Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
1977. augusztus 12. ^PÚJSÁG 5 Munkában a mentők Végigszalad a hátunkon a hideg, amikor felsüvölt a mentők szirénája. Aggódva figyeljük merre tartanak, s szomorúak leszünk: megint baj történt egy embertársunkkal, akinek szüksége van szakszerű segítésre. Jönnek szirénázva a mentők, ha kell, rohamkocsival, s munkához látnak. Bekötözik a sebesülteket, és akit kell, azonnal viszik a kórházba. Gyorsaságuk, szakszerűségük sokszor menti meg emberek életét. A mentőszolgálat dolgozóinak munkájáról ritkán I esik szó. Létüket természe- I tesnek vesszük, munkájuk- | ban bízunk. Tudjuk: rájuk I mindig számíthatunk: Egy | közlekedési balesetnél, né- I hány perccel a szerencsét- I lenség után ott volt íotó- I riporterünk is. Képei azt I mutatják be, miként dolgoznak a mentősök.-PjA szerencsétlenség utón közvetlenül: a járókerők próbálnak segítséget nyújtani A következő percben itt vannak a mentősök Az összetört autó és a mentősök, amint a sérült embert a mentökocsiba teszik Fotó: KZ. Sötétvölgyben, Dombodban Az MSZMP Szekszárdi városi Bizottsága mellett működő agitációs és propaganda munkabizottság tagjait Tancz Józsefné, a bizottság elnöke hívta meg a sötétvölgyi szaktáborba és a Dombo- . riban működő úttörő napközis táborba. A festői környezetben épült sötétvölgyi táborban a látogatás idején ének-zenei szaktábor működött. A táborozok és az óvónőképzősök jó egyetértésben végezték munkájukat, készülve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára. A sötétvölgyi tábor — ahogy azt Császár Judit városi úttörőtitkár tájékoztatójában elmondta — egy évvel ezelőtt a szekszárdi üzemek, vállalatok és a fiatalok társadalmi összefogásával létesült. Az építés mindössze három hónapot vett igénybe. A nagy igyekezetben néhány hiba is adódott. Hamar kikezdte az idő a faházak betonpadlózatát, s mivel akkor nem tudtak bojlert beszerezni, nincs melegvíz- szolgáltatás. Ez év márciusában pótolták a hiányt, kaptak bojlereket, azonban üzembe állításuk mind a mai napig nem történt meg. A Domboriban működő napközis táborban tett látogatás is szép élményt nyújtott. Jártunkban-kel- tünkben vidám gyermekekkel találkoztunk itt. Ehhez a vidámsághoz hozzájárult az a gazdag program, amelyet a napló tükröz. A szórakoztató, és a gyermekek fantáziáját megmozgató őrsi vetélkedők, sport- és akadályversenyek mellett kulturális események is bőven zajlanak. Keresztes János, a városi pártbizottság munkatársa elmondta, hogy továbbfejlődik a dombori úttörőtábor; már megkezdték az új létesítmények alapozását. A vízisport lehetőségei mellett bővítik a sportpályát, hogy a jelenleginél színesebb, sokoldalúbb lehessen itt az úttörőélet. A helyszíni munkabizottsági ülés hasznosnak bizonyult. POZSONYI IGNÁCNÉ Nőtt a felvásárlás •Az 1977. évi féléves eredmények alapján a Szek- szárd—Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ területén az előző év azonos időszakához képest a felvásárlás 10,6 százalékos növekedést mutat. Ez közel 2 200 000- forinttal több, mint az előző évben. A termékek minőségi átvétele során azokat a termékeket, melyeket fogyasztói forgalmazásra alkalmatlannak minősítettek, a ZÖLDÉRT és a Paksi Konzervgyár vásárolta fel. Mese a piacon A piacon hurkaillat, halszag és benzingőz furcsa keveréke száll. Dinnye, paradicsom, paprika, virág, kötött blúz, kilós textil, kacsa és csirke, papucs és házinyúl kelleti magát. Autóutánfutóból dinnyét árulnak, autóból barackot, kézi kocsiról zöldséget. Zsibong, kavarog a piac. E furcsa kavalkádban egy idős ember mesélni kezd. — Több mint harminc éve történt. Tudja, akkor még az ember. Megcsillant a szeme, amikor meglátta a szandált. Felpróbálta. Mintha az ő lábára készítettem volna. Kérdi: „Mit kóstál?” Mondom: „Huszonnégy, egy fillérrel sem kevesebb. Ilyen szandált nem kap Magyarországon. Ez egy speciális méretű szandál.” Forgatta a szandált a kuncsaft, nézegette, próbálgatta. „Tizennyolc!” — mondta. „Huszonnégy!” — mondtam én, mert elhatároztam, hogy nem engedek egy krajcárt sem. Egész délelőtt ott keringett az én emberem. Ö mindig tizennyolcat mondott, én meg huszonnégyet. Már elmúlt dél, összesen három pár szandálom maradt, közte az a behemót. Jön ám az én emberem, kérdi, hogy eladó-e még a szandál. Mondom: eladó, persze, hogy eladó, de huszonnyolcért. Megütközött: „Huszonnyolcért? Huszonnégy volt az ára!” „Korábban annyi, de most már huszonnyolc!” — mondom. Nem szaporítom a szót: az én emberem végül megajánlotta a huszonnégy forintot. Én pedig tartottam magam a huszonnyolchoz. — És mi lett a vége? Megvette az illető? az öreg Moto Guzzi motorom volt. Az oldalkocsiba pakoltuk — Nem! Hazavittem és talán még most is megvan valaazt, ami volt. Egyszer, hogy-hogynem akkora papucsot sikerült hol, mert olyan nagy lábút azóta sem láttam, akinek jó lett csinálnom, hogy magam is elgondolkodtam: lesz-e olyan nagy volna lábú ember széles e hazában, aki ezt viselni tudja majd. Ekkora volt — és mutatja jobb keze élet a bal könyöke hajlatára téve. — Jó recés autógumiból volt a talpa, a pántjait meg katonaszíjból készítettem. Elvittem ézt a behemót nagy szandált a piacra. Volt vagy három kiló az egy pár. Kiraktam a többi közé és vártam. Egyszer csak megjelent egy hatalmas A mesélő is, a hallgató is mosolyognak. A vásározó asztalán kisipari papucsok, rajtuk cédula: az ár szabott. Alku nincs. Viszont egyetlen átlagon felüli méretű sincs. SZALAI JÁNOS LÖNHART FERENC, aki Gyönkön él családjával, a halak barátjának vallja magát. Szobájának egyik fala mellett négy akvárium áll, bennük csodálatos színvilág pompázik: a kristály- tiszta vízben méregzöld növények, viliódzó halacskák a szivárvány minden színében. — Mikor kezdett el' foglalkozni az akvarisztikával? — Két éve kezdődött, egy barátom kiselejtezett egy akváriumot, el akarta dobni. Én elkértem tőle. A halakat régóta szeretem, horgásztam is jó ideig, de itt a könyéken nincsen erre lehetőség. Vettem néhány szakkönyvet és úgy kezdtem, mint minden kezdő: mosott folyami sóder, víz, növények telepítése, elevenszülő halak vásárlása. A kezdő állomány mexikói kardfarkú, szivárványos guppi, yukatáni fogas ponty, törpe páncélos harcsa volt. Aztán belelendültem, egyre nagyobb kedvem lett a gondozásukhoz. Jelenleg huszonkétféle halacskám van, ami nem ritkaság az akvaristák között. Az összetétel változatos, saját ízlésemnek megfelelő, önálló szaporítással kiegészítve. Se nem költséges, se nem időigényes ez a hobbi, ellentétben a közhiedelemmel. A szabályok betartása a fontos, a rendszeres kezelés, a megfelelő növényzet. A halakon úgyis meglátszik, mikor nem érzik jól magukat. Beszélni nem tudnak, ez igaz, a mozgásuk viszont nagyon beszédes. — Sokan rabnak tekintik az akváriumban tartott miniatűr halakat. Mitől érdekes az akvarisztika, van-e kapcsolat az akvaristák között? — Rabságról szó sem lehet, hiszen kitűnő környezetben élnek ezek a parányi jószágok. Nekem azért tetszik, mert nagyon nyugtató elfoglaltságot adnak a díszhalak. Tele a fejem munkából hazajövet, máris hozom elő azt a kis összehajtható széket, ülök ide, nézem őket és azonnal elfelejtem a napi problémákat. Állandóan változik a kép, soha nem látom ugyanazt. Sokszor még tévé helyett is inkább ezt a színes sarkot nézem. A szakkönyveket legalább tízszer elolvastam, de mindig kéznél vannak. A különböző országokból származó fajták tanulmányozása a legkedvesebb időtöltéseim közé tartozik. így aztán ismereteimet is gyarapítóm. Ki gondolná például, hogy Hátsó-Indiában viadalokat rendeznek a zsiámi harcoshalakkal, vagy azt, hogy 800-lféle pontylazac él a Földön? Egyébként csuda állatok ám ezek, van amelyik a saját ikráját is megeszi, vagy az éppen világra jött utódok közül bekap egyet-egyet. Különös élmény a halak nászjátéka is. AKVARISTÁK kapcsolata? összejárunk néhá- nyan, az újakat is tanítjuk a mesterség fortélyaira és mi is tanulunk egymástól. Sajnos a szakmai fejlődés nem megoldott, mert régi szaklapunk megszűnt, beolvadt a Búvárba. Pesten van egy klub, néha oda járok. Tudomásom szerint a megyében több mint száz ember foglalkozik akvarisztikával. Egy megyei klub létrehozása sokat segíthetne nekünk... — Hl — Kiszolgáltatottságok Amióta kétlábra álltunk és mellső végtagjainkkal bunkót ragadtunk, történt ugyan egy s más, de az ember azért máig meglehetősen kiszolgáltatott élőlény. Kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, az elemi csapásoknak, sokszor a házastársának, kollégáinak és erősen kiszolgáltatott az útitársainak is. Utóbbi tény egy nem éppen rövid szekszárdi—szegedi autóbuszutazás során ismételten megvilágosodott előttem. Adalékok: A kalauz kiszolgáltatottsága: Szegeden rendré szólítják a távolsági utasokat. Előbb a bonyhádiak szállnak fel, aztán a szekszárdiak, bátaszékiek, bajaiak és így tovább. A szekszárdiak után beviharzik egy jócskán meglett korú anya és huszonöt év körüli fia. A vezető egy pillanatra megkísérli útjukat állni, de nem vagyunk olyan sokan, nem akadékoskodik különösebben. Ők ketten' leülnek mögém és Szegedtől Ásotthalomig szidják a 11-es Volán minden képviselőjét. Őseimnek véres kardját sajnos már jóval Petőfi előtt szétmarta a rozsda, így nem ránthatom ki hüvelyéből, de a „Rostfrei” jelzésű bicska is majdnem kinyílik zsebemben a 47 percig tartó böstörgés hallatára. A kalauz nyugodt. — Nem izgatja az ilyesmi? — kérdem, amikor a hőbör- gők végre leszállnak. Vállat von: — Különböket is végig kell hallgatni, el kell tűrni ebben a szakmában! Az utas kiszolgáltatottsága: A tömegközlekedési járműveken 1970. augusztus 3. óta elméletben csak fülhallgatóval lenne szabad rádiót, magnetofont hallgatni. Ezt én tudom, az autóbusz személyzete valószínűleg nem tudja, a 35. számú ülőhelyen elmerülten magnózó hölgy valószínűleg még eny- nyire sem. A SANYO márkájú táskazongora műsora 15.15 órától, előbb 17.02 óráig, majd 17.40-től a 18.35- ös szekszárdi célba érkezésig látja el hanghullámokkal az utasokat. A saját magnójára mindenki azt vesz fel, amit akar. Utitársnőnk érdeklődési köre változatos, műsorán a beat-zenétől, a csárdáson át, a kabaré közvetítéséig és a szavalatig minden szerepel. Kimerítő. A kiszállási pihenőnél megkérdem a hatósági közegeket : — Ugyan meddig kell még hallgatni ezt a sípládát? Legyintenek és ebben a legyintésben benne van a napi 300 kilométert utazók minden fáradtsága. A helyzet reménytelen. Csakugyan az? O. I. Munkás ÁFÉSZ-tagok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár dinamikus fejlődése és a szövetkezeten belül megnőtt munkás tagok aránya szükségessé tette a munkásszekció létrehozását a városban. Az ÁFÉSZ javaslatára, a városi pártbizottság, és a városi tanács támogatásával megalakult a munkásszekció. Megválasztották az intéző bizottságot, melynek elnöke Túri Béla, a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének dolgozója lett. A munkásszekció megalakításának célja — a fogyasztási szövetkezet VIII. kongresszusa ajánlását figyelembe véve — a munkások vásárlási igényeinek megismerése, az áru- beszerzéseknél ezek figyelembevétele és az igények mind teljesébb kielégítése. (O. J.) T. I. mentőápoló munka közben A baleset sérültjét hordágyra fektetik Hobbi, inképzéssel
