Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

2 ÍÉPÜ4SÁG A katonai puccsal eltávolított volt pakisztáni minisz­terelnök, akit nemrég bocsátottak szabadon háziőrize­téből (Képtávírónkon érkezett.) Rendbontások szitása cí­mén vasárnap a pakisztáni rendőrség letartóztatta Zul- fikar Ali Bhutto volt pa­kisztáni miniszterelnök több mint száz hívét, köztük a Pakisztáni Néppárt helyi bizottságainak számos ve­zetőjét. Ezzel a bejelentés­sel párhuzamosan hivatalo­san azt is közölték Islama- badban, hogy az október 18-i választásokat megelőző kampány kezdetéig szigorú intézkedéseket léptetnek életbe a politikai célzatú ..rendbontások” megfékezé­se érdekében. Bhutto volt miniszter- elnök vasárnap sajtótudó­sítóknak úgy nyilatkozott, hogy pártja szabad és tisz­tességes választásokon akar részt venni októberben. A Pakisztáni Néppárt vezetője cáfolta azokat a híresztelé­seket, hogy széles körű né­pi támogatás hiányában a párt nem akar indulni a választásokon. Ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy amennyiben politikai ellen­felei továbbra is mindent megtesznek pártjának és politikájának lejáratására, akkor a Pakisztáni Néppárt mégis megfontolás tárgyává teszi: induljon-e á parla­menti választásokon ? Új kormány Iránban Az iráni sah vasárnap Dzsamsid Amuzgart nevez­te ki az ország új minisz­terelnökévé, a szombaton lemondott Amir Abbasz Noveida helyére — jelen­tették be hivatalosan Tehe­ránban. Amuzgar Irán „olaj embere”, ő képviselte az országot a Kőolajexpor­táló Országok Szervezeté­ben, az OBEC-ben. Ezen­kívül ő az ország egyetlen pártjának, az Iráni Újjá­születés Pártjának a főtit­kára. Az új miniszterelnök a sah tengerparti üdülőjében vasárnap bemutatta az ural­kodónak a 25 miniszterből és államtitkárból álló kor­mányát. A posztokon egyéb­ként nem történt változás, megőrzi tisztségét Abbasz Ali Khalatbari külügymi­niszter is. Kiválik viszont a kormányból Husáng Anszari gazdasági miniszter, akit korábban Hoveida utódjaként tartották nyil­ván. Dzsámid Amuzgar (Képtávírónkon érkezett.) Forradalmi demokrácia: A forradalmi demokrácia és a fejlődés nem kapita­lista útja volt a témája annak a beszélgetésnek, amelyet G. Kim professzor, a történettudományok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, az Azija i Afrika Szivodnya című tudományos és társadalom­politikai folyóirat főszerkesztője folytatott I. Podkopa- jevvel, az A1PN munkatársával. Az újságíró: A nemzet fel­szabadításáért folytatott küz­delem egyre szorosabban ösz- szefonódik a széles tömegek­nek a szocialista eszmények megvalósítására irányuló tö­rekvésével. Ezzel magyaráz­ható a különféle szocialista elméletek és koncepciók meg­jelenése az ázsiai és afrikai országokban. Ezeknek az or­szágoknak jelentős része (ahol a forradalmi demokrá­cia van a konmányrúdnál), gyakorlatilag már a szocialis­ta orientáció útjára lépett. (Nem beszélne arról, hogyan értékelik ezt a jelenséget a marxisták? G. Kim professzor: A gyar­mati uralom sok évszázados rendszerének összeomlását, a felszabadult országok nem kapitalista útjának lehetősé­gét Lenin elméletileg előre megmondta. Zseniális előre­látással rámutatott, hogy a nemzeti felszabadító forra­dalmak nem állnak meg fél­úton, hogy „...a világforrada- lom eljövendő döntő ütköze­teiben a Föld népessége több­ségének eredetileg a nemzeti felszabadulás jegyében indult mozgalma' a kapitalizmus és az imperializmus ellen fordul majd...” A nemzeti felszabadító harcnak az imperializmus és a proletárforradalmak korá­ban szerzett tapasztalata alapján Lenin tovább fejlesz­tette és sokoldalúan megindo­kolta azt a még Marx és En­gels által felvetett eszmét, hogy az elmaradott országok a fejlődés kapitalista szaka­szának elkerülésével áttér­hetnek a szocializmusra. Le­nin úgy vélte: ennek az át­menetnek fontos feltétele, hogy ezek az országok szoros kapcsolatokat teremtsenek a nemzetközi proletariátussal, hogy szoros szövetséget al­kossanak Szovjet-Oroszor- szággal. A fejlődés nem kapitalista útjának lenini eszméi meg­valósultak a szocialista épí­tés folyamán a Szovjetunió­ban. A volt orosz birodalom­hoz tartozott népek a fejlet­tebb nemzetek munkásosztá­lyának támogatásával törté­nelmileg rövid idő alatt haj­1977. augusztus 9. Arafat éberségre int, Fahmi bizakodó, Begin hajthatatlan Mérlegen Vance közel-keleti ingázásának félideje A közel-keleti politikusok íhét végi nyilatkozataiban szinte kizárólag Vance ame­rikai külügyminiszter máso­dik hetébe lépett közvetítő kőrútjának eddigi eredmé­nyeivel és kilátásaival fog­lalkoztak. A Palesztina! Felszabadítá- si Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának vasárnap tartott bejrúti ülésén Jasszer Arafat, a vb elnöke éberségre és elő­vigyázatosságra hívta fel az arab vezetők figyelmét Vance javaslataival szemben. „Az amerikai külügyminiszter terveinek célja az, hogy el­mélyüljön a viszály az arab országok között, az izraeli megszállást befejezett tény­nek könyvelje el a világ, s hogy a palesztin kérdés le­kerüljön a napirendről” — idézte a WAFA hírügynökség Jasszer Aráfatot. Iszmail Fáhmi egyiptomi külügyminiszter — a palesz­tin politikusokkal ellentétben — vasárnap, az egyiptomi ka­binet négyórás ülése után úgy ítélte meg a Vance-körút ed­digi fejleményeit, hogy az „máris valódi és érzékelhető haladást hozott a közel-keleti válság megoldásának irányá­ban”. Rövid nyilatkozatában hangsúlyozottan támogatta az amerikaiaknak azt a törek­vését, hogy főszerepet játsza­nak a térség problémáinak rendezésében. Nyilatkozott a Közel-Kele­ten ingázó Cyrus Vance, ame­rikai külügyminiszter is. Va­sárnap befejezte tárgyalásait Husszein jordániai királlyal és Ammanból a szaúd-arábiai Taifiba repült. A jordániai fő­városban tartott sajtóértekez­letén Vance jelenlegi tár- gyalókörútját értékelve rá­mutatott, hogy az arab orszá­gok és Izrael között létreho­Eltemették Makariosz ciprusi elnök-érseket Hétfőn délelőtt ciprusi gö­rögök tízezrei, valamint a több mint 65 országból érke­zett magas rangú személyisé­gek — köztük hazánk képvi­seletében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke — várták a rekkenő melegben a gyászszertartás megkezdését. A Szent János székesegyházban lezárták az elhunyt elnök-érsek koporsó­ját, majd átvitték Nicosia legnagyobb templomába, ahol több mint kétórás szertartá­son vettek végső búcsút Ma- kariosztói. Gyászbeszédet tar­tott többek között Szpirosz Kilprianu ügyvivő köztársasá­gi elnök, aki a gyászoló száz­ezrek nevében ígérte meg Makariosz ügyének tovább­folytatását. A templomi bú­csúztatás után Makariosz ko­porsóját a Troodos-hegységbe szállították, ahol végakaratá­nak megfelelően, egy hegyi mauzóleumban helyezik el földi maradványait. Nicosia görögök lakta ne­gyedei ezekben az órákban a teljes gyász képét mutatták. A város lakosainak tízezrei övezték a gyászmenet útját, sokan kezükben tartották az elhunyt fényképét, a követke­ző felirattal: „Makarios zei,!” (Makariosz él!) A sziget török fennhatóság alatt lévő részén nem volt hivatalos megemlékezés. Újabb tárgyalások Panama-csatornáról Az Ellsworth Bunker és Sol Linowitz nagykövet ve­zetésével vasárnap Panama­városba érkezett amerikai tárgyalócsoport hétfőn meg­kezdte tanácskozásait a Panama-csatornáról szóló új szerződés végleges for­mába öntéséről. Az új szerződés az 1903- as megállapodást váltja fel, amely az Egyesült Államok­nak „örökös jogot” biztosí­tott a stratégiai fontosságú víziút felett. ütközet menet közben tották végre a feudális elma­radottságból a szocializmus­ba való áttérést. Az elmaradott, félgyarma­ti és gyarmati népek szocia­lista útjának a Szovjetunió­ban felgyülemlett tapasztala­tait az egyes országok felté­teleihez való alkotó alkalma­zásuk miatt kell tanulmá­nyozni. Ez a tapasztalat nem­csak azért értékes, mert a forradalom fejlődésének ál­talános törvényszerűségei vannak, hanem azért is, mert a szocialista forradalom Oroszországban, elsősorban a Szovjet-Keleten a társadalmi fejlődés számos problémáját 'megoldotta', s ezek tartalmuk­ban hasonlítanak az ázsiai és afrikai országokéhoz. A forradalmi demokrácia, mint politikai erő saját ha­zájában egész sor olyan gyö­keres átalakítást hajt végre, amely objektíve antikapitalis­ta jellegű és követke zéskép­pen megteremti a szükséges feltételeket a fejlődés szocia­lista útjára való áttéréshez. A marxisták természetesen nem erőszakolják rá senkire sem saját nézeteiket. A gyar­mati járomtól megszabadult népek maguk határozzák meg fejlődésük útját. A szocialis­ta közösség országai teljes mértékben tiszteletben tart­ják minden nép politikai vá­lasztását és készek minden támogatást megadni prog­resszív kezdeményezéseikhez. Feladatukat nem abban lát­ják, hogy a tudományos szo­cializmus és a forradalmi­demokrata gyakorlat közti különbségeket hangsúlyoz­zák, hanem abban, hogy a különbségeket látva felszínre hozzák és erősítsék azt, ami közös, ami a kommunista és munkáspártok és az összes demokratikus nemzeti réte­gek szocialista törekvéseit egyesíti. Az újságíró: A folyamat nyilvánvalóan növekedni fog annak arányában, ahogy a szocialista orientációjú or­szágokban a munkásosztály sorai gyarapodnak, ahogy to­vább erősödnek a világszocia- fizmus és a nemzetközi prole­tariátus pozíciói. G. Kim professzor: Ez két­ségtelen. Minden valódi for­radalmárnak mélységes meg­győződése, hogy csakis a tu­dományos szocializmus mu­tatja meg a fiatal nemzeti ál­lamok előtt álló problémák megoldásának reális útját. A valóban demokratikus erők keresik és meg is találják azokat a közös elemeket, amelyeknek össze kell kap­csolniuk őket a tudományos szocializmussal. Korunkban vannak olyan alapvető ténye­zők, amelyek objektíve ösz­tönzik a forradalmi demokrá­cia élenjáró részének átállá­sát a marxista—leninista ta­nítás oldalára. Ezek közé a zandó békeszerződés jellegét illetően „némileg csökkentek” a nézetkülönbségek, viszont továbbra is alapvetőek a fe­lek közti nézeteltérések a palesztin kérdésben. A közvetítési kísérlet előre látható kudarcát sejteti Izrael jelenlegi vezetésének a meg­egyezést gátló álláspontja. Az izraeli kormány vasárnapi ülésén határozatot hozott ar­ról, hogy Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter jövő héten esedékes izraeli látoga­tása idején csak eljárási kér­déseket vitat meg az ameri­kai diplomácia vezetőjével. A tanácskozáson leszögezték továbbá, hogy Izrael ragasz­kodik ahhoz az állásponthoz, amelyet Begin kormányfő is­mertetett Carter amerikai el­nökkel, júliusi washingtoni találkozójuk idején. Hírügynökségi jelentések szerint egyébként hétfőn folytatódtak az összecsapások Dél-ILilbanonban a jobboldali keresztény erők és a balolda­li Palesztinái egységek kö­zött. A harcokban nehéz­fegyvereket is használtak. Az izraeli határ közelében zajló összecsapásokat Izrael is ösz­tönzi, sőt immár nyíltan tá­mogatja. „Nem titok, hogy Izrael egyéb segítségnyújtással egy- időben katonailag is segíti a dél-libanoni keresztény kö­zösséget” — jelentette ki Me- nalhem Begin izraeli minisz­terelnök hétfőn egy, Izrael számára pénzt gyűjtő, s je­lenleg az országban tartózko­dó amerikai küldöttség tagjai előtt. A nyugati hírügynöksé­gek a feltűnést keltő kijelen­tést úgy kommentálják, hogy Izraelben ilyen szinten elő­ször ismerték el a dél-libano­ni izraeli katonai jelenlét té­nyét. Olaj a tűzre Hétfő esti kommentárunk. ELHALASZTJÁK vagy megtartják? Mostanában nem-' csak Észak-Irországban, hanem magában Angliában legalább annyiszor hangzik el ez a kérdés, mint rendes körülmények között a ködös Albionban oly megszokott időjárási kommentá­rok. A kérdés mindig ilyen rövid, senki számára nem szüksé­ges hozzátenni, mit halasztanak el, vagy tartanak meg a ki­jelölt időpontban: II. Erzsébet királynő augusztus 11-re terve­zett ulsteri (észak-írországi) látogatását. Miért kavar ilyen indulatokat ez a végül is csupán proto­kolláris esemény? Hiszen Észak-Irországban is mindenki tudja, hogy Nagy- Britannia és Észak-'Irország Egyesült Királyságában az ural­kodónak nincs közvetlen köze a politikához, az ulsteri politi­kához sem; nem ő hozza a döntéseket, nem sugalmazza és nem is kell szentesítenie azokat. Akik látták a Magyar Televízióban is bemutatott Henessy című filmet, tudják e látszólagos rejtély megoldását: az ír szigeten az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban a keserű­ség, a harag, a bosszúvágy olyan mennyiségű gyúlanyaga hal­mozódott fel, ami a legkisebb szikrára is robbanhat. iAz ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű terrorszervezete, az észak-ír katolikusok „hivatalos szárnya” nemcsak a filmen ellenezte minden erejével a királynő elleni merénylet minden formáját, hanem egészen biztosan ezt teszi az életben is. A kétségbeesett gyűlöletnek ebben a pokoli közegében azonban már régen nincs olyan parancs — az értelemé, a rációé, az elemi politikai érzéké sem — amelynek valamennyi potenciális merénylő engedelmeskedne. A személyes és a kollektív bosszúvágy olyan fokot ért el, amikor már nemcsak lehetsé­ges, hanem egyenesen valószínű, hogy akadnak terroristák, akiket egyedül és kizárólag a gyűlölet vezérel — és ez nem­csak a katolikus, hanem a protestáns szélsőséges csoportokra is vonatkozik. MEGTARTJÁK VAGY ELHALASZTJÁK ezt az utat? Ez most a divatos kérdés. De az igazi kérdés mégis így hangzik: miért és milyen meggondolásokból kellett az érzelmileg lán­goló Ulster tüzére rá loccsan tani az „ezüstjubileumi” látogatás olaját’ HARMAT ENDRE tényezők közé tartoznak: a városi és falusi félproletár tömegek politikai öntudatá­nak növekedése, a forradalmi demokraták együttműködése kommunista pártokkal a ha­zafias haladó frontok keretei között; a reális szocializmus léte és a szocialista közösség országaival való kapcsolatok erősödése. Az újságíró: így tehát a forradalmi demokraták ideológiai koncepcióinak a tudományos szocializmus irá­nyában való fejlődése, vala­mint a szocialista orientáció­jú országoknak a társadalom megújitásánák útján elért bi­zonyos sikerei, az ön vélemé­nye szerint, a munkásosztály világméretű harcát tükrözik, s annak az egész mai törté­nelmi fejlődésnek a következ­ményei, amelynek menetét egyre jobban a szocialista rendszer erejének növekedé­se határozza meg? G. Kim professzor: Termé­szetesen. Túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a szocia­lista országok léte, anyagi és politikai támogatása nélkül a kispolgári demokrácia forra­dalmi lehetőségei történelmi­leg korlátozottak lennének és nélkülöznék a szocialista perspektívát. Kétségtelen az a tény is, hogy a forradalmi de­mokrácia gyakorlati tevé­kenysége — még ha ennek a demokráciának társadalmi okok által meghatározott gyengeségei és ellentmondá­sai is vannak — az imperia­lizmus és a feudalizmus pozí­ció-nak felszámolására, a tő­kés kizsákmányolás korláto­zására irányul. Éppen a forradalmi demok­rácia történelmileg progresz- szív szerepe az oka annak, hogy a kommunista pártók sokoldalúan együttműködnek vele. Különösen szorosakká váltak ezek a kapcsolatok az utóbbi években. Tizenkilenc forradalmi-demokrata párt vett részt az SZKP XXV. kon g rés szusá nak mu nká jó­ban. Képviselőik hangsúlyoz­ták a kommunisták és a for­radalmi-demokrata pártok szilárd politikai kapcsolatai­nak jelentőségét. A kongresz- szust nemcsak a szovjet kom­munisták fórumának tekin­tették, hanem a forradalmi- demokratikus erők fórumá­nak is. A kommunista és a forra­dalmi-demokrata pártok köz­ti fejlődő politikai és ideoló­giai együttműködés nagy je­lentőségű tényező. Ez az együttműködés fokozza a tu­dományos szocializmus jóté­kony hatását a szocialista orientációjú országokban vég­bemenő forradalmi folyama­tokra, ösztönzi a szocialista tendenciák erősödését a nem­zeti felszabadító forradalmak övezetében, megteremti az egyik fontos előfeltételét an­nak, hogy a nemzeti felszaba­dító forradalmak szocialista forradalmakba nőjenek át. (APN—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom