Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

1977. augusztus 7. c TOLNA 'i , , , ^rüÉPUJSAG 3 w így láttam a Szovjetuniót Hűszévi készülődés után Daradics Ferenc országgyűlési képviselő a bonyhádi járási pártbizottság első titkára több alkalommal járt a Szovjetunióban. Első ízben 1960-ban, amikor tagja volt a Kínába utazó pártküldöttségnek és két-két napot töltöttek Moszkvában. Ezt követte egy háromhetes üdülés a Fekete-tenger partján, Gag- rában, majd ismét a Központi Bizottság delegációjá­nak tagjaként, tanulmányozta az SZKP moszkvai és bjelorussziai szervezeteiben a pártmunkát. — Daradics elvtárs, bizo­nyára régóta készülődött szovjetunióbeli utazásra. — Valóban. Már gyerek­koromban felébredt bennem a vágy: látni a Szovjetuniót. Konkrét iformában 1940-ben készülődtem harmadmagam- mal a „disszidálásra”. Nem tudom már miért, de nem sikerült. Vajdahunyadon, Erdély nagyipari központjában szü­lettem és nevelkedtem. Itt erős volt a forradalmi mun­kásmozgalom, a kommunista­párt, melynek apám is, bá­tyám is tagja volt. A külvá­rosban, a Csángó-telepen lak­tunk és házunkban gyakran fordultak meg pártemberek. Ha jött valaki a bukaresti vagy a kolozsvári, temesvári területi központból, nálunk szállt meg. Hat-hét éves vol­tam amikor otthon lelkemr'e kötötték^ hogy arról, járt-e nál-unk valaki, senkinek egy szót sem szabad mondani. De amikor ezek az elvtársak este be­szélgettek a családdal, ott le­hettem. Sok mindenről esett szó és mindig az volt a vége, hogy a Szovjetunióban min­den másként van, mint ná­lunk. Itt is akkor lesz vége a nyomorúságnak, a nincste- lenségnekv a munkanélküli­ségnek, ha azt csináljuk, amit az oroszok tizenhétben. Az is lehet, hogy majd ők hozzák el nekünk a szabadságot. Sok galibát okozott a Cser- na-patak. Gyakran kiöntött. Apám és barátai arról be­szélgettek, hogy a Szov­jetunióban hatalmas vízi erőművek épültek és majd nálunk is akkor fékezik meg a Csernát, ha eljön az új világ. Tízéves koromban — 1934- ben — már újságkihordással bíztak meg, a Magyar Szót vittem el mindig megadott címekre, titokban. Ezt a la­pot kommunisták szerkesztet­ték és gyakran olvas­tam benne híreket a Szovjetunióról. A spa­nyol polgárháború idején én mutattam meg mindig az öre­geknek, egy atlaszból kitépett térképlapon, hogy hol -foly­nak a- -harcok. 1940-ben már szervezetten kaptuk a híreket a Szovjet­unióból, nagybátyám onnan jött haza és sokat mesélt. Ek­kor lettem az illegális KISZ­szervezet titkára. Negyven nyarán, amikor az addig Ro­mániához tartozó Besszará- bia egyesült Moldva többi ré­szével és megalakult a Mold­vai Szovjet Szocialista Köz­társaság, arra készültünk, hogy elmegyünk a szomszé­dos Bukovinába, ott közel az új határ, át lehetne jutni a Szovjetunióba. Akkor nem sikerült, de a tervtől, hogy ellátogatok a szovjetország­iba, nem mondtam le. És csaik fokozódott a kíván­csiságom a -börtönben. Negy­ven őszén — -pontosabban november hatodikén — nagy lebukások voltak, ezzel aka­dályozta meg a Sziguranca, a román -politikai rendőrség november hetedike megün­neplését. A négyéves börtön­élet sok kommunistával ho­zott össze, tőlük is egyre töb­bet tudtam meg a Szovjet­unióról. — És jött a felszabadu­lás ... — Igen, 1944. augusztusá­ban. Nagy ünnepség Buka­restben, a szovjet- csapatok ünnepélyes fogadása, és utá­na a pártmunka. Először Ro­mániában, majd itthon. És 1960-ban az első utam a - Szovjetunióba-, pontosabban, átutazóban két-két nap Moszkvában. Majd a követ­kező -két utazás. — Melyek a legemléke­zetesebb élményei? — Nem is tudom-, miről be­széljek, annyi van. Hogy mit éreztem? Azt egyszerűen nem lehet elmondani1. Ta-lán ha költő lennék, akkor sike­rülne. De hadd beszéljek csak háromról.-Mindenekelőtt a szovjet emberekkel való találkozá­sok, beszélgetések. Pár perc alatt úgy meg tudtunk -barát­kozni, mintha már régóta is­mernénk egymást. Embersé­gesek, meleg szívűek, nyíltak, közvetlenek. Aztán, a lenyűgöző mére­tek. És itt nem elsősorban a hatalmas szovjetország te­rületére gondolok. Az utcák­ra, épületekre, gyárakra. A minszki autógyárban megmu­tatták egy új, hetven tonna teherbíró képességű dömper prototípusát. Csak darabok­ban lehet „munkahelyére” szállítani a 120 tonnás monst­rumot, mert szétnyomná az utakat. És még egy, ami szomorú emlékeket ébreszt, a minszki monumentális emlékmű, ami a náci megszállás két és fél millió halottjára emlékeztet. Bjelorussziában — a harcok­ban elesetteken kívül — két és fél millió embert pusztí­tottak el a fasiszták. Volt olyan falu, amelynek lakos­ságából csak ketten marad­tak életben. Ott vannak az emlékmű körül a jelképes sí­rok, az elpusztított városok­ból, -falvakból hozták ide a földet. Amikor az emlékmű­vet és a sírokat látja az em­ber, szinte átéli azokat a bor­zalmas időket. Mintha szen­vedő részese lett volna. — Három alkalommal lá­togatott a Szovjetunióba, sokat látott, sok tapaszta­latot szerzett... — Igen, de nem eleget. Úgy érzem, — és tervezem is —, hogy sort kerítek újabb szov­jetunióbeli utazásra.­Jantner János A pártbizottság megtárgyalta A gazdálkodás félévi tapasztalatai Szigorítják a pártellenőrzést az atomerőműnél IjÉl paksi járás ipari és mezőgazdasági üzemei­nek első félévi gazdál­kodásáról, a járási pariDizottság cselekvési programjának végrehajtásá­ról tanácskozott egyebek kö­zött a pártbizottság, legutóbbi ülésén. A gazdaságpolitikai csoport által készített jelentés, amit elfogadtak a pártbizottsági tagok, megállapítja: Kiemelkedő félévet zárt a konzervgyár. A termelés vo­lumene négy százalékkal, ér­téke három százalékkal na­gyobb tnint az elmúlt év ha­sonló időszakában volt, pedig a dolgozók létszáma 4,2 szá­zalékkal csökkent azóta. Az Oxigén és Dissous Gázgyár Vállalat dunaföldvárj telepe ugyancsak jó eredményeket ért el az első félévben, 7,9 százalékkal nőtt a termelés. Helyes volt a nagyközségi párt-vb döntése, amikor ve­zetőcserével is segítette az üzem termelésének kibonta­kozását. A pártbizottsági értékelés­ből kitűnik, hogy a Tolna megyei Ruhaipari Szövetke­zet exporttermelésében egyenletes a fejlődés. Különö­sen nagy az emelkedés: 38,4 százalékos, a szocialista or­szágokba irányuló exportban. Részletesen foglalkozik a pártbizottsági anyag az atom­erőmű építésében részt vevő egyes vállalatok magatartásá­val, amelyek más beruházá­soknál lazaságokból eredő nyereségkiesésüket az erőmű beruházásnál igyekeznek pó­tolni, aranybányának nézik azt, sőt szabálytalanságok is adódnak. ,,E jelenség ellen a jövőben szigorúan fel kell lépni, mind a területen dol­gozó alapszervezeteknek, mind az erőmű pártvezetősé­gének.” Egyébként a munkák most már megfelelő ütemben ha­ladnak, és ebben része van az Atomerőmű Beruházás párt­vezetőségének is: koordinál­ja a tervszerű kivitelezést, a határidők tartását. Az első negyedévben jelzett lemara­dások pótlását elvégezték. Van előrelépés a kivitelezési tervek folyamatos biztosítá­sában, és a Minisztertanács határozata alapján a speciá­lis anyagok beszerzésében. A napirendi pont vitájá­ban elmondotta Hegedűs György, az Atomerőmű Be­ruházás pártszervezője, a já­rási pártbizottság tagja, hogy szigorítják a pártellenőrzést, az elmúlt vezetőségi ülésen például a Vegyépszer mun­káját tárgyalták, s ennek alapján bizottság fogja vizs­gálni a hiányosságokat. A mezőgazdasági üzemek fegyelmezetten megvalósítják a népgazdasági igények telje­sítését szolgáló megyei és já­rási terveket, a cselekvési program szerint. A nehézsé­gek ellenére pótlólag növel­ték kukorica-vetésterületüket, eleget tettek a megyei párt- bizottság zöldségtermelésről szóló határozatának, kiemel­ten segítik a háztáji és kis­termelőket, nőtt a közös és a háztáji sertésállomány, na­gyobb a tejhozam, különösen a szakosított tehenészeti tele­peken. összességében megvalósult, a félévre vonatkozóan, a pártszervezetek, szervek és a járási pártbizottság cselekvési programja. Gyorsabb ütemű a fejlődés a járás gazdasági életében, ezzel sikerült meg­szüntetni a múlt évi lemara­dás egy részét is. R igóczky István, a járá­si pártbizottság első titkára kiemelte a gaz­daságvezetők szerepét, aktív tevékenységét a terme­lésszervezésben, a jó munka megvalósításában. Elmondot­ta a pártbizottságnak, hogy a járási végrehajtó bizottság kifejezte elismerését a kon­zervgyár első félévi kiváló eredményeiért. G. J. „Ott a kovács Ilmarinen szóval mondja, fölfeleli: Nyilván ösmerkedni jöttem Ilmari kováccsal itten, hisz magam Ilmarinen volnék vasverők közt mester volnék.” (Kalevala) Személyes vallomással--------------í------ kezdem. G yermekkoromat kovács­műhelyek környékén töltöt­tem, s ha verset írok. a vas alakításának fegyelme, üteme vezeti toliam. Ha nem tanár lennék, kovács szeretnék lenni. Gyermekkorom óta sok­minden megváltozott. Át­alakult az idő pörölye alatt a kovácsszakma is. Hol van már a patkolókovácsok fénykora? Két kezemen megszámolhatnám, hány pár ló van ma Szekszárdon. Ha fellapozzuk az ipar- történetet, kiderül, ötvennél is több szakma közös őse a kovácsság: patkóié-, kard-, fegyver-, kocsi-, szeg-, szerszám-, reszelő-, üllő-, késkovács, ötvös, bá­dogos, lakatos — csak né­hányat említve ezek kö­zül. De hol tart ma a ko­vácsszakma? Az utóbbi öt évben a megyében mind­,,Ilmari kovács, im, itten, fővasverő mindétiglen feje lesütve, rossz a kedve.. (Kalevala) össze egy fiatal tanulta ki a mesterséget. Pedig jövője bizonyára még sokáig biz­tosított lenne, hiszen a lát­szólag készen kapott tár­gyak sorra a kovácshoz ke­rülnek: a kapák, vakarok, kaszák, ásók élüket csak a kovácsüllőn kaphatják meg. Otthon ezt nem lehet kika­lapálni, mert nemcsak ka­lapács, hanem egy jó „hú­zós” üllő és szakértelem is kell hozzá, hogy azután, aki kézbe veszi, megforgatja, azt hallhassa a kovácstól: „No ez most már magától fog menni!” — „Tőlem hát!” — hangzik a talpra­esett válasz. De minden tréfát félretéve, annyi bi­zonyos. hogy ha nem is ma­gától, de fele erővel lehet dolgozni egy jól beállított, kikalapált, vagy megedzett szerszámmal. Sajnos (nem­csak a kovácsoknak sajnos, hanem főleg a „hétvégi tel­keseknek”) ezt ma már ke­vesen tudják. Volt példa arra is, hogy ipari szak­oktató nem is tudott arról, hogy a kaszát ki kell ka­lapáltatni, nemcsak otthon megreszelgetni. Ez persze csak a lakos­sági része a munkának. Di­vatos szóval élve a szolgál­tatás. Ez ma már minden­képpen a kisebb, sőt, el­enyésző részt adja. A dísz. műkovácsolás termékei, az épülethez szükséges vas­anyagok egy része szintén a kohók tüzében fürdenek, mielőtt a szobákb.: vagy éppen a vasbeton gerendák kapcsaiba kerülnek. Tévednek azonban azok, akik úgy vélik, itt meg is állt a kovácsok tudománya. Számtalan személy- és te­herautó mesélhetne arról, hogy rugói, amelyek egy idő után elfáradtak, „leül­tek” —, hogy szaknyelven mondjuk — miként kapták vissza régi ívüket és ru­galmasságukat. Nem ’ köny- nyű munka ez: a rugókat szétszerelni, letisztítani, fel­melegíteni, de nem túlságo­san, nehogy kilágyuljanak, ívre kovácsolni a hét és fél­kilós népszavával, majd Ieedzeni, speciális edzőfo­lyadékban, lekenni, s vé­gül összerakni. A más mó­don felújított rugók ugyan, is régi rugalmasságukat már soha nem nyerik visz- sza. mert a csavarás, feszí­tés megváltoztatja a rugó­acél előnyös szerkezetét. Igaz, a megyében nagymé­retű teherautórugók felújí-, fásával ma már csak a Tolna megyei Festő- és La­káskarbantartó Ktsz Reme. te utcai kovácsműhelye foglalkozik: apám. A szakmát édesapjá­-------------------- tói tanulta, a kárcsak ő az övétől. Apám kovács. Jólesik kimondani. Gyógy-, patkoló- és általá­nos kovács. 48 évével ő a legfiatalabb szekszárdi ko­vácsmester. Szabadító mes­tere, akire mindig büszkén és szeretettel gondol, a 80 éves Győrfíy Sándor, még ma is aktív kovács. Apám, aki tíz évig az ipari szak­iskolában volt szakoktató, most úgy véli, a kovácsság napjai meg vannak szám­lálva. Pedig mondása sze­rint „minden szakma jó és szép, meg lehet belőle élni, csak meg kell tanulni és szeretni kell.” S mégis a Hephaistosok, Vulcanusok A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz kovácsműhelye és Ilmarinenek utódai va­jon meddig fognak még be­gyújtani a kohókba? i. T. G. Ma még ócskavas, de holnap talán már felújít­va futnak egy-egy teher­autó vagy pótkocsi sú­lyát tartva Garázsok- kalákában De sok községben pa­naszkodnak az emberek és a tanácsi tisztviselők, hogy sáros időben egyes utcák megközelíthetetlenek — autóvaL! A gépkocsi pe­dig egyre több, és a megye minden községének minden utcáját szilárd burkolattal ellátni nem olcsó mulatság, és nem is megy egyszerre. A Gyönk környéki kis köz­ségekben kitalálták a meg­oldást. Ha megvan egy ötlet, már egyszerű az egész, és nem is drága. „Ha nem le­het bemenni kocsival, me­gyünk gyalog, mert a jár­da már van. A kocsinak pedig építünk garázst a kö- vesút mellett!” A gondola- tott tett követte. A tanács kijelölte a telkeket, a jöven­dő garázstulajdonosok pe­dig összeálltak és hatos csoportokban sorakozhat­nak a csinos garázsok az út mellett. Hat garázs már el­készült, hatnak állnak a fa­lai. Ha van a garázsépí­tők között kőműves, nem kerül pénzbe a szakmunk- kája', mert mind a hat tu­lajdonos családtagjaival és barátaival összeállva építi a garázsokat. így darabon­ként nem kerül többe tíz­tizenkétezer forintnál az építkezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom