Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

•Angyal József önlözögépész, a Duna brigád egyik tagja A füves here öntözése, a második kaszálás előtt 1977. július 1. ^PÚJSÁG Papírháború PaDÍrok födik el az író­----* .....— asztal tetejét. M egrendelések és visszaiga­zolások, szállítási szerződések és azok módosításai, aka­dályközlések és kötbérigé­nyek. Irattartókat töltenek meg a telexgépen történt üzletváltások írásos nyomai, s az anyaggazdálkodási fő­osztály vezetője kesernyés mosollyal mondja, íme a pa­pírháború. Készül a vállalati törvény, s nagy a szükség rá. Egy-egy termelőhely tevékenysége ugyanis csak kis részben bel- ügy, nagyrészt olyan kapcso­latok szövevénye, ami más cégek munkáját befolyásolja, kedvezően vagy kedvezőtle­nül. Némi képet alkothatunk erről a szövevényről, ha tud­juk, a szocialista iparban az önálló vállalatok és szövet­kezetek száma megközelíti az ezerhatszázat, az ipartele­peké pedig — azaz az önálló cégek különböző egységeié — a tízezret. Ha csupán öt part­nerrel van viszonya egy-egy termelői egységnek — ami nagyon szerény feltételezés — az is ötvenezer vonal a képzeletbeli térképen, már szinte követhetetlen, meg­fejthetetlen kuszaság. S még inkább azzá válik, ha ezeket a vonalakat némelyik szállító hasra ütve húzza meg, ígér, bár tudja, úgysem lesz az ígéretből semmi. A főosztályvezető említette papírháború, sajnos, valóság. A vállalatközi kapcsolatok­ban jogilag sem teljesen megnyugtató a helyzet. Még kevésbé állíthatjuk ezt a partnerek — erkölcséről, azaz a jogi határokon túlterjedő, sokszor megfoghatatlannak látszó, de valóságos zavaro­kat okozó magatartásról. Termékek meglehetősen ki­terjedt körénél szerződési kötelezettséget írnak elő a jogszabályok, a formával ezek szerint nincs hiba. A gyakorlatban azonban — mint azt különböző vizsgála­tok, így a Gazdaságkutató Intézet elemzései bizonyítot­ták — a szerződés könnyen félretolható papír, hátrányos következmények nélküli be­váltatlan ígéret. A megren­delő ugyanis kényszerűen tu­domásul veszi, mit diktál a szállító cég, mert ha nem, akkor legközelebb szóba sem állnak vele. Még inkább így van ez a szerződési kötele­zettség nélküli termékeknél, s persze, nem egy esetben fölcserélődnek a szerepek, a megrendelő másítja meg szándékát, megígérte vala­minek az átvételét, s hirte­len eláll ettől. Furcsa viszonyokba pil­lanthattunk bele egy-egy szállítási megállapodás olva­sásakor. Kiderül például, hogy a teljesítés határideje kényelmesen tág — az első félév, a harmadik negyedév, —, s miközben a megrende­lőnek ebbe bele kell törődnie, azt is tudomásul vetetik ve­le, amit előszállítási jognak neveznek, azaz, kaphatja ko­rábban az árut, az ő gondja mit kezd azzal. így könnyen megfejthetővé válik az a láz­görbe, amelyet negyedéven­ként, félévenként az ipar ér­tékesítése alapján rajzolha­tunk. Idén például az év első -------- negyedében húsz­milliárd forint választja el a januárt és a márciust, utóbbi hónapban ennyivel több árut adtak el a termelők, mint az esztendő kezdő harmincegy napja alatt. Ennél is szemlé­letesebb az a tény, hogy a beruházási célokra történő értékesítés márciusban öt­szöröse volt a januárinak, azaz zúdult az anyag, a fél­kész- és késztermék, amint ezen módon történt tavaly, tavalyelőtt. Nem véletlen, egyszeri jelenségről meditá­lunk tehát, hanem a zava­roknak arról a gócáról, ame­lyet mindenki kárhoztat, de fölszámolására kevesen cse­l ekszenek. Az utóbbihoz ugyanis át kellene törni a bűvös kört, az ígérünk, mert nekünk is ígértek, a meg­szegjük a szavunkat, mert velünk szemben is megszeg­ték stílusú, típusú gondolko­dás- és magatartásmódot. Nemcsak szerződésekről, cégszerűen aláírt papírokról van szó, hanem azokról az ígéretekről is, melyek ugyan hivatalosan, de nem köteles- ségszerűen hangzanak el. Aki kapja az ígéretet, vala­mi miatt bajban van, s aki megígéri a gyors segítséget, készségét, megértését tanú­sítja. Sűrűn azonban csak ad­dig, amíg teljesíteni kellene a vállaltakat. Akkor közbe­szól ez meg az, ilyen és olyan „váratlan” akadály, amiről persze már az ígéret megtételekor tudtak, de hát­ha csoda történik, meg egyéb­ként is, mit szólnak, ha rög­tön kimondják a nemet? Sok ígéret sem gazdagít egy cseppnyit sem, s e közna­pi bölcsesség mintha újdon­ságként hatna annak számá­ra, ki ígéri, mit magával sem hozott, otthon sem hagyott, amit tehát nem teljesíthet. Miért akkor a megértő bólo- gatás? Mert nem kerül sem­mibe, következménye szinte nincsen, s ha időlegesen is, de a jótevőnek kijáró hálát bezsebelhetik érte. Vannak, akik valóságos művészetté fejlesztették az ígérgetést — a szerződéses fegyelemről folytatott népi ellenőri vizs­gálat jó néhány olyan válla­latra bukkant, amely egyet­len szerződését sem teljesí­tette a kikötéseknek megfele­lően! —, akik szinte sportot űzve hitegetik a partnere­ket. Ezek a szóbűvészek---------- pályát téveszt t ettek. Valahogyan tudatni kellene ezt velük. Esetleg a jogi lehetőségek következe­tes alkalmazásával, az erköl­csi felelősség nagy nyilvános­ság előtti számonkérésével. VERESS TAMÁS öntöznek Pihenőhelyek A városiasodással együtt jár, hogy a háztengerbe zárt ember szabad idejének egy részét a megszokott, éppen ezért a számára monotonná vált környezet helyett más­hol, kevesebb megkötöttséget jelentő helyen kívánja eltöl­teni. iNémi késéssel ugyan, de sikerült ezt felismerni és most dicséretes buzgalommal látnak hozzá az üdülőterüle­tek. strandok, parkerdők ki­alakításához. Megyénkben is, máshol is jó példák igazolják, hogy sor­ra alakulnak ki a megfelelő természeti környezetben a pihenés, a mozgásigény, a kikapcsolódás olyan helyei, amelyek tömegközlekedési eszközzel, kerékpárral vagy gyalogosan is könnyen elér­hetők és sok ember befoga­dására alkalmasak. Jelentős részükön —■ aránylag kis anyagi ráfordítással — már készek, vagy készülnek azok a létesítmények, amelyek nél­külözhetetlenek, vagy éppen a látogatók iránti figyelmes­séget tanúsítják. Jó dolog ez, hiszen a város­lakók hamarosan odaszok­nak, megszeretik, egyszóval: eléri a célját. Azokat a he­lyeket, ahol különösen jól ér­zik magukat, még akkor is felkeresik, ha nagyobb tá­volságot kell megtenni érte. Az sem rossz, ha éppen ezért felkapott — túlzással: diva­tos — helyek alakulnak ki. Akkor kezdődik a baj, ha a terület gazdái elvétik a mér­cét és azt hiszik, hogy a har­madik, negyedik jól sikerült nyár után elérkezett az idő: világhírűvé lehet tenni az üdülőtelepet. A valóságtól el­rugaszkodott tervek sorsát il­letően nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy látni lehessen a jövőjét: sokat markol, keve­set fog. Az is előfordulhat, hogy a túl fényes jövő ker- getése közben azt is eleszi a rozsda, ami már készen van. Más a kép, ha egy szeré­nyebb igényekkel indult te­rületről közben kiderül: többre is érdemes. Akkor jo­gos a bővítés, a szolgáltatás következő fokra fejlesztése, de az alapvető gondolatot so­ha nem szabad szem elől té­veszteni. Nevezetesen azt, hogy a helyi, illetve a közel­ben lévő város lakosságát szolgálja. Ehhez lehet reális terveket készíteni és minden bizonnyal csak ezt bírja el különösebb megerőltetés nél­kül a szívesen vállalt társa­dalmi munka értékével bő­vített költségvetés. így sem kis gond egy-egy területből — jó természeti adottságok esetén sem — olyan környezetet varázsolni, ahová szívesen mennek az emberek, mert tudják, hogy ott az vár rájuk, amit kíván­nák: kellemes pihenési, egész­séges, hasznos időtöltés. (F. 1.) Ma nyílik a Pécsi Ipari Vásár Pécs zászlódíszbe öltözött. Transzparensek, plakátok hívják fel a figyelmet a me- csekaljai város kiemelkedő eseményére, a július 1-én nyíló 6. Pécsi Ipari Vásárra. Csütörtökön délelőtt sajtótá­jékoztató vezette be a tízna­pos programot. Rekordnak számít a kiállítók részvétele: a 210 hazai vállalat, üzem, szövetkezet mellett 36 külföl­di — jugoszláv, bolgár, finn és szovjet — kiállító szerepel Pécs testvérvárosaiból Eszék­ről, Szlivenből, Lahtiból és Lvovból. Csütörtökön délután a ki­állító vállalatok képviselői jelenlétében kiosztották a 6. Pécsi Ipari Vásár díjait. Paksi Állami Gazdaság Valóra váló tervek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Koppány menti Egyesült Tsz tervei között szerepel többek között egy korszerű tehenészeti telep létrehozása 1980-ig, amely 500 magyar- tarka szarvasmarha befoga­dására alkalmas. Tenyésztési programjukban pedig célul tűzték ki a tejtermelőképes­ség javítását, ezen belül a tejzsír és tejfehérje emelé­sét, a fejhetöség fokozását, a korai tenyésztésbevételt és természetesen a tbc-mentes állomány kialakítását. Támo­gatni kívánják a háztájit is A célkitűzés helyesnek bi­zonyult, hisz már ez év vé­gére 400-ra emelkedik az ál­lomány száma. Ugyanis a Koppányszántón és Értény- ben levő 82, illetve 150 te- nyészüszőt meghagyják saját állományuk növelésére. Ezzel jelentős lépést tettek tervük valóra váltásához. Igaz ugyan, hogy szükség lenne ezek árára — mivel a jég sú­lyos károkat okozott —. de remélhetőleg nem hiányzik majd ez az összeg. Az állo­mány pedig rövid időn belül meghozza a kívánt hasznot. A gazdaságosság érdeké­ben idén is folytatják a le­geltetést. Ez állategészség­ügyi és tenyésztési kihatása mellett a tejtermelés növelé­sét is szolgálja. A közös mellett a tsz ve­zetősége gondoskodik a 3 köz­ségben levő háztáji állomány­ról is. Az 5 gulya legelteté­sén túl június végéig 50 va­gon szénát biztosítottak a háztájinak. De 40 vagon árpa megvásárlását is lehetővé te­szik, melyből minden tag a végzett munkája után vásá­rolhat. A tervek tehát reálisak, s úgy tűnik, határidő előtt valóra válnak, ha továbbra is így végzi munkáját ez a kollektíva. Erre pedig min­den remény megvan. ÉKES LÁSZLÓ Nagyobb területen Több mint kétszeresére nö­velte az öntözött területet a Paksi Állami Gazdaság, ta­valy óta. Major László gaz­dasági igazgatóhelyettes tá­jékoztatása szerint a fejlesz­téssel a maximális lehetősé­get kihasználják: ennél több növényt már nem tudnának mesterséges csapadékban ré­szesíteni a jelenlegi adottsá­gok mellett. Dicséretes és pél­damutató törekvés amit meg­valósítottak, hiszen az időjá­rás gyakran okoz kellemet­lenséget az utóbbi években, és az aszálykárok rendkívül nagyok lehetnek a nem ön­tözött területeken. Tavaly 192 hektár kapott vizet, vagyis 100 hektár pa­radicsom, 50 hektár zöldbab és a cukorrépából 42 hektár. Az idei esztendő számai a következők: a búzavetésből is öntöztek 80 hektárt, amíg kellett, illetve lehetett, mert ez a terület benne van a zöldséges forgóban, tehát rendszerint zöldségfélét ter­mesztenek benne; öntöznek .továbbá a Paksi Állami Gaz­daság .földjein 120 hektár pa­radicsomot, 90 hektár zöld­babot, 139 hektár füves herét (trágyalészórós öntözéssel) és ugyancsak 139 hektár cukor­répát, a gerjeni kerületben; ez összesen 568 hektár. Hét korszerű — szekszárdi önjáró — öntözőberendezés­sel rendelkezik a gazdaság, 12 ember irányítja, illetve szolgálja ki a gépeket. Kicsi ez a létszám, kétszer ennyi dolgozó is elkelne, hiszen ket­tős műszakban történik az öntözés. A Duna szocialista brigád tagjai vállalták a munkát és hibátlanul végzik, ha kevesen vannak is hozzá. A füves here tavalyi tele­pítésű. Az első kaszálásból hektáronként 50 mázsa szé­nát nyertek, a második ka­szálás július 10-e körül kez­dődik. Értékes, jó minőségű széna van a kazlakban, jó takarmánya lesz minden szarvasmarhának: tehénnek, ► növendéknek és hízónak egy- . aránt. Öntözés nélkül azon­ban már nem sokat lehetne ..várni a füves herétől az egyhónapos szárazság után szegényes eredményt adott ■ívolna a második kaszálás. Igen nagy jelentősége van itt az öntözésnek, szinte felmér­hetetlen. A kertészeti termékeket, a ' paradicsomot és a zöldbabot la konzervgyárnak szállítja majd a gazdaság, mint min- . den évben, és remélhetőleg •növelni tudja a mennyiséget az öntözés eredményeként. (gemenci) fotó: Gottvald Károly A zöldbabot is megáztatja az önjárá berendezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom