Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
XXVII. évfolyam, 165. szám ÁRA: 0,80 Ft 1977. július 15., péntek Mai számunkból SOMOGYI KARCSI ARATÓ LEGÉNYEI (3. old.) GYILKOSSÁG — A „SZERETET JEGYÉBEN” (4. old.) ÚJRA RÖPÜL A PÁVA <5. old.) AZ EGYESÜLETEKBEN VAGY A KIVÁLASZTÁSBAN KELL A HIBÁT KERESNI? (6. old.) Vizet az ipartól Nemv nem kedves olvasó: nem a szerző tévedése és nem nyomdahiba a fenti cím: nem vizet az iparnak, hanem az ipartól vizet az egész gazdaságnak. így írtuk, így gondoljuk. Igen, nemcsak versenyképes termékeket, a költségvetés gyarapítását, hanem még vizet is várhatunk a gyáraktól, ha csak egy kicsivel is korszerűbben, jobban gazdálkodnak, annyi fontos nyersanyag és az energia mellett még az éltető vízzel is. Hogyan lehetséges ez? Nos, természetesen nem úgy, hogy például a Dunai Vasmű, vagy valamelyik vegyi- komibinát, esetleg villamos erőmű (a kohászat, a vil- lamosenergia-termelés és a vegyipar a legnagyobb vízfogyasztói a gazdaságnak, különösein az erőművek) munkásai nekiállnak, megszokott feladataik mellett vizet keresni, kutakat fúrni. Hanem inkább azzal „adhatnának” szinte tengernyit az egyre értékesebb vízből, ha nem „állnak” oda a „kutakhoz” minduntalan, nem állják el a „forrást” — hazánk esetében főleg és szinte kizárólag a folyókat — a többiek elől. Hazánkban az ipar által felhasznált víz, de általában vízkészleteink (gyakorlatilag a folyóink, mert ezeken kívül, számottevő más forrás alig akad) túlnyomó része, 90—95 százaléka „import”, hiszen külföldön erednek. S bizony mi, általában pazarló módon bánunk ezzel az értékes import anyaggal is. Pazarlóan azért, mert csak egyetlen egyszer merítünk belőle, s azután engedjük kifolyni az országból, ahelyett, hogy megforgatnánk, megdolgoztatnánk, újra és újra, minden cseppet, s csak azután adnánk túl rajta. Nem az a pazarlás tehát, ha esetleg kertjeinket öntözzük, amikor alacsony a vízállás; még csak az sem a legnagyobb, ha rontjuk folyóvizeink minőségét, mert erősen szennyezzük azokat, hanem az, hogy egész egyszerűen nem használjuk ki eléggé'a vízkészletet, amíg azok a rendelkezésünkre állnak. A vizek jobb hatásfokú kihasználásának csak az egyik lehetséges változata az, amiről például legutóbb, az országgyűlés előtt a vízügyi államtitkár is beszélt, nevezetesen, hogy a közeli jövőben megépül majd a Gabcsikovó—nagymarosi vízlépcső. Tehát, hogy villamos energiát termeltetünk majd a Dunával, miként a Tiszát is már korábban befogták erre a szakemberek, az Alföld öntözését is szolgálva egyúttal. Ez — duzzasztani a folyókat, vízlépcsőket emelni — csak az egyik lehetőség a vizek hatékonyabb felhasználásához. A másik, az újabb, korszerűbb az, ha a gyáriparban és az erőművökben is átállnak a vízforgató, vízvisszanyerő módszerekre, a folyók állandó „meregetése”, szipolyo- zása helyett. Tehát, ha az úgynevezett vízforgató, visszanyerő technika széles körben elterjed. E technika alkalmazásában nagy lehetőségek rejlenek. Nemrégiben például a Borsodi Vegyi Kombinát — mert Borsodban már nem volt több víz a Sajóban, Bod- vában, amit az új pvc-üzemihez felhasználhattak volna — vízforgatómű építését határozták el. Ezzel a kombinát frissrvízigénye a korábbi évek szükségleteihez képest is jelentősen csökken. A BVK, ha nem határozza el az új technika alkalmazását, több mint 200 ezer köbméter napi vízigénnyel állt volna a vízben szegény Borsod közepén. Vízvisszanyerő művel napi 85 ezer köbméter friss vízzel boldogul. Ugyanis az egyszer betáplált vizet az új módszer segítségével nyolcszor-tízszer is felhasználhatják, visszavezethetik a termelésibe és friss víz ezentúl csak a vízpótláshoz kell, ahelyett, ami elpárolog, vagy elszivárog, vagy nagyon „megöregszik”. Belátható, mennyire nem mindegy, ha ugyanazt a köbméter vizet egy gyár egyszer vagy tízszer használja fel, mielőtt visszaengedi a folyókba. S most jön a java! Ha tízszer használja ugyanazt a köbmétert, akkor tízszer kevesebbet enged vissza a folyóba, tízszer kisebb lesz a szennyezett „víztermelése” (hiszen az élővizek tisztasága szempontjából csak a gyárból kilépő szennyezett víz számít ártalomnak), ha tízszer kevesebbet szeny- nyez a gyár, akkor kisebb kapacitású szennyvíztisztító mű is elég lesz a vállalatnak ahhoz, hogy ne ártson az országnak — s ez tízszerte olcsóbb. A víz forgatása tehát nemcsak lényegesen takarékosabb vízfelhasználást eredményez, hanem jobb vízminőséget is. A vízforgató művek építése pedig általában 50—150 százalékkal már eleve olcsóbb, mint a szennyvíztisztítóké. Sajnos, a vállalatok egyelőre még csak alig-alig választják ezt a mindenki számára egyaránt hasznosabb, racionálisabb vízgazdálkodást, valószínűleg azért, mert eddig még mindig kaptak vizet — szinte ingyen. Az ország frissvízkészlete évi 7—7,5 milliárd köbméter, az ipar szükséglete 10 év múlva, ha a mai fejlődési tempót számítjuk, 9—10 milliárd köbméter lesz. Más szóval: 10 év múlva az ipar annyi vizet igényel majd, amennyi be sem folyik az országba, s akkor hol van még a mezőgazdaság és a lakosság. Vízforgató technika alkalmazásával azonban, a szükséglet általában harmadára csökkenthető, tehát 10 év múlva csak 3 milliárd köbméter friss vizet „vételezne” az ipar a folyókból, ha fokozatosan, a BVK példájára vízforgató technológiára térnének át mindenütt. Ha ezt nem; teszik, félő, hogy a 90-es évék felé „aszályos” évek jönnek az ipari termelésben is. Ezt keltene megakadályozni a szükséges intézkedésekkel. GERENCSÉR FERENC Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hli/vatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tartott. A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter beszámolóját Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának — Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárja meghívására — az NSZK-ban tett hivatalos látogatásáról. Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság, Szekér Gyula minszterelnök-helyet- tes a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság, a pénzügy- miniszter a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság Budapesten tartott ülésszakáról tett jelentést. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a beszámolókat és megbízta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságát, hogy dolgozzon ki intézkedési terveket az ülésszakokon elfogadott határozatok végrehajtására. A kormány megtárgyalta a központi gazdasági döntési gyakorlat, az ágazati irányítás és az állami ellenőrzés hatékonyságának továbbfejlesztésére előterjesztett javaslatokat és határozatban jelölte ki a feladatokat. A pénzügyminiszter és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke jelentést tett a kormánynak az államigazgatási munka egyszerűsítésének helyzetéről. A Minisztertanács a beszámolót elfogadta és meghatározta a további tennivalókat. A Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alapján a kormány felhívta a minisztereket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg az országgyűlés júniusi ülésszakán elhangzott képviselői észrevételek és javaslatok megvalósításának lehetőségei!: és tájékoztassák erről az országgyűlés elnökét, az indítványozó képviselőket. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Lelőtték a határsértő helikoptert A KCNA-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hírügynökségének jelentése szerint csütörtökön reggel 9 óra 55 perckor, az amerikai légierő egyik helikoptere átrepült a KNDK-t Dél-Koreától elválasztó demarkációs vonalon és a front keleti szektorán mélyen behatolt a KNDK térfelére. A helikoptert, amely illegális behatolásával megsértette a fegyverszüneti egyezményt, a koreai néphadsereg légelhárítása lelőtte. Az amerikai legénység három tagja életét vesztette, a negyediket elfogták. Jody Powell, Carter elnök sajtófőnöke, újságíróknak kijelentette, hogy amennyiben az amerikai helikopter behatolt volna a KNDK légterébe, az nem volt szándékos, és amerikai részről sajnálatukat fejezik ki. Gabonakikötő Domboriban A faddi tsz kocsija a garatra billenti a terményt A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 500 vagon újbúzát szállít a csepeli gabonatárházba a Dunához közel eső gazdaságokból. Az első uszályt a szekszárdi tsz-ek rakták meg 80 vagon búzával. Domboriba szállítja termésének egy részét még a Paksi Állami Gazdaság gerjeni kerülete, a gerjeni Rákóczi Tsz, a dunaszent- györgyi Ezüstkalász Tsz és a faddi Lenin Tsz. Fotó: Gottvald Károly Ömlik az uszályba a szem Az első uszályt szerda délután útnak indították
