Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

1977. augusztus 3. KÉPÚJSÁG 5 Hasznos-e a haszontalan hulladék? Nincs olyan traktorszerelő, ak; ezekről a motorblok­kokról ne tudna még leszedni használható alkatreszt AZ ÉLET nehéz és bo­nyolult, örökké súlyos kér­dések tornyosulnak a ri­porter elé. íme most is: „Ne tessék itt fényképezni! Szi­gorúan tilos!” Kollégám a Minoltát ingébe rejti, én meg folytatom utamat a — zétei A kerítésen kívülről három építőmunkás figyeli, milyen az élet a telepen nem hadiüzemben, hanem egy MÉH-telepen, Szekszár- don. a bogyiszlói úton. Te­hát el a fényképezőgépet a szigorú őrök elől, nyissuk ki jobban saját szemünket, rögzíteni az itteni látni­valókat. Tulajdonképpen az hozott ide, hogy szükségem volna két tábla 0,5-ös lemezre. Sehol az égvilágon ilyent nem lehet beszerezni. Ami­kor legutóbb itt jártam, volt lemez, de nem volt pénzem, most van lemez is, pénz is, létrejöhet az üzlet. Sokan, több százan megfor- rulnak a MÉH-vállalat te­lepén, különféle anyagokért. Található itt minden, ami szemnek, szájnak, barká­csoló kedvnek, ég anyagbe­szerzőnek kívánatos. Motor­kerékpár-alkatrész, törött gázmembrán, rossz bojler, még rozsdásabb lemezek, huzalok, idomok, táblák, színesfémek. Minden van itt, amit a köznép hulladék­nak tart. Holott itt semmi nem hulladék, semmi nem kerül a trágyadombra, ha­nem az utolsó csavarnak is meg van a maga helye: kohóba kerül innen minden, hacsak jóérzésű és anyagot kereső emberek nem talál­nak ide, és nem mentik meg a szörnyű végtől a más hasznos célra fordítható ha- szontalanságot. MIUTÁN nyersanyag­hasznosítási témákban in­formációim kiegészítésre szorulnak, hivatásos szakér­tőhöz fordulok: Fernengel Ernő. a Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat kereskedelmi osz­tályvezetője tájékoztat: — Négy megyére terjed ki vállaltunk hatásköre. Az a feladatunk, hogy felvásá­roljuk, felkutassuk a gyá­rakban elfekvő anyagokat, selejt árut, maradékot és azt értékesítsük újabb fel­használóknak, vagy pedig a kohászati ellátónak. Mond­hatom, hogy Tolna megyé­ben jól állnak dolgaink. Tudunk felvásárolni, és van mit ajánlani az egyéni, meg a vállalati anyagkeresők­nek. Az a célunk, hogy vevőink megtalálják itt, ami kuriózum, ami másutt azért nem kapható, mert ritkaság, vagy éppen a kis széria miatt nem gyártják. Tulajdonképpen úgy is fölfoghatjuk a MÉH tele­pét, mint az anyagbeszer­zők találkozó helyét. A szekszárdi TOTÉV anyag- beszerzője itt tudott vásá­rolni különleges betonvasat, a Herbária új üzemcsarno­kának építéséhez szükség volt másfeles lemezre — itt találtak. A zombai terme­lőszövetkezet gépműhelyé­nek vezetője rendszeres lá­togató itt: nem egy alka­lommal értékes traktor­alkatrészt, vagy éppen mun­kagép alkatrészt talált. De ide jár rendszeresen két dunaföldvári vállalat, a Bajai Posztógyár és min­den szekszárdi gyár anyag- beszerzője — soha nem mennek el üres kézzel. A MÉH AZONBAN nem­csak elad. hanem bizonyos termékeket gyártat is. A Dunaföldvárj ÁFÉSZ pél­dául vasipari hulladékból kerítésmezőket gyárt, Kis­újszálláson készítik azokat a szép és erős kapukat, aj­tókat, amelyeket a Tolna megyei telepeken meg le­het vásárolni — olcsóbban, mint a vasboltban... És persze a MÉH azért MÉH, hogy gyűjtsön is. Tolna megyében négy tele­pe, tucatnyi felvevő helye van és számtalan könyves­gyűjtője... A FELVÁSÁRLÁS, gyűj­tés munkája azonban igen nagy figyelmet kíván. Ti­lalmi listák vannak azokról a tárgyakról, anyagokról, amelyeket nem vehetnek meg, azaz ha meg is ve­szik, azonnal értesíteni kell a múzeumot, a rendőrséget, a természetvédelmi hiva­talt, vagy más hasonló szer­vet. Attól függ, mi a fel­találás. Ha például vízakna födéllel jön az eladó, azon­nal értesíteni kell a vízmü­vet, mert a súlyos öntött­vas minden bizonnyal ille­gálisan jutott a gyűjtő ko­csijára. Értesítés megy te­lefonon, ha múzeális érté­kű öntvény, gépalkatrész jut be a kapun, és a le­véltár kap értesítést, ha könyvritkaságot hoznak el­adni... Mondani sem kell, hogy ritkán találnak ilyen kurió­zum számba menő tárgyat, de van rá eset. Arra is, mint néhány hete, hogy a rendőrség harangot keresett a MÉH-telepen, valakik, va­lahonnan elloptak egy lélek­harangot. De az ilyen tár­gyat, a legjobb „gyűjtő” sem meri a telepre vinni. Van annak máshol vevője. ITT, A MÉH-TELEPEN csak hasznos haszontalan hulladékok vannak... S mi­után ezt így elmondottuk, megnyílhattak fényképező­gépünk zárlemezei is, és ezeket a pillanatokat örö­kítettük meg. Pálkovács Jenő Fotó: Bakó Jenő A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság —• együttműködve az Építőipari Tudományos Egyesülettel, a Gépipari Tudományos Egye­sülettel, a Magyar Agrártu­dományi Egyesülettel, vala­mint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesülettel — megrendezi Pécsett, 1977. VIII 29—31. között a III. el­lenőrzési konferenciát. A konferencia célja — tá­maszkodva a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kong­resszusának idevágó határo­zataira — korszerű ellenőr­zési módszerek ismertetésével és megvitatásával elősegíteni az ellenőrzés fejlesztését, színvonalának és hatékony­ságának növelését, magas színvonalú ellenőrzés meg­valósítását. A konferencia nyitó plená­ris ülésének középpontjában az állami ellenőrzés fejlesz­tésére hozott párt- és kor­mányhatározatok megvalósí­tásának tennivalóit, valamint a gazdaságpolitika fő céljai A Tolna megyei Vendég­látóipari Vállalat az elmúlt hónapokban több új üzletet nyitott. Ezek mind a lakos­sági igények szerint kerültek elhelyezésre a város különfé­le pontján, s így nemcsak a helyi lakosság igényeit elégí­tik ki, hanem az idegenforga­lom hasznára is vannak. Nemrég nyitották meg a Sárközi Borozót. Ennek a szomszédságában a decsi há­ziipari szövetkezettel együtt­működve, ajándékárusító pa­vilont nyitottak. Itt vásárol­hatók a szövetkezet szép ter­mékei, szőttesek, kerámiák és festett bútorok. A szekszárdi Sötétvölgy napjainkban egyre több csa­ládnak nyújt hétvégi és hét közbeni pihenést. Sokan kér­ték, hogy nyisson a vendég­látóipari vállalat itt büfét. A büfé már a kirándulókat szolgálja friss étellel, itallal. Szekszárdon, a kórház-ká­polna szomszédságában egy elárvult virágpavilont alakí­tottak át fagylalt árusításá­és az ellenőrzés feladatai kö­zötti kapcsolatok állanak. Az állami ellenőrzés fej­lesztésének feladataiból, va­lamint a gazdaságpolitika fő céljaiból kiindulva, a konfe­rencia öt ágazati szekciója együttesen mintegy 1100 résztvevővel — vitatja meg olyan fontos összefoglaló fel­adatoknak és vállalati ténye­zőknek az ellenőrzését, mint a gazdálkodás hatékonysága: a piaci munka és értékesítés; a műszaki fejlesztés; az álló­eszköz-gazdálkodás; az anyag- gazdálkodás; a létszám- és bérgazdálkodás; a mérleg­valódiság és a társadalmi tu­lajdon védelme. Figyelmet szentel továbbá olyan kérdéseknek, mint a számítástechnika alkalmazá­sa, fejlődése és vele az ellen­őrzés feltételeinek és mód- szereinék változása egyes vállalati tényezőknél. A záró plenáris ülés bete­kintést nyújt más KGST-or- szágok ellenőrzési gyakorla­tába. ra. Ez az üzlet igen nagy for­galmat bonyolít le, hiszen a lakosság nagy része ezen az útvonalon közlekedik, más­részt pedig a kórházi látoga­tók is szívesen felkeresik. A meglévő új üzletek után további tervei vannak a vál­lalatnak arra, hogy fejessze a megyében - üzlethálózatát. Legjelentősebb beruházásnak számít a dunaföldvári Kék Duna építése. Az ősszel kez­dik el a munkát és mintegy tizenhárommillió forintos költéggel ételbárt és önkiszol­gáló éttermet létesítenek. Ugyancsak a dunaföldvári la­kosságnak, illetőleg az ide­genforgalomnak tesz majd jó szolgálatot az a nyolcmillió forintos költséggel létesülő új étterem és presszó, ame­lyet a várban alakítanak ki. A Tolna megyei Vendég­látóipari Vállalat új üzletei mellett jelentős összegeket költött arra is, hogy a régi ét­termeket, presszókat korsze­rűsítse. — Pz — Új üzletek a vendégeknek ősszel kezdik építeni a Kék Dunát Talán sokan csak legyinte­nek, ha a vidéki, ezen belül a saját erős lakásépítésről hal­lanak: mi az, már az is gond? Hiszen mást sem olvasni: a községekben a tervezettnél több családi ház épül. Meg ott állnak tízezerszámra az üres lakások a falvakban ... Ez mind igaz. ám az is, hogy mindenütt gond az ott­honteremtés. Ezt az érzékeli igazán, aki bárhol az ország­ban önálló hajlékra akar szert tenni, ha ez akár sze­mélyes fáradtsággal, idővesz­teséggel. utánjárással, akár az az állam teherviselésének fokozásával párosul. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését követően a parasztság személyes megta­karításait már nem a terme­lésbe fektette, hanem életkö­rülményeit javította, amely­nek sorában az első helyre került a lakás, a ház. A fo­lyamat kezdete egybeesett a 15 éves lakásépítési tervvel, tehát az állami és magánér­dek találkozott. E folyama­tot más jelenség is kísérte. Nem szabad ugyanis megfe­ledkezni arról, hogy az or­szágban belső népvándorlás zajlott, zajlik, tehát egyre többen és többen hagyják el a községeket, és igyekeznek városba költözni. Ennek kö­vetkeztében bizonyos helye­ken a községek elnéptelened­nek, e helyeken viszonylagos lakásbőség keletkezett. Mindez nem áll a kisebb vidéki városokra, ahol a ko­rábbi lakáshiányt fokozza a betelepülők igénye, szükség­lete. Ezekben a kis- és köze­pes nagyságú városokban már a lakásgond egy részét — célcsoportos lakásépítés keretében — az állam, a ta­nács átveszi, például Szek­szárdon, Dombóvárott és Bonyhádon. Pont ezeken a helyeken hallható azonban, hogy 8—10 évet is kell várni a lakáskiutalásra, ugyanis abszolút számban esetleg ke­vesebb a lakásigénylő, mint mondjuk az öt kiemelt vá­rosban, de az állami lakás­építés mennyisége is ennek megfelelően lényegesen ki­sebb. Mindezek láttán a fal­vakban, a kisvárosokban a lakáshoz jutás szinte kizáró­lagos formája a magánerőből történő lakásépítés. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a lakásra váró saját telkén felépíti családi házát, esetleg néhá- nyan összefognak és egy erre kijelölt területen lánc-, sor-, átriumházakat építenek, amelyet mostanában úgyne­vezett korszerű családi házas beépítésnek neveznek. Ki­sebb városokban, nagyközsé­gekben — ahol a közművek megengedik — már mód van az emeletes, tehát a társas­házak felépítésére is. Me­gyénk városaiban főleg eze­ket az építési módokat támo­gatják. A nem üdülőterületen fek­vő falvakban, kisvárosokban többnyire nem gond a telek­szerzés, esetleg könnyebb tel­jesíteni a telepszerű több­szintes építkezésre vonatko­áramellátásról mondhatjuk, hogy megközelíti a száz szá­zalékot, a lakásoknak vízzel, csatornával való ellátottsága országosan 50 százalék körül mozog. Sőt, a mi falvainkban nincs is csatorna, a szenny­víznek helyi derítőt építenek a ház mögött. És ebben az adatban megtalálható Buda­pest is. Nagyvárosaink is, és a fejlődó vagy visszafejlődő települések is. Külön említést érdemel az a tény, hogy faluhelyen a családi ház a hozzá tartozó kert nem csupán a kulturált életmódnak megfelelő ott­hont jelenti, vagy jelentheti, hanem gazdálkodási lehető­séget is teremt. Szükség van a pincére, a padlásra, a kert­ben az ólnak való helyre, meg a jó termőföldre a ház körüli veteményekhez. A kí­nált és előírt lakásépítési megoldásoknál ezt is figye­lembe kell venni, minden olyan jogi, pénzügyi szabá­lyozás, amely ez ellen hatna, megbukna a családok egyéni érdekein. Az elkövetkezendő évek­ben előreláthatólag nem csökken a lakásépítés üteme, ezen belül nagyjából azonos a helyzet a magánerővel épülő családi házaknál is. A következő 15 éves lakásépí­tési terv 1,3—1,5 millió lakás felépítésével számol, ebből minden harmadik lakás falun épül. Az idei tervben komoly szerepet kap a saját erős la­kásépítés, hiszen 57 ezer ilyen típusú lakás felépítésé­zó nem budapesti feltételt: a 60 lakás egytagban történő felépítését. Nem a terület, hanem a közművesítés felté­telei hiányoznak. Márpedig, ha ma építkezik valaki, akár többszintes vagy korszerű családi házas formában, ak­kor elengedhetetlen a köz­művesítés. Vidéken elsősor­ban a községekben és a kis­városokban közművesített te­rületet viszont épp oly nehéz találni, mint az urbanizáltabb környékeken. Előfordul me­gyénkben, hogy 4—5 év után készül el az új községekben a járda, az úttest burkolása. Jószerivel ugyanis csak az vei számol, megyénkben az ilyen lakások száma megha­ladja a hatszázat. Kölcsön nélkül százhúszan vállalkoz­tak lakásépítésre. A tavalyi végső adatok azt mutatták, hogy körülbelül 64 ezer la­kás épült fel magánerős for­mában. Ez lényegesen több, mint amennyit terveztek és meghaladja az előzetesen várt mennyiséget is. Lehet, hogy hasonló lesz a helyzet az, idén is? De ne jósoljunk! Sokkal fontosabb ennél azt vizsgálni: terület, tervek, építőanyag, kivitelező kapa­citás lesz-e elegendő? Cikk­sorozatunk folytatásában er­ről számolunk be. (Folytatjuk) — BM — PJ — A esaládiház-cpítés több formáját figyelhetjük meg Szekszárdon, a Bakta hegy oldalában. A legfelső épületsor OTP-társasház, szövetkezeti lakások, ez alatt a láncházak, sorházak, majd a kép közepe táján, közel az országúthoz, családi sorházak épültek. A „méhesek”, a gyűjtők egy kicsi, de annál serényebb csapata

Next

/
Oldalképek
Tartalom