Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

2 ^PÚJSÁG 1977. július 10. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN Az események krónikája: Hétfő: Kádár János Bonnba érkezett és tárgyalt Schmidt kancellárral — Kormány- válság Törökországban, miután a parlament leszavazta a választáson viszonylagos győ­zelmet aratott Ecevit kormányát. Kedd: Vértelen katonai puccs Pakisztán­ban, Bhutto miniszterelpököt háziőrizetbe helyezték — Véget ért Libreville-ben az af­rikai egységszervezet csúcstalálkozója. Szerda: Elrablói meggyilkolták a volt egyiptomi vallásügyi minisztert — Letette a hivatali esküt az új spanyol kormány. Csütörtök: Kádár János hazaérkezett nyu­gat-németországi látogatásáról — Schmidt kancellár Kanadában tárgyal. Péntek: Hivatalos amerikai közlések a neutron-bombával végzett kísérletekről — Demirel Törökországban újra jobboldali koalíciós kormányt alakít. Szombat: Waldheim ENSZ-főtitkár pá­rizsi, római tárgyalásai végeztével Varsóba utazott — Rostockban megkezdődött a „Ke­leti-tengeri hét” — Az ASEAN-országok külügyminiszterei Szingapúrban találkoz­tak. A hét 3 kérdése Ázsia jelentős (75 millió lakosú, 800 000 négyzetkilométer területű) országában, Pa­kisztánban a hét elején vértelen katonai puccs zajlott le. Egy tábornoki triumvirá­tus vette át a hatalmat, az „erős ember­nek” az eddigi vezérkari főnök, Ziaul Hak tábornok látszik. Mi a céljuk az állam­csínyt végrehajtó katonáknak? — Jogosan hangzott el a kérdés a világ mind a négy sarkán. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban foglalt állást Mozambik segélyezéséről, mi­után a fehértelepes Rhodesia fegyveres erői ismételten agressziót követtek el az afri­kai ország ellen. Képünkön: Dos Santos mozambiki fejlesztési miniszter a BT ülé­sén. Ugyancsak Ázsia szolgáltathatta a máso­dik kérdést: a SEATO helyébe akar-e lépni az ASEAN? A válasz megfogalmazása al­kalmat adhat a rövidítések megmagyará­zására. Schmidt nyugatnémet kancellár, aki a hét elején Kádár Jánost látta vendégül, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kárával folytatott és éppen a nemzetközi eyhülés szempontjából nagyjelentőségű tár­gyalásai után Kanadába utazott, ahonnan tovább megy az USA-ba. Ismerve Kanada szerepét például az uránexportban, vagy nyugatnémet földön állomásozó csapatai révén érdekeltségét az európai és a NATO- kérdésekben, figyelmet kelthet: miről tár­gyal Schmidt kancellár Kanadában? MI A CÉLJUK AZ ÁLLAMCSÍNYT VÉGREHAJTÓ PAKISZTÁNI TÁBORNOKOKNAK? Ziiaul Hak tábornok és társai, amikor átvették a hatalmat, a katonai puccsok ha­gyományos forgatókönyve szerint rendkí­vüli állapotot hirdettek ki, feloszlatták a törvényhozó testületet és „védőőrizetbe” vették a politikusok egy csoportját. A sza­badságuktól megfosztottak között éppúgy ott volt Bhutto miniszterelnök, mint a jobboldali ellenzék néhány vezéregyénisé­ge. Az új vezetés „erős embere”, Hak tá­bornok bejelentette, hogy októberben par­lamenti választásokat rendeznek a katonák — így ígéri — csak addig akarják gyako­rolni a hatalmat... Mindebből még nehéz lenne megítélni, vajon a Bhutto miniszterelnök nevével fémjelzett eddigi politikai vonalat akar­ják-e követni, vagy ellenkezőleg, a jobbol­dali pártok ellenzéki szövetségének akar­nak a kezére játszani. Egyes nyugati hír- ügynökségek mégis úgy vélik, hogy a tá­bornokok a jobboldal dolgát fogják és akarják megkönnyíteni. Emlékeztetnek ar­ra, hogy Bhutto is kilátásba helyezett vá­lasztásokat. Valószínű azonban, hogy a ka­tonaság által ellenőrzött választások — ha egyáltalán megtartják — más eredményt hozhatnak, mint a Bhutto-kormány által megszervezetten. Egyébként a pakisztáni katonai puccs ténye önmagában nem okozhatott megle­petést. Március közepe óta egyre ismétlőd­tek a zavargások: Bhutto miniszterelnök lemondását követelte a jobboldali ellenzék, azon a címen, hogy a március elején volt parlamenti választásokon a kormánypárt, a PPP, nagy győzelmét csak választási csa­lásokkal érték el. A Bhutto-kormányról és pártjáról tudni kell, hogy társadalmi re­formokat próbált végrehajtani: földrefor­mot, államosításokat. Külpolitikai téren pedig szembefordult az imperialista ha­talmakkal, elsősorban az Egyesült Álla­mokkal. Kínával sem volt olyan szoros Pakisztán kapcsolata, mint néhány eszten­deje. Főként Banglades kiválása és az a tény, hogy a válságban az USA is, Kína is magára hagyta a pakisztáni kormányt, okozta az iszlamabádi csalódást és ennek nyomán a külpolitikai fordulatot. A jobboldali ellenzék ismét az Egyesült Államokra kíván támaszkodni, ugyanakkor pedig a kínai kapcsolatot is élénkíteni akarja. Ma érdemes emlékezetbe idézni Bhutto szavait, aki a tavaszi válság legfor­róbb napjaiban azt mondotta, hogy a za­vargások mögött az amerikaiak állnak. A tá­bornoki puccs után különösen a pakisztáni külpolitikai állásfoglalások árulkodhatnak majd a történtek céljáról. A SEATO HELYÉBE LÉP-E AZ ASEAN? A SEATO-nak, ennek a délkelet-ázsiai NATO-nak, az imperialisták e katonai koa­líciójának a most bekövetkezett „halála”, bizonyos stratégiai-politikai űrt hagyott ebben a térségben. De akárcsak a termé­szetben, a politikában, a stratégiai helyzet­ben sem maradhat légüres tér. Hanoiban már régóta figyelmeztettek arra, hogy a nemrég kialakult új és papíron jobbára csak gazdaságinak mondott szervezet, az ASEAN, át akarja venni a SEATO katonai szerepét. A hét végén Szingapúrban üléseztek az ASEAN-országok külügyminiszterei, azzal a feladattal, hogy előkészítsék az augusz­tus elejére tervezett csúcstalálkozót. Hír- ügynökségi jelentések szerint azonban több­ről is volt szó: Thaiföld és Malaysia kép­viselői „a kommunista gerillák” elleni kö­zös harcra szólítottak fel. Ami aztán néhány hírmagyarázót arra a következtetésre kész­tet, hogy igen, az ASEAN fokról fokra át akarja venni azt a katonai szerepet, ame­lyet egyébként a SEATO huszonhárom év alatt igazán be sem tudott tölteni... Ezt a szerepátvállalást Washingtonban különösen azért látnák szívesen, mert így a hírhedt „Guam-doktrina” érvényesülhetne: az ázsiaiak maguk vállalnák az imperialista érdekek védelmét, a tőkés rend szolgála­tát, anélkül, hogy a? Egyesült Államoknak közvetlenül kellene ezért beavatkoznia. Mint emlékezetes, a vietnami háború be­fejező szakaszában fogalmazta meg a Nixon-kormányzat a Guam-szigetek nevé­ről elkeresztelt elméletét. Csak akkorra már a vietnami háború olyan kilátástalan fordulatot vett, hogy az USA nyílt beavat­kozása nélkül még kevésbé sem sikerülhe­tett az, ami nem ment az amerikai félmil­liós expedíciós hadsereg bevetésével... Valószínű, hogy az ASEAN minden ha­sonló próbálkozása ugyanígy vagy még inkább kudarcra lenne kárhoztatva. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ASEAN egyik-másik tagja, mint például mostanában a Fülöp-szigetek, erősen húzó­dozik a SEATO-kísérlet megismétlésétől. MIRŐL TÁRGYAL SCHMIDT KANCELLÁR KANADÁBAN? A nyugatnémet kormányfő, alig hogy be­fejezte Kádár Jánossal tárgyalásait, Kana­dába repült. Onnan majd a jövő héten to­vább utazik Washingtonba is, hogy Carter elnökkel találkozzék. Az amerikai—nyu­gatnémet kapcsolatok jövő alakulását te­kintve is, a világpolitika szempontjából is, nagy jelentőségűnek ígérkezik Helmut Schmidt és az amerikai elnök alkudozása, hiszen a NATO fegyverkezéséről és a fegy­verkezési költségek elosztásáról éppúgy szó lesz, mint a nyugatnémet atomipar fejlő­dését gátló washingtoni döntésekről. Kanadai tárgyalásai során szintén fontos téma lehet az atomkérdés: hiszen Kanada egyike a világ legnagyobb uránexportőr­jeinek. Viszont az ottawai kormány tavaly leállította a szállításokat, az atomsorompó- egyezményre hivatkozva hatékonyabb nem­zetközi biztosítékokat sörget azóta is a Kö­zös Piac országaitól arra nézve, hogy az urán nem szolgál mást, csak az atomener­gia békés felhasználását. A kanadai—nyugatnémet csúcstalálkozón a politikai kérdések között nyilván felme­rülnek az európai biztonság problémái. Köztudomású, hogy Kanada is egyik alá­írója a helsinki okmánynak, azon a címen, hogy a második világháború óta kanadai egységek állomásoznak Európában, az ot­tawai kormány is beleszóláshoz jut Euró­pa dolgainak alakításában. Schmidt kancellár a tekintélyes amerikai lap, a New York Times értesülése szerint komolyan aggódik amiatt, hogy Carter el­nöknek a Szovjetunióval szembeni maga­tartása a nyugat szempontjából kedvezőt­len eredményeket hoz. A nyugatnémet kor­mányfő Trudeau kanadai miniszterelnök­ben társat keres e véleményéhez, s valóban, Ottawában nemegyszer foglaltak már ál­lást Washington ellenében. PÄLFY JÓZSEF Bővülő magyar-lengyel árucsere-forgalom Jegyzőkönyv aláírásával szombaton a Parlamentben befejezte munkáját a magyar —lengyel gazdasági együtt­működési állandó bizottság 15. ülésszaka, amelyen Sze­kér Gyula és Kazimierz Ol­szewski miniszterelnök-he­lyettesek, a bizottság társel­nökei vezették a két ország küldöttségét. Az ülésszakon a bizottság nagyra értékelte azt a mun­kát, amelyet a magyar és a lengyel kormány elnökének múlt évi találkozóján kije­lölt feladatok végrehajtásá­ban végeztek. Az előző ülés­szak óta egyeztették a két ország 1981—1985. közötti gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködésének fejlesztésével összefüggő munkálatokat, aláírták a ká­bái cukorgyár építéséről szó­ló szerződéseket és jelentősen bővítették a két ország kö­zötti termelési együttműkö­dést. A kooperációs és a gyár­tásszakosítási megállapodá­sokból, szerződésekből eredő kölcsönös szállítások értéke meghaladta a tervezett for­galom 25 százalékát, s 1980-ig eléri a 35 százalékot. Az együttműködés sokoldalú bő­vítésének alapján mód nyílik arra, hogy az 1976—1981. évekre szóló hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyez­ményt — amelynek előirány­zata több mint 90 milliárd forint — az 1977 és 1980 kö­zötti években újabb szállítá­sokkal és szolgáltatásokkal bővítsék. A bizottság több fontos intézkedést hozott a két ország közötti műszaki­tudományos együttműködés fejlesztésére is. Az ülésszak jegyzőkönyvét Szekér Gyula és Kazimierz Olszewski írta alá. Ott volt Stefan Jadrychowski buda­pesti lengyel nagykövet is. * A lengyel küldöttség Kazi­mierz Olszewski vezetésével szombaton elutazott Buda­pestről. A Ferihegyi repülő­téren Szekér Gyula búcsúz­tatta. Jelen volt Stefan Jed- rychowski is. LAPZARTA WASHINGTON Vlagyimir Kirillin megbe­szélést folytatott Cyrus Van­ce külügyminiszterrel. A ta. lálkozó az amerikai fél kez­deményezésére jött létre. Az eszmecserék során mind Carter elnök, mind pedig Vance külügyminiszter hang­súlyozta a szovjet—amerikai műszaki és tudományos kap­csolatok fejlesztésének jelen­tőségét, kölcsönösen előnyös voltát. KAIRÓ Husszein jordániai király szombaton Álexandriába ér­kezett, ahol Szadat egyiptomi elnökkel folytat tárgyaláso­kat a közel-keleti béke hely­reállítását szolgáló arab erő­feszítések koordinálásáról. VATIKÁNVÁROS VI. Pál pápa szombaton magánkihallgatáson fogadta az ENSZ Rómában tartózko­dó főtitkárát. Waldheim és a pápa megbeszélésének kö­zéppontjában a közel-keleti probléma állt. A főtitkár elő­zőleg az olasz kormány tag­jaival vitatta meg a közel-ke­leti konfliktus békés megol­dásának lehetőségeit. BELGRAD A jugoszláv hatóságok ki­utasítottak az országból négy francia állampolgárt, akik tu. ristaként érkeztek Belgrádba, s ott különféle provokációs akciókat próbált szervezni. Az akciók a Szovjetunió és más szocialista államok ellen irányultak volna, s egyben azt a célt szolgálták, hogy akadályozzák a belgrádi ér­tekezlet előkészítő szakaszá­nak normális munkáját. Üdvözlő táviratok 1977. július 9. Jumzsagijn Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének, Zsambin Batmönh elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének ULÁNBÁTOR Kedves Elvtársak! A mongol nép nagy nemzeti ünnepe, a népi forra­dalom győzelmének 56. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és az önök személyén keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hu­rálja Elnökségének, Minisztertanácsának és az egész mongol népnek. A mongol dolgozók a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével eredményesen dolgoznak a XVII. kongresz- szus nagy jelentőségű határozatainak megvalósításán. Kiemelkedő sikereik a szocialista építésben és országuk következetes békeszerető külpolitikája jelentősen hoz­zájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a nemzetközi enyhülésért, a békéért és a társadalmi ha­ladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez és lel­kesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leniniz- mus és a proletárinternaeionalizmus elvein nyugvó test­véri barátsága és sokoldalú együttműködése napról napra fejlődik, mind gyümölcsözőbbé válik, s az egy­aránt szolgálja a két nép és az egész szocialista kö­zösség érdekeit. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek, kedves elv­társak, és a testvéri mongol népnek, hogy további nagy sikereket érjenek el a szocializmus építésében, a bé­kéért és a biztonságért, az egyetemes emberi haladásért vívott közös harcban. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratban üd­vözölte a Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsát nemzeti ünnepük alkalmából. Eszmecsere az európai biztonságról Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottságának meghívá­sára július 5—9. között Ma­gyarországra látogatott az európai biztonság és együtt­működés angol bizottságának küldöttsége Gordon Schaffer elnök vezetésével. Az angol küldöttség eszmecserét foly­tatott az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottságának vezetőivel, a társadalmi szervezetek kép. viselőivel, valamint a Kül­ügyminisztérium illetékesei­vel a helsinki értekezlet záró­okmányának megvalósítása, a belgrádi találkozó sikere ér­dekében teendő társadalmi erőfeszítések a közvélemény további mozgósításának kér­déseiről. A brit küldöttséget fogadta Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának és az európai biztonság és együtt­működés magyar nemzeti bi­zottságának elnöke, valamint Péter János, az országgyűlés alelnöke. A két bizottság közötti megbeszéléseken megelége­déssel állapították meg, hogy a helsinki záróokmány alá­írása óta eltelt időszak meg­győzően bizonyította az eny­hülés. a békés egymás mellett élés politikájának életképes­ségét. A hidegháborús időket visszakívánó reakciós erők Helsinki lejáratását célzó el­lentámadása Európa népei­nek, a józanul gondolkodó politikusoknak az ellenállásá­ba ütközik. A két bizottság képviselői kijelentették, hogy a társa, dalmi erők mozgósításával erőfeszítéseket tesznek a belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó si­keréért, amelynek az a fel­adata, hogy újabb ösztönzést adjon az európai, illetve a nemzetközi együttműködés­nek, új utakat és módokat ta­láljon a helsinki záróokmány gyakorlati megvalósítására. A két bizottságnak az a vé­leménye. hogy Európa békés és biztonságos jövőjét legjob­ban úgy lehet biztosítani, ha a politikai enyhülést katonai enyhülés követi. Aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy tovább folytatódik a fegyver­kezési verseny és a tőkés ipa­ri, katonai körök újabb aka­dályokat gördítenek a már megkezdett leszerelési tár­gyalások útjába. A közvéle­mény elvárja, hogy a kor­mányok minden tőlük telhe­tőt megtegyenek a kölcsönös biztonság elve alapján történj konkrét leszerelési intézke­dések mielőbbi meghozatalá­ra. Elutazott az iraki egészségügyi küldöttség Dr. Schultheisz Emil egész­ségügyi miniszter meghívá­sára július 3—9. között dr. Riad Ibrahim al-Hadzs Husz- szein egészségügyi miniszter vezetésével iraki küldöttség tartózkodott hazánkban. Az egészségügyi miniszter tár­gyalásokat folytatott magyar partnerével, a magyar—iraki egészségügyi együttműködés szélesítéséről. Dr. Riad Ib­rahim al-Hadzs Husszeint fo­gadta Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. Az iraki egészségügyi kül­döttség meglátogatott számos fővárosi és vidéki egészség- ügyi intézményt, az iraki kül­döttség szombaton hazauta­zott Budapestről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom