Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-27 / 201. szám
i^PÚJSÁG 1977. augusztus 27CSALÁD-OTTHON Komolyan kell venni a gyereket! B éhány nap és ismét benépesülnek az iskolák, tétovázó és gondterhelt, boldog és hangos gyerekek kezdik meg az új tanítási évet. Szülőknek, gyerekeknek egyaránt gond, az iskolakezdés, hisz a két hónapos szünidő alatt mindegyikük kizökkent az iskolában töltött, a nyáritól eltérő napirendből. Németh Zoltánnal, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya alsó tagozati vezető szakfelügyelőjével az iskolakezdés gondjairól és fontos „szabályairól” beszélgettünk. — Sok előadást tartottam a Szülők iskoláján és azt tapasztaltam, hogy leggyakrabban a direkt nevelési elméletre vonatkozó kérdéseket teszik föl a résztvevők. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a szülők gyakran nem veszik, vagy nem akarják észrevenni gyermekük személyiségének belső fejlődési törvényeit. Pedig állítom, hogy ma már egy óvodás korú gyereket sem lehet akarata ellen nevelni. Ha valamit egy szülő el akar érni gyermekénél, az csak úgy valósulhat meg, ha azt maga a gyermek is akarja. — Milyen útra valóval indítsák a szülők első osztályba lépő gyermekeiket? — Az útravalónak komoly, megfontolt előkészítésnek kell lenni. Azt kell elérni, hogy. a gyerek „csodaváró” legyen az iskolába lépéskor, ugyanis ekkor nyitja ki „ablakát” gyermekünk a világnak. Beszélgessünk sokat gyermekeinkkel az iskoláról, mégpedig olyképpen, hogy a hatéves gyerek érezze, komoly feladatok várnak rá. Az első hónapok nehézségekkel járnak, s ennek könnyítésére fontos szabály, hogy a munka játékos legyen, ugyanúgy a játék komoly. — Hogyan szoktassuk az eddig csak játszó gyermekeket a munkára? — Minden gyereknek legyen egy kis munikasarka, ahova már most augusztusban oda kell ülnie (persze ha kedve van) egy-egy fél órára, ahol magának kell elkészítenie majd minden feladatát. Az első időben a szülő mindig legyen mellette, de ne dolgozzon helyette. Ugyanis csak így lesz részese a gyermek a boldogító sikerélménynek. Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni azt is, hogy ne csak a rosszat és a hibákat vegyük észre, hanem gyakran értékeljük a jót, vagyis dicsérjük a gyereket. Most olvastam, hogy a régi családi és pedagógiai módszerek és a szemléletmód is gyakran öröklődik. Azt mondom, hogy bátran át kell formálni ezt az „örökséget”. Nem verni kell a gyereket, mert a verés a tehetetlenség beismerése. — Kérem, adjon néhány jó tanácsot a szülőknek! — Véleményem szerint két szülőtípus van. Az egyik várja az iskolakezdést, mégpedig úgy. hogy végre egy halom gondot átadhat a gyerekkel együtt az iskolának. A másik csoport is várja a szeptembert, de „én nevelem a gyerekemet” jelszóval. Az iskolavárás jó dolog, de elengedhetetlen a szülők és pedagógusok közötti jó kapcsolat. Az otthoni tanítás mindig „rátanítás” legyen. otthon soha ne adjunk külön munkát, plusz feladatot a gyermekünknek. — Milyen legyen a gyerek szobája? — Otthonunk a gyermeknek is legyen otthona. Az ő szobájában vagy szobarészében nyugodtan dekoráljon, ha szépnek találja, apró rajzait ragassza a falra. Ilyenkor valósíthatja meg a gyerek önmagát. Ha az otthonról beszélünk, a légkörről is szólnunk kell. A szülők hallgassák meg gyermekeiket, alkalmakként családi ügyekben is kérjék ki véleményét. A mai gyerekek nagyon szeretik, ha komolyan veszik őket. Annál boldogtalanabb dolgot nem tudok elképzelni, mintha egy gyereknek megvan mindene, csak lelkiekben van elhanyagolva. — Milyen a jó napirend? — Sajnos a bioritmussal van a legtöbb problémánk. Mindenütt el kell érni azt, hogy a gyerek rosszul érezze magát, ha nem tette meg a kötelességét, s ha nem a megszokott napirendje szerint él. Persze a napirend ne legyen merev, de annál határozott inkább. ste a tv-macival együtt feküdjenek le a gyerekek, hiszen tíz-tizenkét éves korig szervezetüknek nagy az alvásigénye. Tíz év alatt kifejezetten káros az esti tévéfilmek és tévéjátékok nézése, mind érzelmi mind egészségügyi okokból. — vhm — Újból az iskolában Kezdődik az új tanszerek, a köpeny, tornafelszerelés, esetleg új táska vásárlása. Vigyük magunkkal a gyereket, s vonjuk be a köpeny vagy a tornacipő kiválasztásába, kérdezzük meg, hogy melyik tetszik neki. Aztán következik a füzetek bekötése, a ceruzák kihegyezése. \ gondos szülők ezt magukra vállalják, mert úgy hamarabb elkészülnek vele, és szebb is lesz. Még ha elsős is a gyerek, akkor is közösen csinálják meg. Az idősebb meg feltétlen maga. Talán nem lesz olyan szép, mint a szülői munka. De jobban fog vigyázni rá. Ha tavaly valamelyik tárgyból nagyon gyenge volt a gyerek, akkor nem árt két héttel előbb mindennap egy- egy félóra tanulás. Ajánlhatjuk viszont a rendszeres olvasást. Hasznos, ha az iskolai anyaggal kapcsolatos, gyerekek számára készült népszerű, tudományos könyveket is adunk a kezébe. így nemcsak olvas, hanem az iskolában is hasznosítható ismeretekkel bővül tudása. Külön problémát jelent, ha a gyerek felső tagozatos lett, vagy más iskolatípusban (gimnázium, szakmunkásképző) folytatja a tanulmányait. Jobban kell figyelnünk rá az első időben. Újak a tanárok, a tantárgyak, és más módszerrel kell tanulni, mint az alsó tagozatban vagy az általános iskolában. Az első hónap eltelte után nézzük meg, nincs-e valamelyik tárgyból problémája, és keressük fel a szaktanárt, beszéljük meg vele, mi módon tudnánk közösen segíteni ezen. A tanulás eredményessége szompontjából is nagyon fontos a jó tanár-diák viszony. A kisiskolások közül sokan azért tanulnak szorgalmasan, hogy a tanító néni dicséretét kiérdemeljék. Még középiskolásoknál is sokszor megesik, hogy a tanulónál imponál a tanár, s szorgalmával rokonszenvét igyekszik elnyerni. ÄTÄNYI LÁSZLÓ Közeleg a szeptember Hangulatos, divatos iskolaköpenyek kisdiákoknak V Fotó: kz Cipöbörzén láttak Csupa csikós Sabaria gyerekcipők Az iskolaorvosok szerint — és ez megegyezik a szülők tapasztalatával is — a kisdiákok nem csekély súlyt cipelnek naponta a suliba. Egy Szolnokon elvégzett felmérés szerint: a tanulók „megpakolt” táskái átlagosan 5,7 kg súlyúak voltak; a pálmát az egyik gyerek 11 kilós táskája vitte el. A fiatal, fejlődő szervezet megsínyli ezt, és talán ez is az egyik oka annaik, hogy oly sok rossz tartású, görbe hátú gyereket találunk az iskolások között — figyelmeztet az orvosszakértő. A megoldás? „...a megfelelő iskolatáska, amely háton viselve egyenletesebb megterhelést jelentene”. A Nagyító egyik legfrissebb tesztje 11-féle iskolatáska minőségét vizsgálja. A súly, a háton való visel- hetőség, a táskák belső kialakítása, a zárak kezelhetősége stb. a tesztvizsgálat ún. célszerűségi szempontjai. Ide tartozik az is, hogy egyik táskán sem alkalmaztak — a gyerekek forgalmi biztonságát szolgáló — fényvisszaverő díszítést, pedig mennyi szó esett már erről! A 148 forintos (D—3/77 cikkszámú) iskolatáska csatján két pici macskaszem van — ez, ha nem is sok, de legalább valami... Ám a táska zárszerkezete rossz, nem záródik biztonságosan. Hasonló hibája van a 168 forintos (El— 410) műbőr táskának is, amelynek zárszerkezete könnyen kiszakad. A 126 forintos (D—10/77) táskánál viszont a varratok kopnak el gyorsan, ezért az áruvizsgálat ennek megvásárlását sem ajánlja. Nem kevésbé lényeges a tartósság vizsgálata. Számot kell vetni azzal, hogy az iskolatáskáknál többé-kevésbé rendeltetésszerű használatnak minősül, hogy a lurkók szánkóként, vagy éppen „fegyvernek” is használják. Az alapanyagot tekintve, a bőrtáskák a strapabíróbbak, ezek valóban sokféle megpróbáltatást elviselnek. 183 és 191 forintos áron kaphatók bőrtáskák (cikkszámuk: C—1008, illetve D—1009) — áruk sem, súlyuk sem nagyobb lényegesen a műbőrből készült táskákénál. Minősítésük „jó”. ' Hódít a divat az iskolatáskák terén is. Főleg a műbőrből készültekre vonatkozik ez a megállapítás: színesek, tetszetőseik. Belső kialakításuk is praktikus. Egyszerűen tisztíthatok, s karbantartásukra sem kell különösebb gondot fordítani. A műbőr táskák között találni kiválót is: ezt állapította meg a fogyasztók lapjának tesztje a 221 forintos (El— 403-as cikkszámú) táskáról. (Igaz, ez a legdrágább is.) Különösen praktikussá teszi, hogy külön tornaszertartója van, s ez a táskáról lekapcsolható. Sz. I. A Szabadságom alatt egy alkalommal lehetőségem nyílt °---- arra, hogy beszálljak egy egész jó bridzsp artiba. Alkalmam volt együtt játszani egy Osztályvezetővel, egy bizonyos Igazgatóval, és egy „nagyon” bizonyos Elnökkel. Óvatosan licitálták egymást, sőt, mondhatni biztonsággal —, de mesterien játszottak. Valahogy megérezték a lapok állását, az ellenfél minden húzását, szándékát, és mindig a megfelelő helyre passzoltak. Ez már a bridzselés magasiskolája volt. Mindamellett azonban unalmas, a ponteredmények alacsonyak voltak... Mint ahogyan ez ellenőrzött jövedelmű állampolgárokhoz illik. Egyik este ezért javasoltam, hogy játsszunk valami érdekesebbet — mondjuk pókerezzünk. Partnereim szeme egy pillanatra felcsillant, de aztán elsőnek az Elnök fejezte ki ellenvéleményét: — Ez a játék nem az én pozíciómhoz való. Az ember álcázza, rejtegeti a kártyáit — mindez nagyon súlyos következményekkel járhat. Ez nem nekem való. — Talán nekem?! — szólalt meg az Igazgató. — Pillanatonként dönteni, és ráadásul vállalni érte a felelősséget. Nem, ezt nem az én idegeimnek találták ki. ■ — A legrosszabb az, hogy anyagi felelősséget jelent az ember saját zsebére! — szúrta közbe az Osztályvezető. — Talán ha babban játszanánk... — Jobban szeretném csokoládéban. A titkárnőm hozzászoktatott az édességekhez. Fogalmam sincs, kitől kaphat annyi bonbont. Tehát akkor beleegyeznek. — Uraim — húzta el a száját az Elnök —. nem vagyunk gyerekek, hogy babban vagy csokoládéban játsz- szunk. Ha már mindnyájan a pókerre szavazunk, játsszunk rendesen, kis pénzben. Lehetőségeinkhez képest. Hisz nem vagyunk mi krőzusok... — Uraim — vetettem közbe. — Megértem az önök anyagi és morális tiltakozását. Végül is közülünk senki sem keres annyit, hogy szerencsejátékot űzzön. Más jellegű tőkében viszont gazdagabbak vagyunk. Az Osztályvezető Urnák például lehetősége van ilyen vagy olyan kérvényecske azonnali elintézésére. Az Igazgató Ur egy nyomatékos véleménnyel nem egy ügyet tehet sima útra. Az Elnök Urnák pedig időnként csak egy-két emberkét kellene nyomnia... Én meg, szegény bértollnok... nos, nekem lehetőségem van Zénón IÁIiktorczylc: Póker írni arról, akiről kell, és ahogyan kell... Ezekre játsszunk! A kölcsönös szolgálatokra! — Aláírom! — kiáltott fel szenvedélyesen az Osztály- vezető. — Sokkal jobb gondolat az én babjaimnál. És nincs rizikó, mert kéz kezet mos... — Az Igazgató hallgatott, várta az Elnök véleményét, ö pedig igazi szónokhoz illő szavakkal mondta: — összegezve tehát, őszintén kijelenthetjük, hogy a probléma ilyen aspektusból történő megvilágítása tisztán morális platformon a hazárd elleni küzdelem irányába hatva, a könnyű pénzszerzés lehetőségének a magasztos humanista értékek reális alapján történő, és az emberek közötti, csupán mély emberségből tett szolgálatok biztosításával.., Na, ki oszt?! — Várjanak! Mit rakunk az asztalra? Szeretem -a lóvét az asztalon látni. Hogy tudjam, mire játszom — nyugtalankodott az Osztályvezető. — Állítsunk ki elismervényeket a saját aláírásunkkal. Bonokat — mondta az Igazgató, a dörzsölt pénzember, s közben kitépett egy lapot a noteszéből. — Ennek a lapnak a negyede egy kisebb szívességre kötelez, a fele egy közepesre. egy egész pedig egy nagy szolgálatot jelent. — Én csak nagy lapokat adok ki a kezemből — közölte az Elnök méltóságteljesen. — A pozíciómnak megfelelően... De mit csinálok a kis lapokkal, ha olyat nyerek önöktől? Az én nagy lapjaimért önöknek is nagyot kell visszaadniuk. Nincs is szükségem a kicsikre. — Azt soha nem lehet tudni, Elnök Ur. Végtére átruházhatja másra is, akivel szemben éppen önnek van valamilyen — az ön pozíciójához mérten egészen csekély — tartozása; mert Uraim —, szúrtam közbe bátortalanul —, gondolom, hogy csekkjeink nemcsak társaságunkban lesznek érvényben. — Világos! Micsoda koponya! — kiáltott fel az Osztályvezető elragadtatva. — Édes Istenem! Mennyi mindent el lehet így intézni! Mondjuk, hogy nyertem egy lapot az Igazgató Úrtól, de vele nincs semmi intéznivalóm, viszont van egy másik, akinek éppen ő az érdekes, neki viszont én tartozom. Erre átpasszolom a bonomat neki és minden oké. — Oké, de természetesen csak akkor, ha sikerül tőlem elnyernie — szólt hidegen az Igazgató a kártya keverése közben. — De megtörténhet, hogy nincs szerencséje, és nem lesz elég bonja, hogy a követeléseket kielégítse. — És annyit adhatok ki, amennyit akarok? — Természetesen. Tegyék ki a téteket. A szerkesztő úr javaslatát figyelembe véve, kezdésnek mindenki egy kis szívességnek megfelelő csekket rakjon az asztalra. Ennek a szisztémának óriási előnye az, hogy végrehajtás (téljesítés) saját lehetőségeink határain belül, az egyenlőség alapján, hatáskörünkbe tartozik. Saját magunk bankárai vagyunk, és magunk korlátozhatjuk szolgálataink számát — magyarázta meggyőzően az Igazgató, osztás közben. — Na, akkor én nyitok! — szólt az Osztályvezető, és úri gesztussal négy kis lapot rakott az asztalra. — De én meg ráteszek! — mondta fensőbbséggel Elnök, és gratulált nekem: — Bravó szerkesztőcském! Javaslata nyomán, amit tudományosan megalapozott a mi kis igazgatócskánk — mondjuk meg őszintén —, egy új, nemes valutát fedeztünk fel, mely segít az emberek közti kapcsolatok elmélyítésében. — Nem én kezdtem — mormogtam értetlenül és feszélyezve ettől a pro primo nemes, pro secundo tiszta és pro tertio érzékeny ember számára oly szükséges dicsérettől. Mindamellett nem sajnáltam odaadni neki három közepes lapot. Utóvégre a kártyán szerzett adósság erkölcsi kötelezettség. És talán holnap nekem sikerül tőle három nagy lapot az itt nyerni... t (Varga Magdolna fordítása)
