Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

1977. augusztus 13. f^PÚJSÁG 3 NEB-jelentés Földvédelem Győri Margit, az MTI hír- magyarázója írja: A Minisztertanács ülésén döntés született a kitünteté­sek alapításának és adomá­nyozásának továbbfejleszté­séről. Egységesen szabályoz­ták a többi között a tanácsi kitüntetések és egyéb elis­merések rendszerét. A ren­dezésre annál is inkább szükség volt, mivel jelenleg több mint 120 kitüntetést alapító szabályzat van ha­tályban. Az egységesítéssel a helyi jellegű elismerések is beilleszkednek majd az ál­lami kitüntetések rendszeré­be. A települések gazdasági, társadalmi fejlesztésében, a helyi közéletben kiemelkedő teljesítményt nyújtó állam­polgároknak juttatják példá­ul a „A városért”, „A köz­ségért”, . a „Pro űrbe”, a „Pro arte” vagy a „Miskolc városért”, a „Pécs városért” elnevezésű kitüntetéseket. A Minisztertanács indokoltnak találta, hogy továbbra is ala­píthassanak a lakosság áldo­zatkészségét elismerő jutal­makat a fővárosi, a megyei városi, a városi vagy nagy­községek és a községi taná­csok. Ugyanakkor meghatá­rozta a kitüntetésekkel ad­ható pénz- vagy tárgyjuta­lom együttes értékét. Különböző városaink hí­ressé vált szülötteiről elne­vezett díj, vagy emlékpla­kett csaknem minden nagy­városban található. Eddig ezeket a városi vagy a me­gyei tanács, illetőleg szak- igazgatási szervei alapították, adományozták. A főleg értel­miségiek, művészek közéleti tevékenységét elismerő díjak alapítására ezentúl csak a fővárosi és a megyei taná­csok jogosultak, míg az ado­mányozás joga megilleti a megyei városi, a városi, a fő­városi kerületi tanácsok végrehajtó bizottságait is. Mivel hasonlítanak a magas szintű állami kitüntetések­hez, szükség van elnevezé­sük módosítására is. Ezért a továbbiakban a díj nevében feltüntetik a helység, illetve a megye nevét is. A társadalmi munka ma­gasabb szintű elismerését szolgálja a kormány ez év februári határozatában ala­pított „Kiváló társadalmi munkáért” elnevezésű érem. A lakóhelyük szépítésében, gyarapításában élenjárókat elismerésben részesíthetik a tanácsok is. Az eddigi gya­korlat most egyszerűbbé vá­lik; a kitüntetés alapítója a A belügyminiszter előter­jesztése alapján a kormány megtárgyalta és módosította az „önkéntes rendőri szol­gálatért” kitüntető jelvény alapításáról szóló 1148 1971. (XI. 11.) számú határozatát. Eddig a kitüntető jelvényt csak azok az önkéntes rend­őrök kaphatták meg, akik 10, illetve 15 évig folyamatos társadalmi munkában eltöl­tött szolgálati idővel rendel­keztek. Az elmúlt évben mintegy ezer olyan önkéntes rendőr volt, aki több mint 21 éves folyamatos szolgálatot telje­sített már. Több ezren pedig meghaladták az ötéves folya­matos szolgálatot, viszont a hatályos jogszabály — az 5., illetve a 20. évre — kitünte­tő jelvény adományozását nem tette lehetővé. A módosított miniszterta­nácsi határozat már előírja, hogy ezentúl az önkéntes rendőr ötévi folyamatos, majd ezt követően minden további ötévi társadalmi te­vékenység után e kitüntetés­ben részesüljön. Az önkéntes rendőrök döntő többsége po­litikai meggyőződésből, min­den ellenszolgáltatás nélkül vállalja e társadalmi mun­kát. az esetenként nem ve­szélytelen feladatok ellátását. Az önzetlen társadalmi se­gítők áldozatkész munkája jövőben a megyei tanács, adományozói pedig az al­sóbb szintű tanácsok végre­hajtó bizottságai. A helyi államigazgatásban tevékenykedők kiemelkedő teljesítményét magas szin­tű állami kitüntetésekkel is­merik el — állapította meg a Minisztertanács — ezért a jövőben a tanácsok ilyen jellegű kitüntetéseket nem alapíthatnak. rendkívül sokrétű. Szinte át­fogja az egész belügyi alap- tevékenységet, a közbizton­sági, közlekedési, társadalmi tulajdonvédelmi, bűnügyi, ifjúságvédelmi, vízi- és légi rendészeti szakterületeken. A belügyi szervek munkáját szerte az országban mintegy 47 ezer önkéntes rendőr se­gíti. Kiemelkedő munkát végeznek a bűncselekmé­nyek, a jogszabálysértések okainak megszüntetésében, megelőzésében, az állampol­gárok törvénytiszteletre, fe­gyelemre való nevelésében, a közrend és közbiztonság fenntartásában. Példamutató áldozatkész­ségről tesznek tanúbizonysá­got közrendvédelmi, közbiz­tonsági tevékenységük során, az elemi csapások, árvíz és egyéb természeti katasztró­fák alkalmával kötelezettsé­geik teljesítésével. Az ön­kéntes társadalmi tevékeny­ség a belügyi munka segíté­sében olyan politikai állás- foglalás és részvállalás az állam- és közbiztonság szi­lárdításában, amely méltó alapot nyújt a Miniszterta­nács által alapított kitüntető jelvény adományozására és viselésére. A kitüntető jel­vény alapítását módosító mi­nisztertanácsi határozat meg­alkotása a belügyi munka ön­kéntes segítőinek újabb ma­gas szintű elismerése. (MTI) ÖNKÉNTES RENDŐRI SZOLGÁLATÉRT ladja az egy hónap alatt fel­vett súly — átlagosan — a tizenihat kilót. Kiváló ered­mény! IA hizlaldát piimd'össze egy ember kezeli, azonkívül ide­szállítják az abrakot és a vi­zet. Különösebb gondot sem az állategészségügynek, sem a termelőszövetkezet vezetői­nek eddig nem okozott az er­dei hizlalda. A jószágok ugyanis még az esős napokon sem mennek a fedél alá, ha­nem igen jól érzik magukat a szabadban, napoznak, por­ban, sárban fürödhetnek — és akkor esznek-isznak, amikor akarnak. Pálkovács—Cottvald és melioráció vásárolta fel, s így az állo­mány meglehetősen vegyes. Volt olyan jószág, amelyik alig érte el a harminc kilót, más pedig a hatvanad is meg­haladta. A jószágokat május végén, június elején telepí­tették a hizlaldába és meg­lepő eredményeket tapasztal­tak: nincs betegség az állo­mányban, egyetlen süldőt sem martak ki a falkából, el­hullás sem volt. Mindez a jó erdei környezetnek köszönhe­tő. De figyelemre méltó a hízók gyarapodása is. Hiszen amíg zárt rendszerű telepen a 14—15 kilós súlygyarapodás jónak mondható, itt megha­Leninvárosban évi három­millió tonna kőolaj feldol­gozására 6,5 milliárd forin­tos beruházással, finomítót építenek, amely a jövő év végén már termelni fog. Munkaverseny (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári ÁFÉSZ 32 szocialista brigádjának ve­zetői tanácskozáson talál­koztak a szövetkezet veze­tőivel, hogy közösen érté­keljék az elmúlt félév vál­lalásainak teljesítését. Meg­állapították : a szocialista brigádok mindent megtettek azért, hogy a gazdálkodás­ban jelentkező nehézségek ellenére a szövetkezet telje­síteni tudja a tervét. A to­vábbiakban meghatározták a tennivalókat is, amelyek a második félév eredmé­nyes munkáját segítik. Magyarszéki Endre AMINT az köztudott, éven­te nem csekély összegeket fordítanak a mezőgazdasági üzemek a termőföldek álla­potának megőrzésére, a föld- pusztulást megakadályozó munkák elvégzésére. Ezek­nek az összegeknek — me­lyekben jelentős értéket kép­visel az állami támogatás — a hasznosulását, felhasználá­sát, illetve a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek vé­delméről szóló törvények és kormányrendeletek végrehaj­tását vizsgálta meg a megyei népi ellenőrzési bizottság. A vizsgálat időszaka a IV. ötéves terv és az 1976-os év volt. Ez alatt a megye terme­lőszövetkezeteiben 77 ezer hektáron1, az állami gazdasá­gokban 9 ezer hektár terüle­ten végeztek meliorációs munkát. Az üzemek általában rendelkeznek átfogó meliorá­ciós tervvel. Jellemző a mun­kák anyagi erőinek összevo­nása, ez a beruházások átfu­tási idejének lerövidülését, hatékonyságának növekedé­sét eredményezte. A földvédelemmel kapcso­latos egyik fontos feladat a parlagterületek csökkentése. Az 1976. évi őszi határszem- léken a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban — szán­tó- és szőlőművelési ágban — 1075 hektár volt a parlagon maradt terület. Az előző év­ben 720 hektár volt ez a te­rület. Az emelkedés oka első­sorban nem a parlagföldek területének növekedése volt, hanem az 1976-os évtől a ha­társzemlék szervezése, lebo­nyolítása és felügyelete volt hatékonyabb, mint az előző években. Jelentős a zártkerti és külterületi — magánsze­mélyek tulajdonában lévő — ingatlanoknál jelentkező par­lagon hagyott területek nagy­sága is. összehangolt intéz­kedésekkel, a kiegészítő föld- rendezések hatékonyabb al­kalmazásával e területen na­gyobb eredményt lehetne el­érni. iNéhol a korábbi tervek csak a talajvédelemre irányultak, nem vették figyelembe az időközben termelésbe lépő nagy teljesítményű traktoro­kat, melyek gazdaságos üze­meltetéséhez megfelelő tábla­méretek kialakítása szüksé­ges. A vízrendezésnél prob­lémás esetenként a sík terü­leten lévő. főbefogadók ki­tisztításának összehangolása. Javult a talajvédelem hely­zete, ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy az üzemek a jó talajivédő hatású növé­nyek részarányát évről évre növelték. Nőtt a szervestrá- gya-.felhasználás területben és dózisban egyaránt. A vizs­gált üzemekben a műtrágya- fellhasználás 350—380 kilo­gramm hektáronként. iNem éppen kedvező, hogy az ipari létesítmények, major­bővítések és sporttelepek cél­jaira termelésből kivont te­rületek jó minőségű szántó­földek voltak. A vetetlen és parlagterületek aránya éven­te ingadozó nagyságú, és ked­vezőtlen, hogy az időközbeni folyamatos intézkedések el­lenére sem a vetetlen, sem a parlagterületek nagysága szá­mottevően nem csökkent. A tervek kivitelezése során az üzemek megfelelő figyel­met fordítottak a táblamére­tek kialakítására. A táblák nagysága így a melioráció előttinek két-háromszorosára. növekedett. Sík vidéken sor került száz hektár feletti táb­lák kialakítására is. Ezzel kapcsolatosan szükség volt új hidek, átereszek építésére is, mivel a nagy gépek súlya miatt az eddig megfelelő régi átereszek, fdhidak használa­ta nem volt biztonságos. iBÁR A HOZAMOK alaku­lása nem hozható szoros kap­csolatba az elvégzett meliorá­cióval, megjegyzendő, hogy a munlíák után a vizsgált üzemekben a terméseredmé­nyek emelkedtek. 1976-ban a megyei szinten tervezett me­liorációs munkák 100,1 száza­lékra valósultak meg. Erdei Hizlalda Kocsolan Egyre több példát hallunk gazdasági körökben arról, hogy a testvérmegyei kapcso­latok szorosak, gyümölcsözők. A kocsolai Vörös Csillag Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet testvéri kapcsolatban áll az NDK-beli karl-marx- stadti Philip Müller nevű szövetkezettel. A kocsolai ter­melőszövetkezeti vezetők ta­valy érdekes tapasztalatot hoztak haza, s javasolták az erdei hizlalda itthoni meg­valósítását. Hazánkban még sehol nem működik ilyen hiz­lalda, éppen ezért igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a kísérlet iránt. iA kocsolai tsz egyik jól fej­lett erdejében létesítették a hizlaldát. Mintegy két labda­rúgópálya nagyságú területet körülkerítettek és egy kisebb részen, talán három családi háznyi terület fölött, tetőt is építettek. A felszerelés alig valamivel több mint százöt­venezer forintba került. Az etetőt és itatót selejt anyag­ból készítették. A közelben dolgozott ugyanis az olajcső­fektető vállalat és az ott se­lejtessé vált harminc-negy­ven centi átmérőjű csöveket a tsz megvásárolta. Felébe vágták az acélcsöveket, tal­pat hegesztettek rá, és máris kész volt az etető és az itató. A vályúk elé a vasúttól vásá­rolt selejtes talpfákat rakták le, így a jószágok nem tipor­nak a sárban. Az erdei hiz­lalda megoldotta a sertéstartó telepek örökös, s mindmáig megoldatlan témáját: a trá­gyakezelést. Ugyanis itt az erdei föld elnyeli a jószágok trágyáját. A hizlaldában lévő ötszáz sertést a termelőszövetkezet a tagok háztáji gazdaságából Egy ember gondoz ötszáz sertést — Tizenhat kiló egy hónap alatt Porfürdő a hizlalda közepén A jószágok az önetető előtt A kitüntetések alapításának és adományozásának továbbfejlesztéséről Épül a Tiszai Kőolailinoniító

Next

/
Oldalképek
Tartalom