Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
1977. július 12. ^PÚJSÁG 5 Házi Ferenc Bonnyai József Adorján István Bosnyák Ferenc Tegnap reggel már nyolc órakor benépesült a Szekszárdi Dózsa labdarúgócsapatának öltözője. Az edzéseket, felkészülést az újabb szezonra kezdik. A tavasz- szal szerepeltek közül itt van mindenki. Vidámság, jó hangulat uralkodik a teremben. dánom, hogy ezzel a csapattal az elmúlt szezonban nem okoztunk csalódást, szurkolóinknak sem, a városnak sem és az egyesület vezetőinek sem. — A játékosok szerepléséről milyen vélemény alakult ki az edzőben? — Egy héttel korábban kezdték. Miért? — Igen. Az MLSZ rendelkezése előtt kezdtünk egy héttel. De nemcsak nálunk, hanem tudomásom szerint több csapat is előbb fogott hozzá. Aki úgy érzi, hogy a házatáján probléma akad, Igaz, hogy a két hét szabadság után nem először találkoznak. A múlt héten már ahogy folyamatosan érkeztek vissza a játékosok, megkezdték a rávezető edzéseket. Fél kilenckor Jerabek Jenő vezető edző elnézést kér, csak negyedóra múlva állhat rendelkezésünkre. Köszönti a fiúkat, elmondja a két hét programját. A tizenöt perc után átvonulnak a városi pályára, megkezdődik az edzés. Bányai Zoltán erőnléti edző vezetésével a bemelegítés az első program. Közben mi a pálya szélén leültünk Jerabek Jenővel beszélgetni a csapati ól, a játékosokról. — Nekünk a legjobb erősítésünk az, hogy együtt maradt a csapat. Senki sem ment el nagyobb egyesülethez. örülök, hogy Varga sérülése rendbe jött. Kovács László is meggyógyult, az őszi szezonban már számíthatok játékára. A keretből Simon Feri és a Cserneczky, valamint Papp László a TÁ- ÉV-hez igazolt. Puck József Véméndre távozott. A Simon és a Cserneczky távozása érzékenyen érinti a csapatot. Sajnos más megoldást nem találtunk, mivel Simon Feri sérülése nem jött rendbe. Cserneczky hasfala sem bírja a terhelést, így nem tarthatjuk őket a csapatnál. Ezért is járultunk hozzá átigazolásukhoz. Ma még nincs itt Freppán dr., aki továbbra is a keret tagja, játékára számítunk. — mondja a vezető edző. — Hogyan értékeli az elmúlt szezont? — Kisebb zökkenők voltak, de úgy érzem nem okoztunk csalódást. Nyugodt légkörben sikerült a bentmaradást teljesíteni. Ez volt tavaly ilyenkor is a legfőbb célunk. Ragyogó őszi kezdés után erős tavaszi visszaesés következett. Ennék az okait máig is kutatom. Kifogásokat tudnék mondani, de nem akarok, hiszen az nem is lehet megoldás. Annyi biztos, hogy a téli alapozás jól sikerült, de a kezdeti lendület megtört és kiütközött a rutintalanság a négy-öt gyereknél, akik a csapathoz kerültek. Idegileg sem bírták az NB Il-es iramot. Érzékenyen érintett bennünket Lubastyik kiválása is. Helyére, a balhátvéd posztra azóta sem találtuk meg a megfelelő játékost. Volt közben egy-két sérülés, Vágónál, Tóthinál, Vargánál. Ezek ellenére is azt kell mon— Az egyesület elnöksége minden szezon elején tiszte- letdíja'kat alapít a legjobb védő, a középpályás, a góllövő és a csatár címekre. Ezt értékeltük. A védők közül Korner János végzett az első helyen 4,3-es teljesítménynyel. A csapatban ő szerepelt a legtöbbet, minden mérkőzést végig játszott és mint csapatkapitány is példamutató volt a szereplése. A középpályások közül Somodi András 3,8-es átlaggal kapta a ■tiszteletűi j at. Ő 36 mérkőzésen szerepelt. Tóth Laci hét góljával lett a „gólkirály”. A csatárok közül Szőcs Lázár harminchét mérkőzésen szerepelt és 3,9-es átlaggal végzett az első helyen. Oro6z Anti azért kapott tiszteletdíjat, mert akcióból szerzett 6 gólt. A két kapus versenyen kívül kapott tiszteletdijat jó teljesítményéért. Pólyák huszonöt, Lipovszky tizenkét alkalommal szerepelt, közben felváltva ülték a kispadon. — A tavaszi szezonban hetenként változott a csapat. Mi ennék az oka? — A egyesületnél még most is a csapatépítés folyik, ezért adtunk mindenkinek lehetőséget, hogy szerepeljen. Ezért is változott hetenként két-három poszton az összeállítás. így már az őszi szezonban minden posztra tudom, hogy kit kell állítanom. Közrejátszott az is, hogy egy-két fiúnál nem volt megfelelő ütemű a fejlődés. — Kiket igazoltak? — Bátaszékről Bosnyák Ferenc jött hozzánk míg Zrínyi István Bátmonostoron játszott megyei csapatban. Még nem százszázalékos Szőlős! Tibor igazolása Szigetvárról, tárgyalunk még az ügyben. A saját nevelésűek közül Adorján István és Prancz Antal került a keretbe. A pár perces szünetet kihasználva kérdeztük meg Házi Ferencet, hol töltötte a kéthetes pihenőt. — Szüleimnél voltam, otthon Gerjemben. A családdal töltöttem hosszú idő óta először tizennégy napot. Két évig katona voltam, majd leszerelés után rögtön a Dózsához kerültem, így most pótoltam a szüleimmel való együtt- létet. Programom a fürdés, a horgászás és a pihenés volt. Gyorsan eltelt a két hét. — A beilleszkedés sikerült? — Jó kollektíva van itt a csapatnál, engem is szívesen fogadtak, segítettek. Úgy érzem, hogy azt ami bennem van, nem tudtam nyújtani. Sok volt a zavaró körülmény, idegileg, fizikailag ez megviselt. Most szeretném ezt pótolni, biztos csapattag lenni. Közben Jerabek edző négy csoportra osztotta a játékosokat, jelzőkarókat szúrt le, itt folyt tovább az edzés. A feladatok között szerepelt a futás, amikor meg kellett kerülni a jelzőkarókat, de volt olyan is, hogy három labda vezetésével kellett azt megkerülni. Innét hívtuk el Bonnyai Józsefet. Helyére Lubastyik István pályaedző állt. — Tavasszal került a csapatba. Milyennek látja a légkört az NB II-ben? — Hetvenháromban jöttem a Bátaszékből az ifihez. Itt másfél évig játszottam, közben egyszer-kétszer edzővagy kupamérkőzésen szerepeltem a nagyoknál. Ezután következett a katonai szolgálat. Ott az NB III-as Kiss Jáazok korábban fognak a felkészüléshez, így mi is. Hivatalosan mától két hétig tart, délelőtt és délután is edzünk. Majd edzőmérkőzések következnek és egy-kettőre itt lesz a bajnokság kezdése. Az új szezonban nehezebb lesz. Két NB I-es csapat jött vissza és több egyesület igazolt volt NB I-es játékost. így a Debrecen Dunai Il-t és Benét, a Vasas Izzó a Szűcsöt, ezzel biztos emelkedik a másod- osztályban is a színvonal. Nekünk is nagyobb feladatunk lesz. Célunk, hogy továbbra is a középmezőnyben biztosítsuk a helyünket és egyszer és mindenkorra el kell felejteni Szekszárdon a kiesés elleni küzdelmet. A szám szerinti helyezés nem mérvadó. Lényeg, hogy nyugodt körülmények között játsszunk. Két újítást is vezettünk be az egyesületnél. Az ifjúságiaknál először van főfoglalkozású edző. Kovács Istvánnak az lesz a feladata, hogy már az ifiknél posztokra építsen be olyan játékosokat, akik két- három év múlva a felnőtteknél jöhetnek számításba. Közben Lipovszky József jön oda és kér engedélyt, hogy bemenjen az öltözőbe. Fáj a háta, pihennie kell. Jerabek Jenő feláll és átveszi az irányítást Bányai Zoltántól. nos SE-ben szerepeltem, örültem mikor leszerelés után ismét a Dózsa foglalkoztatott. Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora a különbség a két osztály között. Az NB II-ben sokkal nagyobb a terhelés, öt mérkőzésen szerepeltem, számomra rosszkor jött a szünet. A végén melegedtem bele igazán. Ez annak tudható be, hogy két év óta ez lesz az első igazi alapozásom. Bonnyai visszamegy, Lubastyik lesz a beszélgető partnerem. Arrh vagyunk kíváncsiak, hogy az új szerepkör hogy tetszik. — Már aktív játékos koromban elhatároztam, hogy később edző leszek. Ezért is végeztem el közben az edzői tanfolyamot. A kényszerű búcsú után nagyon örültem, hogy a Dózsa itt tartott pályaedzőnek. Úgy érzem, hogy a volt játékostársak is elfogadnak edzőnek. Mindent százszázalékosan megkövetelek tőlük. Jól érzem magam ebben a szerepkörben is. Az edzés tovább folytatódik, három csoportra osztják a játékosokat, húsz méterre felállítanak egy gátat, a három edző a gáttal szemben áll, a játékosoknak futás közben azt kell átugorni és a gát fölött a labdát visszafejelni az edzőnek. Jó a hangulat, egy-egy sikeresebb fejelés után Jerabek Jenő megdicséri őket, ha nem sikerül, akkor nevetnek és folytatják tovább a felkészülést az új szezonra. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Szőcs fejelés közben Prancz Antal Napi két edzéssel készülnek NB ll-es labdarúgóink A legjobb erősítés: együtt maradt a csapat Együtt a keret Labdavezetési gyakorlat. Vágó, Orosz, Weitner.
