Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. július 13. Í^PÚJSÁG 5 Megtervezett pazarlás Új MEZOGÉP-program Ribizlikombájn Bernecebarátiban ARRA KÉREM a T. olva­sót, hogy ne vegye elő a tér­képet, pontosan leírom, hol, s merre jártam. Berneceba- ráti, Kemence, két kis köz­ség a Börzsöny nyugati ol­dalában, Balassagyarmattól már csak egy ugrás, míg Gyarmatig az autónak leg­alább három egész órán át kell az aszfaltot köszörülni Szekszárdtól. Ide vagyok hi­vatalos, ebbe a félig hegyi, félig alföldi jellegű két köz­ségbe — gépbemutatóra. Mielőtt útnak indultam, két dolgot kellett tisztázni: 1. Hol. s merre van ez a két község; 2. Megtartják-e a bemutatót. tekintettel az esős napokra? Megtaláltam a két községet, eligazodtam a szekszárdi MEZÖGÉP-nél, és nagy-nagy várakozással indultam el, hiszen a Tolna megyei mezőgépjavítás,-gyártás történetének új fe­jezetét kezdik írni. A feje­zet írása több cég közremű­ködésével kezdődött, első­sorban azonban a KGM ha­tározata tette egyértelművé, hogy a nagy múltú és jó hírű Tolna megyei vállalatot meg kell bízni speciális mezőgaz­dasági gépek gyártásával. Tizenkét ilyen gépről van 6zó; dohány-, szőlő-, gyü­mölcs. és egyéb betakarító­feldolgozó masinák gyártá­sát kapta feladatul a válla­lat. Az új gépek jó része már ismert a szakemberek köré­ben, a mostani gépbemutató azonban első a nagy nyilvá­nosság előtt. A ribiszkeszedő kombájnról van szó. Hal­lottunk már kombájnokról, valamennyi közös tulajdon­sága, hogy a termést lesze­di, gyűjti — s emberi mun­kaerőt takarít meg. EMLÉKEZZÜNK csak rá, mennyire idegenkedve fo­gadták a gabonakombájnt! A ribizlikombájnt már nagy kíváncsisággal, szeretettel várják. Nem a mi vidékün­kön. Nálunk annyi ribizli terem, hogy szóba sem jö­het a kombájn. Kemencén, egy harmincöt hektáros fe- keteribizli-tábla szélén, a bemutató színhelyén Mayer János, az Egyesült Mgtsz el­nöke olyan szeretettel be­szélt növényükről, mint ná­agy az öreg hársfa ár­nyéka, pedig fiatalabb, mint én — mondja az öreg csősz. Ahogy me­séli, a szeméről vette észre, öregszik. Azelőtt a völgy- kanyarban meglátva a lova­kat megmondta kinek a ko­csiját húzzák, ma már talán csak a porfelhőt veszi észre, de pótolja ravaszsággal, mondja és kacsint. Beszélge­tünk a fa alatt hűsölve, míg a 'kombájnok a búzát kasza­bolják. Fura dolog ez a tarló. Megnyugtató csengése van a gazdaember számára. Amiga csősz bemegy az irodába és Könyvelés lünk a tsz-elnökök a kuko­ricáról, meg a búzáról. Ott a ribizli a „minden”. Azaz, pontosabban: a bogyós gyü­mölcs. Mert ide sorolandó még a málna is, de erről majd később. A bernecebaráti termelő- szövetkezet, mint gesztor gazda, több mint kétszáz hektár ribizlivel foglalko­zik, s telepítés alatt van to­vábbi száz, majd jövőre is­mét száz hektár fekete-, il­letve pirosribizli-ültetvény. Óriási terület! Itt, ezen a hegyek a'atti, enyhén lejtős területeken úgy terpeszke­dik el a ribizli, mint ná­lunk a szőlő. Itt az emberek a kocsmában nem a borról, nem a kukoricáról, a hí­zókról tárgyalnak, hanem a ribizliről. A ribizli aranyat ér. A gépbemutató éppen ezért nagy érdeklődés előtt folyik. A Nyugat-Magyar- országon és Nógrádban bo­gyós gyümölccsel foglalkozó minden valamirevaló szak­ember itt adott találkozót. Érdemes volt eljönni. Olyan dolgokat tudhattak meg, még a szakemberek is, hogy jegyzetfüzetbe kíván­kozott minden előadás. Dr. Zatykó József elmondotta (Gyümölcs- és Dísznövény Kutató Intézet), hogy van már olyan magyar vegyszer, amely lehetővé teszi, hogy az érési időt egy-két napra • koncentrálják, amikor a gé­pet üzemeltetni kívánják. Tehát nem kell elhúzódnia a betakarításnak, annak el­lenére, hogy a feketeribizli több fajtáját termesztik a gazdaságok. Dr. Kollár Gá­bor (GYDKI) megismertette a gyakorlati szakembereket a legújabb növényekkel, a metszési eljárásokkal, a mű­velési rendszerekkel. Csu­kás Lajos, a Mezőgazdasági Gépfejlesztési Intézet tudo­mányos munkatársa bemu­tatta a ribizlikombájnt. Ezt várta nagy izgalommal a közönség. A gép: lényegé­ben egy hidastraktorról van szó. MTZ-traktormotor adja az erőt, több mint egy tucat hidromotor dolgozik a hida­son. A gép naponta mint­egy hatszáz (!) szedő mun. káját végzi el. Hogyan? úgy kezdi, hogy a búza... ak­kor a gazdász szeme kikere- kedi'k, méghozzá annál job­ban, minél közelebb az ara­tás, ha csak a szél ringatja, akkor is aggódik érte. De ha úgy kezdődik a jelentésszerű mondőka, hogy a tarlón ez meg az van, még föl se néz: Hja kérem, a búzánk már magtárban, tisztességgel le­aratva. Mi is az árnyékban lebzselünk. Az öreg kutyája se mozdul. Lehet, attól tart, ha menni kéne, rálépne a nyelvére, annyira kilóg. Az öreg gondolatai a múltban kalandoznak. Valamikor, ha árnyékból nézte a 'kaszásokat, akkor is izzadt. Nem a me­legtől, bár az is volt olyan, hogy még a tücskök is elhall­gattak déltájt. Attól izzadt, hogy nézte a kaszásokat, amint a kegyetlen nap alatt • vágják. * aja velünk pihen az ár­nyékban. A parasztem­ber azt mondaná leb- zsel, vagy még érzékle­tesebb szóval azt, hogy dög- li'k. Mivelhogy dologidő van és Laja épkézláb, munkára való ember. Döglik, ebben a szóban benne van a munkás lenézése, megvetése a mun- kátlan dologkerülővel szem­ben. Ezt a szót úgy lehet mondani, hogy egy köpésnek megfeleljen. Mégsem mondja Lajának senki. Pedig híre járja, hogy aranykezű. Még a szomszédos állami gazdaságban sem akad A BEMUTATÓRA két gé­pet hoztak, egyik magas hídállású. ezt indították elő­ször. A gép hídlása közé ve­szi a ribizlisort, és lassan haladva gumisuberos be­járati részénél szinte magá­ba szívja az egész bokrot, közben a hidlás alatt lévő nyolc-nyolc üvegszálas rá­zóbot erősen dolgozik. Le­rázza a vegyszerrel kezelt termést, ezt az alsó részen egy csuklós, növényhez, ta­lajhoz igazodó, igen elmés szerkezet fogja fel, innen erős ventilláció átdobja a gép baloldalára, ahol tisz­títószerkezet és felhordó juttatja el a hidasállás tete­jére, ahol a ribizli gyűjtő­ládába jut, s innen a kom­bájn mellett haladó pótko­csira lehet rakni. A gép me­netsebessége azonos egy sé­táló ember tempójával. A bokron igen kevés termés marad, az eddigi gyakorlat szerint 3—12 százalék. A szemveszteség, amit a gép fúvó-rázó-gyűjtő szerke­zete nem tud összeszedni, igen széles határok között mozog. A növény állapotától függ. Tehát, ha szélességre metszik, nem sorhosszába, akkor a veszteség elérheti a 24 százalékot is, ha ellen­ben a géphez igazodón ne­velik a ribizlit. akkor a szemveszteség a 8 százalék körül alakulhat. A kisebb hídállású kombájn valami­vel jobb-szebb munkát vé­gez. Itt a növény sérülése is kisebb, mint a magas gép­nél. ELMONDOTTA a Mező- gazdasági Gépkísérleti Inté­zet tudományos munkatársa — Németh László —. hogy a ribizlikombájn iránt igen nagy az érdeklődés. Ezért — még sorozatgyártása sem kezdődött el —, máris újabb növény betakarítására akar­ják alkalmassá tenni. A málnáról van szó. Előbb azonban a növénytermesz- tőké-kutatóké a szó: olyan málnát kell teremteni, amely viszonylag egyszerre érleli meg gyümölcsét, mint a gépre alkalmas paradi­csom, borsó, bab, stb. A gép gyártásának lehető­ségéről, a felkészülésről Vé- ner Zoltán, a szekszárdi ilyen szerelő — csábítgatták is. Pedig ott ugyancsak van szakember. Leginkább a kombájnosok szeretik mos­tanában messziről látni La- ját, s az ágazatvezető sem örül, ha mumkábam látja. Fe­küdjön csak kedvére. Az annyit jelent, hogy mind­egyik masina dolgozik. Nem robbant le egyik sem, nem kell szerelni, nincs kiesés, megy az aratás. Ö az aratás­kor beosztott ügyeletes sze­relő. Inkább lebzseljen csak Laja órabérben naphosszat. Most senki sem veti a szemé­re. Talán ő örül ennek a leg­kevésbé. eddig élnek a kombáj- nn nők, vagy kevésbé lí- lYI raian fogalmazva mi­kor rohadnak le vég­képp? Többnyire idő előtt és megkockáztatnám azt is: jo­gosan. Különösebb baj nincs belőle, mert jó néhány ki- vénhedt SZK amortizáción túl is vágja a búzát, kukori­cát. Bevált gyakorlat azon­ban a téeszekben, hogy az öreg gépekre rakják a gya­korlatlan, kevésbé képzett vezetőket. így aztán ha egy gépész megfigyeli a beosz­tást, különösebb kérdezőskö- dés nélkül is megtudhatja, miként vélekedik róla a gé- pészfőnök, hova sorolják be, így félhivatalosan hányadik kombájnos a szövetkezetben. Vita mindig van, s ha talán a képzettebbek kerülnének a rosszabb gépekre, jobban tudnának rá vigyázni, talán tovább bírná egy-egy gép. MEZŐGÉP osztályvezetője tájékoztatta a bemutatón részt vevő több mint száz szakembert. Öröm volt hal­lani, hogy a szekszárdi gép­gyár dolgozói, vezetői fel­készültek az új programra. Eszerint például igen rövid idő alatt elkészítik a null- sorozatot. Megrendelték a gyártáshoz szükséges összes alkatrészt, segédanyagot, felszerelést — örvendetes, hogy a ribizlikombájnhoz alig kell nyugati eredetű al­katrész. mind hazai, illetve szocialista országok vállala. taitól szerezhető be. Apa- toczki Pál. a szekszárdi vál­lalat főmérnöke arról adott tájékoztatót, hogy a kishi- dast a MEFI és az MGI. va­lamint saját szakembereik kíséretében a Szovjetunióba küldik — vizsgázni. A vizs­gától függ, hogy mekkora lesz a széria, s milyen mó­dosítások, szerkezeti változá­sok szükségesek ahhoz, hogy a ribizlikombájn itthon is, külföldön is a magyar mező- gépgyártás jó hírét tovább öregbítse. S e tekintetben a szék. szárdi. Tolna megyei mező­gépgyártókra igen nagy fel­adat vár. Nemcsak egyszerű termékváltásról van jelen esetben szó, hanem nagyon igényes, igen magas fokú szellemi és fizikai munkát kíván ilyen bonyolult gép gyártása. Erre felkészülnek megyénkben, több tíz millió forint értékű, korszerű ter­melőberendezésre van szük­ség! A BEMUTATÓ, amely Kemencén mutatta meg, hogy mit kell majd Tolna megyében gyártani, hasz­nos, tanulságos volt. Mond­hatnánk kifogásnak, hogy miért nem hozták közelebb Csakhogy, ha egy kezdő kapná az új gépet, meg lehet­ne nézni, lenne-e belőle öreg gép, kiszolgálná-e az idejét. A kombájnos rágja a port, ül1 a gépen, vagy ha elunja, állva vezet. Hajt. Nyeli vagy köpi a port, beszélni viszont ritkán van módja, lévén egyedül a temérdek búza közt. Am ha medvét fog, még a legszótlanabbja is kinyitja a száját és szókincsétől füg­gően cifrázza a hétszentsé­get, ahogy bírja szusszal. A medve természetesen be­cenév. Mikor a kombájn teli­kapja magát, akikor mondják, hogy medvét fogott. Egy sán­ta hasonlatot segítségül híva, úgy lehetne érzékeltetni, olyan ez, mint amikor a bi­cikli kereke felkap egy hosz- szú drótszálat és betekeri a villa meg a forgó agy közé és beszorul a kerék. Ha a kom­bájnos nem figyel kellően, vagy gyakorlatlan, tapaszta­latlan, előfordul, hogy jobban ráereszti a gépet a búzára és ha az gyomos, vagy húzódott, aszódott a harmattól, nem csúszik el a dob alatt, nem törik úgy, mint a száraz szal­ma és a dob feltekeri magá­ra, mint egy szőnyeget. Jobb esetben a gép lefullad, a dob beszorul, ha ugyan nem törik valami. Ilyenkor szét kell bontani az elejét, aztán neki- állni szerelővassal, késsel, foggal -körömmel ' tépni a medvét. Gyorsan. Mivel az idő szó szerint pénz. a kombájnt a leendő gyár­tóihoz — bemutatni a mun­kásoknak —. akik majd győzködnek, kínlódnak az új születése során. A távol­ság óriási, s itt, a mi vidé­künkön csak szőlősorok kö­zé lehetne a masinát állíta­ni, arra meg ez a gép, je­lenlegi felszerelésével, adap­tereivel, stb nem alkalmas. A kemencei—berneceba­ráti bemutató mintegy há­rom óra hosszat tatott. A két gép másfél órán keresz­tül járta a sorokat, gyűjtőt, te a termést műanyag lá­dákba. A szakemberek, akik igazi „bogyósok”, elismerő­en nyilatkoztak. A krónikás pedig abban bízik, hogy a Tolna megyei mezőgépgyár­tás lépésváltásánál, új feje­zeténél tapasztalt sikert, el­ismerést majdan a sorozatban gyártott gépek esetében is tapasztalhatja. Erre, előre­láthatóan egy-két évig kell várni. A KÉT SÁRGA kombájn a Börzsöny-hegység oldalá­ban a harmincöt hektáros ribizlitáblában úgy, olyan szépen haladt, mint Tolna megyei tábláinkon a gabo­nakombájnok. S amint el­mentem a nagyhidas gép mellett, arra gondoltam, honnan venne a kemencei tsz annyi asszonyt, gyereket, diákot —, akik ezt az irdat­lan mennyiségű ribizlit be­takarítanák évek múlva, amikor ebben a térségben több mint ezer hektár ri- bizliültetvény lesz... Gép kell ide, jófajta ribizli­kombájn. Bízhatnak, lesz gépük! Szekszárdon, Tolna megyében vannak jó szak­emberek, akik tudnak jó gé. pékét gyártani! Pálkovács Jenő Fekszünk az árnyékban. Laja ágfaricskálással dolgoz­tatja arany kezeit. Jani bá’ az öreg csősz komótosan admi­nisztrál. A megálló megszál­lító teherautóknak állítja ki a szállítójegyet. És megkérdi a sofőrt melyik kombájnos hányat ürített. A bérezés a teljesítmény alapján megy. Ebben Jani bá’ számai a mérvadóak. Némelyik sofőr direkt csi­nálja a port: hadd nyeljünk mi is, ha már itt fekszünk az árnyékban. A vízhordó gye­rek is tudja hova rakja ezt a fa alatti népséget az egész betakarításban. Először a kombájnosoknak viszi a friss vizet, aztán a sofőrök­nek, bálázóknak. Í gy aztán nálunk pihen a szegedi kanna utol­jára, míg a gyerek el­megy csúszkálni a szal­mán. A teherkocsik letapos­ták, s a száraz szalma úgy csúszik, mint a jég. Laja a kutyával bolondozik, aztán elunja. Lihegve, izzadva dől a fa törzsének. A kannatető- ből kiloccsant víz 'köré lep­kék, darazsak gyűlnek. Ta­lálgatni se merjük, hány fok lehet a tarlón. Laja ingével törülgeti verejtékét. Az öreg csősz hosszasan néz a mono­ton hangon búgó kombájnok felé. Ma már nézheti az ara­tókat. Legfeljebb a gyereke­ket sajnálja a gépen, s egy kicsit talán magát is, hogy nem lehet ott. Nem vagyok hitetlen, nem nézem meg a hátát. Ma is elnézegeti őket, az aratókat, ahogy aratnak, de izzadni nem izzad. — steiner — A NÉPI ELLENÖRÖK — égy országos ellenőrzés kere­tében — 43 gazdálkodó egy­ségnél tartottak vizsgálatot, s ez mintegy ötvenezer embert foglalkoztató munkahelyet érint. Arra kerestek választ, hogy a vállalatok termelési feladataikkal összhangban foglalkoztatják-e a munka­erőt? Hogyan tárják fel a munkaerő-gazdálkodás tarta­lékait — veszteségforrásait, s milyen intézkedéseket tettek a veszteségek fölszámolásá­ért? Mi tagadás — a vizsgálat végeredménye lehangoló. Megállapították ugyanis, hogy a felkeresett vállalatok­nál a termelési tervek és a létszámtervek között nincs szoros kapcsolat. A munka- erőtervek többsége a tényle­ges létszámszükségletet meg­haladó előirányzatot tartal­maz, s ennek tervezésében nem veszik figyelembe a tel­jesítményszázalékok alakulá­sát! Teljesítménykövetelmé­nyek mind a termelési, mind a munkaügyi tervek készíté­sénél csak kis mértékben sze­repelnek. Hogy miért nem készülnek reális létszámter­vek, a vállalatok azt a vá­laszt adták, hogy — erre egyébként sem lenne mód a mai feszült munkaerőhely­zetben! így aztán azon sincs csodálkoznivaló, hogy a nem termelői létszámot ma is csak becsléssel határozzák meg, erre egyáltalán nem alkal­maznak semmilyen normát. AZT TEHÁT bizonyított­nak vehetjük, hogy a vállala­tok a munkaerővel már a ter­vezésnél — enyhén szólva — túl nagyvonalúan, bőkezűen bánnak. Más szóvá': időnként és helyenként megtervezik a pazarlást. ÍME A TÉNYEK, amelye­ket a vizsgálat egyetlen lako- nikus megállapítással bocsát előre: a teljesítménykövetel­mények jelenlegi rendszere elavúlt. Erre vezethető visz- sza, hogy ezen a területen legalább akkora a rendetlen­ség. mint a munkaerő-terve­zésben. Gazdálkodásunk egyik legelhanyagoltabb te­rülete a normázás, a munka­teljesítmények megfelelő színvonalú mérése és megha­tározása. Ismét kiderült, hogy a foglalkoztatottak tekinté­lyes hányadának egyáltalán nem is mérik a teljesítmé­nyét. Kevés azoknak a válla­latoknak a száma, ahol rend­szeresen foglalkoznak a nor­mákkal; az időalaprendsze­rek, normaalapok sok helyütt tizenöt-húsz évesek, s ezért nem ritkák az irreális 150— 190 százalékos egyéni telje­sítmények. A vállalatoknak csak a fele készít veszteség­tanulmányokat, ám.ezek sok esetben csak formálisak. Ezek után elgondolkozhat az ember: miként lehet egy­általán vállalatot működtet­ni, ha nem tervezik pontosan a létszámot, a munkavégzés­hez szükséges időt? Avagy lehet-e egyáltalán azt a tevé­kenységet tervezésnek nevez­ni, amelyből kihagyják az idő tényezőit, illetve ennek megfontolt, közgazdaságilag megalapozott meghatározá­sát? KÉRDÉSEK, amelyekre ön­kéntelenül adódnak a vála­szok. Ám a megítélést világo­sabban értelmezhetőbbé teszi a Központi Statisztikai Hiva­tal jelentése népgazdaságunk tavalyi fejlődésének főbb jel­lemzőiről. Ebből kiolvasható, hogy a termelésnövekedés teljes egészében a munka­termelékenység növekedésé­ből származott ugyan; a ter­melékenység emelkedése azonban lényegesen elmaradt az előző években tapasztalt növekedési ütemtől. MATKÓ ISTVÁN Medve a tarlón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom