Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
A níiÉPÚJSÁG 1977. augusztus 2. a címe annak a gazdagon illusztrált, finom papírra nyomott antológiának (Corvina, 1977), amelyet a tavaly megjelent képzőművészeti írásokból válogatott össze Rideg Gábor művészettörténész, a Művészet című folyóirat fő- szerkesztője. A testes évkönyv több mint kilencven tanulmányt, cikket és kiállítási beszámolót tartalmaz; a kötet munkatársainak száma mintegy hetven. A kiadvány egészére a magas színvonal, a tartalmi és stiláris igényesség a jellemző, néhány írás pedig kiváltképpen nyeresége műtörténeti és művészetkritikai irodalmunknak (Zolnay László: „Lovag és herold a budavári gótikus szobrok között”, Körner Éva: „Szentendre differenciált egység?”, Hárs Éva: „Vasarely-múzeum Pécsett”, Kovács Péter cikke a nemrégiben elhunyt Schaár Erzsébet szobrászművészről, P. Szűcs Julianna beszámolója Miháltz Pál műcsarnoki gyűjteményes kiállításáról, Rózsa Gyula polemikus hangú jegyzete a Nemzeti Galéria egyik hevenyészve megrendezett, koncepciótlan tárlatáról stb.). Elismerés illeti Rideg Gábort azért is, hogy az ismert nevű szakemberek (László Gyula, Aradi Nóra, Németh Lajos. Frank János stb.) mellett a fiatal műkritikus- és művészettörténész-nemzedék tagjait is megszólaltatta az évkönyv oldalain, így Ráth Zsoltot (aki Kmetty János „önarckép almával’’ című 1912-ben készült szénrajzát elemzi...) vagy e sorok írójának névrokonát: Dévényi Istvánt, aki az új magyar grafikusgárda egyik legeredetibb egyéniségét: Somogyi Győzőt mutatja be. A Művészet ’76 részletes értékelése szakfolyóirat feladata, mi csak két — igen jelentős — írásra hívjuk fel még a figyelmet. Az egyik Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész „Magamról” című önvallomása, amelyből ezt a — nagyon lényeges — gondolatot emeljük ki: „Emberi dráma nélkül csak dekoratív artisztikum képzelhető el...” A másik közlemény — amelyet igen tartalmasnak érzünk — Petényi Katalin műtörténész interjúja Czóbel Bélával. A pátriárkái kort megért mesternek élete utolsó hónapjaiban adott nyilatkozatából bámulatos vitalitás, szellemi-alkotói frissesség sugárzik: „Még ma is meg tudok újulni. Ha még sokáig élek, talán egy egészen új festészetet tudok csinálni. Fiatalon fogok meghalni.. A mester kilencvenkét (!) esztendős volt, amikor e szavak elhangzottak; néhány hónap múlva Czóbel Béla kezéből kihullott az ecset. De igaza volt: fiatalon halt meg... Dévényi Iván Moziban Brannigan hadnagy, Chicagóból A Scotland Yard vendége című angol bűnügyi film igazán nagy előkészülettel született meg. öt, minden hájjal megkent krimiszerző írta. rendezőnek magát Douglas Hickox-ot kérték fel, a főszereplő pedig nem más, mint John Wayne. A többi szereplő közül nálunk csak Mel Ferrer közismert, de ha hihetünk az információknak, a többiek is meglehetősen divatos művészek. A nagy előkészületekhez viszonyítva, a végeredmény nem „méretarányos”. Teljesen hétköznapi krimit látunk, olyant, aminek minden fordulatát előre k; lehet következtetni, és nem szorul össze egyetlenszer sem a gyomrunk az izgalomtól. Nem mintha nem lenne benne verekedés, üldözés, életveszély — több tucat. Csakhogy vagyunk olyan dörzsölt moziba- járók (és televíziónézők) hogy tudjuk, egy olyan hadnagy, mint a mi Brannigan-ünk, egyszerűen nem veszíthet. A nagydarab, mackós termetű, dörmögő hangú felügyelő nem valami Columbo- féle „egyszerű zseni”, ő inkább az ökleivel „nyomoz” Ismerjük ezt a figurát, aki emlékszik Piedonera, az arra gondol, az erős nyomozók a filmeken mind nagy, tohonya jelenségek ... Talán azért, hogy esetlenségük miatt megbocsátsuk gyorsan lesújtó ökleiket. Ha hamarjában végiggondoljuk a közelmúltban játszott, ebbe a műfajba tartozó filmeket, egyetlen emelkedik ki közülük: A Sakál napja. Csakhogy amikor azt a filmet vetítették, megfeszült idegekkel ülte végig a közönség a műsort, és alig oldódó nyugtalanság volt a halott Sakál hagyatéka. Nem jobb akkor egy ilyen langyos kis krimi, amikor nyugodtan szemlélődünk, miközben patakokban folyik a piros festék? A krimiéhség csillapítására folyó versenyben egyre ritkábban születik kiemelkedő alkotás. A közeljövőben egyébként megyénk mozijaiban bemutatnak három újabb nyugati bűnügyi filmet. Langyosak lesznek vagy forró hangulatúak — a közönségsikert műfajuk biztosítja. Virág F. Éva A Kennedy-ügy újra kísért (I.) Gyilkosok összeesküvése Mondhatjuk-e, elnök úr l Az Egyesült Államokban a legutóbbi időben egyre erőteljesebben követelik azt, hogy vizsgálják ki újra John Kennedy elnök 1963. november 22-én történt meggyilkolásának ügyét. A legújabb közvélemény-kutatások szerint, az amerikaiak 85 százaléka nem hiszi el az „évszázad bűncselekményé”-nek körülményeiről szóló hivatalos változatot. Emellett felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy „rejtélyes okok miatt” sorra eltűnnek azok az emberek, akik hiteles vallomást tehetnének azokról, akiknek közük volt ehhez a gyilkossághoz. „Ki ölte meg Kennedyt?” Ez a kérdés áll most ismét egy amerikai lap. a Sceptic borítólapján. Sorozatunkat a Kaliforniában megjelenő folyóirat külön- számának alapján állítottuk össze. BÁR MAJDNEM tizennégy év telt el a verőfényes dallasi 1963. november 22-e óta, még most is majdnem mindenki emlékszik a gyilkosságra. Elnökök jöttek és mentek, az USA átélte a vietnami háborút, tömegméretű zavargásokon, sok változáson ment keresztül: a tragikus nap azonban nem törlődött ki az emberek emlékezetéből. Kennedy elnök nyitott gépkocsin hajtott, s a tömeg örvendező kiáltásokkal köszöntötte. Kanyar, még egy kanyar, az autó eLhalad't egy magas épület mellett és lassan közeledett a fűvel és bozóttal benőtt vasúti töltés alatt átvezető alagúthoz. Texas állam kormányzójának felesége mosolyogva így szólt a vendéghez: „Elnök úr, nem mondhatja, hogy Dallasban nem szeretik önt...” Ezután azonban éles csattanás hallatszott és egyetlen szempillantás alatt megváltozott minden... Azokat a gonosz szellemeket, amelyek John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása után „kitörtek a palackból”, sehogy sem sikerült megfékezni. A gyilkosság körülményeivel kapcsolatos kételyeket sem sikerült elnémítani. A Warren vezette különbizottság verdiktje az volt, hogy egy Lee Hervey Oswald nevű, lekileg kiegyensúlyozatlan fiatalember egymaga cselekedett, ölte meg Kennedy elnököt és sebesítettemeg súlyosan Connallyt, Texas állam kormányzóját — csupán azért, hogy két nappal Anya gyermekével Kovács Margit kerámiája Kosztolányi - szépséghibával A Szépirodalmi Könyvkiadó új Kosztolányi-kötettel lepett, meg bennünket, mely az Egy ég alatt címet viseli. A Kosztolányi-hagyaték teljes egészében még ma is föltáratlan, s a Szépirodalmi mostani sorozata is a kiadatlan munkák sorát jelentette meg. Az Egy ég alatt című kötet azonban megtévesztő. Anyaga ugyanis nem jelentős eltéréssel szó szerint megegyezik azzal a két kötettel, ami néhány éve írók. festők, tudósok címen jelent meg ugyancsak a Szépirodalminál, ugyancsak Réz Pál gondozásában, egy másik sorozat részeként. Kosztolányit mindig szívesen olvassuk, de teljesen felesleges az ilyen megtévesztés: az első sorozat egységes kötetei épp úgy a teljes életművet sugallták, mint ahogy a második a kiadatlan vagy ma .már hozzáférhetetlen munkák kiadását. A sárga vászonkötéses sorozat abbamaradt, az új, ugyancsak egységes sorozat pedig ezúttal hiánytalanul adja a korábbi két kötetet, anélkül azonban, hogy erre a legcsekélyebb jel is mutatna. Az Egy ég alatt című kötet az írók, festők, tudósok újrakiadása, más címmel. Miért? cs. később egy másik, szintén magányos és lelkileg kiegyensúlyozatlan gyilkos, Jack Ruby golyójától haljon meg. Ez a változat több kérdést tett fel, mint amennyire választ adott. Két évvel azután, hogy közzétették a bizottság munkájának eredményét — egy terjedelmes jelentést, 26 kötetnyi okmányt és 25 ezer tanú vallomását — a közvélemény-kutatások megállapították, hogy az amerikaiak majd kétharmad része nem hiszi el a Warren-bizottság következtetéseit. Nemcsak az egyszerű amerikaiaknak voltak kétségeik. Johnson elnök meg volt győződve arról, hogy elődje ösz- szeesküvés áldozatául esett. John Connally a nyilvánosság előtt kijelentette: nem hiszi el a bizottságnak azt a következtetését, amely szerint az őt megsebző golyó ugyanaz volt, mint amely az elnök torkát átfúrta. Még a bizottság tagjai közül sem volt mindenki meggyőződve a következtetések helyességéről. Thomas H. de Boggs, louisianai képviselő, a bizottság egyik tagja, any- nyira nem értett egyet a jelentés sok megállapításával, hogy közölni akarta a „különvéleményéhez ragaszkodó kisebbség" álláspontját. Ettől a szándékától csak akkor állt Tv-napló Szomszédaink Mit tudunk északi szomszédaink irodalmáról, művészetéről? Jóval kevesebbet, mint amennyit illenék, de annál, is, amennyi szükséges lenne, hogy elfogulatlanul ítélhessünk. Még mindig van felfedezni valónk, tehát adósságunk. A véletlen úgy hozta, hogy a tv Mesélő városok című sorozatának prágai műsorával szinte egy időben kaptam egy pazar albumot a cseh barokk művészetéről (sajnos, magyarul nem hozzáférhető), s minden útikönyvnél hatásosabban keltette fel a vágyat, hogy gyors útitervet készítsek az őszi hónapokra. A tv-műsor sem tudott meggyőzni az ellenkezőjéről... Ez a két történet ugyanis gyenge. Még Capek is, főleg ilyen tálalásban, amikor tökéletesen elsikkad Capek finom iróniája, s marad a sovány történet, éppúgy, mint a Ma- rek-darabnál, fáradt színészekkel, ötlettelen rendezéssel. Prága másról is tudna mesélni és főleg máshogyan, kár, hogy a dramaturg, a forgatókönyivíró, a rendező leleményéből csak ennyire futotta. A gyűjtőcím, a Mesélő városok egészen mást sejtet, s a cseh irodalom roppant gazdagságából lényegesen nagyobb lenne a kínálat. Sajnáljuk, de untuk ezt a két történetet, amihez persze az is hozzájárult, hogy sem Garas, sem Feleki nem Columbo, viszont ilyen mondatot mégsem lenne szabad meghagyni egy műsorban: „Nem szórakozott a bárban-e?” — ami Feleki szájából sem hangzik humorosan, az ember inkább szorongva gondol arra, hogy mit fog hallani még ezután. Prága és a cseh városok sokat tudnak mesélni, nekünk is. Reméljük, szerencsésebb csillagzat alatt erre is sor kerü'. De mit szóljunk az öregúrhoz, aki a kezével lát? Semmit. Még a riporter megismételt drámai kérdéséhez sem lehet egy szavunk sem. Ezek után nyilván jelentkeznek majd egyéb csodalények, varázslók, jövendőmondók, elvégre természettudományos korban élünk. Viszont jó lenne már végre olyan valakivel találkozni, aki azzal vezet félre tudóst és nem-tudóst, hogy valóban lát, a két szemével, esetleg a király ruháján is átlát. Vagy pedig itt van Karinthy zseniális detektívje, Watson, aki azzal vezeti félre embertársait, hogy behunyja a szemét, s szemhéjára szemeket rajzol, aminek következtében mindenki azt hiszi, hogy lát, pedig dehogy, hisz be van csukva a szeme. Maradjunk annyiban, hogy vannak még csodák. CSÁNYI L. Rádió fi játék nem játék Szombaton délelőtt a Kossuth-, vasárnap délelőtt pedig a Petőfi-adón hallhattuk Kaposy Miklós kétrészes, Umbul- da című riportszatíráját, mely arra ösztönözte a hallgatókat. hogy legyenek munkatársai a folytatásnak: névvel, vagy anélkül írják meg a műsor szerkesztőjének, milyen pozitív és negatív trükkökről, ravaszságokról és leleményekről van tudomásuk. A szatirikus riport az umbulda szó jelentését firtatta, gyakorlati példákkal illusztrálva az umbuldának, mint cselekvésének jogi és erkölcsi vonatkozásait. Sokféle vélemény hangzott el a műsorban. A magam részéről hajlok arra, hogy az ügyeskedésekkel kapcsolatban a büntetőjogász véleményét fogadjam el. Azt a véleményt tehát, mely szerint az umbulda mindig a fennálló szabályok tisztességtelen kijátszását jelenti, és így valahol mindenfajta umbulda bele kell, hogy ütközzék erkölcsi szabályainkba. Hogy a szabályokról esetenként a gyakorlat bizonyítja be, hogy akadályoznak valami jó, társadalmilag hasznos cselekvést? Kétségtelen, előfordul ilyesmi. Mégis amondó vagyok, hogy ne próbáljuk még pozitív umbuldával sem megkerülni a szabályokat. mert akármilyen társadalmi hasznosságú, jó értéke is megkérdőjelezhető, ha fondorkodva jutottunk hozzá. A trükkök, lelemények, ravaszkodások — gondolják csak meg e szavak jelentését! — éplelkű emberben soha; sem a tisztesség képzetét keltik, hanem ennek ellenkezőjét. Aztán... szerencsére nem az umbuldakészség határozza meg társadalmi fejlődésünk irányát, mértékét! Végül, az umbuldázók előbb vagy utóbb csak horogra akadnak és nem is vitás, hogy az umbulda-ellenesek révén. Ezért érdemes élni az alkalommal és tovább játszani a játékot, mely végcélját tekintve nem is játék. — li — el, amikor a bizottság beleegyezett abba, hogy a jelentésben levő sok adat elé _— amelyet eleinte feltétlenül hitelesnek tüntettek fel — a „valószínűleg” szót tegye. Egy másik tag, a néhai Richard B. Russell szenátor így nyilatkozott 1970-ben: „Én sohasem hittem, hogy Oswald tanácsadók és felbujtók nélkül követte el a gyilkosságot. Túlságosan sok mindent ébreszt bennem kétséget azzal kapcsolatban, hogy ő mindent teljesen önállóan tervezett ki”. Végül ott voltak a gyilkosság tanúi. 52-en közülük kitartották amellett, hogy a végzetes lövésen kívül legalább néhány a vasúti töltés irányából találta el szemből Kennedyt. A bizottság azonban semmibe vette ezeket a vallomásokat. Nem meglepő tehát, hogy a Warren-bizottság jelentése alapos kételyeket keltett. Néhány év alatt 26 könyv és sok cikk jelent meg, amely bírálja azt a következtetést, hogy Oswald magányosan cselekedett. A Warren-bizottság jelentésében levő sok képtelenség 1967-re annyira nyilvánvalóvá vált, a közvélemény felháborodása pedig annyira fokozódott, hogv egy képviselőcsoport új vizsgálat indítását szorgalmazta. A Warren-bizottság bírálói most újra támadnak. Uj, tökéletes nyomozási technikával felszerelve és az információkhoz való hozzájutásra vonatkozó törvények alapján újabb bizonyítékokat ástak ki arról, hogy összeesküvés létezett — olyan összeesküvés, amelybe Lee Harvey Oswald nem keveredett bele. Henry Gonzalez, a képviselőház tagja, határozattervezetet terjesztett be, amely a gyilkosság kongresszusi kivizsgálását követelte. Ezt a követelést tartalmazó petíciót csupán az „ Egyesült Államok nyugati partvidékén 250 ezren írták alá. A Zapruder nevű amatőr filmes által felvett és régóta elfektetett filmről titokban készített másolatot — amely megmutatja, hogy a Kennedyt fején találó golyótól az elnök nagy erővel hátraha- nyatlott — kétszer is sugározták a televízióban. ÉS TALÁN legnevezetesebb az a körülmény, hogy, mint ez hiteles forrásokból ismeretessé vált, az igazságügyi minisztérium teljesen titokban megkezdte Oswald múltjának kivizsgálását. Azelőtt olyan hírek keringtek, hogy Oswald egy, sőt több amerikai hírszerző hivatal ügynöke volt. Most ezek a hírek kezdenek igazolódni. (Folyt. köv.). Jövő héten A királyért és a hazáért című angol film felújitásáról írunk jegyzetet
