Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

A ^PÚJSÁG

19*7. augusztus 9.

A szabadság és a szocializmus összetartozik

Aczéi György új kötet©

A SZABADSÁG jelene, jövője a szocializmus — címmel gyűjtötte kötetbe a Kossuth Könyvkiadó Aczéi Györgynek, az utóbbi három esztendőben elhangzott, megjelent legfontosabb beszédeit, írásait. Harmonikusan csatlakozik hozzájuk a kötetben az 1975-ös gyorskiadásban már közreadott — Egy elmaradt vita helyett című interjúsorozat. Ezt a szocializmus magyarországi építésének különböző kérdéseiről készítette vele Jacques De Bonis, a France Nouvelle szerkesztője miután Alain Peyrefitte jobboldali francia politikus, az UDR akkori főtitkára visszalépett az Aczéi György - gyel tervezett, nyilvános, televíziós vitától.

Nyilvánvalóan a francia polgári politikus, aki megelőzően felelőtlenül rágalmazta hazánkat, nem merte vállalni, hogy szembeszálljon az érvekkel, a tényekkel. Mert ennek az interjúsorozatnak éppúgy, mint Aczéi György többi megnyilvánulásának alapvető jellegzetessége a konkrétumokra épített, szigorú logikával végigvezetett érvelés. A szó szoros értelmében vett vita, amely tiszteletben tartja az ellenfél nézeteit, de nem tűri a tények elferdítését. Tudja, hogy a nézetek közelítése csakis vitákban lehetséges, sőt, még az azonos szemléletűek, vi- lágnézetűek között is szükségesnek ítéli a vitákat egyes részkérdésekben. „A nézet- különbségekről nem hallgatni, hanem vitázni kell, nincs helye a hétköznapi nyugalom, a rossz, szellemi tespedéshez vezető langyos békesség őrzésének” — mondotta az MTA tavalyi közgyűlésének zárt ülésén. Éppígy a vitaszellemre buzdította az írókat is a Magyar írók Szövetsége közgyűlésén de az egészséges, a becsületes vitákra, „amelyekben nem egymást akarjuk legyőzni, hanem saját korlátáinkat akarjuk meghaladni, az igazság teljesebb, több oldalú megközelítése érdekében”. A személyes indulatok és ellenszenvek nélküli érvelésre ösztönöznek a kötet sorai. Mindenütt a javítás, az előrehaladás szándékával és biztosításával. Csakis ez lehet ugyanis a lényege a nézetek ütköztetésének, nem pedig valamiféle, Hyde-parki szónoklat, amelynek a szavai nyomtalanul elszállnak. Ezt üzeni a formális szabadság- jogok külföldi szószólóinak és sugallja hazai közvéleményünknek, a kulturális, a politikai közélet minden résztvevőjének, vezetőjének.

Hisz a szabadság — s a tartozékaként számon tartott vitaszellem — emberformáló erejében. Sőt: szenvedélyesen hisz, ezért is a kötetnek talán a legfölemelőbb írása amelynek címéül Gramsci szép kifejezését választotta:

„Mivé lehet az ember?” Mert végül is minden harcnak, minden küzdelemnek, társadalmi fejlődésének ez a legfőbb kérdése és célja. Ö hisz az emberben, akiért — és akivel! — minden törekvéseinket meg kell és meg lehet valósítani. Tudja, hogy „az ember eredendően se nem rossz, se nem jó, a társadalmi viszonyok összessége alakítja személyiségét. A társadalom haladása, amelyet a gondolkodni képes ember valósít meg, teljesít ki, egyben az ember haladása”. E szavakat a szocialista humanizmus hatja át (rendszerünk lényege), amely — mint írja — „nem járuléka, hanem nélkülözhetetlen eleme a marxista—leninista meggyőződésünknek”... „Az etnberek alakíthatóságához fűzött szilárd meggyőződés nélkül nem lehet forradalmi harcot folytatni”.

Mivé lehet az ember? — gondolkodunk mi is a szerzővel, s „nyughatatlan humanizmussal” áthatott szavaira hajlamosak lennénk messzire csapongani. Ám mi sem áll távolabb tőle, mint az irreális álmodozás, mivel, „olyan időszakban élünk, amikor a munkához nem elég a föllángolás, a nekibuzdulás, hanem mindenekelőtt következetességre és állhatatosságra van szükség”.

LÖKÖS ZOLTÁN

Rádió

Gyerekeknek - felnőtteknek

Az elmúlt héten a rádiószínház Moldova György sikeres hangjátékainak felújítását kezdte el. Moldovát szeretni nem nehéz annak, aki az írástudóktól kíméletlenül igaz ábrázolásmódot igényel és fülét nem sértik Moldova hasonlíthatatlanul érdes a valóság hű ábrázolása végett borsos-paprikás hangjai. Szombaton a késő esti órákban a Börtönválogatott, vasárnap a 3. műsorban az Éjszakai villamos c. hangjáték szólalt meg. A felújításra érdemes volt sort keríteni, mert a két hangjáték újra hallgatása az alkotó egyéniségének vonásait még markánsabban mutatta meg.

Régóta figyelem egyébként elismeréssel, hogy a rádió miként neveli majdani közönséggé gyerekeinket. Ezért hallgattam örömmel Tordos Ákos Szitakötő Szépike című mesejátékát, mely szintén felújításként került a műsorba, az Akik a gyermekeknek írnak sorozatban. Én először hallottam a mesejátékot, de bizonyos vagyok benne, hogy azok a gyerekek, akik másodszor hallották, ugyanúgy élvezték a tanulságot sem nélkülöző történetet másodszorra is, mint először. A felnőtt hallgató pedig felfedezhette, amit a gyerek még nem, hogy a gyerekek rádiószínháza milyen nagyhatású eszköze az anyanyelvi nevelésnek. —it—

Kilencvenezer - kontra kutyasampon

A televízió mutogatós — Most mutasd meg! című — játékában nekem leginkább a díjak tetszenek. Igaz, az sem rossz, ahogyan a boldog nyertesek fogadják a jól megérdemelt kutyasampont, tésztaszűrőt, tökgyalut és egyebeket. Jót nevetnek, hónuk alá vágják, és kész.

Az egész Metronóm ’77 megnyugta tóbba n végződött volna, ha nem kilencvenezer forintot osztanak széf a hat helyezett között. Arányosabb lenne az előadói — szerzői — teljesítményekkel néhány edény, súrolókefék, esetleg sípoló macskakő jutalomként, a kétszer húsz-, tizenöt- és tízezer forint helyett...

Igaz, ami igaz, az egykori népünnepély számiba menő

OSWALD letartóztatása után jóformán azonnal olyan hírek terjedtek el Dallasban és Washingtonban, hogy a vádlott a titkosszolgálatok egyikének ügynöke volt. Ezek a hírek azon alapultak, hogy a letartóztatásakor elkobzott noteszában megtalálták James Hostynak, az FBI dallasi ügynökének nevét, hivatali igazolványának számát és telefonszámát — ő ugyanis néhányszor felkereste Oswaldot a lakásán. E látogatások ténye kétségtelen. Maga Hosty is megerősítette, s azt a magyarázatot adta, hogy az a felforgató elemek megfigyelésének rendszeréhez tartozott.

A bizottság számára kellemetlenebb volt az a feltevés, hogy Oswald nemcsak az FBI megfigyelése alatt állt, hanem a hatóság szolgálatában is.

Amikor Richard R. Carr, Texas állam főügyésze, ezekről beszámolt a Warren-bi- zottságnak, jelentését a hivatalos okmányok szintjére emelték. Carr kijelentette, hogy információit megbízható forrásokból szerezte (mint később kiderült, a dallasi ügyészség munkatársaitól), s közölte, hogy Oswald mint

táncdalfesztiválok felfrissítése közönségigény volt. Nem is rossz az ötlet, hogy az előadók maguk válasszák ki a dalt, amit énekeim fognak, és az is jó, hogy külön versenyeztek a zenekarok és énekesek. Azaz — utóbbi jó lenne, ha az esetek többségében nem lett volna teljesen mindegy a kategória. A jószándékú feltételezés szerint a zenekarok, együttesek képviselik a hazai könnyűzenében a frissebb, tisztább, úgy is mondhatnám, haladóbb hangvételt. Az énekesektől „elfogadhatóbb” a_ szokásos, érzelgős-szerelmes repertoár... Nos, a szereplő zenekarok bebizonyították, hogy a friss, tiszta hangvételt más alkalomra tartogatják —vagy

„tájékoztató” havi 200 dollárt kapott az FBI-tól, személyi nyilvántartási száma pedig 179 volt.

Carr tájékoztatása megrendítette a bizottság tagjait. A „szigorúan titkos” bélyegzővel ellátott jegyzőkönyvből kitűnik, mennyire komolyan vette a bizottság ezt a históriát. A jegyzőkönyv (amelyről a „titkos” bélyegzőt csak nemrég távolították el) idézi például a bizottság jogi főtanácsadójának, J. Lee Ran- kinnek szavait: „Szennyes pletykával van dolgunk, s ez a bizottság számára igen rossz... Nagy kárt okoz az ebbe az ügybe belekeveredett hatáságoknak, és a bizottságnak — s amennyire tőle függ — ki kell törölnie ezt a pletykát az emberek emlékezetéből”. A probléma, mint ezt ugyanott Allen Dulles, a bizottság tagja és a CIA hajdani igazgatója megjegyezte, az volt, miként lehet ezt elérni, mivel, ha Oswald valóban az FBI ügynöke volt, akkor Hoover egyszerűen kijelenti, hogy az egész nem igaz. Vagy, mint Dulles pontosan kifejezte magát: „Úgy gondolom, Hoover minden körülmények között, kétségtelenül azt mondja, hogy semmi köze sem volt ehhez a fiatalembernincs is mit tartogatniuk? — énekesek-együttesek fő célkitűzése a hatásosság volt. Ezt manapság — változatlanul — szentimentalizmussal, valamint diszkózenével szokás elérni, önálló zenei gondolat sem bukkant fel sem az említett, sem a többi popzenei irányzatot képviselő nótákban... De a harminc- tagú nemzetközi — meg a többi, ki tudja, hány tagú — zsűri kiosztotta azért pontszámait, majd újabb csinnadratta közepette szétosztották a díjakat is.

A díjakat, amelyek kapcsán, az az érzésem, még a rajongó közönség fejében is kételyek ébredtek. Különösen akkor, ha az illető zene- imádó esetleg egész évi munhez... És önök semmit sem tudnak bebizonyítani”. Amikor kollégái azt kérdezték Dullestól, hogy ő, ha történetesen Hoover helyében volna, hazudna-e. sőt még eskü alatt is — Dulles habozás nélkül így válaszolt: „Természetesen, akárcsak a CIA bármely hivatalnoka.”

Akár hiszünk nekik, akár nem, de tény, hogy Hoover és a CIA — a szolgálati kötelességet teljesítve — egyaránt tagadta, hogy Oswald valaha is az ügynökiük volt. Vallomásaiknak csupán a kevéssé valószínű véletlenek sorozata mond ellent, amely — a magyarázattól függően — vagy a körülmények össze- esését, vagy az összeesküvés létezését igazolja megbízhatóan.

Először, megvan Oswald szolgálati jegyzéke. Eszerint egy ideig a Japánban levő at- sugi támaszponton, 'radar- berendezés-kezelőkéni dolgozott. A CIA tevékenységét ismerő személyek szavai szerint, Atsugi — e hivatal egyik legnagyobb bázisa a világon. Ha Oswald Atsugiban szolgált, akkor kétségtelenül „a CIA embere” volt. Továbbá: Oswald meglehetősen sajátságos módon hagyta ott a szolgálatot. 1959 szeptembekájával sem keres húszezer forintot, mint a mostani első helyezett a kétszeri dalolással. Az már szinte mellékes, hogy az énekes kategóriában és az együttesekében ugyanannyi volt a díj összege, csak éppen az utóbbi esetben egy egész zenekar osztozott a pén zen.

Szóval, ha a televízió marad a kutyasamponnál és tökgyalunál. nekem jobban tetszik a táncdalszemle is. És ha az előadók úgy fogadnák az efféle díjakat, mint a „Most mutasd meg!” játékosai, még a fals hangokat és banális számokat is elfelejteném.

Persze, így sem lesz nehéz.

—virág—

rében jelentést nyújtott be, amelyben elbocsátását kérte, azzal az indoklással, hogy anyját szerencsétlenség érte. (Láda esett a lábára; néhány nap múlva azonban újra munkába ment.) Oswaldot három nap múlva elbocsátották — ez, mint a tengerészgyalogság tisztjei mondták — rekordidő. A bírálók azt állítják, hogy ez a rekord a CIA-nak köszönhető.

Oswald, miután hazatért, csupán három napot töltött az anyjával. Ezután Európába indult: erre az utazásra több mint 1500 dollárt költött, ezt állítólag katonai szolgálata idején gyűjtötte. Bankszámláján azonban kereken 203 dollár volt. Felmerül a kérdés, honnan eredt a többi? A kritikusok véleménye szerint a hiányzó anyagi eszközöket a CIA bocsátotta rendelkezésére.

Amikor Oswald feleségével együtt visszatért az Egyesült Államokba, 1963 áprilisában New Orleansba költözött. s itt néhány érdekes személyiséggel létesített kapcsolatot.

ÉPPEN New Orleansban került összeköttetésbe a Castro-barát „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bízót tság”-gal. Egyszer, amikor a bizottság röpcéduláit terjesztette, Kuba-ellenes aktivistákkal kapott hajba. Rövid dulakodás után Oswaldot a közrend megsértése miatt letartóztatták és az őrszobára kísérték. Olt követelte, hogy azonnal beszélni akar az FBI képviselőjével. Az ügynök azonnal megjelent, és Oswaldot már a következő napon szabadon bocsátották. s mindössze 10 dollár bírsággal sújtották.

A Kennedy-ügy újra kísért (7.)

Gyilkosok összeesküvése

Szigorúan titkos

TV-NAPLÓ

íRemenyik Zsigmond korán leszámolt múltjával, s könyve, a Bűntudat, a magyar birtokos osztály olyan drámai erejű leleplezése, hogy joggal állítjuk a Puszták népe mellé. Ami életében ezután következett, hosszú vándorlások kontinensek között, s az ezekből kialakított regények, drámák, de mindenkor a szegények, a világ szegényei mellett, az új nemzedékek „ismeretei hű és hiteles gyarapítására, szolgálatára”, mint a Bűntudat újabb kiadásának ajánlásában írta.

A „Vén Európa” Hotel Remenyik egyik legjobb darabja, atmoszférája, drámaisága, szuggesztiviitása mit sem kopott az évtizedek alatt. Don Carlos Knöpfte önző gátlástalansága, mindenen átgázoló arroganciája ma is a kapitalista hibátlan rajza s, pusztulását akár jelképnek is tekinthetjük, ahogy maga Remenyik is.

A veszprémi színház előadása jó közepes, a népes szereplőgárdából elsősorban Tánczos Tibor alakítására emlékezünk szívesen.

Egészen más természetű remekmű Jókai regénye, A lőcsei fehér asszony, akinek sorsát erősen átformálta. A történelem egy „szerencsétlenül hazudozó” nőt lát Korponaynd Géczy Juliannában, aki leveleket közvetített a császáriaknak, de a kurucoknak is. Jókai tragikus hőst formált belőle, igaz, azt is mondja előszavában, ,;hozzá illesztettem, amit saját lelkem látott”, s A lőcsei fehér asszony a történeti tényekkel szemben éppen ezért lehet remekmű.

A Jókai-filmekkel tulajdonképpen nines szerencsénk. Maár Gyula valami nagyon modern filmet akart kanyarítani a könyvből, ezt jelezte a sok mozdulatlan képsor, a fényhatások indokolatlan sokasága, a filmből mégis hiányzik valami, ami nagy filmmé tenné, vagy akár csak jó Jókai-filmmé. Azt hiszem, Jókai kedvessége, írásainak meghitt szeretetreméltó- sága hiányzik, az a közvetlenség, amit az is megérez, aki az első Jókai-regényt veszi a kezébe. Úgy látszik, a film itt tehetetlen.

Az is baj lehet, hogy ezt a nagy lélegzetű romantikus művet nagyon leegyszerűsíti a film, kamaradrámát csinál belőle, holott a korrajz elengedhetetlen. A szűk helyre szorítottság egyébként is megbosszulja magát, a kurucokat például a bécsi magyar kancellária előtti parkban végzik ki, ami képtelenség, A túlságos lerövidítés következménye, hogy a Fabriczius- lánynak elvesztjük nyomát, pedig erről a szép epizódról kár volt lemondani, ahogy kár volt lemondani a regényességről, az igazi JókairóL Amit kaptunk, Törőcsik Mari szép játéka, bár tegyük hozzá, nem rá szabták ezt a szerepet, rá csak kiosztották. Ugyanis igazán nem az a démon, akit a film sugall, még a legsejtelmesebb .megvilágításiban sem.

Az utána vetített huszonöt perc viszont zavartalan örömöt hozott: Velemér bemutatása arra példa, hogy milyen kitűnő művészettörténeti filmeket tud csinálni a Tv, ha akar. Kár, hogy elég ritkán.

CSÁNYI L.

Moziban

Hamp közlegény vétke

A háború nap mint nap véráldozatot követel. Ezrek és ezrek vérét, olyan emberekét, akik nem is érzik át az őket felmorzsoló gépezet nagyságát, haláluk értelmetlenségét.

A királyért és a hazáért című angol film 1964-es gyártása óta sem vesztette el aktualitását. Szerencsés dolog volt felújítani, hisz a több mint egy évtizeddel ezelőtti bemutató óta felnőtt egy új filmnéző generáció, akiknek szintén látniuk kell ezt a filmet. ,

A történet a Nyugati fronton játszódik 1917-ben. A szüntelen fegyvertűzben, a végtelen sártengerben — ahol 250 ezer ember egyszerűen eltűnt — halálra ítélnek szökésért egy katonát. Hamp közlegény nem akart dezertálni, egyszerűen csak elvesztette önuralmát és mintegy álomban elindult, hogy minél messzebb legyen a fegyverek zajától.

őszinte egyszerűsége meggyőzi a védelmére hivatalból kirendelt ügyvédet, a többszörösen kitüntetett Hargreaves kapitányt. Azonban a háború viszonyai között a katonaság törvényei sokkal egyszerűbbek. „Ha a fogoly valóban megszökött, kötelességünk bűnösnek nyilvánítani”

Láttunk már számtalan háborús filmet. A második világháború borzalmai, embertelenségei messze túlnőttek az elsőén. És mégis a háborúban, a nagyihatalmak embertelen ütközetében botladozó kisember tragédiája mélyén felfedezhetjük az egész világháború értelmetlenségét, könyörtelen gyilkos mechanizmusát.

A film rendezője Evan Jones azóta több filmjével bemutatkozott nálunk. A mozikban vetített filmjei — a Babaház, A közvetítő, Modesty Blaise — mind nagyobb szabású, látványosabb alkotások. A királyért és a hazáért puritán egyszerűsége, a fekete fehérre fényképezett történet, nem engedi, hogy a látvány elvonja figyelmünket a mondanivalóról. Még akkor sem, ha meg kell állapítanunk, hogy az operatőr Denys Coop a kamera adta minden lehetőséget kihasznált. A fekete fehér képek még drámaibban peregnek előttünk, mintha színesen látnánk a történetet. Az operatőr munkája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a filmet a legjelentősebb háborúellenes filmek között tarthatjuk számon.

TAMÁSI JÁNOS

— mondja az ügyész, aki csak a tényekre kíváncsi.

Következő heti filmjegyzetünket a Szállnak á dar vak című filmről írjuk. Képünk a megye mozijaiban műsoron lévő Kaland a szigeten című film egyik jelenetét ábrázol-