Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-06 / 157. szám
a Képújság 1977. július 6. ÖN KÉRDEZ Diákok nyári munkalehetősége Böhm Péterné várdombi olvasónk szerkesztőségünkhöz küldött levelében azt írja, hogy leánya gimnáziumban tanul és minden nyári szünetben Várdombon, a MEZŐGÉP Vállalatnál dolgozott. Idén közölték vele, hogy a megyei tanács nem engedélyezi a fiatal diákok alkalmazását a nyári szünetben. Mint írja, a 14—18 éves gyerekeknek bizony jól jönne egy kis nyári kereset, amiből felkészülhetnek a következő tanévre. Németh József, a Tolna megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya vezetőjének válaszából idézünk: — A tanulóifjúság nyári szünidei foglalkoztatása a 119'1975. OM—MüM. sz. együtte® utasítás rendelkezései alapján történik. A vállalatoknak minden év február 15-ig foglalkoztatási igényeit a megyei tanács vb munkaügyi osztályára be kell jelenteni. Ebben az évben a rendelkezéseknek megfelelően március 14-én az illetékes szervekkel egyetértésben megtörtént az igények elbírálása, és erről a vállalatok és az iskolák értesítést kaptak. Mivel az igények jelentősen meghaladták a rendelkezésre álló gyereklétszámot, ezért csak a népgazdasági szempontból fontosabb munkák végzésében kaptak a munkáltatók engedélyt diákok szünidő, ben való foglalkoztatására. — A MEZŐGÉP Vállalat várdombi egysége foglalkoztatási igényét 1976. március Telefonszámunk: 129-01, 123-61. 30-án késedelmesen jelentette be, az elosztás után részére a megye területéről tanulókat biztosítani nem tudtunk, ezért kérelmét az érdekelt szervekkel egyetértésben elutasítottuk. — Közöljük azonban azoknak a környező vállalatok, nak a címét a könyéken, amelyek engedélyt kaptak szünidős diákok foglalkoztatására : Búzakalász Mgtsz Bátaszék (gyümölcsszedés, erdészeti munkák). ÁFÉSZ Bátaszék (bolti kisegítő munka). Fémipari Szövetkezet Bátaszék (raktári csomagolási munkák végzésére). Fonalkikészítő Gyár bátaszéki gyáregysége (gyári segédmunkák elvégzésére). A felsoroltakon kívül ajánljuk még: Szekszárdi Nyomda Vállalat. Megyei Postahivatal, Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, Szekszárd, Fővárosi Óra- és Ékszeripari Válla’at díszmű gyáregysége Szekszárd. Mözsi és tolnai pipások Dr. Komlósi Andor Mözs. ről írt levelet szerkesztőségünknek, melyben azt hiányolja, hogy miért nem lehet pipadohányt kapni Mö- zsön és Tolnán. A tolnai 1- es számú nagyáruházban közölték vele, hogy hiába igényelnek pipadohányt, nem kapnak. „Én csak a magam nevében írok, de úgy vélem, hogy Tolna a hajósok hazája, bizonyára sok Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 a pipás, akik most ezen állapotok miatt duplán ’pi- pás’-ak lehetnek...” Korsós István, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztálya vezetője a következőket válaszolja: — Dr. Komlósi Andor kérése teljesen jogos és helyénvaló. tekintve, hogy a dohányértékesítő lerakatnál történt vizsgálatunk alapján megállapítottuk, hogy sem. miféle pipadohánybóló ellátási probléma nincs. A vizsgálat megállapította azt is, hogy az említett tolnai üzlet május és június hónapokban pipadohányt nem rendelt, így a jelentkező fogyasztói igényt készlet hiányában nem tudta kielégíteni. A Tolna megyei Népbolt Vállalat figyelmét felhívtam készletének a forgalomhoz viszonyított mennyiségi és választéki rendezésére és arra is, hogy a jövőben tartózkodjanak a fogyasztók nem megfelelő tájékoztató, sától. Megszűnt a munkahelye Faddról Horváth Sándorné írt levelet szerkesztőségünknek, melyben részletezi, hogy középiskolai tanulmányai befejeztével 1974. júniusában kezdett dolgozni és ugyanez év decemberében született első gyermeke. Jelenleg GYES-en van, ami 1977. december 16-án jár le. Közben munkahelye jogutód nélkül megszűnt. Munkakönyvét „munkaviszonya megszűnt” bejegyzéssel kapta meg. Most ismét gyermeket vár, s a jelenlegi GYES idején szül. Kérdezi: milyen szociális juttatásban részesülhet? Megkapja-e ismét a GYES t? Kitől kell kérnie a GYES folyósításához a fizetés nélküli szabadságot? Ha kapja a GYES-t, beszámít-e majd a munkaviszonyába, s ha igen, ki igazolja azt és milyen formában? Takács Ernő, a Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszol: — Amennyiben még a gyermekgondozási segélyezése alatt újból szül, újabb gyermeke után jogosult a gyermekgondozási segélyre, melyet a jelenlegi folyósító, si törzsszóma közlése mellett a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól igényelhet. Miután munkaviszonyban nem áll, így fizetés nélküli szabadságot sem kell igénybe vennie, viszont a gyermekgondozási segély folyósításának ideje alatt munkaviszonyból, keresőfoglalkozásból jövedelme nem lehet. A gyermek- gondozási segélyen felül a GYES alatti szülés esetében, ha a szükséges orvosi vizsgálatokkal rendelkezik (tér. hesgondozási könyv), születendő gyermeke után anyasági segély is megilleti, melyet a Szekszárdi Társada. lombiztosítási Igazgatóságtól kell igényelnie. — Végül, utolsó kérdésére válaszolva közöljük, hogy a munkaviszony megszűnése utáni gyermekgondozási segélyezés folyósítási ideje munkaviszonyba nem számít. Ez az idő azonban nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időként vehető figyelembe. Ml VÁLASZOLUNK F. évi július hó 1. napján lépett hatályba a belkereskedelmi miniszternek az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban dolgozók műszakpótlékáról szóló 14/1977. (VI. 25.) Bk. M. számú rendelete, amely szerint a heti 44 óránál hosszabb' nyitva tartási idejű egységeknél délutáni műszak az egység üzemelési idejének első 8 óráját meghaladó, de legfeljebb 22 óráig terjedő idő, a folyamatos munkarendben üzemelő egységeknél a 14 órától 22 óráig terjedő üzemelési idő; éjszakai műszak a 22-től 06 óráig terjedő üzemelési idő. Félórát meg nem haladó időtartamra az egy órára járó műszakpótlék felét, félórát meghaladó időre az egy órára járó műszakpótlékot kell fizetni. Kiemelendő, hogy a délutáni és az éjszakai műszakban, továbbá a folytonos munkarendben történő foglalkoztatást dolgozónként bizonylatolni kell. (Megjelent a Magyar Közlöny idei 49. számában.) Ugyanitt jelent meg a munkaügyi miniszter 8/1977. (VI. 25.) Mü. M. számú rendelete az ipari szövetkezetek tagjainak és alkalmazottainak munkavégzésére vonatkozó szabályokról. A rendelet — amely korábbi idevonatkozó jogszabályokat módosít és egészít ki — kimondja, hogy a tag munkaidejére és pihenőidejére, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ugyanígy a tag díjazására és a részére járó egyéb juttatásokra is, és ennek megfelelően a munkabérek legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések a szövetkezeti tagok tekintetében is irányadók. „A tag részére a személyi fizetésnek megfelelő alapmun- kadíjat csak a küldöttközgyűlés állapíthat meg” — mondja ki a jogszabály, amely kihirdetése napján — június 25-én — hatályba lépett, rendelkezéseit pedig már 1977. évi május 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. Az OKISZ Értesítő f. évi 20. számában állásfoglalás jelent meg a vállalati jótállásról és jótállási jegyekről. Az állásfoglalás kihangsúlyozza, hogy jogszabályba ütközik az a jótállásvállalás és az a jótállási jegy, amely a vásárlók részére nem ad több jogot, mint ami szavatossági jogként őket egyébként is megilletné. Ugyanígy nem felelnek meg a jogszabály követelményeinek azok a jótállási jegyek, amelyek tartalma félrevezetheti vagy megtévesztheti a vásárlókat szavatossági jogaikat illetően. „Felhívjuk a vállalatok figyelmét — mondja az állásfoglalás — hogy termékeiket csak a jogszabálynak megfelelő jótállási jeggyel hozzák forgalomba. A kötelezettségüket megsértő vállalatokkal szemben a kereskedelmi felügyelőségek járnak el.” Ugyanebben az értesítőben jelent meg a hivatásos gép- járművezetők balesetmentes vezetésért történő kitüntetéséről közlemény, amely szerint a plakettjutalmazásra történő felterjesztés nem kötelező hatályú, hanem — hasonlóan más kitüntetésekhez — a gépkocsivezető munkájának erkölcsi és anyagi elismerése. Helytelen tehát az a gyakorlat..amikor a balesetmentes km-eket, illetve ezek teljesítését egyszerűen kigyűjtik, s a gépkocsivezetőt ennek alapján kitüntetésre felterjesztik. Az idevonatkozó javaslat megtételénél egyebek között vizsgálni kell, hogy a gépkocsivezető magát szakmailag képezi-e, s az oktatásokon rendszeresen részt vesz-e. eleget tesz-e a napi karbantartási kötelezettségének, stb. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Színek a képernyőn A korszerű színes televíziórendszerek kifejlesztéséig viszonylag sok idő telt el; számos állomáson ment át a fejlődés. Talán kevesen tudják, hogy az első szabadalmi bejelentés a színes televízióra vonatkozóan még 1902- ből származik, melyet később azután nem valósítottak meg. Színes tv-műsort először 1954-ben az Egyesült Borongós idő volt. A bozontos, hosszú szakál- lú Kiku születése óta hallgatta az elhaladó vonatok csattogását. A vasúti váltóőr kecskéje volt, s a töltés melletti senkiföldjére szokták kikötni, ahol dúsan növő, füstös füvet talált. Mindig kivezették már kora reggel, s Kiku teljesen megszokta a kormot meg a zakatoló, de ártalmatlan vonatokat, amelyek isten tudja miért jártak ide-oda. Kiku csipegette a füvet, megemésztette, gyűjtögette tőgyébe a tejet, s néha pihent eev kicsit. Teién korom az emberek, s a piros fényt nézték. Az egyik végighevert a füvön, és világos ruhája csupa korom lett. Hangosan káromkodni kezdett, pedig hát senki nem kényszerítette, hogy odafeküdjön. Egy hülye odament Kikuhoz és megrángatta a szakállát. Kiku lehajtotta a fejét, hisz Mikor a vonat elment, Kiku is megnyugodott valamelyest és újra enni kezdett. Aztán nemsokára jött a gazdasszonya, hogy megfejje. Kiku nem sok tejet szokott adni, de ma különösen kevés volt az ijedelem miatt. Bármennyit is simogatta, biztatta és szidta a gazdasszony, a Államokban, majd néhány évvel később Japánban sugároztak. Európában 1960- ban kezdték el a kísérleti adásokat a Szovjetunióban, majd Angliában, Francia- országban, az NSZK-ban, Svédországban és Hollandiában. Az USA-ban és Japánban az NTSC-, Európában a francia SECAM- és a nyugatnémet PAL-rendszereket alkalmazzák (nálunk a francia—szovjet SECAM III-at). A francia csupán a színinformáció közvetítési módjában tér el az amerikai, illetve a német rendszertől. A Szovjetunióban forgalomba került legújabb színes tv-készülék- ből, a „Raduga—716” (Szivárvány) típusból ebben az évben 170 ezer darabot állítanak elő. A szovjet televízió adásait a Szovjetunió lakosságának mintegy háromnegyede tudja fogni, közel 60 millió állampolgárnak van televízió- készüléke. Másfél év óta már a szovjet televíziótulajdonosok 70 százaléka színes változatban is veheti a központi adást, ami nagy szó, figyelembe vgve az ország hatalmas kiterjedését. A moszkvai televízió központi műsorait a szovjet állam különböző vidékeire összesen 65 ezer kilométeres mikrohullámú lánc továbbítja, s ezenkívül híradástechnikai műholdak is részt vesznek a közvetítésben. szaga érzett, de a vasút menti házikó lakói bizonyára észre sem vették, aminthogy megszokták a gőzmozdony füstjét, s a vasúti táj egyéb átható szagait is. Amikor még Kiku fiatal volt, fehér és fényes szőrű — már pedig ilyen is volt, csak régen — le s föl ugrándozott a töltésen; ma már nem tett ilyet. Manapság közönyösen szemlélte, hogyan haladnak el mellette a vonatok, s hogy valami különös szokásnak engedelmeskedve megállnak a piros fény előtt. A töltés melletti ösvényen a váltóőr lánya közeledett: — Kiku! Kiku egy rövidet mekegett — úgysem mondasz nekem semmi fontosat. így is volt. A lány valami érdektelen dologról kezdett beszélni, s egy szó sem esett sem az ennivalóról, sem a fáradtságról, se a kormos fűről, se a tejről, se fájó tőgyéről. Csak úgy a levegőbe beszélt, ahogy a madarak énekelnek. Kiku először udvariasan hallgatta, de aztán a füvet kezdte tépdesni, bár ezzel korántsem akart közönyösnek mutatkozni. A lány nyilván a maga apró-cseprő gondjairól mesélt és persze hiába is panaszkodott — Kiku úgysem tudott neki segíteni. Aztán elment, s rövidesen feltűnt, majd megállt a vonat. A vonatból kitódultak semmi értelme nem volt, hogy huzakodjon vele. De az ember azt hitte, hogy fel akarja öklelni, elugrott, s ujjaival szarvat mutatott. Kiku megvetően fordította el a fejét. A hülye ugrált, de állandóan Kikut leste, s mikor látta, hogy a kecske nem veszi fel a harcot, ököllel esett neki. Kiku hátrált. A hülyének meg csak ez kellett, újra támadott. Kiku madzagja pattanásig feszült, s a kecske riadtan futásnak eredt. A madzag az ember lába alá került és feldöntötte. Az utasok hangosan hahotáztak, Kikuból pedig nem múlt a rémület. A hülye egyre vörösebb lett, felkapott egy követ, hogy hozzávágja Kikuhoz, de ekkor odalépett a kecskéhez egy csengő hangú valaki, cirógatni kezdte a nyakát, és becéző szavakat mondott. Kiku azonban nem hitt neki. Ennek a lénynek az oltalmában ugyanolyan bizonytalanul érezte magát, mint amikor amaz rátámadt. Újra hátrálni kezdett és véletlenül ráhágott a becézgető lábára. Az megijedt, elugrott, s már nem sajnálta többé Kikut. És ráadásul megérezte, hogy a kecskének rossz szaga van. Szerencsére kigyulladt a zöld fény, a mozdony felbő- dült, az emberek a kocsikhoz futottak. tej épp csak az edény alját nedvesítette meg. A gazdasz- szony távozóban dühösen morgott. Hiszen nem tudhatta, hogy idegen emberek kicsúfolták Kikut. A vasút menti házikóban Kiku sorsáról volt szó. A mongolosan ritkás szakállú váltóőr egy szál ingben ült az asztalnál és a pipáját tisztogatta. Lassan felnőttszámba menő lánya rongybabáját pólyázta a sarokban. Zsémbelve lépett be a háziasszony és mutatta az urának, mennyi tejet fejt ki. A gazda' azt mondta, hogy fölöslegesen kínlódik a kecskével, már rég le kellett volna vágni. Az asszonynak elakadt a szava, mérge elpárolgott — jó pár éve gondozta már a kecskét, s akárhogy-akár- mint, mégiscsak élőlény az is. Másrészt viszont a gazdának igaza van, ideje lenne a húsra gondolni. A gazdasz- szony hallgatott, s ez egyetértés jele. Az öreg látszólag csendes ember volt, különösen idegenek előtt, de tulajdonképpen nehéz volt a természete. Most is már a fejsze után nyúlt, az asszony meg, aki ilyenkor általában rászólt, hogy „hova rohansz, nem ég a tető”, csak hallgatott. Az utolsó pillanatban azonban a lányuk hangos zokogásra fakadt. Kikut kecskegida korától ismerte, sőt ezt a gyermekes nevet is ő adta neki. Azóta Kiku már nem egy gidát hozott a világra, öreg lett és makacs, a lány mégis sajnálta volna. Helyre tette a babáját, elvetette magát a padlón és bőgni kezdett, annak ellenére, hogy ez a szeszélyeskedés nem illett hozzá. és különben is kinőtt már abból a korból. Az öreg szidni kezdte a lányt, de aztán megenyhült, elfüstölt belőle az indulat, anélkül meg már nem aka- ródzott levágni a kecskét. A lány volt az utolsó gyerek a családban, de persze ő is rövidesen elhagyja a szülői házat, mint az előző kettő. A váltóőr elégedetlen volt önmagával is — egész életében ült, hogy mások utazhassanak, s láthassák ezt a kerek, sok színű világot; ő maga nem látott és nem csinált semmit. Ha meg csinált is, arra se figyelt oda senki. Lehet, hogy fel is figyeltek volna rá, ha mondjuk az ő pályaszakaszán siklik ki egy vonat, de az ilyesfajta figyelemtől megkímélte a sors. Egyszer ugyan, valahol mesz- sze, a körzeti központban kitették a dicsőségtáblára, de ezt is csak azért, mert így látta jónak makacs főnöke. Ám most, hogy megöregedett, ugyanaz a makacs főnök többször is elégedetlenkedett, s azzal fenyegetőzött, hogy új váltóőrt keres. Ez sértő volt, ha meggondolja az ember, hogy egész életében ilyen hálátlan munkát végzett. Persze ez a munka ugyanolyan volt, mint az összes többi, tulajdonképpen még kellemes is messze élni a városok és falvak nyüzsgésétől és zajától, de egyetlen dolog elkeserítette: hogy a munkájának nem volt semmi látszatja; ilyenkor este nem volt mit megmutatnia, hogy nézzétek, ezt én csináltam... Ha csak nem a gyerekeket. De a feleségével elégedett volt a váltóőr. Mindig jólelkű, dolgos asszony volt, reggeltől estig törte magát és könnyen szült. Igaz, nehezebben éltek, ahogy a gyerekek egymás után a világra jöttek, összesen hatan, s ha egyszer már megszülettek, hát nőttek is valahogy. A hatból három maradt életben. Egy rögtön meghalt, kettő vonat alá került, kettő már a maga lábára állt, csak a legkisebb lánya volt még otthon. Mire az öreg mindezt végiggondolta, lánya hüppögé- se elcsendesedett, végül abbamaradt. Kiku ez alkalommal megmenekült. Most, amikor új falu terebélyesedett ki a közelükben, s üzletben is lehetett tejet kapni, a kecske már nem volt olyan fontos, mint régen. Hiszen igénytelen jószág volt, tejet viszont adott. Kiku meg ezalatt nyugodtan tépdeste a füvet, s mit sem tudott azokról a szenvedélyekről, amelyeket szerény személye gyújtott a váltóőr házában. Csattogva és zakatolva haladtak el a vonatok. A váltóőr kiment az udvarra és megszokásból, a biztonság végett elindult a pályaszakasz mentén. Odaért a kecskéhez, és kíváncsian egymásra meredtek, mintha farkasszemet néznének. Mindketten elfáradtak már, mindkettőnek hol itt, hol ott fájt valamije, s a világegyetem eddigi gyakorlata szerint mindkettőjüket törölték már a fogyóeszközök listájáról. Vonat haladt el mellettük, s az utasok látták az ablakon keresztül, ahogy a kecskeszakállas öreg és a szakállas öreg kecske csak állnak és kíváncsian nézik egymást. Az utasok semmit sem tudtak ezekről a bennszülöttekről, és nevetséges volt látniuk, ahogy a két csaknem egyforma, szakállas lény farkas- szemet néz egymással. És az utasok elmosolyodtak a vonat homályos, suhanó ablakai mögött. Vándor Anna fordítása Árva Válton : Szentimentális történet
