújság 5 Szobraszemlék Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrászművész, egykori magyar internacionalista, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára megrendezendő kiállításra készül, amelyen emléket állít egykori baj- társainak, a magyar internacionalistáknak. (MTI Fotó — Molnár Edit felvétele—KS) Áruellátás Mőcsényben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A mőcsényi Községi Közös Tanács közigazgatási területéhez tartozó apró völgységi falvak áruellátást a Bony- hád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet biztosítja. A terület kereskedelmi ellátottságának fontosságát szem előtt tartja a községi tanács és évente vizsgálja a lakosság áruellátását. A legutóbbi tanácsülésen Agócs Zoltán, az ÁFÉSZ áruforgalmi osztályvezetője adott számot a terület községeinek kereskedelmi helyzetéről. A hat településen — Mő- csény, Zsibrák, Grábóc, Bá- taapáti, Mórágy, Kismórágy — működtet az ÁFÉSZ vegyesboltot, vendéglátó egységeket és Mórágyon zöldségboltot. A széttagolt, kis településeken nem könnyű a szövetkezet feladata. Megfelelően alakul az eladók és a fogyasztók kapcsolata. Kifogásolható azonban a nem mindig megfelelő áruválaszték. A beszámolóból kitűnik, hogy a körzetben működő kereskedelmi egységek az 1976. évihez viszonyítva az 1977. I. félévi áruforgalmi tervet mindössze 94,9 százalékra teljesítették. A tanácstagok bírálata jogos, mert nem kielégítő a hűsítő italok fogyasztása érdekében végzett felvilágosító munka, illetve mert egyes italboltvezetők és eladók a vezetésükre bízott vendéglátó egységben nem biztosítják a kötelező választékot a hűsítő italokból. A tej-, tejtermék- a kenyér- és a péksütemény-ellátás jónak mondható, bár a kiszállítás rendjével, a higiéniai követelmények betartásával nem lehet elégedett a lakosság. A területen az ÁFÉSZ öt felvásárlót üzemeltet és biztosítja a háztáji és kisegítő gazdaságokban termelt és felkínált zöldség, gyümölcs stb. felvásárlását. A szövetkezet igyekszik bővíteni, korszerűsíteni kereskedelmi egységeit, raktárait. A közelmúltban Mőcsény községben új ráktárt alakították ki, Mórágyon még ebben az évben önkiszolgáló egységgé fejlesztik az eddigi vegyes boltot. A kismórágyi, grábóci, bátaapáti egységek korszerűsítését, felújítását már elvégezték. LOVÁK ANDRÁS „Felmegyek a jogi esetekhez!” Bátán a község művelődési intézményeinek fenntartója a termelőszövetkezet. A sor a művelődési házzal, a mozival kezdődött. Működésük kiemelkedő, amit a művelődési ház kétszeres kiváló címe és a mozi statisztikai ada-. tai bizonyítanak. Csak a könyvtár hiányzott eddig. A félmilliós központi támogatás mellé a községi tanács és a tsz biztosította a másik félmillió forintot, sőt a községi KISZ-esek is adtak tízezret. Alig egy éve kezdődött ott a munka. Jötték a szocialista brigádok, ifjúsági klubtagok is dolgozni. Az eredmény nem is maradt el, decemberben volt a műszaki átadás. Azóta a berendezés is befejeződött. A tsz biztosította a polcokat és a szakembereket a beszereléshez. Modern bútorokat vették, áprilisban megkezdődött a kölcsönzés, félműszakos könyvtárossal. Ezidáig 190-en beiratkoztak, és 2400 könyvet kölcsönöztek. Minden bátai lakosra jut már legalább égy könyvtári könyv. Az új intézmény szeptembertől két általános iskolai osztálynak ad helyet. A tervek szerint a három könyvtári részleg (felnőtt és két ifjúsági) segít a művelődési ház szakköri helyiséggondjain is. A kiscsoportok vehetik birtokukba az esti órákban. A könyvtár tervei közül az első helyen az olvasók létszámának bővítése szerepel. Szeptembertől függetlenített 'könyvtáros dolgozik a község legfiatalabb köz- művelődési intézményében. A bátai tsz és tanács közművelődési tevékenysége, a lakosság művelődését segítő feltételek biztosításával jó példát mutat megyénkben azon községek számára, melyek még nem teremtették meg a tárgyi feltételeket a színvonalas kulturálódáshoz. — herczeg — (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Újsághír: A közelmúltban a Minisztertanács ismét foglalkozott a jogpropaganda kérdésével. Szinte naponta hallani bíróságainkon a címben szereplő vagy ahhoz hasonló, hol elkeseredett, hol szinte fenyegető kifakadásokat egy- egy ítélet után az elégedetlenkedő pervesztesektől, elítéltektől. « A pervesztes felek vagy a szubjektív megítélésük szerint túlságosan súlyos ítéletet kapott elítéltek a legkülönbözőbb fórumokat, intézményeket, vezető politikusokat emlegetnék, ilyenformán: „Felmegyek.. Eszükbe sem jut, hogy van hazánkban olyan intézmény, amely kifejezetten arra hivatott — és csakis ez az intézmény hivatott erre —, hogy orvosolja az állampolgárok jogvitáit, sérelmeit, panaszait. Erre pedig az igazságszolgáltatás hivatott, közelebbről maga a bíróság. Sajnos, elterjedt az a nagyon téves szemlélet, hogy állampolgáraink egy része a rádió, a tv egyes műsoraiban, újságok egyes rovataiban keresi „igazságát”. Vitathatatlan az ilyen tájékoztatásra hivatott fórumok pozitív tevékenysége, ez azonban a tájékoztatásban, a jogi ismeretek széles körű terjesztésében kii is merül. Nincs is más céljuk. Azzal, hogy konkrét eseteket mutatnak be, csupán azt akarják, hogy szemléletesebben, életszerűbben lássuk a megoldást bizonyos ügyekben, ügycsoportokban.' De nem igazságot osztanak ezek a fórumok! Csak és kizárólag tájékoztatnak! Mi lehet az oka, hogy mégis szinte jobban bíznak egyesek abban, hogy az effajta levelezgetés, panasz- kodás megoldja problémáikat? Talán a demokrácia valamiféle vadhajtása? Talán az, hogy a tárgyalótermekben, a bírósági folyosókon tett kijelentések — amelyek sokszor az ítélet meghozatalában résztvevőknek nemcsak az önérzetét, a becsületét is sértik — megtorilatla- nok maradnak? Vagy inkább az, hogy az említett műsorok, újságrovatok nem fordítanak elég gondot arra, hogy azt is jelezzék, mi a saját feladatuk, mire jogosultak, meddig terjed a hatáskörük? Ha az élet más területén is követnénk a fenti gyakorlatot, előbb-utóbb eljuthatunk oda, hogy a Gélka a Dörmö- gő Dömötör erre indított rovatában közli, hogyan fog megjavulni elromlott tv-készülékük, Buga doktor pedig rádión át gyógyít, vagy csak egyszerűen azt mondja: vegyünk elő papírt, ceruzát és lediktálja e heti receptjeinket ... Nem vitatható, hogy a legjobb szándék, a körültekintő és alapos eljárás, mérlegelés után is születhet téves ítélet. Jogrendünk azonban több lehetőséget is biztosít ezek felülvizsgálására és megváltoztatására. Köztudott, a törvények lehetőséget adnak az úgynevezett perújítás és törvényességi óvás intézményével, hogy — meghatározott feltételek esetén — ismét felülbírálják a már jogerősnek tekintendő döntéseket. Ez azonban semmiképp sem a Jogi esetek, az Okos Kata postája, vagy más hasonló — egyébként jószándékú — intézmény feladata-, hanem az igazságszolgáltatásé! DR. NÉMETH TAMÁS Báta Működik az új könyvtár
