Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

Mai számunkból JÓL MEGFIZETVE, DE 3. old. NÉPDAL VAGY MAGYARNÓTA? 5. old. A TÁBLÁZAT ÉLÉN AZ SZ. DÓZSA 6. old. MUNKÁSSZÁLLÓK 3. old. Forinttal ős forint nélkül Volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor sokat lehetett hallani, olvasni az úgynevezett fluktuációs vizs­gálatok egyik alapvető tévedéséről. Gyakran és minden­áron azt próbálták ezekkel a vizsgálatokkal bizonyítani, hogy az emberek sok mindenért cserélgetik munkahe­lyeiket, de a pénz, a magasabb bér csak afféle tizedran- gú szempontként vehető számításba, a fluktuáció okai­nak elemzésekor. Ma sem tudni pontosan, hogy volta­képpen miért ragaszkodtak egyesek ehhez a meglehető­sen képtelen — vagy azt is mondhatom: képmutató — állásponthoz, a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, egy tév­hittel szegényebbek lettünk. Mindenkinek, akit illet, be kellett látnia, hogy az emberek valóban sok mindenért cserélnék munkahelyet, de akik sorozatosan cserélge­tik a munkahelyiüket — s itt a gyakorító képzőt szíves­kedjenek hangsúlyozni — azok elsősorban és mindenek­előtt a töibb pénzért, az ötven fillérrel vagy egy forint­tal magasabb órabérért teszik. Mellesleg: az is megérne némi töprengést, vagy akár nagyobb szabású vizsgálódást — akár így utólag is —, hogy vajon a magasabb bérért való munkahelycserék mögött minden esetben a spekuláció, a megátalkodott „vándormadarak” ügyeskedése húzódott-e meg? Vagy esetleg — ez csak feltételezés! — a jelenség, a gyakor­lati munkaerő-gazdálkodás, sőt az egész ösztönzési rend­szer egy fajta kritikája volt? Hadd jegyezzem meg, ami­kor „ösztönzési rendszert” említek, nem kizárólag és nem feltétlenül az anyagiakra gondolok. Mert az már nem sorolható a feltételezések kategóriájába, hogy ná­lunk a munkára való ösztönzés elsősorban és egyre in­kább „pénzcentrikus”; szembetűnő jellegzetessége az anyagi érdekeltség mindenekfeletti és mindent helyet­tesítő szerepének feltételezése. Néhány jellemző és nagyon zavaró jelenség, amivel gyakrabban találkozhatunk: iAzt mondja a tervező: ha jó az érdekeltségi — ösztön­zési rendszer, akkor tudok csak megfelelően tervezni; a jelenlegi rendszer összezavarja az áttekintésemet. Vagy­is: ha lesz jó ösztönzési rendszer, akkor lesz jó terv is. S válaszol az ösztönzés problémáival foglalkozó szak­ember: ha jó tervet csináltak, akkor tökéletesítjük az ösztönzési rendszert is. Közbeszól a munkaügyi szakember: ha jobban ki le­hetne választani a megfelelő embert a megfelelő helyre, akkor az ösztönző hatások is jobban érvényesülnének, vagyis nem lehet hatékonyan ösztönözni azt, akinél hiányoznak a szükséges képességek és készségek Az ilyen és ehhez hasonló dilemmákból, bizonytalan­ságokból pedig mi következik? Például az, hogy nagyon kevés helyen vizsgálják, elemzik a különböző ösztönzők hatását, azt, hogy mi­ként reagálnak a dolgozók egy-egy ilyen intézkedésre, vagy éppenséggel azt, hogy vajon miért nem érvényesül egy helyesnek látszó elv. Az üzemi demokratizmus adta lehetőségeket ezek em­berformáló szerepét — minden ezzel kapcsolatos elha­tározás ellenére — sem sikerült kellően kihasználni, sőt: még e lehetőségek kibontakoztatásával is alapvető gond­jaink vannak. Nincsenek kidolgozva, következésképpen nincsenek kiaknázva a nem anyagi hatóerőikben rejlő lehetőségek. Az egyidejűleg működésibe léptetett ösztönző hatások gyakran nemhogy erősítenék, hanem éppen semlegesítik egymást. Egyszóval: hogy nem tudjuk egységes erő­ként működtetni az anyagi és az erkölcsi tényezőket. S mert az ösztönzés ügye ennyire bonyolult és szö­vevényes, sokan a legegyszerűbb megoldást választják: egy-egy, az átlagosnál nagyabb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát, egy-egy többé-kevésbé tisztességes összegű jutalommal honorálnak (ha éppen van erre keret). Az erkölcsi elismerés különböző formái­nak, lehetőségeinek pedig egyre kevesebb a becsülete. Nemcsak az esetleges kitüntetésekről van szó. Nem is csak a sokat emlegetett „jó szóról”, a teljesítményt el­ismerő dicséretről van szó; jóllehet, az ilyesfajta ma­gatartás lényegében nem más, mint ambíciót adó, ön­bizalmat erősítő ösztönzés. Az ösztönzés eszköztárába kell sorolni mindazt, ami­vel az ember munkakedve megőrizhető, és állandóan fokozható. Az ember természetes és ösztönös vágyai kö­zé tartozik, hogy legalább figyeljenek arra, amit csi­nál, hogy minősítsék a munkáját és törekvéseit, hogy tudja, „hányadán is áll” a munkahelyén. Semmivel sem lehet jobban elpusztítani a munka- és szakmaszeretetet, a hivatástudatot, a munkahelyhez való tartozás érzését, ha közönyösen és lélektelenül veszik tudomásul mind­azt, amit valaki ott végez. Ha valaki azt veszi észre, hogy nem túl fontos a munkahelye számára, akkor ennek ter­mészetes reakciója, hogy a munkahely sem lesz fontos az ő számára. S ez esetben kezdődhetnek a vizsgálódá­sok arról, hogy miért is nő a fluktuáció, miért is cserél­getnek az emberek munkahelyet. Vértes Csaba Szombat estig 99 százalék éiegyébema gatona bétakarításótf|f§||§ Mintegy háromhetes meg­feszített munkát kívánt Tol­na megyében a kalászosok betakarítása. Az idei aratást nehezítette, hogy több alka­lommal volt félnapos, egész napos eső. így a gépeket ki kellett állítani a munkából. Szombaton reggel tájéko­zódtunk a megyei tanács ille­tékes osztályán, hogyan, mi­lyen eredménnyel folyik a gabona betakarítása. Somor- jai Sándor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály ve­zetője elmondotta, hogy a szombat délelőtti legfrissebb adatok igen kedvezőek: e sze­rint a megyében a gabona több mint 99 százalékát be­takarították — a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknek 53 130 hektárról, az állami gazdaságoknak pedig 11 431 hektárról kellett a gabonát learatni. Tegnap délelőtt fejezték be Bölcske térségében az ara­tást, ezzel az eredménnyel azt jelenthették, összegezhet­ték a tanács osztályán, hogy csak a bonyhádi járás egyes községeiben maradt meg né­hány hektáron learatatlan gabona. Itt előreláthatóan vasárnap végeznek a mun­kával, s ezért várható, hogy az idei aratást-betakarítást a Tolna megyei üzemek hét­főn fejezik be. Hatszáz kombájn dolgozott az idei aratáson a Tolna megyei földeken. A hatszáz kombájn vezető közül ket­tőt mutat képünk, amikor a tábla végére értek, befe­jezték az idei betakarítást. Diplomáciai kapcsolatok Granadával A Magyar Népköztársaság és Grenada attól az óhajtól vezérelve, hogy a kölcsönös előnyök álapján minden té­ren erősítsék kapcsolataikat, az Egyesült Nemzetek célki­tűzéseivel és alapelveivel összhangban elhatározták, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egymással nagy­követségi szinten. * Grenada a Karib-tenger délkeleti részében elterülő, 344 négyzetkilométer nagysá­gú sziget. 1974 februárjában nyilvánították hivatalosan független állammá, korábban Nagy-Britannia külbirtoka volt. (MTI) Nem lesz líbiai-egyiptomi találkozó Egy egyiptomi hivatalos személyiség a Mena hírügy­nökség jelentése szerint kö­zölte, hogy „Egyiptom és Lí­bia nem tervez politikai ta­lálkozót vitája rendezésére”. A 60. évforduló tiszteletére Félidőben : biztató eredmények A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére indított munkaverseny első félévi eredményeinek összegezése a legtöbb helyen megtörtént. Mérlegre került 2600 brigád mintegy 30 ezer tagjának munkája. A verseny szerve­zéséért felelős szervek és sze­mélyek elkészítették az ösz- szegezéseket, amelyekből megállapítható, hogy me­gyénkben soha nem látott színvonalat ért el e nemes mozgalom. Ma már értékelhető és megállapítható, hogy az év elején tett vállalások több­sége körültekintő volt. Azok­ra a tennivalókra irányította a figyelmet, amelyek eléré­se a legfontosabb. Nagy hangsúlyt kapott a termelé­kenység növelése, a termékek minőségének javítása, ver­senyképességének fokozása, a gazdaságos anyagfelhaszná­lásra törekvés és az önkölt­ség csökkentése. Egyed Mi­hály, a Szakszervezetek Tol­na megyei Tanácsának tit­kára egy közelmúltban tar­tott értekezleten mondotta: — A szocialista brigádok a vállalások megtételénél a mozgalom hármas jelszavá­nak megvalósítására töre­kedtek. Örvendetes, hogy a versenyben részt vevők nagy többsége a munkahelyi helyt­állás mellett általános poli­tikai vagy szakmai képzés­ben is részt vesz. Ugyanak­kor máris több ezer munka­órában és több millió forint­ban mérhető a végzett tár­sadalmi munka értéke. Ak­tivitás. tenniakarás jellemzi a brigádokat és arra törek­szenek. hogy az évfordulóval összefüggésben, annak mint­egy lényeges tartalmi vonat­kozását kidomborítva, igye­keznek minél többet megtud­ni a Szovjetunióról és e tu­dásukat vetélkedőkön, verse­nyeken összemérik. A vállalások maradéktalan teljesítése — egyben a szo­cialista brigádmozgalom je­lenleg már elért színvonalá­nak továbbfejlesztése — ér­dekében a féléves értékelé­sek során néhány helyen külön kiemeltek egy-két fel­adatot. Különösen fontosnak tar­tották a teljesítmények eddi­ginél gyakoribb és rendsze­resebb értékelését, az ered­mények nyilvánosságra hozá­sának biztosítását. Az is szó­ba került, hogy a kiemelke­dő teljesítményeket akár er­kölcsi, anyagi elismerésben is kell részesíteni. Változat­lanul feladat, hogy a válla­lások segítsék a gazdasági egység , eredményességét, ezen belül a szocialista mun­kafegyelmet és járuljanak hozzá a hatékonyabb mun­kaerő-gazdálkodáshoz. Több helyen szóvá tették, hogy az újítómozgalom fejlődése út- jából néhány akadályt el kell hárítani, egyebek között úgy. hogy az elfogadott és bevezetésre alkalmasnak ta­lált újításokat mielőbb hasz­nosítani kell. A vállalások félévi ered­ményeit értékelve dr. Rúzsa János, a Szekszárd városi pártbizottság első titkára ar­ról adott tájékoztatást, hogy a megyeszékhelyen 40 ter­melőegység és három intéz­mény 1011 brigádjában 10 ezer dolgozó dolgozott. A vállalásokkal kapcsolatosan fontosnak tartotta azt a jel­lemvonást, miszerint azok jól illeszkednek a pártszer­vek, a pártalapszervezetek cselekvési programjában megjelölt feladatokhoz. Ez egyben arra is rámutat, hogy a munkaversenyben most is kezdeményező, irányító sze­repet vállaltak a kommunis­ták. Példamutatóan dolgoz­nak a napi munkavégzés mellett a kommunista mű­szakokon, a kulturális és sportvetélkedők megrendezé­sében is. Az első félévi ta­pasztalatok összegzése azt mutatja, hogy a gazdasági tervek teljesítésére vonatkozó felajánlásokban is megértet­ték a lényeget a szocialista brigádok. Nem hajszolják a tervek mennyiségi túlteljesí­tését értelmetlenül, csak any. nyival teljesítik túl az elő­irányzatot, amennyire az ex­portkötelezettségek teljesíté­séhez a népgazdaságnak szüksége van. Ehelyett a szekszárdi üzemekben is a munka minőségének javítá­sát tartották egyik legfon­tosabb feladatnak, amelynek az eredménye, hogy pl. a BHG-nál 36 százalékkal csökkent a selejt termékek (Folytatás a 2. oldaton) Aratási hajrá, munkacsúcs, hogy szabad szombat van, ez csak a központi telepen látszik, a Szekszárdi Állami Gazdaságban. Csak „egy legény”, Palkó János, a raktári ügyeletes van állandó készenlétben, hogy felügyelve a százmillió forintos raktári készletre, azonnal biztosítani tudja a termelőgépek alkatrész-ellátását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom