Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
Mai számunkból KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP (4. old.) KÉT ÉV USZTY-ILIMSZKBEN (5. old.) MEGYEI KÉZILABDABAJNOKSÁG <6. old.) PANASZKODJUNK ? (3. old.) Fölösleges kérdőjel A válaszút) valójában rjem azonos lehetőségek közötti döntés, mégis sűrűn % gó'kak úgy mérlegelitek; építeni vagy rekonstruálni? Á fölösleges kérdőjel sok milliárd- jáhai kerül a népgazdaságnak, mert hiszen faiakat emelni, üzemcsarnokokat tető alá hozni akkor, amikor a termelés haszna alig gyarapodik, kidobott pénz. Persze, nagy hiba' lenne az általánosítás, a kivételt nem ismerő szabály felállítása,. Az árúki'bocsátás elért szintjének — mennyiségének, minőségének — megtartása, a termelékenység nagy fokú növekedését lehetővé tevő technológiai változtatás olykor elkerülhetetlenné teszi az építést. Nem ezekről az esetekről van szó, hanem azokról, amikor a fejlesztési terveket úgy fogalmazzák: először legyen egy tágas üzemcsarnokunk ... Tavaly a szocialista szektor összes beriiházásaiiból — 150 milliárd forintból — 66 milliárdot emésztett fel az építés. Ennek tekintélyes része — gondoljunk csak a lakásokra, kórházakra, iskolákra — jogos társadalmi szükségleteket elégített ki. Természetes az is, hogy ahol szűzterületen emelnek ipari üzemet, ott építeni kell. Az azonban ellentmond a józan észnek, hogy megfelelő állapotú, még évtizedekig használható üzemépületek, műhelycsarnokok kerülnek bontócsákány alá, csupán azért, mert az érintettek úgy határoztak, szebbet akarnak. A szebbre vannak indokok: világosabb, tágasabb, jobb munkakörülményeket kínál, könnyebb az anyagmozgatás, s így tovább. Ha lenne szá- molatlanul forint, az érvek méltányolhatónak bizonyulnának. Fejlesztési pénzszűkében azonban döntő, mire ■megy el, s mekkora hasznot hoz a beruházási summa. Maroknyit kiemelve a kínálkozó példák közül: 1975- ben a pamutszövefek hatvan százaléka készült automata gépeken, 1980-ra ez az arány 80—85 százalékra emelkedik, s a forrás a rekonstrukció. Az ötödik ötéves terv idején 60—65 kg-rnal csökken az egy tonna acélnyersvas termeléséhez felhasznált kohókoksz mennyisége, s ezt szintén a rekonstrukciós .fejlesztés teszi lehetővé. A szakemberek által technológiai rekonstrukcióként jelölt folyamat dinamikus kibontakozásának terepe a fényforrás- gyártás — itt háromszorosára nő a tőkés export öt év alatt —, továbbá a kábelgyártó gépek előállítása, az energetikai villamosgépek és berendezések termelése. Az idézett példák erősítik gondolatsorunk indokoltságát. Hiszen ezek az iparterületek gyakorlati bizonyítékát szolgáltatják a kérdőjel fölöslegességének, igazolják a párt XI. kongresszusa határozatában foglaltak végrehajthatóságát, tudniillik azt, hogy a feldolgozó iparon belül elsődlegesek a rekonstrukciós jellegű fejlesztések. Valamit érzékeltet az ilyesfajta arányok módosulásából a gépipar példája. Ebben az ágazatban 1976 és 1980 között a fejlesztési kiadásokból a vállalati források — saját alapok és hitelek — kilencven százalékkal részesednek. Amiben van építés is, de növekvő súllyal új technika, technológia, mert — úgy tűnik — a beruházók a saját pénz helyét jobban megnézik, mint tették korábban az állam által adottal. Ismét lépve egyet, s megint csak más irányban: idén, az első félév végén több mint 14 ezer építményen dólgo- zoft a kivitelező építőipar, öt esztendő alatt némi mérséklődés tapasztalható az egyszerre emelt létesítmények számában — a munka valamelyest koncentráltabb —, ám ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy ezeknek a feladatoknak a költségvetési összege hatvanról 82 milliárd forintra nőtt. Azaz úgy, ahogy, kevesebb helyen, de nagyobb értékben építtetnek a beruházók. A gyarapodó feladatok friss következménye; az Állami Tervbizottság határozata szerint négymilliárd forint terven felüli fejlesztési hitelt kpP az építőipar. Sokfelé kiterjedő, s bonyolult következményei vannak tehát az építési „éhségnek”. Igen ám, csakhogy az Állami Tervbizottság — lám, lehet következetesen érvényesíteni az össztársadalmi érdekeket — a hi tel elnyerésének feltét elei között kikötötte a harmineszázalékos saját forrás előteremtését, a már meglevő gépek, berendezések jó kihasználásának igazolását, az élőmunka-megtakarítást. S azt is, hogy a hitei felhasználása nem járhat számottevő építési igénnyel, s ugyanakkor a beruházás 15—20 százalékos nyereséget hozzon. Kemény próba, de; szükségszerű. A tapasztalatok ugyanis azt mutatták — s mutatják ma is —, a beruházási eszközök mennyiségi gyarapodásától elmarad az összetétel változása, több pénz megy építésre, mint ami elkerülhetetlen. Emiatt azután nem ritka: a felépült új üzemcsarnokba a tegnapelőtti technika és technológia telepedik be, megörökítve így az elavult termelési feltételeket a „korszerű” épületben. Vizsgálatok igazolják: az rpar állóeszközein belül a gépek, berendezések állománya elavúltabb, mint az épületeké, s más, építményjel- legű javaké. A fejlett ipari országokban ennek éppen a fordítottja a jellemző, holott anyagi lehetősségük jócskán meghaladja .hazai lehetőségeinket, s lám, mégis, takarékosak. Arra költenek sokat, amire érdemes, ami hamar visszatéríti a kiadásokat: gépekre, berendezésekre, technológiákra. lázár cábor Atomerőmű-építkezés Kezdőköri tartógerendák A reaktorcsarnokban kör alakú lesz az a speciális vasbeton építmény, amelybe a reaktortartályt helyezik majd. Ez a forma egyre jobban kezd kialakulni már a legalsó részen is, ahol letették a napokban az úgynevezett kezdőkön tartógerendákat. Rendkívüli méretű és szilárdságú vasbeton pillérek elkészítése után — amelyek ugyancsak kört alkotnak, így együtt — a reaktorbokszban most 13 acélgerendát helyeztek el a pillérek tetején. Azért nevezik kezdőkörnek ezt a részt, mert a reaktortartály alja ezen ül majd, itt lesz az alsó „kapaszkodója” az óriási testnek. Az acélgerendák a Ganz- MÁVAG-ban készültek, méretüket jól érzékelteti a kép, ami az egyik nyolc tonna súlyú gerenda elhelyezését mutatja. A térbeli elhelyezést a 22-es ÁÉV végezte, a finombeállítás a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkája lesz. összehegesztik a gerendákat, mégpedig különleges módon, előmelegítve. A hegesztési csomópontokat 400 fokra hevítik, és ezután kezdődik a hegesztés. Tóth Sándor építésvezető tájékoztatása szerint azért szükséges ez, hogy ne változzék meg az anyag összetétele. A hegesztők csak úgy tudnak dolgozni, hogy azbesztrühát vesznek fel. A próbahegesztés megtörtént Budapesten, megfelelő anyagot kapott a GYGV a Ganz-MÁVAG-tól. A kezdőköri tartógerendákra acélból való gyűrűs cellát helyeznek, majd pedig másfél méter vastag födémbetont készítenek rajta a 22- -es Állami Építőipari Vállalat dolgozói. G. J. Fotó: Gottvald Elhelyezik a nyolctonnás acélgerendát A kör alakú építmény, magasból nézve Termelők és forgalmazók tanácskozása Együttes ülést tartott tegnap Dunaföldváron a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Tolna megyei szövetségének és a fogyasztási szövetkezetek Tolna megyei szövetségének elnöksége. Azért Dunaföldváron, mert ez a vidék a megye egyik legjelentősebb zöldség- és gyümölcstermelő körzete, és ezen az együttes ülésen éppen azt tűzték napirendre, hogy a két szövetkezeti ágazatban mit tettek a párt- és kormány- határozatoknak megfelelően a háztáji és kisegítő gazdaságokban rejlő lehetőségek kihasználása érdekében, hogyan hangolták ösz- sze a termelést és forgalmazást a helyi ellátás javítása, az ipar igényeinek kielégítése és az exporttervek teljesítése érdekében. A tanácskozáson megjelent és felszólalt dr. Szabó- pál Antal, a megyei tanács elnöke és Bucsi Elek, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A tanácskozás mindenekelőtt bizonyította: a zöldség- és gyümölcstermesztés fellendítését célzó párt- és állami intézkedések országosan is, megyénkben is hatékonynak bizonyultak. Megfelelő szemléleti változás következett be a termelőknél, forgalmazóknál, egyaránt, és kellő erőfeszítéseket tettek. Mindez „kiegészült” a jó időjárással, így ma a vártnál is több termék áll rendelkezésre. A gond végül is nem az, hogy hogyan lehet minimális ellátást biztosítani, hanem az, hogy miként lehet minél többet hasznosítani a sok gyümölcsből, zöldségféléből. A jó termés és helyes üzletpolitika révén sikerült elérni, hogy az árak sokkal alacsonyabbak, mint az előző években voltak. Az pedig, hogy a lakosság olcsóbban jut zöldségféléhez és gyümölcshöz, komoly politikai eredménynek könyvelhető el. A forgalmazó szervek eredménymutatói közel sem alakultak olyan jól, mint az előző években. Ezt már csak azért is kell hangsúlyozni, mert néha megalapozatlan híresztelések is terjednek, történetesen az, hogy a forgalmazó szervek — ZÖLDÉRT, ÁFÉSZ-ek — fillérekért vásárolják fel a termést és méregdrágán adják tovább. Az ilyen felvetéseket külön nyomatékkai elemezték az ülésen. A valóság az — amit a hivatalos forgalmazási adatok egyértelműen bizonyítanak —, hogy néhány esetben valóban nagy árréssel jutott el az áru a termelőtől a fogyasztóig, de a forgalmazási nyereség összességében sokkal alacsonyabb a tavalyinál. Más szavakkal: a bő terméssel nem a forgalmazók jártak jól, hanem a fogyasztók. Az ülés résztvevői úgy foglaltak állást, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a rendelkezésre álló sok zöldség és gyümölcs hasznosítása érdekében, közben meg kell alapozni a következő év, illetve évek bő termését. B. A körön beiül állvány épül egyre magasabban, a pontos bemérésekhez
