Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20. KÉPÚJSÁG 5 Kritika krétával, ceruzával Nézelődtem. Figyeltem az építkezésen dolgozókat. Két vállalat szakemberei dolgoznak egymás mellett. Töprengtem: figyelik-e egymás munkáját? Alaposan végigpásztáztam az építkezést. Mindent szemügyre vettem: a felhasznált anyagokat, a felvonószerkezetet, a munkatempót... Tekintetem fennakadt egy rozoga bódén. Furcsa látvány volt: szépülő, formálódó, új épületek tövében egy rozoga bódé. Mire használják? Hány építkezést szolgálhatott már ki? A bódén felfedeztem egy feliratot: „Anyatelep 4.” A nyomtatott betűk fölött krétával írt kis „g”-betű. A bódé kitárulkozott. Tehát belülről „anyagtelep”. Ki és miért írhatta oda azt a kis „g”-betűt? Nem tudtam kitalálni. Viszont számtalan ilyen betűbetoldás, kihúzás emléke idéződött fel. Betoldások, kihúzások, amik megváltoztatták a szó, a mondat értelmét. Itt is ez történt. De miért? Még alaposabban szemügyre vettem a bódét. Az okot kerestem a rozsdás bádogfalon, a tetőn. A tető rendben van. Hullámpala. Nem ázhat be! A bádogfal rozsdás ugyan, de lyuk sehol nincs rajta. Zárható ajtaja is van. Lakatja is... Az „anyagtelep”-köve- telményeknek tehát megfelel. Kívülről. De mi lehet belül? Innen nézve lehetetlen választ adni. Már-már belenyugodtam, amikor még egyszer körülnéztem a rozsdás bádogfalat. A rozsdás bádogfalon, az eresz alatt egy kartonpapír volt. Az időrágta papíron kézzel írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Hát ezért került oda ez á> kis „g”? Olyan anyagraktárról van szó, amiben semmi olyan nem található, amire a munkásnak szüksége lenne! Csábított a kérdés, járjál utána: ki írta a kartonpapírra az idézetet: kőműves, segédmunkás, technikus, mérnök? Aki odaírta: olvasta-e a Dante Isteni színjáték című művét, amelyből az idézet való? Felszólalt-e a rossz anyagellátás miatt a termelési tanácskozáson, vagy csak így, és itt mondta el a véleményét? Utánjárásra ingerlő kérdések. És még csábítóbb: megismerni azt, aki így, írásban szólalt fel többi társa nevében is. Egy tapodtat sem léptem. Csak álltam, mintha a bódéból valami mágneses erő tartott volna egyhelyben. A bódét néztem és emlékem vásznán feliratok jelentek meg. Gondolatban ismét az utcán sétáltam. Figyeltem az embereket, a kirakatokat, a feliratokat. Az egyik vásárlásra ingerelt: „Palacsinta állandóan kapható!” Már-már bementem, amikor valami, akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi, visszahúzott. Odaparancsolt a felirathoz, arra kényszerített: olvassam el még egyszer, mielőtt vennék egy adagot. A visszarántó erő a „Palacsinta” előtt ceruzával írt szó volt: „Hideg”, összeolvasva most már tudhattam, milyen palacsintát kapok, ha bemegyek. Bementem. Kár volt. Jobb lett volna a névtelenre hallgatni. Neki volt igaza. Máskor egy kérdőjelnek nem hittem. Elképzeltem: vásárolok valami jó, friss házi módon elkészített hurkát. Pedig az ismeretlen kérdőjelfirkáló figyelmeztetett: „Ne menj be! Kár a fáradságért! Majd meglátod, nekem van .igazam!" Bevallom: hallgatni kellett volna rá. Néhány lépést és egy negyedórás füstölgést megtakaríthattam volna. Viszont szegényebb lettem volna egy újabb tapasztalattal: a bolti reklám szerint ott ugyanis kolbász állandóan kapható! A nem hivatalos feliratoknak hinni kell! A kérdőjelnek is, amelyet az „állandóan” után ka- nyarított az előttem ismeretlen, nyilván hozzám hasonlóan csalódott vásárló. Álltam a bódéval szemben. Ceruzával, krétával, golyóstollat kiegészített feliratok idéződtek fel bennem. Olyanok, amelyeknek hinni kell. Hinni azoknak is, akik a reklámtáblát kitették, a bódét e helyre állíttatták. SZALAI JÁNOS Szeri-pusztán Nemzeti emlékpark Anonymusnak, III. Béla király jegyzőjének leírása szerint a mai Ópusztaszer határában, az egykori Szeripusztán tartották honfoglaló őseink az első országgyűlést. Itt „ejtették szerét” az ország szokástörvényeinek, minden jogának és itt történt meg lényegében az ország területének felosztása is a vezérek között. Az ősökre emlékezve a millennium alkalmából állították itt fel árnyas ligetek, kirándulóik által kedvelt erdők közepén a honfoglaló fejedelem, Árpád vezér szobrát. A felszabadulás után az ősök földjén megtörtént a második honfoglalás. Háromezer nincstelen vándorolt az Árpád-emlékműhöz, ahol 1945 március végén birtokba vették a grófi földeket, hazánkban az elsők között leverték a földosztókarókat. A történelmi eseményekre emlékezve szeptember első vasárnapján évtizedek óta politikai nagygyűléseket tartanak az Árpád-szobornál. A politikai demonstrációk résztvevői az emlékpark nem túl gyors méretű, de fokozatos gyarapodását is láthatják. 1970 óta országos bizottság munkálkodik azon, hogy a területet újabb nemzeti emlékparkunkká fejlessze. Az elkövetkező ötéves tervekben itt alakul majd ki a Fehértó— Opusztaszer tájvédelmi körzet központja. Jelenleg 55 hektárnyi terület tartozik már a Csongrád megyei Múzeumok Igazgatóságának kezelésébe. Befejeződött az egykori szeri monostor romjainak feltárása. A régi, sok vihart látott falmaradványok az idén már romkertként kerülnek bemutatásra. Nemrég megnyílt itt egy kis kemping is, amelyet az elkövetkező években az igényekig megfelelően bővítenék. A jövőben folytatják a terület parkosítását és fásítását. Pályázatot írnak ki a fel- szabadulást és a földosztást méltó módon megörökítő emlékmű elkészítésére. Agrártörténeti, honfoglaláskori múzeumot létesítenek. Körcsarnokban helyezik majd el Feszty Árpádnak Szegeden most restaurálás alatt álló híres festményét: A magyarok bejövetelét. A tervezett skanzenhez nemrég kezdték meg a régi mezőgazdasági és használati eszközök összegyűjtését. Jellegzetes alföldi parasztházak, malmok ide történő áttelepítéséhez üzemi szocialista brigádok is felajánlották segítségüket. A legendákkal övezett, történelmi levegőjű „Hét halom” környéke szinte minden évben új létesítményekkel gazdagodik. lövő héten új fonal érkezik. evés az aramygyűrűs a tolnai selyemgyárban. Pontosabban a gyárban eltöltött harminc év után járó, a Magyar Selyemipar aranygyűrűjének viselője. Hány kilométert gyalogol, hány gyors mozdulatot tesz kezével, hány csomót bogoz egy villanás alatt a szövőnő, mire ehhez a gyűrűhöz jut? Nem tudom, mennyiért adják az ékszerészek, de biztos kevés ennél értékesebb aranygyűrű van asszonyok birtokában. Schmidt Róza 1936-ban lépett be a gyár kapuján először: még kislány volt. Azóta — egy komoly műtét késztette kihagyástól eltekintve — végzi fárasztó munkáját. Ebben az évben — nyugdíjba vonulásának évében —, kapta meg a^. aranygyűrűt. Korából nyugodtan letagadhatna: mozgása még mindig friss, energikus. Fürgén lépeget a gépek között, azonnal észreveszi, ha lefutott a cséve, valahol elszakadt a fonal. Gyorsasága felesleges mozdulatok nélküli, nem befolyásolja a kilencven decibeles, dobhártyaszaggató zaj, a harmincöt fokos, párás meleg. Az utóbbi években a fonal- terjedelmesítőben, előtte a cérnázóban dolgozott. A fonal szövésre, feldolgozásra való előkészítése a munkája. Nem mindegy, hogyan végzi: a rosszul csévézett fonallal a szövő csak nyűglődne. Schmidt Róza miatt nem bosszankodnak a szövőnők, az ő gépéről lekerült fonálra régóta természetes a jó jelző. Komáromi Zoltán képriportja Helyére kerül a csévélő Egy, kettő, három... kész a csomó Most rendben van DÉNES JÁNOS Jó, most már futhat a fonal Nézzük, hol szakadt el Gyorsan, gyorsan... egyszerre három csévélő is lefut .„Séta" a DLA-gépek között
