Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

1977. augusztus 27.

A művelődési központ madártávlatból

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Dombóváron évtizedek óta beszédtéma és jogos igény egy korszerű művelődési bázis megépítése. A hatalmas anyagiakat követelő építkezés megkezdésének reális lehetősége, a várossá válás évében — 1970-ben — teremtődött meg. A városi tanács döntése alapján ekkorra jelölték ki a művelődési ház helyét, a kialakítandó városközpont centrumában. A létesítmény terveit a Pécsi Tervező Vállalat tervezője, FreivogeL Mihály készítette el. Az építés a Tolna megyei Állami Építőipari Válba foglal mintegy 16 különféle célra használható szakköri helyiséget, három részre osztható klub- és próbatermet, egy száz főt befogadó reprezentatív kiselőadót — konferenciák, tanácskozások, kamaraelőadások részére. Az intézményben kap helyet a városi könyvtár is. Ezeken kívül 400 személyes színházterem is lesz, melyhez megfelelő nagyságú színpad tartozik.

Az új művelődési ház alkalmas lesz arra, hogy ellássa a jelenlegi központ és a könyvtár egész tevékenységi körét. Területi és központi jellegéből

helyén lesz, hogy a város kulturális alapellátását az első naptól kezdve biztosítani tudjuk.

— ön szerint mit jelent ez az alapellátás?

— A szűkén vett közművelődés feladata, hogy a lakosságnak kulturális fórumot teremtsen, ahol mindenki megtalálja az igényének megfelelő közösségi és önművelési lehetőséget. Az egész népességen belül megfelelően differenciálni kell a munkásművelődést, annak helyi adottságaira és lehetőségeire; az ifjúság, diákság művelődésére

végén az új 24 tantermes általános iskola megépítésével esztétikus városképet, és ugyanakkor nevelési komplexumot alkot.

— Azt is mondják, hogy megépültek a falak, de most „mozgást” nemigen látni körülötte.

— Már áll az épület. Most a belső szerelvényezést, vakolást és az álmennyezetek beépítését végzik. Ezek nem „látványos”, de sok időt követelő munkák. Megnyugtathatok mindenkit, hogy az építési ütem jó, elkészültségi foka 55—60 százalékos. A térfalat kivitelezésében 1975 utolsó negyedévében megkezdődött.

A Hunyadi tér — Dombó Pál utca — Bezerédj utca — Jókai utca által határolt négyszögben épülő művelődési ház építését a dombóváriak nagy örömmel fogadták. Több kérdés is felmerült azonban laiz emberekben. Milyen lesz, mit tud, és betölti-e hivatását az új létesítmény?

Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Máté Lászlót, a dombóvári városi tanács művelődési osztályának vezetőjét, aki az alábbiakat mondta:

— A művelődési ház magáadódóan a város és város környék egész területén szakmai

— módszertani irányító tevékenységet is fog végezni a községek művelődési házaiban, klubkönyvtáraiban. Ehhez is meg lesznek a szakmai

— személyi feltételek.

— Hallhatnánk erről többet?

— A tartalmi feladatok ellátásához a jelenlegi 17 fős létszámot ütemesen nevelni fogjuk. A népművelő szakembereket, pályázat útján biztosítjuk. Jelentkezők már vannak, s az igényeknek megfelelően, a szerződésben kikötött 1978. december 31-i átadásra valamennyi dolgozó a

és mindezeken belül és kívül az igények felkeltésére, a meglévők fejlesztésére, és azok magas szintű kielégítésére kell törekedni.

— Többen kifogásolják, hogy nem lesz jó helyen a művelődési otthon, mert kissé „el van dugva” az épület.

— Valóban úgy tűnik most még, de ha a városközpont fejlesztési tervét megnézzük, akkor központi helyet foglal el, hiszen a régi kertekben épül fel, és amikor a környéken lévő öreg házak lebontásra kerülnek, akkor a hatalmas park, az új szolgáltatóház, valamint e tervidőszak

vezők, kivitelezők és az üzemeltetők együttműködése biztosíték arra, hogy a 71 milliós beruházás zavartalanul, terv szerint valósul meg. A tervek egyeztetésével már az építés időszakában is van mód az esetleges ésszerűsítésekre.

Ez év tavaszán a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai szocialista szerződésben vállalták a művelődési ház batáridőre történő átadását, valamint a kiváló minőség biztosítását. Tehát semmi aggodalomra nincs ok.

Magyarszéki Endre

Szerkesztőségünkbe, más lapokhoz, a rádióhoz, a tévéhez hasonlóan, sok panaszos levél érkezik. Valódi, vagy vélt sérelmeik orvoslását kérik a levélírók. Várják a segítségünket.

Mit tehet ilyenkor a szerkesztőség munkatársa? Csodát semmi esetre sem, mert a sajtó nem ad varázserőt és az sem áll módunkban — szándékunkban sem —, hogy tör- vénykezzünk. Az ilyen esetekben csak annyit tehetünk, hogy tájékozódunk, valójában mi történt, és ha olyasmit tapasztalunk, amit okulásul érdemesnek tartunk közreadni, megírjuk, felhívjuk rá a figyelmet.

A következő történet egy hozzánk fordult panaszos ügyéről szól.

— Nem bírom tovább. Teljesen kiborultam, az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Férjem és a gyerekek is mondják, hagyjam az egészet, fizessem ki a rám szabott büntetést, még ha jogtalan is. Már-már hajlok a szóra, de valami az utolsó pillanatban mégis visszatart. Úgy érzem, a becsületemet adnám el, ha megadnám magam — fakad ki T. községben a portásnő. Szeme kisírt. Papírokat vesz elő, tavasz óta húzódó ügyének iratait.

— Márciusban vállalatunk Rákóczi úti telepére (ahol harmadmagammal portásként dolgozunk) behoztak két ZIL tehergépkocsit. A két jármű hetekig állt telephelyünkön, majd elszállították őket a javítóműhelybe, ahol kiderült, hiányzik a ZIL-ek fényszórójának foncsora. Erről a kártérítési jegyzőkönyvből értesültem. Az igazgató a hiányzó alkatrészek árát két portás kollégámmal és velem akarta megfizettetni. Nem szólnék egy szót sem, ha telepünkön kerítés volna és meglennének a vagyonvédelem alapvető feltételei, de nézzen körül. Ide boldog, boldogtalan bejöhet.

Úgy éreztem, nem terhel felelősség. A gépkocsikon a hiányzó alkatrészt egy hozzá nem értő észre sem veszi. A teherautókat leltár nélkül hagyták a telepünkön. Ezért fellebbeztem a vállalati döntőbizottsághoz. Kértem, tekintsenek el a kártérítéstől. Az előbb felsoroltak mellett a fellebbezésben már egy új érv is szerepelt. Időközben érdeklődni kezdtem és megtudtam a vállalat egyik munkásától, hogy ki vitte el a fényszórófoncsorokat. ö adta kölcsön a bicskáját, azzal szerelte ki — az építésvezető.

A vállalati döntőbizottság meghallgatta az érintetteket, a tanúkat és úgy döntött, a fellebbezést elutasítja^

— Nem nyugodtam bele, hogy nem veszik figyelembe a tényeket. Az építésvezető kijelentette, ha vizsgálatot indítanak, elmegy a vállalattól. Se a döntőbizottság, de a vállalat vezetői sem akarták kivizsgálni a lopást. Bizonyíték hiányában lezárták az ügyet. Mivel nem nyugodtam bele, újabb következmény lett. Az eset előtt szóbeli ígéretet kaptam az igazgatótól, emelni fogják a fizetésemet. A fizetés- emelésből kimaradtam. Nagy bűn, ha a történtek után üsz- szefüggésbe hozom az előzményekkel?

A vállalat igazgatója nem szívesen nyilatkozik az ügyről. Úgy véli, döntése és a döntőbizottság határozata teljesen szabályos volt.

— Sok gondunk van a vagyonvédelemmel. Ha nem járunk el következetesen és szemet hunyunk az ilyen esetek felett, tönkremegyünk. így is szép számú esetben nem tudjuk bizonyítani a hanyagságot, és kártérítés nélkül kell pontot tennünk egy-egy ügy végére. Meggyőződésem, hogy a három portás okulni fog az esetből, és jobban figyel majd. Kár szót vesztegetni az egészre.

Az igazgatónak második találkozásunkig változik a véleménye. Órákat mesél gondjairól. Mennyire nehéz helyzetben van egy építőipari vállalat vezetője... Nehéz, sőt, szinte lehetetlen egy sok telephelyű vállalatnál az optimális feltételeit megteremteni a vállalati és társadalmi tulajdon megóvásának... A felvonulási területeken, a megannyi építkezésen nem lehet mindenütt kerítést húzni... Nagy a felelősség a portásokon... Tízezrek vesznek kárba, tűnnek el, ha nem elég éberek...

— A szóban forgó portásnő esetében lehet, hogy tévedtünk. Időközben a megyei döntőbizottsághoz fellebbezett a panaszos, elkészültünk rá, hogy elutasítják kártérítési határozatunkat. Ennek ellenére sem érzem igazságtalannak. A portásnő levonhatná a tanulságot, jobban kell figyelni, ellenőrizni, és ha rendellenességet tapasztal, azonnal jelentse. De úgy látszik, ezt a kötelességét félreértette: Az elmúlt napokban utánam kezdett el nyomozni. A közelmúltban kisebb átalakítást végeztünk a családi házamon. Elfogyott a cement. Szóltam az egyik tehergépkocsi-vezetőnek, hoz- zan egy zsákkal, meg azt az ajtót is hozza, amit az asztalos/tŐinaN ,

KÉPÚJSÁG 3

Rendelkezés a borforgalmi adózás egyszerűsítéséről

A lakosság széles körét érinti a borforgalmi adó módosítása, amelynek lényege, hogy egyszerűsíti az adó megállapításával kapcsolatos eljárást.

A borforgalmi adót 1978-tól a tényleges termés helyett — az 1972—1976. évi bortermés átlagát alapul véve állapítják meg a tanácsok. Ezért a ter- mésbejelentési kötelezettség és a borkészletek ellenőrzése minden termelőnél megszűnik. Már az 1977. évi termést sem kell bejelenteni, így az adóügyi szervek is mintegy 300 000—400 000 ellenőrzés

alól mentesülnek.

A felvásárló szervezeteknél értékesített bor után a jövőben sem kell adót fizetni. Az eladást tanúsító vételi jegyet a .felvásárié szervezet küldi meg az adóhatóságnak, a termelőt ennek bemutatási kötelezettsége a jövőben nem terheli.

Eddig a legkisebb bortermés is forgalmi adózás alá esett. Ezentúl csak évi 50 litert meghaladó bortermés után kell fizetni. Ez az intézkedés több tízezer kistermelőt érint, akiknél a fizetendő adó nem állt arányban az adózással járó adminisztrációval.

Az új szabályozás az állampolgárok adózási eljárásának és a tanácsok adóigazgatási munkájának egyszerűsítése mellett fokozottabban ösztönzi a termelőket a hozamok emelésére azáltal, hogy a megelőző öt év átlagánál magasabb termést nem vonja adó alá. Az adó alapja több évig állandó marad, és azt csak az adózásra kiható körülmények

A narom net muiva megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásár elővételi belépőjegyeinek elosztása, postázása megkezdődött. A HUNGEXPO főpénztára eddig mintegy húszezer szakmai belépőjegyre kapott megrendelést a vállalatoktól, intézményektől és szövetkezetektől. Ezek a 60 forintos szakmai jegyek egynapos látogatásra érvényesek, s ezért a vállalatok az üzleti és a kooperációs kapmegváltoztatása — például szőlőtelepítés, területcsökkenés — esetén módosítják. Az új szabályozás az adómentesség idejének a telepítés évétől számított nyolc évig érvényes kiterjesztésével a kisüzemi szőlőterületek hasznosítását, a termelési kedv fokozását kívánja elősegíteni.

Az adók mértékére, az adófizetés módjára és idejére vonatkozó rendelkezések változatlanok .maradtak.

Az illetékes állami szervek egyébként kialakították az 1977. évi szőlő-, must-, és borfelvásárlási árakat is, amelyek megegyeznek az elmúlt évi tényleges — fagykárpótlék nélküli — árakkal, egyes kirívóan aránytalan árakat azonban módosítottak. Tavaly a fagykárpótlékkal megemelt felvásárlási árak — a tokaj- hegyaljai zárt körzet kivételével — lényegesen meghaladták a tervezettet. Az idén az 1976. évi tényleges árakhoz képest kizárólag a tokajhegy- aljai zárt körzetben emelik átlagosan 15 százalékkal a felvásárlási árakat.

A forgalmazó szerveket felszólították együttműködésük javítására, árpolitikájuk egyeztetésére. Mindez nélkülözhetetlen a borok minőségének megóvásához, a borforgalmazás szervezettségének fokozásához, a tervszerű áralakuláshoz, a spekulatív jellegű felvásárlási tevékenység megakadályozásához. Egyidejűleg intézkedtek a bormárkák nagyóbb védelmére, az árellenőrzések fokozására, illetve a szabálysértők elleni szankciók következetes érvényesítésére. (MTI)

csolatok fejleszteseben legjobban érdekelt szakembereiknek eddig 1500 szakmai bérletet is rendeltek. (A nagyközönség belépőjegye változatlanul 15 forintba keiül.)

A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi seregszemléje elsősorban a nagyközönség vására, de a HUNGEXPO kedvező lehetőségeket nyújt a szak- • emberek és az üzletemberek, találkozóira, hivatalos tárgyalásaira is.

műhelyben újíttattam fel. A portásnő rögtön érdeklődött, befizettem-e a pénztárba a cement és az ajtófelújítás árát.

— A portásnő szerint a tehergépkocsi vezetőjének nem volt menetlevele. És nem ajtófelújításról volt szó, hanem cseréről. Egy régi ütött-kopott ajtó maradt a telepen, helyette egy új távozott.

— Valóban nem a régi ajtó került vissza, de ezzel a cserével tulajdonképpen én jártam rosszul. Mert a kamra volt ajtaja fából volt, az érte kapott pedig funérból. Egyébként a történtektől eltekintve, őt tartjuk a portások közül az egyik legrátermettebbnek, egyszóval jó munkaerő.

— A portások közül mégis az ő fizetése a legalacsonyabb. Panaszolja is, hogy az ígéret ellenére nem az ő, hanem egyik kollégája fizetését emelték.

— Erre én nem tettem semmilyen ígéretet, nem is tehettem volna. Fizetésemelést a vállalat az erre az alkalomra összeülő bizottság javaslatára adhat. A portásnő bérének emelését sem a szakszervezet, sem a közvetlen főnöke nem javasolta.

— A portásnő közvetlen főnöke az az építésvezető, aki szerinte gyanúsítható a fényszórófoncsorok kiszerelésével. Ez esetben az építésvezető nem számít elfogultnak?

— Ezzel számolnunk kell. Az elkövetkezendőkben figyelemmel is kísérjük az építésvezető és a portásnő viszonyát. Vigyázni fogunk, hogy a legkisebb megtorlás se következhessen be. Ami az építésvezető tettességét illeti, úgy érzem, kellő alapossággal jártunk el. Semmit sem lehet bizonyítani, mert ha lehetne, magam kezdeményeztem volna a fegyelmi vizsgálatot.

A szemtanú — a bicskát kölcsönadó munkás:

— A döntőbizottsági tárgyaláson is ezt mondtam, most sem mondhatok mást. Az építésvezető kérdezte tőlem, hogy nincs-e valami csavarhúzófélém, mert le akar szerelni arról a két ócskaságról valamit, és a ZIL-ek felé mutatott. Én odaadtam a bicskámat és dolgoztam tovább. Nem néztem, hogy a főnököm hova megy és mit csinál. Amikor a bicskámat visszahozta, láttam a kezében alkatrészeket, de én nem tudom, hogy valójában honnan vette, mik voltak azok.

A tanúvallomás és a tények, hogy a ZIL-ekről eltűnt a fényszórófoncsor, a vállalat vezetőit nem késztették valóban alapos vizsgálatra, a megyei döntőbíróság határozatát megelőzve lezárták az ügyet: levonták a kártérítés összegét a portásnő fizetéséből. Nem jogsértő ez a sietség?

KOMÁROMI ZOLTÁN

Illil§w

őszi BNV