Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

1977. július 3, a -Képújság magazin magazin magazin A tengerek titkai nyomában Napfűtötte kerti zuhanyozó Tin.ro—2 a .neve annak a szovjet gyártmányú búvár­készüléknek, amellyel nagy vízmélységbe is le lehet me­rülni, hogy ott huzamosabb ideig tartó megfigyeléseket végezzenek. A batiszkáfban két személy számára van hely. A parancsnok irányít­ja a kutatókészüléket, amely — akkumulátorok áramával meghajtott hajóésavarjiai se­gítségével — könnyen vál­toztathatja helyzetét vízszin­tes vagy függőleges irány­ban. A második helyet a ku­tató tudós — halszakértő, biológus, bidrológus, geoló­gus, stb. — foglalhatja el. A búvárhajó kilenc figyelő­ablakán keresztül jó áttekin­tése nyílik a tenger alatti vi­lágra. A batiszkáf erős kül­ső fényszórói .lehetővé te­szik, hogy a beépített film­felvevő és fényképező be­rendezésekkel kiváló minősé­gű tenger alatti felvételeket készítsenek. A készüléket a vízminta összetételének gyors elemzésére szolgáló külső műszerrel is ellátták. A készülékben helyet fog­lalók tíz óra hosszat tartóz­kodhatnak a víz alatt. A ba- tiszkáf belsejében — a külső víztömeg hőmérsékletétől függően — klímaberendezés melegíti vagy hűti a leve­gőt. A Tinro—2-n végzett Gyorsított csírázás Szovjet kutatók megállapí­tották, hogy a növények zöld levéléihez hasonlóan a mag­vak is képesek fényenergiát felvenni és átalakítani. A kutatók kísérleteik során fényimpulzusokkal kezelték a magvakat, s így azok gyor­sabban csíráztak, a belőlük fejlődő magoncok gyorsab­ban növekedtek, s a kifejlett növények nagyobb termést hoztak. A kísérleteket eddig búzával, gyapottal, cukor­répával és paradicsommal végezték. lönleges fizikai felkészülésre, bármely egészséges ember leszállhat a mélybe. A Tinro—2 a Szovjetunió Amerikai régészek új el­járást használnak a régi üve­gek korának megállapításá­ra. Megfigyelték, hogy ha az üveg hosszú ideig volt a földben vagy a vízben, felü­lete lassú vegyi bomlást szenved, aminek következté­ben egyfajta elmállott réteg képződik rajta. Ez a folya­mat lényegében a vas rozs- dásodásához hasonlít, lefo­lyása azonban sokkal las­súbb. A kutatók azt tapasz­talták, hogy az elmállott fe­lület igen vékony rétegekből áll. Az összehasonlító kísér­halászati minisztériumának megrendelésére készült, el­sősorban a halrajok mozgá­sának megfigyelésére. letekből az derült ki, hogy minden egyes réteg egyévi mállás következménye. Ha téhát a kéreg' rétegeinek számát mikroszkóppal meg­számlálják, megkapják, hány évig volt az üveg a földben vagy a vízben. Az eljárás hasonlít a fák életkorának megállapításához. A kutatók feltételezik, hogy a réteg­képződés a téli és a nyári hőmérséklet változásának az eredménye, mivel a vegyi mállás a hőmérséklet függ­vénye. Világűr­molekula Néhány évvel ezelőtt észak-amerikai csillagászok tejútrendszerünk különböző helyeiről kiinduló eddig is­meretlen hullámhosszúságú rádiószínkóp-vonalakat fe­deztek fel. Ezeket egyetlen ismert vegyiülettel sem lehe­tett kapcsolatba hozni, ezért „X-ogónnek” keresztelték el őket. A giessend egyetem ku­tatói nemrégiben előállítot­tak egy, az „X-ogén”-ének megfelelő rádiószínképű t— rehdkívül rövid életű mole­kulát: izo-cián-hi drogént (köznapi elnevezéssel kén­savat.) Az izo-iCián-hidrogén a már régóta ismert kénsav­tól csak abban különbözik, hogy a nitrogénatomja he­lyet cserélt szénatomjával. (Becslések szerint a tejút­rendszerünkben eddig fel­fedezett— ott szétszórt — izo-cián-hidrogén molekulák össztömege megközelíti a Napét. A kutatók feltétele­zik, hogy ez az anyag üstö­kösökben is előfordul. A makaróni feltalálója A nápolyi élelmiszer-kuta­tók kiderítették, hogy a spa­getti és a makaróni feltaláló­ja egy bizonyos Marco Aroni, a makaróni az ő nevét őrzi. M'arco Aroni a XVIII. szá­zadban élt Nápoly környé­kén, és egy lacikonyha tulaj­donosa volt. A különböző formájú metélt tésztákat már akkoriban is ismerték és kedvelték. A kis lacikonyha híres volt róluk. A hagyo­mány szerint egy napon Aro­ni kislánya metélt tésztával játszott, vékony, hosszú te­kercseket formált belőle és •ruhaszárító kötélre akasztot­ta szárítani őket. Aroni el­vette a gyermektől a vékony tekercseket, forró vízben megfőzte és paradicsommár­tással összekeverte őket. Az étel íze kitűnő volt, vendé­geinek is megnyerte tetszé­sét. Napenergiával fűtött és működtetett kerti zuhanyo­zót készített Svédországban egy szellemes „újító”. Kevés munkával házilag könnyen elkészíthető és olcsó. Feketére festett, kiselejte­zett radiátort helyezett el egy üveggyapotréteggel szi­getelt ládában, amelynek egyik oldala üveggel fedett. A radiátor két végéhez gu­micsövek csatlakoznak, ame­lyek egy fahordóba vezet­nek, ahol fémcsőtekercs kap­csolja össze a két gumicsö­vet. Ez melegíti fel a zuha­nyozó vizét a hordóban. Ar­ra 'kell ügyelni, hogy a víz­csövek nem lehetnek nagyon vékonyak, mert az akadá­lyozza az áramlást. A Nap által felmelegített víz a súlyánál fogva kering a rendszerben. A fémcső rozsdamentes anyagból van, hogy a lerakódó rozsda ne rontsa a hőcserét. A hordó­ban lévő víz kellemes, 35 C fok körüli hőmérsékletre fel- melegszik. Az elfogyott vi­zet természetesen pótolják a vízvezeték-hálózatból. A dobozban lévő radiátort 40—50 .fokos szögben állítják a Nap irányába, és elé egy tükröt helyeznek, amely nö­veli a „napfogó” hatásfokát. A kerti zühanyozóban fel­melegített víz mosogatáshoz is felhasználható, és a mele­gítéshez szükséges hőt a Nap teljesen díjtalanul szolgál­tatja. A kisgyermek élvezi a meleg zuhanyt a házi készítésű „napfogó”-ból (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) munkához nincs szükség kü­Az üveg kora Cirkusziskola ■ .ne :as' Varsótól nyugatra, Julinekben működik Lengyelország cirkusziskolája, a kétéves állami cirkusztanfolyam. A fel­ővételi vizsga szertornát, akrobatikát és ritmikai gyakorla­tokat tartalmaz. A sikerfiit vizsga azonban csak a kezdet: a választott szakág minden „szám”-ának kidolgozása ha­talmas erőfeszítést, pszichikai ellenállóképességet kíván. <? HUMOR — Múltkor, az első tárgya- láson azt mondta, hogy nem ismeri a .vádlottat. Most pe­dig azt mondja, ismeri. Ezt mivel magyarázza? — ön mutatott be minket egymásnak a legutóbbi tár­gyaláson. * — Szigorúan tilos: az al­kohol, a dohányzás és a kár­tya — mondja az orvos a betegnék. — Tehát a feleségem már járt önnél. * — Kisfiam, ne szomorkodj, majd kijavítod ezt a rossz osztályzatot! A bíró felelősségre vonja a tanút: — Megpróbáltam, de go- lyóstolTal írták be! * — Ezzel a csókkal, min­dent megmondtam neked. Ugye megértettél, drágám? — így a fiú az első csók után. — Nem. Kérlek, mondd el még egyszer! * — Elhagyott a feleségem. — Tudom hogyan érzel. De adok egy jótanácsot: menj haza, öld borba a bá­natodat. — Lehetetlen. — Nincs borod? — Van, de nincs bánatom. * (Reggel a férj mentegetőz­ve fordul feleségéhez: — Ne haragudj, hogy teg­nap későn jöttem haza ré­szegen és ráadásul ezzel a 'kék folttal a szemem alatt. — .Ne izgasd magad — mondja az asszony. — Azt a kék foltot én csináltam... — Hogy hívnak? — kér­dezte egy rikácsoló hang a hátam mögül. Megfordul­tam, de nem láttam senkit. „Iván” — hallottam ugyan­azt a hangot. Akkor figyel­tem fel egy kalitkában ülő nagy fekete varjúra. így kezdődött kirándulá­som a Durov-kuckóban, amely egyesíti magában a múzeum, a cirkusz, az állat­kert és a tudományos köz­pont elemeit. A régi villa második eme­letén nagy terem. Falain p.la- 'kátók, amelyekről egy állat­idomár tekint le a látogató­ra, az akkoriban divatos pöd- rött bajusszal — Vlagyimir Durov az, a kuckó létrehozó­ja. Kísérőm elmondta, hogy Durov rendkívül sokoldalú ember volt: állatidomár, sza­tirikus vénával megáldott bohóc, szobrász, író, tudós, de ami a legfontosabb, minde­nekelőtt újító. Az állatok idomításánál elsőnek mon­dott le az ostorról és első­ként idomított farkasokat, .rókákat és sertést. Elsőként hagyta el a régi bohócöltözé­ket, s szólalt meg a poron­don nyílt politikai célzások­kal. A teremben Durov fest­ményed fogadnak, a bejárat­nál őslényszobrok, ezek is az ő munkái. A villát 1911-ben vette meg és odavarázsolta a mesevilágot. Műsorait — kü­lönösen az egérvonatot és a vadállatok vonatát elragad­tatással fogadták a gyerme­kek és a felnőttek egyaránt. Neves tudósok is meglepet­ten álltak olyan műsorszá­mok előtt, amelyeknek fő­szereplői négylábúak, vagy madarak voltak. Üveges tárlókban láthat­juk Durov szerzeményeit. A könyvek nagy részét gyer­mekeknek írta, de vannak itt tudományos munkák is az állatpszitíhológia témaköré­ből. Ezek közül is kiemelke­dik Az állatok idomítása cí­mű könyve. Durov az első perctől ar­ról álmodozott, hogy a vil­la mellett állatpSzichológiai laboratóriumot hozzon létre, de erre csa'k a forradalom után került sor, amikor a szovjet kormány 1919-ben pénzt adott erre a óéira. Élete végéig fellépett Vla­gyimir Durov (1934-ben halt meg) és a Szovjetunió leg­népszerűbb cirkuszművésze volt. Halála után leánya, Anna Durova-Szadovszkaja vette át az irányítást, és 1943-ban megszervezte az Állatok Színházát. Kísérőm beinvitált a szín­házterembe. Az előcsarnok­ban már gyülekeznek a né­zőik, a kislányok, kisfiúk papákkal, mamákkal, nagy­papákkal és nagymamákkal, türelmetlenül vetik le a ka­bátjukat és máris szaladnak a nézőtérre, hogy minél kö­zelebb ülhessenek a szín­padhoz. Az utánuk igyekvő szülők még egyszer intik csemetéiket: ne menjetek na­gyon közel a vadállatokhoz, aztán visszahúzódnak — a szülők az utolsó öt sorban ülnek, ezt az íratlan szabályt mindenki betartja, hiszen a Durov-kulckóban a hátulról számított hatodik sornál kez­dődik a gyermekek világa. A teremben az első szám után .csodálatos légkör ural­kodik. Pedig nem látni szé­dületes cirkuszi mutatványo­kat, amiket az idomár csak „ki tud hozni” az állatokból. Rizsik kutyával lép színpad­ra például Oktyabrina Zsa- dan. aki tulajdonképpen csu­pán közvetítő szerepet tölt be a gyerekek és a négylábú szereplő között. A szám elég egyszerű — a színpadon öt játéka llat, körülöttük sza­ladgál Rizsik, a kutya. A te­remből az egyik néző hang­ját hallani: „Rizsik, hozd el a mackót!” — és a kutya máris kiválasztja és az ido­márhoz viszi a mackót. „A nyuszit akarom!” — hang­zik a teremből, és a játék­nyuszi is ott van a mackó mellett. A nézőtér tombol a lelkesedéstől. Aztán Rizsik hibátlanul elvakkantja a gyerekeknek, hány lába, or­ra, farka van. Az utána kö­vetkező borz felemelt egy üveget, forgolódott, szániká- zott, a mosómedve egy ken­dőt mosott, két róka táncolt és egy tányérból evett egy kakassal. A teremben min­den gyerek valóban a cso­dák világában érezte magát. Minden számhoz ismertető is járult arról, hogyan él­nek természetes körülmé­nyék között az állatok, mi­lyen ösztönök segítik az ido­már munkáját, hogyan lehet .például összebékíteni egy kutyát meg egy macskát, egy rókát meg egy tyúkot. A Durov-kulckó minden dolgo­zója szigorúan betartja az alapító idomítási módszereit és Durov jelszavát, hogy szó­rakoztatva kell tanítani. A színpadról elhangzó minden szó, az idomár és az állatok kapcsolata1 mind azt sugall­ja a gyerekeknek, hogy sze­retette méltó minden élő­lény a természetben. Alekszandr Grigorjev A(PN—KS „Csodavilág'’

Next

/
Oldalképek
Tartalom