Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

6 ^PÚJSÁG

1977. augusztus 31.

Kosárlabda

Asztalitenisz

A Tolnai Vörös Lobogó asztalitenisz-szakosztálya huszonkét versenyzővel képviseltette magát Csepelen a nemzetközi versenyen, mely egyben évadnyitó is volt. Közel nyolcszáz versenyző, köztük a jugoszláv válogatott és a teljes magyar élgárda ott volt. A tolnaiak kitűnően szerepeltek Bolvári Ildikó első, Balogh Ilona 3. helyet szerzett. A felnőtteknél párosban hatodikak lettek. A fiúknál az ifjúsági korú Pilisi Gábor szerepelt kitűnően. összesíttett pontversenyben a tolnai lányok minimális különbséggel szorultak a 3. htelyre. Ha figyelembe vesszük a rangos mezőnyt, a nagy nevű ellenfeleket, ez a helyezésük kitűnőnek mondható.

A Bátaszéki VSK férfi kosárlabdacsapata részt vett Békésen a Viharsarok-kupán. Nyolc férfi- és hat női csapat két-két csoportban küzdött. A Bátaszéki VSK a Szolnoki Olajbányász (NB II), a Debreceni ASE (NB II), valamint Gyula (megyebajnokság) együttesével került egy csoportba. Első mérkőzésüket a Debreceni ASE ellen játszották. Csoportjukban pillanatnyilag a 3. helyen állnak a bajnoki táblázaton a debreceniek.

Bátaszék—DASE 44:38 (26:20). Bátaszék: Gaál (8), Várda (4), Zágonyi (—), Illyés (7), Tiringer (9). Csere: Farkas (12), Gráma (2), Komáromi (1), Kátoli (—), Horváth (—). Jól kezdett a bátaszéki csapat, a 8. percben Illyés és Gaál kosoraivál 14:2-re vezetett. A 12. percben 19:9 volt az eredmény. A félidő végére feljött a Debrecen. A második félidő 4- percében 31:20 volt az eredmény a Bátaszék javára, de ekkor rövid megtorpanás következett és az ellenfél 31:28- ra felzárkózott. A 11. percben ismét öt pont volt az előny (39:34), a 14. percben az eredmény 44:38. Az egész csapat példásan küzdött, bár a játékon akadt kritizálni való.

Szolnoki Olajbányász— Bátaszék 44:34 (16:16). Az

Olajbányász pihentebben lépett pályára, mert előző mérkőzésén majdnem végig a cseresor szerepelt. Bátaszék:

Faxkas (4), Gaál (8), Zágonyi (2), Illyés (2), Gráma (—). Csere: Horváth (6), Várda (4), Kátoli (4), Tiringer (4), Komáromi (—). Ezen a mérkőzésen is jól kezdett a bátaszéki gárda, a 9. percben 10:5-re vezetett. A félidő végén egy kis visszaesés következett és 16:16 lett az eredmény. A második félidő 6. percében még hat pont volt a Bátaszék előnye (20:26). A játékosok lassan elfáradtak és leadták előnyüket. A Szolnok a félidő közepén könnyedén szerezte pontjait, végeredményben ezzel biztosan nyert. A játékosok mintha megijedtek volna a lehetőségtől, hogy csoport- győztesek lehetnek. A második félidő közepén már kiütközött a fáradság, ami a későbbi mérkőzésekre figyelmeztető is.

Gyula—Bátaszék 59:48 (19:28). Bátaszék: Gaál (12), Zágonyi (10), Horváth (2), Gráma (1), Tiringer (—). Csere: Komáromi (9), Illyés (4), Várda (2), Farkas (4), Kátoli (4). A harmadik mérkőzésen is jól kezdett a Bátaszék. A 7. percben 16:6-ra, a 13. percben 20:13-ra, a félidő végén 28:19-re vezetett. A második félidő elején lanyhán, álmosan játszottak a bátaszékiek és a 10. percben már 40:30 volt az eredmény, a gyulaiak javára. Mivel a csoporton belül a csapatok körbeverték egymást, így a Bátaszék az elsővel

azonos pontszámmal csak az 5—6. helyért játszhatott.

Bátaszék—Szarvasi Főiskola 64:52 (24:35). Bátaszék: Gaál (12). Várda (12), Zágonyi (2), Illyés (—), Tiringer (6). Csere: Kátoli (2), Horváth (3), Komáromi (6), Farkas (11), Gráma (—). A bátaszékiek görcsösen, mereven játszottak és az emberfogást is rosszul alkalmazták. így a jó képességű szarvasi csapat az első félidőben tízpontos előnyt zerzett. A második félidőben már jobban ment a játék, a 7. percben még hat ponttal vezetett ugyan a Szarvas, de ettől kezdve a Bátaszék szériában dobta a pontokat. Hat perc alatt 16 pont lett az előnye a Báta- széknek. A hátralévő percekben a csapat már biztosan tartotta az előnyt és 64:52 arányban nyert.

A bátaszéki kosarasok a vártnál jobban szerepeltek még akkor is, ha ez a helyezésben ez nem mutatkozott meg. Az már biztos, hogy az NB II-ben lényegesen jobb helyen álló csapatoknak is méltó ellenfelei voltak ezen a tornán. Jól illeszkedett a csapatba az újonnan igazolt Várda és Kátoli. A vasárnap kezdődő NB Il-es őszi szezonjában nehéz feladat vár a bátaszéki legénységre. Az biztos, hogy legalább hét győzelem kell ahhoz, hogy a

bentmaradástflKi tudják harcolni.

A bonyhádi Városi Tanács és a Közalkalmazottak Szak- szervezetének Tolna megyei Bizottsága Bonyhádon nagy sikerű sportnapot rendezett a megye három városának tanácsi dolgozói részére. A megjelenteket dr. Hegedűs János Bonyhád város Tanácsának elnöke köszöntötte. Ismertette a város múltjának történelmét és a jelen gondjait. Elmondta többek között, hogy e sportnap célja a sport baráti kapcsolatok elmélyítése mellett, a szakmai, baráti kapcsolatok kialakítása is, hogy a három város közelebb kerüljön egymáshoz. Elsődleges célunk — mondotta —, hogy Dombóvár, Szekszárd és Bonyhád kapcsolata igazi „testvérvárosi” kapcsolattá fejlődjék.

Ezt követően Andorka Árpád, a megyebizottság sportbizottságának vezetője köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta: e vetélkedő

kísérleti jellegű, azt viszont mindenképpen szeretnénk, ha hagyományossá válna. Az egyébként csendes városi strand hangos lett a tanácsi dolgozók esélylatolgatásaitól „vajon ki mer a vízbe szállni”, „ki lesz az első”. A 18 Celsius fokos vízben csak a legbátrabbak mertek úszni. A nők mezőnyében a szoros versenyben első helyen Jant- ner Jánosné, a szekszárdi Városi Tanács dolgozója végzett. A férfiaknál Jencski Ferenc, a szekszárdi Városi Tanács csapatának vezetője érkezett elsőnek a célba.

, Az úszást követően a harmadik számú általános iskolában mérték össze tudásúkat a legjobb asztaliteniszezők. A négy asztalon 32 mérkőzésre került sor. A nők mezőnyében csupán az volt a kérdés, hogy a szekszárdi lányok játszmaveszteség nélkül szerzik-e meg az első helyet. De nem így történt. 4 játszmát nyertek a bonyhádiak. Végeredmény: 1. Szekszárd. Egyéniben: 1. dr. Vass Gábomé 3 győzelemmel.

A férfiak mezőnyében lényegesen szorosabb mérkőzésékre került sor, csupán a dombóvári csapat nem volt egyenrangú ellenfél. A csapatverseny végeredménye: 1. Bonyhád (Abrahám, Kisz- ler, Máté), 2. Szekszárd (Klézli, Ferenc, Kovács). Az egyéni versenyt a mindvégig kitűnően szereplő Ábrahám Géza, a bonyhádi Városi Tanács pénzügyi osztályvezetője öt győzelemmel és egy döntetlennel nyerte meg.

A nők kérték, hogy ha mód van rá ők is szeretnének részt venni a kispályás labdarúgásban. A rendezők örömmel helyt adtak a kérésnek, és a délutáni program Lengyelben a szakiskola pályáján a női focival kezdődött. Bonyhád és Szekszárd csapatainak mérkőzése a rendes játékidőben 0:0-ás eredménnyel fejeződött be. A hétmétereseknél a bonyhádiaknak kedvezett a szerencse. Ezt követően a férfiak léptek pályára. Ezek a mérkőzések lényegesen „szikrázóbbak” voltak. Végül is szoros küzdelem után a végeredmény: 1. Dombóvár, 2. Bonyhád, 3. Szekszárd. A dombóvári csapat csak hétméteresekkel tudta megnyerni a versenyt. A legjobb kapusnak egyöntetűen Kővári Zoltánt, a bonyhádi csapat kapusát jelölték.

A jól sikerült sportnap után a díjakat dr. Hegedűs János adta át, aiki megköszönte a részvételt és mindenkinek további sok sikert kívánt. Andorka Árpád pedig bejelentette: a következő hasonló összejövetelt Szekszárdon rendezik.

A hét 11-e

Balogh

(Nagymányok)

Havasi Oláh Vábró Lcmlc

(Tolna) (Fadd) (Paks) (Nagymányok)

Kalmár Csordás

(Paks) (B. Vasas)

Minker Meszlényi Bulla Porcsa

(Aparhant (Paks) (B. Vasas) (Dombóvár)

Tartalékcsapat: Harsányi (TÁÉV SK), Kocsis (Bogyiszlói, Fekete (TÁÉV SK), Végh (Pincehely), Szűcs (Fadd), Bíró (Aparhant), Győré (Simontomya), Micskó (TÁÉV SK), Molnár (Simontornya), Neidhardt (Tolna), Incze (Bonyhádi Vasas).

A Bonyhádi Botond kézilabdázói

A megyei kézilabda-bajnokságban szereplő Bonyhádi Botond női csapata. Jelenleg a bajnoki táblázaton a 2. helyen állnak és az ezüstérem biztos várományosai. Kétoldalt a csapat vezetői: balról Nyisztor Albert, jobbról Tauth Tibor.

Ligaértekezletet tartottak a megyebajnokságban szereplő csapatok vezetőinek, edzőinek részére. Ezen Herczig Gábor a megyei sporthivatal elnöke a megye labdarúgásának fejlesztésével kapcsolatos időszerű feladatokról tartott előadástr

*

A dombóvári öregfiűk labdarúgócsapata a Budapesti VSC öregfiúk csapata ellen 3:2 (1:2) arányban nyert.

Góllövő: Lódri (2), Tóth, illetve Dunai L. (2).

*

Megérkezett a Paksi SE ökölvívóinak eredménye. Dunaújvárosban a felnőttek korcsoportjában Schneller János papírsúlyban első, Rácz Tibor harmatsúlyban 2. helyen végzett. Az ifjúságiaknál Lisztmajer Ádám pehelysúlyban 3. lett.

*'

Befejeződött Dombóvárott a Tsz-labdarúgókupa csoportmérkőzése. A I. csoportban a végeredmény: 1. Dal- mand 4, 2. Kurd 4, 3. Dombóvári Tsz 2, 4. Szakcs 2 ponttal. II. csoport: 1. Dombóvári öregfiúk 6, 2. Dombóvári Vasas 5, 3. Kocsola 5, 4. Döbrököz 4, 5. Attala 0 ponttal. A döntőt a Dombóvári öregfiúk a Dalmand csapatával játssza. Az első mérkőzésre szeptember 1-én kerül sor Dalmandon. A visszavágó szeptember 8-án Dombóvárott, az ifjúsági sporttelepen lesz.

*

Járási bajnokság: Gerjen —Dunakömlőd • 4:2, ifi: 7:1, Pusztahencse—Nagydorog II. 1:2, Madocsa—Kajdacs 0:2, N émetkér—Dunaszentgyörgy 1:0, ifi: 5:2.

*

Brian Mcquire, 30 éves ausztrál Forma—1-es autó- versenyző Dél-Angliában a ken ti Brands Hatch verseny- pályán egy bal oldali kanyarban, hatalmas sebességgel a védőkorlátnak ütközött és már holtan vették ki kocsijából. A balesetnél három fiatal gyerek is megsérült, akik túl közel merészkedtek a pályához.

Bemutatjuk a sportágakat

Asztalitenisztől vízilabdáig

Neve: öttusa.

Életkora: 28 év.

Versenyzők száma: 400.

Kiemelkedő eredményei: olimpiákon 6, világbajnokságokon 15 első hely.

Különös ismertetőjele: a legnehezebb...

Ma már senki sem vitatja, hogy az öttusa a legnehezebb, a legnagyobb felkészültséget, igénybevételt jelentő sportág. Tökéletesen lovagolni, vas idegzettel vívni, nyugodt kézzel és jó szemmel célba lőni, eredményesen úszni és ha mindez sikerül, gyorsan, fáradtságmentesen futni — ez az öttusa!

Egykori nevén mint pentatlon, a görög ifjak egyik kedvelt versenye volt, de akkor a futást kivéve más számokból állott. A távolugrás, a diszkosz- és dárdavetés, s a birkózás alkotta a pentatlont, amely modern formájában 1912 óta szerepel az újkori olimpiák műsorán. Pierre Coubertin, az újkori olimpiák megalapítója vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene próbálni az öttusa bevezetését. A svédek voltak az első vállalkozók, de hosszú ideig kizárólag katonai sportágnak tartották. Ez a szemlélet csak évtizedekkel később változott meg, s azóta, hogy 1949-ben először írták ki a világbajnokságokat, az öttusa „polgári sport” lett.

Magyarországon csak a húszas évek végén ismerkedtek meg az öttusával, 1932-ben a Los Angelesben lezajlott olimpián viszont már ott voltak a piros-fehér-zöld színek képviselői. De annak idején nálunk is kizárólag katonai sportnak tartották. Gyökeres változás a felszabadulás utón következeit be, s az akkori szakemberek mintha megérezték volna, hogy a magyar fiatalok körében mindig akadnak tehetségek, akik méltóképpen reprezentálhatják a hazai öttusa sportot. Az első bemutatkozás 1952-ben, a Helsinkiben rendezett olimpián történt meg — nagyszerű sikerrel. A magyar csapat olimpiai bajnok lett, az egyéniben Benedek Gábor ezüst- és Szondy István bronzérmet szerzett. Ezzel megindult

a sportág a siker útján: Németh Ferenc, Török Ferenc, majd Balczó András lettek egyéni olimpiai bajnokok és utóbbi egyedülálló sorozattal büszkélkedhet. Balczó öt világbajnokságon lett aranyérmes, Münchenben olimpiai bajnok, s csapatban hétszer szerepelt olimpiai, illetve világbajnoki győztes együttesben.

A hazai versenyzői létszám igen csekély, hiszen a szövetség nyilvántartásában mindössze 400 két-, három- és öttusázó szerepel, s ebből mindössze 100 (!) tartozik az öttusázók kategóriájába. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a sportág minden tizedik versenyzője tagja a válogatott keretnek, a szakvezetőknek pedig igen nehéz a választási lehetőségük.

— Az is nagy baj, hogy az öttusa erősen Budapestre koncentrálódik, hiányzik a vidéki bázis, annak ellenére, hogy több élversenyzőnk éppen a fővároson kívülről indult el a válogatottba vezető úton — mondta Gál Ferenc, a szövetség főtitkára. — Pedig azt sem mondhatjuk, hogy nincs megfelelő tábora, hírverése, szurkológárdája, mert mi szinte állandóan „reflektorfényben” állunk. Csak éppen kevés a fiatal, aki vállalja a napi sok órás edzést, a rohanást a lovaspálya és az uszoda, a vívóterem és a lőállás vagy a nehéz futóterep között. Ezért türelemre várunk, meg kell érteni, hogy nem születnek mindennap világklasszisok.

A sportágban alig 20—30 edző működi, de a válogatottak legtöbbjét a különböző számokban más és más mester irányítja. A mindenkori szövetségi kapitány feladata koordinálni a sokoldalú gyakorlást, amely tehát mindenkinek tekintélyes feladatot jelent.

Mi lesz a magyar öttusával? — ez a kérdés most is sokakat érdekel, különösen a közelgő világbajnokság előtt. Akik a tengeren túli vb-n képviselik majd a magyar sportot, nem újoncok, hanem rutinos, tapasztalt versenyzők (Bakó, Horváth, Kelemen, Ma- racskó). És hol az utánpótlás?

Ez még nyitott kérdés...

KOZÁK MIHÁLY