Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

Mai számunkból KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) KÉT ÉV USZTY-ILIMSZKBEN (5. old.) MEGYEI KÉZILABDA­BAJNOKSÁG <6. old.) PANASZKODJUNK ? (3. old.) Fölösleges kérdőjel A válaszút) valójában rjem azonos lehetőségek közötti döntés, mégis sűrűn % gó'kak úgy mérlegelitek; építeni vagy rekonstruálni? Á fölösleges kérdőjel sok milliárd- jáhai kerül a népgazdaságnak, mert hiszen faiakat emel­ni, üzemcsarnokokat tető alá hozni akkor, amikor a ter­melés haszna alig gyarapodik, kidobott pénz. Persze, nagy hiba' lenne az általánosítás, a kivételt nem ismerő szabály felállítása,. Az árúki'bocsátás elért szintjének — mennyiségének, minőségének — megtartása, a termelé­kenység nagy fokú növekedését lehetővé tevő techno­lógiai változtatás olykor elkerülhetetlenné teszi az épí­tést. Nem ezekről az esetekről van szó, hanem azokról, amikor a fejlesztési terveket úgy fogalmazzák: először legyen egy tágas üzemcsarnokunk ... Tavaly a szocia­lista szektor összes beriiházásaiiból — 150 milliárd forint­ból — 66 milliárdot emésztett fel az építés. Ennek tekin­télyes része — gondoljunk csak a lakásokra, kórházak­ra, iskolákra — jogos társadalmi szükségleteket elégített ki. Természetes az is, hogy ahol szűzterületen emelnek ipari üzemet, ott építeni kell. Az azonban ellentmond a józan észnek, hogy megfelelő állapotú, még évtizedekig használható üzemépületek, műhelycsarnokok kerülnek bontócsákány alá, csupán azért, mert az érintettek úgy határoztak, szebbet akarnak. A szebbre vannak indokok: világosabb, tágasabb, jobb munkakörülményeket kínál, könnyebb az anyagmozgatás, s így tovább. Ha lenne szá- molatlanul forint, az érvek méltányolhatónak bizonyul­nának. Fejlesztési pénzszűkében azonban döntő, mire ■megy el, s mekkora hasznot hoz a beruházási summa. Maroknyit kiemelve a kínálkozó példák közül: 1975- ben a pamutszövefek hatvan százaléka készült automa­ta gépeken, 1980-ra ez az arány 80—85 százalékra emel­kedik, s a forrás a rekonstrukció. Az ötödik ötéves terv idején 60—65 kg-rnal csökken az egy tonna acélnyersvas termeléséhez felhasznált kohókoksz mennyisége, s ezt szintén a rekonstrukciós .fejlesztés teszi lehetővé. A szak­emberek által technológiai rekonstrukcióként jelölt folya­mat dinamikus kibontakozásának terepe a fényforrás- gyártás — itt háromszorosára nő a tőkés export öt év alatt —, továbbá a kábelgyártó gépek előállítása, az energetikai villamosgépek és berendezések termelése. Az idézett példák erősítik gondolatsorunk indokoltsá­gát. Hiszen ezek az iparterületek gyakorlati bizonyítékát szolgáltatják a kérdőjel fölöslegességének, igazolják a párt XI. kongresszusa határozatában foglaltak végre­hajthatóságát, tudniillik azt, hogy a feldolgozó iparon belül elsődlegesek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések. Valamit érzékeltet az ilyesfajta arányok módosulásából a gépipar példája. Ebben az ágazatban 1976 és 1980 kö­zött a fejlesztési kiadásokból a vállalati források — sa­ját alapok és hitelek — kilencven százalékkal részesed­nek. Amiben van építés is, de növekvő súllyal új techni­ka, technológia, mert — úgy tűnik — a beruházók a sa­ját pénz helyét jobban megnézik, mint tették korábban az állam által adottal. Ismét lépve egyet, s megint csak más irányban: idén, az első félév végén több mint 14 ezer építményen dólgo- zoft a kivitelező építőipar, öt esztendő alatt némi mér­séklődés tapasztalható az egyszerre emelt létesítmények számában — a munka valamelyest koncentráltabb —, ám ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ezeknek a feladatoknak a költségvetési összege hatvanról 82 mil­liárd forintra nőtt. Azaz úgy, ahogy, kevesebb helyen, de nagyobb értékben építtetnek a beruházók. A gyarapodó feladatok friss következménye; az Állami Tervbizottság határozata szerint négymilliárd forint terven felüli fej­lesztési hitelt kpP az építőipar. Sokfelé kiterjedő, s bo­nyolult következményei vannak tehát az építési „éhség­nek”. Igen ám, csakhogy az Állami Tervbizottság — lám, lehet következetesen érvényesíteni az össztársadalmi ér­dekeket — a hi tel elnyerésének feltét elei között kikötöt­te a harmineszázalékos saját forrás előteremtését, a már meglevő gépek, berendezések jó kihasználásának igazo­lását, az élőmunka-megtakarítást. S azt is, hogy a hitei felhasználása nem járhat számottevő építési igénnyel, s ugyanakkor a beruházás 15—20 százalékos nyereséget hozzon. Kemény próba, de; szükségszerű. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták — s mutatják ma is —, a beruhá­zási eszközök mennyiségi gyarapodásától elmarad az összetétel változása, több pénz megy építésre, mint ami elkerülhetetlen. Emiatt azután nem ritka: a felépült új üzemcsarnokba a tegnapelőtti technika és technológia telepedik be, megörökítve így az elavult termelési felté­teleket a „korszerű” épületben. Vizsgálatok igazolják: az rpar állóeszközein belül a gépek, berendezések állomá­nya elavúltabb, mint az épületeké, s más, építményjel- legű javaké. A fejlett ipari országokban ennek éppen a fordítottja a jellemző, holott anyagi lehetősségük jócs­kán meghaladja .hazai lehetőségeinket, s lám, mégis, ta­karékosak. Arra költenek sokat, amire érdemes, ami ha­mar visszatéríti a kiadásokat: gépekre, berendezésekre, technológiákra. lázár cábor Atomerőmű-építkezés Kezdőköri tartógerendák A reaktorcsarnokban kör alakú lesz az a speciális vas­beton építmény, amelybe a reaktortartályt helyezik majd. Ez a forma egyre job­ban kezd kialakulni már a legalsó részen is, ahol letet­ték a napokban az úgyneve­zett kezdőkön tartógerendá­kat. Rendkívüli méretű és szi­lárdságú vasbeton pillérek elkészítése után — amelyek ugyancsak kört alkotnak, így együtt — a reaktorboksz­ban most 13 acélgerendát he­lyeztek el a pillérek tetején. Azért nevezik kezdőkörnek ezt a részt, mert a reaktortar­tály alja ezen ül majd, itt lesz az alsó „kapaszkodója” az óriási testnek. Az acélgerendák a Ganz- MÁVAG-ban készültek, mé­retüket jól érzékelteti a kép, ami az egyik nyolc tonna sú­lyú gerenda elhelyezését mu­tatja. A térbeli elhelyezést a 22-es ÁÉV végezte, a finom­beállítás a Gyár- és Gépsze­relő Vállalat munkája lesz. összehegesztik a gerendákat, mégpedig különleges módon, előmelegítve. A hegesztési csomópontokat 400 fokra he­vítik, és ezután kezdődik a hegesztés. Tóth Sándor épí­tésvezető tájékoztatása sze­rint azért szükséges ez, hogy ne változzék meg az anyag összetétele. A hegesztők csak úgy tudnak dolgozni, hogy azbesztrühát vesznek fel. A próbahegesztés megtörtént Budapesten, megfelelő anya­got kapott a GYGV a Ganz-MÁVAG-tól. A kezdőköri tartógeren­dákra acélból való gyűrűs cellát helyeznek, majd pedig másfél méter vastag födém­betont készítenek rajta a 22- -es Állami Építőipari Válla­lat dolgozói. G. J. Fotó: Gottvald Elhelyezik a nyolctonnás acélgerendát A kör alakú építmény, magasból nézve Termelők és forgalmazók tanácskozása Együttes ülést tartott tegnap Dunaföldváron a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek Tolna megyei szövetségének és a fogyasz­tási szövetkezetek Tolna megyei szövetségének el­nöksége. Azért Dunaföldvá­ron, mert ez a vidék a megye egyik legjelentősebb zöldség- és gyümölcstermelő körzete, és ezen az együt­tes ülésen éppen azt tűz­ték napirendre, hogy a két szövetkezeti ágazatban mit tettek a párt- és kormány- határozatoknak megfele­lően a háztáji és kisegítő gazdaságokban rejlő lehető­ségek kihasználása érdeké­ben, hogyan hangolták ösz- sze a termelést és forgal­mazást a helyi ellátás ja­vítása, az ipar igényeinek kielégítése és az exportter­vek teljesítése érdekében. A tanácskozáson megje­lent és felszólalt dr. Szabó- pál Antal, a megyei tanács elnöke és Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője is. A tanácskozás mindenek­előtt bizonyította: a zöld­ség- és gyümölcstermesztés fellendítését célzó párt- és állami intézkedések orszá­gosan is, megyénkben is hatékonynak bizonyultak. Megfelelő szemléleti válto­zás következett be a ter­melőknél, forgalmazóknál, egyaránt, és kellő erőfeszí­téseket tettek. Mindez „ki­egészült” a jó időjárással, így ma a vártnál is több termék áll rendelkezésre. A gond végül is nem az, hogy hogyan lehet minimális ellátást biztosítani, hanem az, hogy miként lehet mi­nél többet hasznosítani a sok gyümölcsből, zöldségfé­léből. A jó termés és he­lyes üzletpolitika révén si­került elérni, hogy az árak sokkal alacsonyabbak, mint az előző években voltak. Az pedig, hogy a lakosság olcsóbban jut zöldségfélé­hez és gyümölcshöz, ko­moly politikai eredménynek könyvelhető el. A forgalmazó szervek eredménymutatói közel sem alakultak olyan jól, mint az előző években. Ezt már csak azért is kell hangsú­lyozni, mert néha megala­pozatlan híresztelések is terjednek, történetesen az, hogy a forgalmazó szervek — ZÖLDÉRT, ÁFÉSZ-ek — fillérekért vásárolják fel a termést és méregdrágán ad­ják tovább. Az ilyen felve­téseket külön nyomatékkai elemezték az ülésen. A va­lóság az — amit a hivata­los forgalmazási adatok egyértelműen bizonyítanak —, hogy néhány esetben valóban nagy árréssel ju­tott el az áru a termelőtől a fogyasztóig, de a forgal­mazási nyereség összességé­ben sokkal alacsonyabb a tavalyinál. Más szavakkal: a bő terméssel nem a for­galmazók jártak jól, hanem a fogyasztók. Az ülés résztvevői úgy foglaltak állást, hogy továb­bi erőfeszítéseket kell tenni a rendelkezésre álló sok zöldség és gyümölcs hasz­nosítása érdekében, közben meg kell alapozni a követ­kező év, illetve évek bő ter­mését. B. A körön beiül állvány épül egyre magasabban, a pontos bemérésekhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom