Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
1977. augusztus 7. c TOLNA 'i , , , ^rüÉPUJSAG 3 w így láttam a Szovjetuniót Hűszévi készülődés után Daradics Ferenc országgyűlési képviselő a bonyhádi járási pártbizottság első titkára több alkalommal járt a Szovjetunióban. Első ízben 1960-ban, amikor tagja volt a Kínába utazó pártküldöttségnek és két-két napot töltöttek Moszkvában. Ezt követte egy háromhetes üdülés a Fekete-tenger partján, Gag- rában, majd ismét a Központi Bizottság delegációjának tagjaként, tanulmányozta az SZKP moszkvai és bjelorussziai szervezeteiben a pártmunkát. — Daradics elvtárs, bizonyára régóta készülődött szovjetunióbeli utazásra. — Valóban. Már gyerekkoromban felébredt bennem a vágy: látni a Szovjetuniót. Konkrét iformában 1940-ben készülődtem harmadmagam- mal a „disszidálásra”. Nem tudom már miért, de nem sikerült. Vajdahunyadon, Erdély nagyipari központjában születtem és nevelkedtem. Itt erős volt a forradalmi munkásmozgalom, a kommunistapárt, melynek apám is, bátyám is tagja volt. A külvárosban, a Csángó-telepen laktunk és házunkban gyakran fordultak meg pártemberek. Ha jött valaki a bukaresti vagy a kolozsvári, temesvári területi központból, nálunk szállt meg. Hat-hét éves voltam amikor otthon lelkemr'e kötötték^ hogy arról, járt-e nál-unk valaki, senkinek egy szót sem szabad mondani. De amikor ezek az elvtársak este beszélgettek a családdal, ott lehettem. Sok mindenről esett szó és mindig az volt a vége, hogy a Szovjetunióban minden másként van, mint nálunk. Itt is akkor lesz vége a nyomorúságnak, a nincste- lenségnekv a munkanélküliségnek, ha azt csináljuk, amit az oroszok tizenhétben. Az is lehet, hogy majd ők hozzák el nekünk a szabadságot. Sok galibát okozott a Cser- na-patak. Gyakran kiöntött. Apám és barátai arról beszélgettek, hogy a Szovjetunióban hatalmas vízi erőművek épültek és majd nálunk is akkor fékezik meg a Csernát, ha eljön az új világ. Tízéves koromban — 1934- ben — már újságkihordással bíztak meg, a Magyar Szót vittem el mindig megadott címekre, titokban. Ezt a lapot kommunisták szerkesztették és gyakran olvastam benne híreket a Szovjetunióról. A spanyol polgárháború idején én mutattam meg mindig az öregeknek, egy atlaszból kitépett térképlapon, hogy hol -folynak a- -harcok. 1940-ben már szervezetten kaptuk a híreket a Szovjetunióból, nagybátyám onnan jött haza és sokat mesélt. Ekkor lettem az illegális KISZszervezet titkára. Negyven nyarán, amikor az addig Romániához tartozó Besszará- bia egyesült Moldva többi részével és megalakult a Moldvai Szovjet Szocialista Köztársaság, arra készültünk, hogy elmegyünk a szomszédos Bukovinába, ott közel az új határ, át lehetne jutni a Szovjetunióba. Akkor nem sikerült, de a tervtől, hogy ellátogatok a szovjetországiba, nem mondtam le. És csaik fokozódott a kíváncsiságom a -börtönben. Negyven őszén — -pontosabban november hatodikén — nagy lebukások voltak, ezzel akadályozta meg a Sziguranca, a román -politikai rendőrség november hetedike megünneplését. A négyéves börtönélet sok kommunistával hozott össze, tőlük is egyre többet tudtam meg a Szovjetunióról. — És jött a felszabadulás ... — Igen, 1944. augusztusában. Nagy ünnepség Bukarestben, a szovjet- csapatok ünnepélyes fogadása, és utána a pártmunka. Először Romániában, majd itthon. És 1960-ban az első utam a - Szovjetunióba-, pontosabban, átutazóban két-két nap Moszkvában. Majd a következő -két utazás. — Melyek a legemlékezetesebb élményei? — Nem is tudom-, miről beszéljek, annyi van. Hogy mit éreztem? Azt egyszerűen nem lehet elmondani1. Ta-lán ha költő lennék, akkor sikerülne. De hadd beszéljek csak háromról.-Mindenekelőtt a szovjet emberekkel való találkozások, beszélgetések. Pár perc alatt úgy meg tudtunk -barátkozni, mintha már régóta ismernénk egymást. Emberségesek, meleg szívűek, nyíltak, közvetlenek. Aztán, a lenyűgöző méretek. És itt nem elsősorban a hatalmas szovjetország területére gondolok. Az utcákra, épületekre, gyárakra. A minszki autógyárban megmutatták egy új, hetven tonna teherbíró képességű dömper prototípusát. Csak darabokban lehet „munkahelyére” szállítani a 120 tonnás monstrumot, mert szétnyomná az utakat. És még egy, ami szomorú emlékeket ébreszt, a minszki monumentális emlékmű, ami a náci megszállás két és fél millió halottjára emlékeztet. Bjelorussziában — a harcokban elesetteken kívül — két és fél millió embert pusztítottak el a fasiszták. Volt olyan falu, amelynek lakosságából csak ketten maradtak életben. Ott vannak az emlékmű körül a jelképes sírok, az elpusztított városokból, -falvakból hozták ide a földet. Amikor az emlékművet és a sírokat látja az ember, szinte átéli azokat a borzalmas időket. Mintha szenvedő részese lett volna. — Három alkalommal látogatott a Szovjetunióba, sokat látott, sok tapasztalatot szerzett... — Igen, de nem eleget. Úgy érzem, — és tervezem is —, hogy sort kerítek újabb szovjetunióbeli utazásra.Jantner János A pártbizottság megtárgyalta A gazdálkodás félévi tapasztalatai Szigorítják a pártellenőrzést az atomerőműnél IjÉl paksi járás ipari és mezőgazdasági üzemeinek első félévi gazdálkodásáról, a járási pariDizottság cselekvési programjának végrehajtásáról tanácskozott egyebek között a pártbizottság, legutóbbi ülésén. A gazdaságpolitikai csoport által készített jelentés, amit elfogadtak a pártbizottsági tagok, megállapítja: Kiemelkedő félévet zárt a konzervgyár. A termelés volumene négy százalékkal, értéke három százalékkal nagyobb tnint az elmúlt év hasonló időszakában volt, pedig a dolgozók létszáma 4,2 százalékkal csökkent azóta. Az Oxigén és Dissous Gázgyár Vállalat dunaföldvárj telepe ugyancsak jó eredményeket ért el az első félévben, 7,9 százalékkal nőtt a termelés. Helyes volt a nagyközségi párt-vb döntése, amikor vezetőcserével is segítette az üzem termelésének kibontakozását. A pártbizottsági értékelésből kitűnik, hogy a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet exporttermelésében egyenletes a fejlődés. Különösen nagy az emelkedés: 38,4 százalékos, a szocialista országokba irányuló exportban. Részletesen foglalkozik a pártbizottsági anyag az atomerőmű építésében részt vevő egyes vállalatok magatartásával, amelyek más beruházásoknál lazaságokból eredő nyereségkiesésüket az erőmű beruházásnál igyekeznek pótolni, aranybányának nézik azt, sőt szabálytalanságok is adódnak. ,,E jelenség ellen a jövőben szigorúan fel kell lépni, mind a területen dolgozó alapszervezeteknek, mind az erőmű pártvezetőségének.” Egyébként a munkák most már megfelelő ütemben haladnak, és ebben része van az Atomerőmű Beruházás pártvezetőségének is: koordinálja a tervszerű kivitelezést, a határidők tartását. Az első negyedévben jelzett lemaradások pótlását elvégezték. Van előrelépés a kivitelezési tervek folyamatos biztosításában, és a Minisztertanács határozata alapján a speciális anyagok beszerzésében. A napirendi pont vitájában elmondotta Hegedűs György, az Atomerőmű Beruházás pártszervezője, a járási pártbizottság tagja, hogy szigorítják a pártellenőrzést, az elmúlt vezetőségi ülésen például a Vegyépszer munkáját tárgyalták, s ennek alapján bizottság fogja vizsgálni a hiányosságokat. A mezőgazdasági üzemek fegyelmezetten megvalósítják a népgazdasági igények teljesítését szolgáló megyei és járási terveket, a cselekvési program szerint. A nehézségek ellenére pótlólag növelték kukorica-vetésterületüket, eleget tettek a megyei párt- bizottság zöldségtermelésről szóló határozatának, kiemelten segítik a háztáji és kistermelőket, nőtt a közös és a háztáji sertésállomány, nagyobb a tejhozam, különösen a szakosított tehenészeti telepeken. összességében megvalósult, a félévre vonatkozóan, a pártszervezetek, szervek és a járási pártbizottság cselekvési programja. Gyorsabb ütemű a fejlődés a járás gazdasági életében, ezzel sikerült megszüntetni a múlt évi lemaradás egy részét is. R igóczky István, a járási pártbizottság első titkára kiemelte a gazdaságvezetők szerepét, aktív tevékenységét a termelésszervezésben, a jó munka megvalósításában. Elmondotta a pártbizottságnak, hogy a járási végrehajtó bizottság kifejezte elismerését a konzervgyár első félévi kiváló eredményeiért. G. J. „Ott a kovács Ilmarinen szóval mondja, fölfeleli: Nyilván ösmerkedni jöttem Ilmari kováccsal itten, hisz magam Ilmarinen volnék vasverők közt mester volnék.” (Kalevala) Személyes vallomással--------------í------ kezdem. G yermekkoromat kovácsműhelyek környékén töltöttem, s ha verset írok. a vas alakításának fegyelme, üteme vezeti toliam. Ha nem tanár lennék, kovács szeretnék lenni. Gyermekkorom óta sokminden megváltozott. Átalakult az idő pörölye alatt a kovácsszakma is. Hol van már a patkolókovácsok fénykora? Két kezemen megszámolhatnám, hány pár ló van ma Szekszárdon. Ha fellapozzuk az ipar- történetet, kiderül, ötvennél is több szakma közös őse a kovácsság: patkóié-, kard-, fegyver-, kocsi-, szeg-, szerszám-, reszelő-, üllő-, késkovács, ötvös, bádogos, lakatos — csak néhányat említve ezek közül. De hol tart ma a kovácsszakma? Az utóbbi öt évben a megyében mind,,Ilmari kovács, im, itten, fővasverő mindétiglen feje lesütve, rossz a kedve.. (Kalevala) össze egy fiatal tanulta ki a mesterséget. Pedig jövője bizonyára még sokáig biztosított lenne, hiszen a látszólag készen kapott tárgyak sorra a kovácshoz kerülnek: a kapák, vakarok, kaszák, ásók élüket csak a kovácsüllőn kaphatják meg. Otthon ezt nem lehet kikalapálni, mert nemcsak kalapács, hanem egy jó „húzós” üllő és szakértelem is kell hozzá, hogy azután, aki kézbe veszi, megforgatja, azt hallhassa a kovácstól: „No ez most már magától fog menni!” — „Tőlem hát!” — hangzik a talpraesett válasz. De minden tréfát félretéve, annyi bizonyos. hogy ha nem is magától, de fele erővel lehet dolgozni egy jól beállított, kikalapált, vagy megedzett szerszámmal. Sajnos (nemcsak a kovácsoknak sajnos, hanem főleg a „hétvégi telkeseknek”) ezt ma már kevesen tudják. Volt példa arra is, hogy ipari szakoktató nem is tudott arról, hogy a kaszát ki kell kalapáltatni, nemcsak otthon megreszelgetni. Ez persze csak a lakossági része a munkának. Divatos szóval élve a szolgáltatás. Ez ma már mindenképpen a kisebb, sőt, elenyésző részt adja. A dísz. műkovácsolás termékei, az épülethez szükséges vasanyagok egy része szintén a kohók tüzében fürdenek, mielőtt a szobákb.: vagy éppen a vasbeton gerendák kapcsaiba kerülnek. Tévednek azonban azok, akik úgy vélik, itt meg is állt a kovácsok tudománya. Számtalan személy- és teherautó mesélhetne arról, hogy rugói, amelyek egy idő után elfáradtak, „leültek” —, hogy szaknyelven mondjuk — miként kapták vissza régi ívüket és rugalmasságukat. Nem ’ köny- nyű munka ez: a rugókat szétszerelni, letisztítani, felmelegíteni, de nem túlságosan, nehogy kilágyuljanak, ívre kovácsolni a hét és félkilós népszavával, majd Ieedzeni, speciális edzőfolyadékban, lekenni, s végül összerakni. A más módon felújított rugók ugyan, is régi rugalmasságukat már soha nem nyerik visz- sza. mert a csavarás, feszítés megváltoztatja a rugóacél előnyös szerkezetét. Igaz, a megyében nagyméretű teherautórugók felújí-, fásával ma már csak a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz Reme. te utcai kovácsműhelye foglalkozik: apám. A szakmát édesapjá-------------------- tói tanulta, a kárcsak ő az övétől. Apám kovács. Jólesik kimondani. Gyógy-, patkoló- és általános kovács. 48 évével ő a legfiatalabb szekszárdi kovácsmester. Szabadító mestere, akire mindig büszkén és szeretettel gondol, a 80 éves Győrfíy Sándor, még ma is aktív kovács. Apám, aki tíz évig az ipari szakiskolában volt szakoktató, most úgy véli, a kovácsság napjai meg vannak számlálva. Pedig mondása szerint „minden szakma jó és szép, meg lehet belőle élni, csak meg kell tanulni és szeretni kell.” S mégis a Hephaistosok, Vulcanusok A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Ktsz kovácsműhelye és Ilmarinenek utódai vajon meddig fognak még begyújtani a kohókba? i. T. G. Ma még ócskavas, de holnap talán már felújítva futnak egy-egy teherautó vagy pótkocsi súlyát tartva Garázsok- kalákában De sok községben panaszkodnak az emberek és a tanácsi tisztviselők, hogy sáros időben egyes utcák megközelíthetetlenek — autóvaL! A gépkocsi pedig egyre több, és a megye minden községének minden utcáját szilárd burkolattal ellátni nem olcsó mulatság, és nem is megy egyszerre. A Gyönk környéki kis községekben kitalálták a megoldást. Ha megvan egy ötlet, már egyszerű az egész, és nem is drága. „Ha nem lehet bemenni kocsival, megyünk gyalog, mert a járda már van. A kocsinak pedig építünk garázst a kö- vesút mellett!” A gondola- tott tett követte. A tanács kijelölte a telkeket, a jövendő garázstulajdonosok pedig összeálltak és hatos csoportokban sorakozhatnak a csinos garázsok az út mellett. Hat garázs már elkészült, hatnak állnak a falai. Ha van a garázsépítők között kőműves, nem kerül pénzbe a szakmunk- kája', mert mind a hat tulajdonos családtagjaival és barátaival összeállva építi a garázsokat. így darabonként nem kerül többe tíztizenkétezer forintnál az építkezés.
