Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
2 Képújság 1977. július 27. Tűzszünet Egyiptom és Líbia között Bár Tripoli még kedd estig nem erősítette meg hivatalosan a Kairóban vasárnap este bejelentett tűzszünetet, hír- ügynökségek szerint szünetelnek a harci cselekmények Egyiptom és Líbia között. Hétfőn egyik fővárosban sem tettek közzé újabb összecsapásokról beszámoló hadijelentést. A helyzet bizonytalanságára utal a két ország közötti közvetítő tevékenység folytatódása. Burned ien algériai kormányfő, aiki hétfőn a líbiai fővárosból Kairóba uta- ;zott, még aznap este visszatért Tripoli'ba, s az Ama hivatalos líbiai hírügynökség jelentése szerint két ízben találkozott Kadhafi elnökkel. A megbeszélés témájáról részleteket nem közöltek. Röviddel Bumedien után Tripaldba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke is, aki a konfliktus kezdete óta közvetít a líbiai és egyiptomi vezetők között. Líbia fővárosában tartózkodik Szabah AI Ahmed Al-Dzsabir Al-Szabah kuvaiti külügyminiszter is, aki elutazása előtt Kairóban Szádét elnökkel tárgyalt. Szadat és Bumedien LAPZAR TA ROMA A Szomáliái Demokratikus Köztársaság római nagykövete kedden közölte, hogy autóbaleset következtében köny- ■nyebben megsérült Mohammed Sziad Barre Szomáliái államifő. Egyúttal cáfolta azokat a híreket, amelyék szerint a balesetben életét vesztette Iszmaíl Aid Abukar al- elnök. BUKAREST ülésszakának előzetes napirendjét. A napirend a nemzetközi helyzet 124 időszerű kérdését tartalmazza; a legfontosabb helyet a fegyverkezési hajsza megfékezésével, az általános és teljes leszereléssel, a gyarmatosítás végleges felszámolásával kapcsolatos problémák foglalják el. SZÖUL A Román Szocialista Egységfront Országos Tanácsa meghívására dr. Szentistvá- nyi Gyulánénak, a HNF OT titkárának vezetésévé! küldöttség érkezett Bukarestbe, ahol megbeszéléseket folytat a két front együttműködését érintő kérdésekről. NEW YORK A világszervezet székhelyén nyilvánosságra hozták az .'ENSZ-közgyűlés XXXII., 1977. szeptember 21-én kezdődő Békeszólamok hangoztatásával, ugyanakkor a délkoreai katonai potenciál erősítésére tett ígéretekkel fejeződtek be kedden Szöulban Harold Brown amerikai és Szu Csőn Csul dél-koreai hadügyminiszter kétnapos tárgyalásai. A konzultációkról kiadott közlemény rámutat, hogy Dél-Korea védelme ürügyén mindenképpen fenntartják a bábrezsim hadseregének harckészültségét: további fegyverekkel látják el a délkoreai katonákat és a koreai háború óta első ízben felállítják a közös katonai hadműveleti parancsnokságot. Alkotmányvita a Szovjetunióban Milliók részvétele, több száz ezer javaslat A munkához való jog alkotmányt® megfogalmazásának különböző vonatkozásai a moszkvai lapok hasábjain, a rádióban és a televízióban folyó országos vita egyik fő témája. Minthogy az utóbbi évtizedekben az átlagéletkor megemelkedett, a nyugdíjkorhatár (férfiaknál 60 év, nőknél 55 év) pedig a szocialista országokban alacsonyabb, mint a legtöbb tőkés országban, az embereket mostanában fokozottan érdekli a kérdés: mi legyen a munkaképes lakosságnak azzal a részével, amely átlépte a nyugdíjkorhatárt ? Több levélíró hangoztatta, hogy noha a gyakorlatban a nyugdíjkorhatárt elért dolgozókat nem kényszerítik nyugdíjba— már csak azért sem, mert a gazdasági ágazatok többsége munkaerőhiányban szenved, — ezt a kérdést az alkotmánynak is érintenie kell, például olyan formában, hogy a Szovjetunió állampolgárainak munkaképességük megőrzésének határáig van joguk a munkára, nem pedig a nyugdíjkorhatár eléréséig. Az Izvesztyija arra emlékeztet, hogy a demográfiai folyamatok jelzései szerint az idős emberek száma továbbra is növekedni fog, ezért a szocialista államnak fel kell készülnie arra is, hogy a nyugdíjasokat a korábbinál nagyobb mértékben foglalkoztassa. Ennek egyik módszere a nyugdíjas félállások számának szaporítása. Ezzel kapcsolatiban egy belorusz levélíró rámutat, hogy a szovjet alkotmány 40. cikkelyébe fel lehetne venni a nyugdíjas félálláshoz való jogot. Kijevből érkező jelentések szerint az alkotmányvita Ukrajnában is a közélet és a sajtó figyelmének középpontjában van. Az eddig eltelt nem egészen két hónapban — az alkotmánytervezet közzététele óta — a második legnagyobb szovjet köztársaságban 17 millió ember vett részt a különböző fórumokon, elsősorban a munkahelyi vitákon. A sajtóban ismertetett indítványok, módosító javaslatok száma elérte a 800 ezret. Mélyponton a dollár A II. világháború óta kedden süllyedt a legmélyebbre a dollár árfolyama a nyugatnémet márkához képest, a frankfurti tőzsdén. A dollárt kedden 2,2490 márkával váltották. (Képtávírónkon érkezett.) A Kínában szokásos faliújság-híradások mondanivalóját immár a Kínai KP Központi Bizottságának ülése is megerősítette. Hivatalosan is visszatért a kínai politikába és minden korábbi állásába Teng Hsziao-ping, a 72 esztendős politikus. Ismét ő a párt alelnöke, miniszterelnök-helyettes és a vezérkar főnöke. A központi bizottságnak ugyanez az ülése még három figyelemre méltó döntést hozott. Az egyik: megerősítette Hua Kuo-fenget a párt elnöki tisztségében és a kormány élén. A másik: hivatalosan is kizárták és minden tisztségüktől megfosztották az úgynevezett „négyek bandájának” tagjait, élükön Mao özvegyével, Csiang Csinggel. A harmadik döntés arra vonatkozik, hogy még az év fo- lyatnán összehívják a Kínai KP XI. kongresszusát. Miután a kínai politika rendkívül zárt, tényszerű biztonsággal nem lehet felrajzolni sem a döntések létrejöttének mechanizmusát, sem pedig azt, hogy mi lesz a döntések közvetlen hatása. Mindenesetre: Visszaemlékezve az elmúlt időszak eseményeire, bizonyos következtetéseket le lehet vonni. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a kínai politika már több éve két irányzat harcának színtere. Ezek közül az egyiket jobb híján .„mérsékelt”, vagy „pragmatikus” irányzatnak nevezték. A másikat „radikálisnak”. Külpolitikai szempontból mindkét irányzat képviselői a kínai politika immár több mint egy évtizede kialakult, élesen szovjetellenes vonalát követték. A közöttük lévő nézeteltérések részben személyi- hataílmi jellegűek voltak, részben pedig a kínai tábsa- dalomszervezés és a gazdasági struktúra egymástól eltérő felfogását tükrözték. E két hatalmi központ harcának utolsó szakaszát Csou En-lalj miniszterelnök 1976 január elején bekövetkezett halála nyitotta meg. ö volta már említett „mérsékelt”, vagy „pragmatikus” vonal kidolgozója és legnagyobb tekintélyű hordozója. Első számú szövetségese volt Teng Hsziao-ping, akit Csou utódjának tekintettek. A miniszterelnök halála idején azonban Mao Ce-tung is súlyos beteg volt már, s valójában máig nem állapítható meg, hogy egyáltalában befolyásolta-e az eseményeket. Tény, ,hogy Csou En-laj halála után a „radikális” szárny lendült ellentámadásba, s ennek az ellentámadásnak következménye volt Teng Hsziao-ping megfosztása a hatalomtól. Nyilvánvaló azonban, hogy az államapparátusban és a hadseregben a „radikálisok” kemény ellenállásra találtak, amihez hozzájárult a Csiang Csing személyével és átlátszóan nyílt hatalmi törekvéseivel szemben érzett ellenszenv is. így a harc első eredménye az a kompromisszumos döntés volt, hogy Hua Kuo-feng került a párt és a kormány élére. Ezt követte. Csiang Csing és társainak megfosztása a politikai hatalomtól, körülbelül kilenc hónappal ezelőtt. Ebben az akcióban Hua Kuo-fenget félreérthetetlenül támogatta a hadsereg. Jóformán közvetlenül ezután, tehát már fél esztendeje, felmerült Teng Hsziao-ping rehabilitálásának kérdése. Ez az események vázölt egymásutánjában logikusnak látszott Az a tény, hogy a rehabilitálás csak most következett be általános vélemény szerint a vezetésben zajló vitákat és nézetkülönbségeket tükrözi. Feltehető, hogy e viták legmélyén az a kérdés húzódott meg: milyenek legyenek az állam és a párt élén áldó új vezető, Hua Kuo- feng hatalmának korlátái és milyen legyen e hatalom jellege. Ezzel kapcsolatban természetesen tényszerű információk nem állnak rendelkezésre, csupán a megfigyelők kombinációiból és az események időzítéséből lehet egyes következtetéseket levonni. Pekingi diplomáciai körökben július elejétől kezdve olyan információk voltak forgalomban, hogy Hua Kuo- feng a kongresszus gyors összehívását kívánta volna. A kongresszus döntött volna azután Teng rehabilitálásáról. Ezzel szemben a jelenlegi vezetés két másik „erős embere”, Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes és Je Gsien- jing honvédelmi miniszter másképp foglalt állást, ök e hírek szerint, a kb plénumát szorgalmazták, amely rehabilitálja Teng Hsziao-pinget, formailag is kizárja „a négyeket” és csak ezután tűzi napirendre a kongresszust. A különbség világos. Az első esetben az új pártkongresszust még Teng Hsziao- ping aktív részvétele nélkül szervezték Volna meg. A második esetben már Teng részt vehet a kongresszus szervezésében és ezzel párhuzamosan a központi bizottság esedékes megtisztításában. Ma már tudjuk, hogy a két változat közül a második valósult meg. Mint mindig, a kombinációk értékét is csak később, a tények mérlegére helyezve lehet megítélni. Egyelőre nem született még átfogó döntés Kína társadalmi-gazdasági problémáinak megoldásáról, s egyelőre változatlan az ország külpolitikái irányvonaGÖMÖRI ENDRE Szomorú közjáték Kedd esti kommentárunk. Mi tagadás, gyakran esett csorba az arab egységen. Líbia és Egyiptom összetűzésekbe és fegyveres konfliktusba torkolló viszálya azonban túlnő a nézeteltérések eddig meg. szokott keretein. Annál is inkább, mert a két szomszédos ország vitája viszonylag régebbi keletű, szembenállásuk majhogynem törvényszerűbb. Tripolit korábban rendkívül szoros kapcsolatok fűzték Kairóhoz. Amikor 1969. szeptember 1-én a fiatal tisztek elűzték Idrisz királyt, Kadhafi ezredes, a forradalmi parancsnoki tanács elnöke eszményképéhez, Nasszer elnökhöz fordult azzal a tervvel, hogy a két ország föderációs alapon egyesüljön. Néhány évvel később Szudán, Egyiptom és Líbia részvételével a tripoli charta kimondta az államszövetséget. Ez azonban nem vált gyakorlati erővé, mint ahogy utóbb ez lett a sorsa a máig is névleg fennálló föderációnak Egyiptom, Szíria és Líbia között. Az utóbbi években az arab világban szemmel látható polarizálódás ment végbe. Kairó és Tripoli: a két pólus. Az előbbi — szakított a nasszeri hagyományokkal, az antiimpe- rialista külpolitikával, a szocialista orientációjú társadalmi és gazdasági rendszer kialakításával. Kairó nyíltan keresi Szaúd-Arábia barátságát, s mind a közel-keleti rendezés, mind a Vörös-tenger térségének megítélésében meglepő megértést tanúsít a washingtoni szirénhangok iránt. Tripoli merőben más utakon jár. Kadhafi elnök több beszédében „az imperializmus ügynökének” nevezte Szada- tot, nyíltan bírálva a kairói lépéseket, amelyek — úgymond — elárulják az arabok ügyét. Az egyiptomi kormányzat aggasztó gazdasági helyzetében kapóra jött a Líbiával folytatott éles vita. Az elégedetlen munkások megmozdulásai, az elszaporodott szabotázsakciók, a vallási fanatikusok fellépése, a diákzavargások bűnbakjául Líbiát állították, s 300 ezres hadseregük java részét felvonultatták nyugati határaikra. Ami a kétségtelen provokáció nemzetköz; következményeit illeti, az arab egység számára mindenképpen súlyos vereség. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szovjetellenes kirohanásokat sem, amelyekkel a kairói vezetők igyekeztek a katonai akciót bizonyos körök előtt igazolni. A tűzszünet végül is többek között Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke közvetítésével jött létre. Bizonyságául a palesztin mozgalom józanságának és tekintélyének, ami alighanem a szomorú közjáték egyetlen pozitív vonása. GYAPAY DÉNES Világszerte kibontakozó tiltakozás Világszerte fokozódik a tiltakozás az új tömegpusztító fegyverek — a neutronbomba és a szárnyasrakéta — gyártásával kapcsolatos amerikai döntés miatt. SZÓFIA — Az amerikai hadiipari komplexum propagandagépezete és az enyhülés más ellenségei azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a neutronbomba és a szárnyasrakéta gyártása nem gyakorol káros hatást a hadászati támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások menetére — írja a bolgár Rabotnicseszko Delo. — Aligha kell bizonyítanunk az ilyen állítások hamisságát, hiszen olyan fegyverekről van szó, amelyek új, a korábbinál is veszélyesebb szakaszt nyithatnak a fegyverkezési hajszában. BERLIN A Horizont című NDK-bel; külpolitikai hetilap felszólít, ja Washingtont, hogy szüntesse be a fegyverkezési hajszát. — A biztonság garantálásához békeszerető külpolitikát kell folytatni, nem szabad egyoldalú előnyökre törekedni és zsarolással próbálkozni. A szocializmus ellen nem volt és soha nem is lesz „csodafegyver” — mutat rá a lap. BÉCS Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) Bécsben közzétett nyilatkozatában hangsúlyozza: az amerikai adminisztrációnak a neutron- bomba gyártásáról hozott döntése arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok hadiipari komplexuma fokozza a hagyományos és atomfegyverek új fajtáinak kidolgozásával kapcsolatos tevékenységét. A FIR felszólítja a világ közvéleményét: erősítse a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a leszerelésért és az enyhülésért folytatott harcát. BONN A neutronbomba — egy bonni felmérés szerint — az NSZK-ban hatalmas tiltakozó hullámot és belpolitikai vitát váltott ki. Ez érthető, hisz nyílt titok, hogy ha e fegyvereket rendszeresítenék, akkor Nyugat-Európában a* legtöbbet az NSZK területére telepítenének belőle. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, az FDP elnöke a Frankfurter Rundschaunak nyilatkozott általában az enyhülésről és a leszerelésről, de foglalkozott a neutronbomba körüli vitával is. Állást foglalt a sokoldalú enyhülési folyamat folytatása mellett, a hidegháborúhoz való visszakanyarodás ellen. Kifejtette: továbbra is szoros összefüggés fog fennállni a bécsi haderőcsökkentési és a genfi SALT-tárgya- lások között, noha — mint mondotta — „Bonn és Washington szeretné megfordítani a konferenciák sorrendjét és igyekszik először a bécsi tárgyalásokon előrelépni”, ez azonban nem jelent irányvonal-változást. Arra a kérdésre, hogy az amerikai neutronbomba nem torlaszolja-e el a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon az esetleges haladás útját, Genscher azt válaszolta, hogy e fegyver „reagálás” azokra a fegyverkezési erőfeszítésekre, amelyeket — szerinte — a Szovjetunió más területeken folytat. Egon Bahr. az SPD országos ügyvezetője — aki múlt heti cikkében „a gondolkodás elfajulása jelképének” minősítette a neutronbombát — a Vorwärts eheti számában ismételten, s talán még határozottabban elítélte az új fegyvert. Az SPD hetilapjában azt írta, hogy e fegyvert „összeegyeztethetetlennek” tartja az emberi jogokkal. „A neutronbomba hasonlít a bakteriológiai fegyverekre és néhány vegyi fegyverhez — állapította meg Bahr. — E fegyvereket is száműzték a stratégiából, és a tilalomnak vonatkoznia kellene a neutronbombára is.”
