Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

i^PÚJSÁG 1977. augusztus 27­CSALÁD-OTTHON Komolyan kell venni a gyereket! B éhány nap és ismét be­népesülnek az iskolák, tétovázó és gondter­helt, boldog és hangos gyerekek kezdik meg az új tanítási évet. Szülőknek, gye­rekeknek egyaránt gond, az iskolakezdés, hisz a két hó­napos szünidő alatt mind­egyikük kizökkent az iskolá­ban töltött, a nyáritól eltérő napirendből. Németh Zoltán­nal, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya alsó tagozati vezető szakfel­ügyelőjével az iskolakezdés gondjairól és fontos „szabá­lyairól” beszélgettünk. — Sok előadást tartottam a Szülők iskoláján és azt ta­pasztaltam, hogy leggyakrab­ban a direkt nevelési elmé­letre vonatkozó kérdéseket teszik föl a résztvevők. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a szülők gyakran nem veszik, vagy nem akar­ják észrevenni gyermekük személyiségének belső fejlő­dési törvényeit. Pedig állí­tom, hogy ma már egy óvo­dás korú gyereket sem lehet akarata ellen nevelni. Ha valamit egy szülő el akar ér­ni gyermekénél, az csak úgy valósulhat meg, ha azt ma­ga a gyermek is akarja. — Milyen útra valóval in­dítsák a szülők első osztály­ba lépő gyermekeiket? — Az útravalónak komoly, megfontolt előkészítésnek kell lenni. Azt kell elérni, hogy. a gyerek „csodaváró” legyen az iskolába lépéskor, ugyanis ekkor nyitja ki „ab­lakát” gyermekünk a világ­nak. Beszélgessünk sokat gyermekeinkkel az iskoláról, mégpedig olyképpen, hogy a hatéves gyerek érezze, ko­moly feladatok várnak rá. Az első hónapok nehézségekkel járnak, s ennek könnyítésé­re fontos szabály, hogy a munka játékos legyen, ugyan­úgy a játék komoly. — Hogyan szoktassuk az eddig csak játszó gyermeke­ket a munkára? — Minden gyereknek le­gyen egy kis munikasarka, ahova már most augusztus­ban oda kell ülnie (persze ha kedve van) egy-egy fél órára, ahol magának kell elkészíte­nie majd minden feladatát. Az első időben a szülő min­dig legyen mellette, de ne dolgozzon helyette. Ugyanis csak így lesz részese a gyer­mek a boldogító sikerél­ménynek. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni azt is, hogy ne csak a rosszat és a hibá­kat vegyük észre, hanem gyakran értékeljük a jót, vagyis dicsérjük a gyereket. Most olvastam, hogy a régi családi és pedagógiai mód­szerek és a szemléletmód is gyakran öröklődik. Azt mon­dom, hogy bátran át kell for­málni ezt az „örökséget”. Nem verni kell a gyereket, mert a verés a tehetetlenség beismerése. — Kérem, adjon néhány jó tanácsot a szülőknek! — Véleményem szerint két szülőtípus van. Az egyik várja az iskolakezdést, még­pedig úgy. hogy végre egy halom gondot átadhat a gyerekkel együtt az iskolá­nak. A másik csoport is vár­ja a szeptembert, de „én ne­velem a gyerekemet” jelszó­val. Az iskolavárás jó dolog, de elengedhetetlen a szülők és pedagógusok közötti jó kapcsolat. Az otthoni taní­tás mindig „rátanítás” le­gyen. otthon soha ne adjunk külön munkát, plusz felada­tot a gyermekünknek. — Milyen legyen a gyerek szobája? — Otthonunk a gyermek­nek is legyen otthona. Az ő szobájában vagy szobarészé­ben nyugodtan dekoráljon, ha szépnek találja, apró rajzait ragassza a falra. Ilyenkor valósíthatja meg a gyerek önmagát. Ha az otthonról be­szélünk, a légkörről is szól­nunk kell. A szülők hallgas­sák meg gyermekeiket, al­kalmakként családi ügyekben is kérjék ki véleményét. A mai gyerekek nagyon szere­tik, ha komolyan veszik őket. Annál boldogtalanabb dol­got nem tudok elképzelni, mintha egy gyereknek meg­van mindene, csak lelkiek­ben van elhanyagolva. — Milyen a jó napirend? — Sajnos a bioritmussal van a legtöbb problémánk. Mindenütt el kell érni azt, hogy a gyerek rosszul érezze magát, ha nem tette meg a kötelességét, s ha nem a meg­szokott napirendje szerint él. Persze a napirend ne le­gyen merev, de annál hatá­rozott inkább. ste a tv-macival együtt feküdjenek le a gyere­kek, hiszen tíz-tizenkét éves korig szerveze­tüknek nagy az alvásigénye. Tíz év alatt kifejezetten ká­ros az esti tévéfilmek és tévé­játékok nézése, mind érzelmi mind egészségügyi okokból. — vhm — Újból az iskolában Kezdődik az új tanszerek, a köpeny, tornafelszerelés, esetleg új táska vásárlása. Vigyük magunkkal a gyere­ket, s vonjuk be a köpeny vagy a tornacipő kiválasztá­sába, kérdezzük meg, hogy melyik tetszik neki. Aztán következik a füzetek beköté­se, a ceruzák kihegyezése. \ gondos szülők ezt magukra vállalják, mert úgy hama­rabb elkészülnek vele, és szebb is lesz. Még ha elsős is a gyerek, akkor is közösen csinálják meg. Az idősebb meg feltétlen maga. Talán nem lesz olyan szép, mint a szülői munka. De jobban fog vigyázni rá. Ha tavaly valamelyik tárgyból nagyon gyenge volt a gyerek, akkor nem árt két héttel előbb mindennap egy- egy félóra tanulás. Ajánlhat­juk viszont a rendszeres ol­vasást. Hasznos, ha az iskolai anyaggal kapcsolatos, gyere­kek számára készült népsze­rű, tudományos könyveket is adunk a kezébe. így nemcsak olvas, hanem az iskolában is hasznosítható ismeretekkel bővül tudása. Külön problémát jelent, ha a gyerek felső tagozatos lett, vagy más iskolatípusban (gimnázium, szakmunkáskép­ző) folytatja a tanulmánya­it. Jobban kell figyelnünk rá az első időben. Újak a taná­rok, a tantárgyak, és más módszerrel kell tanulni, mint az alsó tagozatban vagy az általános iskolában. Az első hónap eltelte után nézzük meg, nincs-e valamelyik tárgyból problémája, és ke­ressük fel a szaktanárt, be­széljük meg vele, mi módon tudnánk közösen segíteni ezen. A tanulás eredményessé­ge szompontjából is nagyon fontos a jó tanár-diák vi­szony. A kisiskolások közül sokan azért tanulnak szorgal­masan, hogy a tanító néni dicséretét kiérdemeljék. Még középiskolásoknál is sokszor megesik, hogy a tanulónál imponál a tanár, s szorgal­mával rokonszenvét igyekszik elnyerni. ÄTÄNYI LÁSZLÓ Közeleg a szeptember Hangulatos, divatos iskolaköpenyek kisdiákoknak V Fotó: kz Cipöbörzén láttak Csupa csikós Sabaria gye­rekcipők Az iskolaorvosok szerint — és ez megegyezik a szülők ta­pasztalatával is — a kisdiá­kok nem csekély súlyt cipel­nek naponta a suliba. Egy Szolnokon elvégzett felmérés szerint: a tanulók „megpa­kolt” táskái átlagosan 5,7 kg súlyúak voltak; a pálmát az egyik gyerek 11 kilós táská­ja vitte el. A fiatal, fejlődő szervezet megsínyli ezt, és talán ez is az egyik oka annaik, hogy oly sok rossz tartású, görbe hátú gyereket találunk az iskolá­sok között — figyelmeztet az orvosszakértő. A megoldás? „...a megfelelő iskolatáska, amely háton viselve egyenle­tesebb megterhelést jelente­ne”. A Nagyító egyik legfrissebb tesztje 11-féle iskolatáska mi­nőségét vizsgálja. A súly, a háton való visel- hetőség, a táskák belső kiala­kítása, a zárak kezelhetősége stb. a tesztvizsgálat ún. cél­szerűségi szempontjai. Ide tartozik az is, hogy egyik táskán sem alkalmaztak — a gyerekek forgalmi biztonsá­gát szolgáló — fényvisszaverő díszítést, pedig mennyi szó esett már erről! A 148 forin­tos (D—3/77 cikkszámú) is­kolatáska csatján két pici macskaszem van — ez, ha nem is sok, de legalább va­lami... Ám a táska zárszerke­zete rossz, nem záródik biztonságosan. Hasonló hibá­ja van a 168 forintos (El— 410) műbőr táskának is, amelynek zárszerkezete könnyen kiszakad. A 126 fo­rintos (D—10/77) táskánál vi­szont a varratok kopnak el gyorsan, ezért az áruvizsgá­lat ennek megvásárlását sem ajánlja. Nem kevésbé lényeges a tartósság vizsgálata. Számot kell vetni azzal, hogy az is­kolatáskáknál többé-kevésbé rendeltetésszerű használat­nak minősül, hogy a lurkók szánkóként, vagy éppen „fegyvernek” is használják. Az alapanyagot tekintve, a bőrtáskák a strapabíróbbak, ezek valóban sokféle meg­próbáltatást elviselnek. 183 és 191 forintos áron kapha­tók bőrtáskák (cikkszámuk: C—1008, illetve D—1009) — áruk sem, súlyuk sem na­gyobb lényegesen a műbőr­ből készült táskákénál. Minő­sítésük „jó”. ' Hódít a divat az iskola­táskák terén is. Főleg a mű­bőrből készültekre vonatko­zik ez a megállapítás: színe­sek, tetszetőseik. Belső kiala­kításuk is praktikus. Egysze­rűen tisztíthatok, s karban­tartásukra sem kell különö­sebb gondot fordítani. A műbőr táskák között ta­lálni kiválót is: ezt állapítot­ta meg a fogyasztók lapjának tesztje a 221 forintos (El— 403-as cikkszámú) táskáról. (Igaz, ez a legdrágább is.) Különösen praktikussá teszi, hogy külön tornaszertartója van, s ez a táskáról lekap­csolható. Sz. I. A Szabadságom alatt egy alkalommal lehetőségem nyílt °---- arra, hogy beszálljak egy egész jó bridzs­p artiba. Alkalmam volt együtt játszani egy Osztályvezető­vel, egy bizonyos Igazgatóval, és egy „nagyon” bizonyos Elnökkel. Óvatosan licitálták egymást, sőt, mondhatni biz­tonsággal —, de mesterien játszottak. Valahogy megérezték a lapok állását, az ellenfél minden húzását, szándékát, és mindig a megfelelő helyre passzoltak. Ez már a bridzselés magasiskolája volt. Mindamellett azonban unalmas, a pont­eredmények alacsonyak voltak... Mint ahogyan ez ellenőr­zött jövedelmű állampolgárokhoz illik. Egyik este ezért ja­vasoltam, hogy játsszunk valami érdekesebbet — mondjuk pókerezzünk. Partnereim szeme egy pillanatra felcsillant, de aztán elsőnek az Elnök fejezte ki ellenvéleményét: — Ez a játék nem az én pozíciómhoz való. Az ember álcázza, rejtegeti a kártyáit — mindez nagyon súlyos kö­vetkezményekkel járhat. Ez nem nekem való. — Talán nekem?! — szólalt meg az Igazgató. — Pilla­natonként dönteni, és ráadásul vállalni érte a felelősséget. Nem, ezt nem az én idegeimnek találták ki. ■ — A legrosszabb az, hogy anyagi felelősséget jelent az ember saját zsebére! — szúrta közbe az Osztályvezető. — Talán ha babban játszanánk... — Jobban szeretném csokoládéban. A titkárnőm hozzá­szoktatott az édességekhez. Fogalmam sincs, kitől kaphat annyi bonbont. Tehát akkor beleegyeznek. — Uraim — húzta el a száját az Elnök —. nem va­gyunk gyerekek, hogy babban vagy csokoládéban játsz- szunk. Ha már mindnyájan a pókerre szavazunk, játsszunk rendesen, kis pénzben. Lehetőségeinkhez képest. Hisz nem vagyunk mi krőzusok... — Uraim — vetettem közbe. — Megértem az önök anyagi és morális tiltakozását. Végül is közülünk senki sem keres annyit, hogy szerencsejátékot űzzön. Más jellegű tő­kében viszont gazdagabbak vagyunk. Az Osztályvezető Ur­nák például lehetősége van ilyen vagy olyan kérvényecske azonnali elintézésére. Az Igazgató Ur egy nyomatékos vé­leménnyel nem egy ügyet tehet sima útra. Az Elnök Urnák pedig időnként csak egy-két emberkét kellene nyomnia... Én meg, szegény bértollnok... nos, nekem lehetőségem van Zénón IÁIiktorczylc: Póker írni arról, akiről kell, és ahogyan kell... Ezekre játsszunk! A kölcsönös szolgálatokra! — Aláírom! — kiáltott fel szenvedélyesen az Osztály- vezető. — Sokkal jobb gondolat az én babjaimnál. És nincs rizikó, mert kéz kezet mos... — Az Igazgató hallgatott, várta az Elnök véleményét, ö pedig igazi szónokhoz illő szavakkal mondta: — összegezve tehát, őszintén kijelenthetjük, hogy a probléma ilyen aspektusból történő megvilágítása tisztán morális platformon a hazárd elleni küzdelem irányába hat­va, a könnyű pénzszerzés lehetőségének a magasztos huma­nista értékek reális alapján történő, és az emberek közötti, csupán mély emberségből tett szolgálatok biztosításával.., Na, ki oszt?! — Várjanak! Mit rakunk az asztalra? Szeretem -a lóvét az asztalon látni. Hogy tudjam, mire játszom — nyugtalan­kodott az Osztályvezető. — Állítsunk ki elismervényeket a saját aláírásunkkal. Bonokat — mondta az Igazgató, a dörzsölt pénzember, s közben kitépett egy lapot a noteszéből. — Ennek a lapnak a negyede egy kisebb szívességre kötelez, a fele egy köze­pesre. egy egész pedig egy nagy szolgálatot jelent. — Én csak nagy lapokat adok ki a kezemből — közölte az Elnök méltóságteljesen. — A pozíciómnak megfelelően... De mit csinálok a kis lapokkal, ha olyat nyerek önöktől? Az én nagy lapjaimért önöknek is nagyot kell visszaadniuk. Nincs is szükségem a kicsikre. — Azt soha nem lehet tudni, Elnök Ur. Végtére átru­házhatja másra is, akivel szemben éppen önnek van vala­milyen — az ön pozíciójához mérten egészen csekély — tar­tozása; mert Uraim —, szúrtam közbe bátortalanul —, gon­dolom, hogy csekkjeink nemcsak társaságunkban lesznek érvényben. — Világos! Micsoda koponya! — kiáltott fel az Osz­tályvezető elragadtatva. — Édes Istenem! Mennyi mindent el lehet így intézni! Mondjuk, hogy nyertem egy lapot az Igazgató Úrtól, de vele nincs semmi intéznivalóm, viszont van egy másik, akinek éppen ő az érdekes, neki viszont én tartozom. Erre átpasszolom a bonomat neki és minden oké. — Oké, de természetesen csak akkor, ha sikerül tőlem elnyernie — szólt hidegen az Igazgató a kártya keverése közben. — De megtörténhet, hogy nincs szerencséje, és nem lesz elég bonja, hogy a követeléseket kielégítse. — És annyit adhatok ki, amennyit akarok? — Természetesen. Tegyék ki a téteket. A szerkesztő úr javaslatát figyelembe véve, kezdésnek mindenki egy kis szí­vességnek megfelelő csekket rakjon az asztalra. Ennek a szisztémának óriási előnye az, hogy végrehajtás (téljesítés) saját lehetőségeink határain belül, az egyenlőség alapján, hatáskörünkbe tartozik. Saját magunk bankárai vagyunk, és magunk korlátozhatjuk szolgálataink számát — magya­rázta meggyőzően az Igazgató, osztás közben. — Na, akkor én nyitok! — szólt az Osztályvezető, és úri gesztussal négy kis lapot rakott az asztalra. — De én meg ráteszek! — mondta fensőbbséggel Elnök, és gratulált nekem: — Bravó szerkesztőcském! Javaslata nyomán, amit tudományosan megalapozott a mi kis igazgatócskánk — mondjuk meg őszintén —, egy új, nemes valutát fedeztünk fel, mely segít az emberek közti kapcsolatok elmélyítésében. — Nem én kezdtem — mormogtam értetlenül és feszé­lyezve ettől a pro primo nemes, pro secundo tiszta és pro tertio érzékeny ember számára oly szükséges dicsérettől. Mindamellett nem sajnáltam odaadni neki három köze­pes lapot. Utóvégre a kártyán szerzett adósság erkölcsi kötele­zettség. És talán holnap nekem sikerül tőle három nagy lapot az itt nyerni... t (Varga Magdolna fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom