Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

e Í^pújság 1977. augusztus 4. Atlétika Kaposvárott rendezték a területi ifjúsági összetett bajnokságot, ötpróbában az 1960-ban születettek verse­nyét K. Balogh Zsuzsa (Sz. Dózsa) nyerte 3014 ponttal. Schwébl Mária az 1959-ben született versenyzők kategó­riájában 2931 ponttal a 4. he­lyen végzett. Csapatverseny­ben a Szekszárdi Dózsa a 2. helyen végzett a PMSC mö­gött. * Gazdag Zsuzsa az IBV vá­logatottban szerepel. A hét végén a Csehszlovákia elleni ifjúsági viadalon vett részt, jó sorozatot ért el gerellyel, legjobb eredménye 44,50 mé­ter. Az ifjúsági barátság­versenyen Szófiában dobószá­mokban két vidéki verseny­ző, Kripli (Bakony Vegyész) és Gazdag (Szekszárdi Dózsa) vesz részt az igen rangos nemzetközi versenyen. A jugoszláviai Mariborban folyó 9. tenisz Európa-baj- nokság második fordulójából csak egy magyar játékos eredményéről érkezett jelen­tés: Szőke 7:5. 64 arányban győzött a török özgenel ellen. * Várnában megkezdődött a várnai nyár elnevezésű nem­zetközi női röplabdatorna, amelyet idén kilencedik al­kalommal rendeznek. Az első napon tartották a Magyarország—Egyesült Ál­lamok mérkőzést. Sajnos a magyar lányok jó kezdés után végül 3:1 (—7 14, 13, 3) ará­nyú vereséget szenvedtek. * Befejeződött a nemzetközi vízilabdatorna a Szovjetunió fővárosában. A végső sorrend: 1. Szov­jetunió 9 pont, 2. Jugoszlávia 7, 3. Kuba 6. * Alapos zökkenőkkel zajlott le Pekingben az „előbb a ba­rátság, azután az eredmény” címmel létrehozott nemzet­közi labdarúgótorna, amelyen három kínai együttes mellett Marokkó, Zaire, Irán és a Koreai NDK együttese szere­pelt! A meghívásokból már kitű­nik. hogy a kínaiak olyan mérkőzéssorozatot kívántak létrehozni, amelyben ők vol­tak a fő esélyesek, elsősor­ban a hazai körülményeket figyelembe véve, s ebben tá- - mogatást kaptak a kínai já­tékvezetőktől is — pedig elő­zőleg azt ígérték, hogy a bí­ráskodás tekintetében nem lesz semmi hiba. Aztán több is akadt. így például a Kínai NK—Marokkó mérkőzés vé­gül is verekedéssé fajult, az ^afrikaiak rátámadtak a sze- üjntük igazságtalan kínai bí- i$ra, a hazaiak pedig meg akarták védeni honfitársu­két... Voltak még egyéb inciden­sek is, a végkövetkeztetés pe­dig az, hogy csak a jelszó maradt „sértetlen” a barát­ság nem... Három érem Vichyből Balogh és Bolyári sikere az Európa-bajnokságon Atlétika: a sportok abc-je és az atlétika abc-je Beszélgetés Mindszenty János szakfelügyelővel Hétfőn délután landolt a Ferihegyi repülőtéren a pá­rizsi járat gépe, amellyel a XX. ifjúsági és serdülő asz­talitenisz Európa-bajnoksá­gon szerepelt tizenkét ma­gyar versenyző is utazott. Kéthetes távoliét után, sike­res helytállással a tarsolyuk­ban érkeztek haza. Dr. Laka­tos György, a Magyar Aszta­litenisz Szövetség elnöke és Bérezik Zoltán, a válogatott vezetőedzője üdvözölte első­nek az egy arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet szerzett fiatalokat. A fogadáson vi­rágcsokorral kezükben, ter­mészetesen ott voltak a csa­ládtagok, apukák és anyukák is. A Tolnai VL két kitűnő asztaliteniszezőjét Merkl An­tal szakosztályvezető és Bol- vári József köszöntötte. Örö­mük, büszkeségük jogosságá­hoz nem férhetett kétség: Balogh Ilona az ifjúsági csa­patban arany-, Bolvári Ildikó pedig a serdülők egyéni és csapatversenyében két bronz­érmet szerzett. A repülőté­ren a MOATSZ elnöke külön is gratulált a tolnaiak ered­ményes szerepléséhez. A francia fürdővárosban, Vichyben rendezték meg jú­lius 23—31. között a XX. ifjú­sági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnokságot. A Pier­re Coulon sportcsarnokban 28 ország mintegy háromszáz versenyzője szerepelt. A ma­gyar színeket képviselő együttes legnagyobb sikerét a Balogh, Bogyó, Oláh, Szabó összeállítású ifjúsági leány­csapat aratta, Európa-bajno- ki első helyezésével. Az elő­döntőben a Szovjetunió csa­pata ellen 3:0, a döntőben Svédország együttese ellen 3:1 arányban nyert a magyar csapat. Az 1977. évi magyar ifjúsági egyéni és páros baj­nok, a 17 éves Balogh Ilona Eb-aranya nagyszerű fegy­vertény. A serdülő korosztályú, 13 éves Bolvári Ildikó a négy magyar brozérem közül egy­maga kettőt szerzett. A csa­patversenyek során Urbán- nal az oldalán az A csoport­ban sorra győzték le ellenfe­leiket, csupán Románia csa­patától szenvedtek 3:2-es ve­reséget. Az egyéni küzdel­mekben is remekül szerepelt Ildikó. Az elődöntőben a szovjet Antonyan ellen szo­ros küzdelemben szenvedett vereséget. A két tolnai ver­senyző Eb szereplésének eredménylistájához tartozik továbbá, hogy Balogh az if­júságiak egyéni versenyében a legjobb nyolc közé jutásért sorra került mérkőzésen az első helyen kiemelt szovjet Popovától, míg a Balogh— Bolvári ifjúsági páros a leg­jobb nyolc között Svédország párosától szenvedett egyaránt 2:0-ás vereséget. Egy nappal a versenyzők hazaérkezése után Tolnán ke­restük meg az Eb főszereplő­it, az egyesület vezetőit, hogy közösen vonjuk meg a két­hetes szereplés mérlegét. A kétszeres bronzérmes Bolvá­ri Ildikó mosolyogva idézte fel a számára nagyon kedves városban, Vichyben átélt ver­senyizgalmakat. — Harmadik alkalommal szerepeltem Európa-bajnok­ságon. Az előző kettőn leg­jobb eredményemet az 1975. évi zágrábi csapatbajnoki 3. helyezés számított. Ekkor si­került legyőznöm első alka­lommal a későbbi kétszeres Eb-győztes jugoszláv Perku- csint Franciaországban két­szer állhattam fel eredmény- hirdetéskor a dobogóra. Leg­nehezebb mérkőzésemet az egyéni verseny elődöntőjében a szovjet Antonyan ellen vív­tam. Ismertem ellenfelemet, 1976-ban Bécsben sikerült le­győznöm, de ezúttal ő volt jobb. Antonyan egyéhként amelyik számban elindult, ott mindent megnyert és vé­gül négy aranyéremmel uta­zott haza Vichyből. Rendkí­vül sok élményben volt ré­szünk az Eb-színhelyén, a verseny szünnapján tett kö­zös kiránduláson és Párizs­ban is. Jövőre Barcelonába rendezik a fiatalok Európa- bajnokságát, ahol én még mindig a serdülők között indulhatok. Nagyon készülök erre a versenyre és remélem, hogy sikerülni fog még ered­ményesebben szerepelni. Az aranyérem tulajdonosá­val, Balogh Ilonával ezúttal nem sikerült találkoznunk. Mint Sáth Sándor, vezető ed­ző elmondotta: Balogh a re­pülőtérről egyenes szüleihez, Vésztőre utazott. Az elmúlt év 'karácsonya óta a sok ver­seny, s a rendszeres felkészü­lés nem tette lehetővé számá­ra a szülők meglátogatását. Ezúttal is csak egyhetes sza­badságot engedélyeztek szá­mára, miután augusztus 15- től Tatán, a magyar felnőtt­válogatott keret tagjaival megkezdi a felkészülést. Merkl Antal szakosztályve­zető az eredeti célkitűzés ma­radéktalan végrehajtásának örült a leginkább. — Lánya­inkat azzal a célkitűzéssel in­dítottuk útjukra, hogy Vichy­ben egyéniben vagy csapat­ban érmes helyezést szerezze­nek. A szakosztályvezetés el­várásának maximálisan ele­get tettek. Az Eb-n szerzett érmeik az egyesületünkben folyó munka minőségét is fémjelzik. A siker mögött rendkívül céltudatos edzés­munka van. Sáth Sándor és Ébefhardt János edzők áldo­zatkéz, fáradtságos tevé­kenysége ezen a rangos ver­senyen is kamatozott. Balogh és Bolvári tehetésgük mellett nagyszerű emberi tulajdonsá­gokkal is rendelkeznek. Sze­retnék köszönetét mondani a Bolvári családnak azért a sokoldalú támogatásért, amellyel nagy mértékben elősegítették a „két gyerek” zavartalan felkészülését. Sáth Sándor vezető edző az indulástól eltelt évek ered­ményeinek felelevenítésével kezdte nyilatkozatát: — Amikor 1972-ben meg­alakítottuk az asztalitenisz­szakosztályt. bizony nem gon­doltuk, hogy a Tolnai VL öt évvel később a sportág egyik vidéki bázisává válik. Az előző ifjúsági és serdülő Eu- rópa-bajnokságokat tekintve vidéki versenyző csak elvétve harcolta ki a magyar csapat­ba kerülés jogát. Bolvári im­már harmadik. Balogh pedig második alkalommal szere­pelt a kontinensen legjobb­jaink küzdelemsorozatán. Fejlődésüket a franciaorszá­gi eredmények is igazolják. Sikeres heytállásuk nagy örömömre szolgált, annál is inkább, mert mindketten rá­szolgáltak a MOATSZ szak­vezetőinek válogatási bizal­mára. Bolvári korcsoportjá­ban szerepelt, s az őt ezúttal megelőző két versenyző jövőre már az ifjúságiak között in­dul, így a következő Eb-n Il­dikó léphet elő a serdülő­ranglista élére. Szakosztá­lyunk számára külön is ör­vendetes, hogy közvetlen utánpótlásunkat is olyan ver­senyzők alkotják, akik közül megítélésem szerint a közel­jövőben ketten-hárman jog­gal pályázzák meg a váloga­tott keret tagságát. Toronyi István, a nagyköz­ségi tanács és a Vörös Lobo­gó sportkör elnöke a követ­kezőket mondotta: — Az egész község lakossá­ga izgatottan várta nap mint nap az Európa-bajnokságról érkező híreket. Az elért ered­mények még azokat is lázba hozták, akik korábban az asz­talitenisz sport iránt közöm­bösek voltak. Rendkívül büszkék vagyunk sportolóink eredményeire. A franciaor­szági Eb-n elért sikeres sze­replés folytatását várjuk ver­senyzőinktől. Az egyesület el­sődleges célkitűzése, hogy az NB I-es szakosztály működé­sét fokozott mértékben se­gítse. A megnövekedett fel­adatok feltétlenül nagyobb anyagi kiadásokkal járnak, ami fokozott felelősséget ró a sportkör ' vezetőire. Jelentős anyagi támogatást kaptunk eddig a megyei tanácstól és a sporthivataltól. Szakosztá­lyunk életét és tevékenységét, ezen belül válogatott ver­senyzőink eredményeit ve­lünk együtt figyelemmel kí­sérik a megye politikai és gazdasági vezetői is. A két fiatal tolnai asztali­teniszező várakozáson felüli szereplése megyénk nagy sportsikere. Tolna megyei sportolónak az elmúlt ne­gyedszázad során ritkán ada­tott meg az Eb-n érmes he­lyezést szerezni. Utoljára 1963-ban Kálmán János a moszkvai, majd 1969-ben Or­bán László a bukaresti ököl­vívó Európa-bajnokságról tért haza bronz-, illetve aranyérem birtokában. Ép­pen ezért osztjuk vélemé­nyünket Toronyi István el­nökkel: mi is büszkék va­gyunk a tolnai versenyzőkre. FEKETE LÁSZLÓ Németh Miklós, a világ legjobb gerelyhajítója, a sportág első számú magyar büszkesége. De hol vannak hozzá hasonló tudású atlé­ták? Egy kezünkön meg­számolhatjuk azokat a ma­gyarokat, akik ebben a fon­tos sportágban elérik a vi­lágszintet: a távolugró Er- délyiné Szabó Ildikó, a kö- zéptávfutó Zemen János, a gerelyhajító Paragi Ferenc és Boros Sándor. Szépíteni nem lehet a helyzetet, nem is érdemes, hiszen az atlé­tika éppen azért népszerű, mert az óra és a mérősza­lag pontosan jelzi a telje­sítményt. Szóvirágok, érvek és mentségek nem segíte­nek, csak az eddiginél sok­kal jobb eredmények jut­tatják előbbre a magyaro­kat az egyes számok nem­zetközi rangsorában. A szakemberek már korábban felismerték, hogy a hazai atlétikát tervszerű munká­val kell kilendíteni a ká­tyúból. Idézzünk az OTSH 1974- es állásfoglalásából: „Az atlétika elterjedése és színvonala az egész testne­velés és sport állapotának és további fejlődésének meghatározója, nemzeti test- és sportkultúránk színvonalának fontos befo­lyásoló tényezője. Az atlé­tika fejlesztését kiemelkedő értékei, az ifjúság testi ne­velésében, a sportágak után­pótlás-nevelésének bizto­sításában és a magyar sport nemzetközi tekintélyének növelésében betöltendő sze­repe miatt ifjúság- és tár­sadalompolitikai kérdésnek kell tekinteni.” Immár há­rom esztendő telt el az ál­lásfoglalás óta. Mindszenti János szakfelügyelővel a sportág változásairól, fejlő­déséről beszélgettünk. — Mit jeleznek a szá­mok? — Először a sportág alap­jait kívántuk szélesíteni. Az általános iskolákban sok futóversenyt rendeztek, egy­re több szülő és pedagógus ismeri fel, hogy a fiatalok számára nemcsak előnyös, hanem elengedhetetlenül szükséges az atlétikus moz­gás elsajátítása. Több he­lyen rendszeresen rendeznek tömegversenyeket, így az­után megnőtt azoknak a száma, akik alkalomszerűen a mezőre vagy a pályára léptek. 1974-ben 40 000, 1975- ben 160 000 és 1976-ban pedig 200 000 résztvevője volt ezeknek a tömegverse­nyeknek. Emelkedett az igazolt atléták száma is: 1974- ben 10 000, 1975-ben 21013, és 1976-ban 28 746. Szélesedtek tehát az alapok, de ezzel nem lehetünk elé­gedettek, mert korántsem használtunk ki minden fel­táratlan lehetőséget. — És a szakosztályok? — Szeretnénk megszün­tetni az országban a „fehér foltokat”, vagyis csökkente­ni akarjuk azoknak a te­lepüléseknek, iskoláknak a számát, ahol nincs atlétikai szakosztály. 1974-ben 172 sportegyesületi szakosztály működött, 1975-ben 176, 1976- ban 221. Növekedett a diáksportköri szakosztályok száma is, 1975-ben 342 volt, tavaly viszont 392. Több a szakemberünk: 1974-ben 60, 1975- ben 92, 1976-ban 105 főfoglalkozású edző tevé­kenykedett. — Hogyan viszonylik egymáshoz a főváros és a vidék atlétikája? — Kezdjük azzal, ahol a vidék vezet: a serdülő és az ifjúsági vonal. Itt a vi­dékiek jobban állnak, ezt mutatja az is, hogy az után­pótlás- és az ifjúsági válo­gatottban többen vannak, mint a fővárosiak. Ez biz­tató: a múlttal ellentétben, nemcsak Budapestre tá­maszkodhat a magyar atlé­tika, hanem most már az ország egyre több tájára, megyéjére. — Jelenleg tehát még nem ez a helyzet? — Még nem. Nézzük csak meg az Európa Kupa-ver­senyen pályára lépő ma­gyar válogatottat. A 24 fér­fi versenyző közül 8 a vi­déki, a nőknél jobb az arány, itt 15 közül 9 nem fővárosi. Ha a jelenlegi if­júságiak felnőnek, akkor nyilvánvalóan jobb lesz a helyzet. Jelenleg már né­hány nagyon erős vidéki bázisa van az atlétikának: Nyíregyháza, Pécs és Diós­győr, mindhárom városnak „A” kategóriás szakosztá­lya van. — Milyen helyet fog­lalnak el ezek az „A” kategóriás szakosztályok rangsorában? — Ez a. sorrend a pályán elért eredmények alapján: 1. Bp. Honvéd, 2. Újpesti Dózsa. 3. Vasas, 4. Pécsi MSC, 5. Nyíregyházi VSC, 6. Diósgyőri VTK, 7. Bp( Spartacus. Megjegyzem, hogy a szakosztályok rang­sorolása a MASZ értékelgr si rendje szerint, a külön­böző korosztályok országos bajnokságain és a minősí­tett atléták száma alapján szerezhető pontok alapján történt. Nincs „A” kategó­riás szakosztálya Debrecen­nek, Zalaegerszegnek. Győr­nek. Szolnoknak és Duna­újvárosnak, de itt is fejlő­dik az atlétika. Érdemes el­időzni a megyei atlétikai szövetségek helyzetéiig^ Rangsorolásunk szerint Bor­sod-Abaúj-Zemplén az első, Baranya a második, Fejér a harmadik, Csongrád a negyedik, Szolnok az ötö­dik, Szabolcs-Szatmár a ha­todik... A további sorrend: Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Pest, Veszprém, Bács-Kis- kun, Zala, Nógrád, Békés, Tolna, Vas, Heves és So­mogy. — Mit tart a legörven- detesebbnek a vidéki at­létikai életben? — Megszűnt a legjobbak feláramlása Budapestre, mert ahol élnek, ott is van megfelelő edzési lehetősé­gük, van megfelelő pálya és jól képzett szakember. Nyíregyházán és Veszprém­ben például műanyag borí­tású futó-, illetve ugró­helyet létesítettek. A példát más városok is követik. — Hogyan lehet meg­gyorsítani az atlétika fej­lődését? — Minél több fiatallal kell megismertetni és meg­szerettetni ezt a fontos sportágat. Jó lenne és re­méljük, hogy a következő iskolaévtől már így is lesz: minden általános iskolás 11 —12 éves gyerek részt vesz olyan versenyrendszerben, amelyben kiderül, van-e te­hetségük az atlétika vala­mely ágához. A legjobbak jövőre a Népstadionban, az országos döntőben mérik össze tudásukat. egyszerre a felnőttek Népszava-kupa versenyével. Ez a körül­mény feltehetően ösztönzi a fiatalokat. Lényeges az is, hogy a szakemberek fi­gyeljék az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom ver­senyeit és az ezen feltűnő tehetségekkel foglalkozza­nak, erősítsék velük a szak­osztályokat. Sok függ az is­koláktól is, ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Min­denütt meg kell szervezni a tanórán kívüli atlétikai te­vékenységet, ezért az eddi­gieknél többet tehetnek a megyei tanácsok művelődési osztályai. Eddig a beszélgetés a szakfelügyelővel. Nem két­séges, a közös cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt minél több magyar ver­senyző kerüljön a nemzet­közi élvonalba. Ne csak négy-öt klasszis legyen, mint most, hanem legalább kétszer ennyi. MOLNÁR KÁROLY Bolvári Ildikó és Balogh Ilona az Eb-re történő elutazás előtt. A verseny után még boldogabban mosolyogtak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom