Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
A ^PÚJSÁG 1977. június 10. A közoktatás kérdései Az óvodai nevelés új vonásai A megyénkben néhány évvel ezelőtt bevezetett óvodai nevelési módszerek új vonásairól és az eddig elért eredményekről beszélgettünk (Kamarás Józsefné- vel, a Tolna megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályának megyei óvodai felügyelőjével. — Tapasztalataik szerint az új nevelési prog- ramnak van-e komoly jö— Minden bizonnyal van, sőt elmondhatom, hogy a megreformált nevelési módszerek már bizonyítottak is. Ezalatt az értendő, hogy az óvodából jól felkészült gyerekek kerülnek az iskolába, vagyis az új óvodai nevelési program kitűnő iskolaelőkészítő. — Hol tartanak a program, gyakorlati megvalósításában? — Most értünk a teljes végrehajtás szakaszához; vagyis minden óvodában meggyökereztetjük a nevelési programot, amit a felügyeleti hálózat és a vezető óvónők állandóan ellenőriznek. — Mi a tematika legszembetűnőbb, egyben legjelentősebb új vonása? — A program végrehajtásában a régivel szemben az óvónőknek jut a nagyobb szerep, azaz most nem a pedagógusok ismerkednek elsősorban az óvodai nevelési tervvel, hánem az óvónők kísérik állandóan figyelemmel az iskolai tantervet, amiből végül is kialakítják az óvodai nevelési módszereket. Hozzáteszem, hogy a gyerek személyiségét fejlesztő módszerek és az iskolára való előkészítés nem a nagycsoportban, hanem az óvodába lépéskor kezdődik. A kiscsoportosoknál, tehát a 3—4 éves gyermekeknél fontos feladat a magatartási szokások kialakítása és az értelmi erők fejlesztése, természetesen mindkettő játékos formában történik. — Mi a feladatuk a szülőknek abban, hogy a nevelési elképzeléseket az óvoda meg tudja valósítani? — Az óvoda egymaga nem képes erre. Csak együtt a szülőkkel. Tehát a szülőknek állandóan figyelniök kell, hogy gyermekeik az óvodában milyen feladatokat oldanak meg és milyen módszerekkel. Az a szülő, aki rendszeresen jár a szülői értekezletekre, az óvodai nyílt napokra, fogadóórákra; alkalmat ad az óvónőknek a családlátogatásra, pontosan megismerheti az óvoda munkáját. Ezenkívül minden szülőnek ki kell használni a mindennapi lehetőségeket is gyermeke fejlődése érdekében. A „segíts nekünk” mozgalom komoly támpontot nyújt a szülőknek az óvodai tematika megismeréséhez, ugyanis minden hónapban részletesen ismertetik a szülőkkel a nevelési programban meghatározott feladatokat. — Hátrányos helyzetben vannak azok a gyermekek, akik csak ötéves korukban kerülnek az óvodába? — Programunk alapja a közösségi alapelv. Sajnos, az ötéves gyerekek közösségbe szoktatása nehéz, annál is inkább, mert a. gyermek számára lelki megrázkódtatás az anyától való elválás. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a GYES-en lévő szülőknek módszeres segítést adjunk. Megyénk városaiban és legtöbb községében sikerrel működik a kismamák klubja. Itt rendszeresen tájékoztatják a szülőket az óvodai feladatokról, s ennek alapján a szülők mindezt beépíthetik az otthoni nevelésbe. Lényeges, hogy azok az édesanyák, akik kisebb gyermekükkel GYES-en vannak, — így a nagyobbakat is kénytelenek otthon tartani — rendszeresen biztosítsák, hogy gyermekük gyakran játsszon, beszélgessen hozzá hasonló korúakkal. A gyermekgondozásin lévő szülők gyermeke szociális érettség tekintetében van hátrányban az óvodába járó, hasonló korú gyermekekkel szemben. — Egy óvodai szülői értekezleten az óvónő azt mondta az anyukáknak és apukáknak, hogy próbáljanak egymással is jó kapcsolatot tartani, — s ami első hallásra igen furcsán hatott —, kérte az óvónő, hogy amikor óvodába hozzák, vagy onnét viszik a gyereket, köszönjenek egymásnak a szülők. — A szülő és az idegen szülők egymás közti kapcsolata jó modell a gyermek számára. Szociometriái felmérések bizonyítják, hogy a gyerekek közötti jó kapcsolatot inspirálja a szülők egymás közti kapcsolata. A kicsinyek gyakran megjegyzik, hogy azért barátkoznak, vagy éppen köszönnek egyik vágy- másik gyereknek, mert szüleik is így tesznek. Nagyon fontos, hogy a szülők szemléletében is álljon be változás és mindig „egy nyelven beszéljenek” — ez esetben az óvodával, később pedig az iskolával. — Hamarosan megkezdődik az óvodákban is a nyári szünet. Mit javasol, milyen programot állítsanak össze a szülők, hogy az nekik is, de gyermeküknek is teljes kikapcsolódást és örömöt jelentsen? — Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők a szabadságukat az „abszolút pihenésre” akarják felhasználni. Gyermekeiket ezért kikapcsolják nyári programjaikból, mondjuk elviszik a nagyszülőkhöz vagy rokonokhoz, ők pedig üdülnek. Ez nagyon rossz hatással van a kisgyermek érzelmi életére. Pedig a nyári, mondjam úgy. hogy lazább hónapok a legalkalmasabbak a gyermek érzelmi nevelésére. A nyári néhány hetes szabadságot mindenképpen úgy kell megszervezni, hogy az számtalan élményt adjon a gyermeknek, mégpedig a szülőkkel közös élményt. Az ilyen kikapcsolódás után a szülőnek és a gyermeknek egyaránt könnyű ismét elkezdeni, illetve folytatni a munkát. — Kérem, hogy erről az újrakezdésről mondjon néhány szót. — A nagycsoportos gyerekeknek az augusztus hónap utolsó két hete komoly feladatokat ad. Ilyenkor tartják az úgynevezett „ráhangoló” foglalkozásokat, ilyenkor ismétlik át az óvodai foglalkozási ágakból a tanultakat és ezeken az órákon már a tanítónők is részt vesznek. A gyerekek reggel 8 órára mennek az óvodába, s foglalkozásaik sokban hasonlítanak az iskolai tanórához. A kis- és középső csoportban szeptembertől kezdődnek a „komolyabb” foglalkozások, de a gyermekeknek nem kötelező mindben részt venniük, ők maguk választják ki, hogy melyik foglalkozásba kapcsolódnak bele. Egyébként a közös játékokba, éneklésbe, tornába, szívesen kapcsolódnak be a kicsinyek, vagyis egyre gyakrabban teszik azt, aimit tenniük kell. Ilyen korban már kialakul a gyermekben az ismeretszerzési vágy. — Köszönjük a beszélgetést. V. HORVÁTH MÁRIA Novorosszijszkban, a hős városban megkezdődött annak az emlékműkomplexumnak az építése, melyet a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború hős fekete-tengeri matrózainak és a szovjet hadsereg katonáinak tiszteletére emelnek. 1943-ban a Kis földön — a Novorosszijszktől nem mesz- sze lévő .fekete-tengeri kicsiny hídfőálláson — a szovjet katonák több mint 200 napon át verték vissza, életük árán a fasiszták támadásait. A harcoló alakulatok politikai osztályának vezetője, mint ismeretes. Leo- nyid Iljics Brezsnyev volt. Annak idején itt harcolt Vlagyimir Cigal szobrász- művész is. önkéntesként került a frontra, abbahagyva A Jeunesses Musicales — az Ifjú Zenebarátok — magyarországi szervezete egy. éves technikai jellegű szünet után újra megrendezi a nemzetközi ifjúsági zenei tábort Pécsett. A mecsek- aljai város immár a kilencedik alkalommal látja vendégül a fiatal hazai és külföldi muzsikusokat. Az 1965 óta működő pécsi táborban a fiatalok a zene nemzetközi nyelvén szolgála moszkvai Szurikov Képzőművészeti Főiskolát. ’ A frontvonalban, a lövészárkokban gyakran rajzolta katonatársait. „Egész további művészi pályafutásomat meghatározták az itt töltött napok, ez volt igazi tűzkeresztségem és innen nyertem a szovjet ember nemeslelkűségébe vetett kimeríthetetlen hitemet” — emlékszik vissza a neves szovjet szobrász. Cigal jelenleg azon a nagyszabású szoborcsoporton dolgozik, melyet a No. vorosszijszkért harcoló hősök emlékének szentelnek. A szobrokat a hősök fasorában helyezik el. Natalja Kuznyecova APN—KS ják a népek közötti barátságot és egyetértést. Az UNESCO keretében működő Jeunesses Musicales jelenleg harminchat országban szervezi az ifjúsági iskolán kívüli zenei nevelését. A pécsi zenei tábor ily módon két hétre — június 14. és 30. között — hazánkat is bekapcsolja az ifjú zenebarátok világméretű mozgalmába. Zenei tábor Pécsett Nem vagyunk az őserdőben! Csakhogy... A „Kék fény” bűnesetei érthető közfelháborodást keltenek és kiváltják az össznépi segítőkészséget, amiről ilyen esetekben joggal lehetünk jó véleménnyel. Egy- egy, szerencsére ritka, bestiális gyilkosság szintúgy. Ilyenkor nincs épelméjű magyar állampolgár, aki a rendőrség ellendrukkere lenne. Kisebb jelentőségű, de azért épp eléggé fontos ügyekben már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Beszéljenek a tények. A tények a legkülönbözőbb forrásokból származnak. Nem dokumentumregényt írok, így az olvasó bizonyára megbocsájtja a felsorolás hiányát. Inkább anekdotáz- zunk egy kicsit. VADDISZNÖSONKA X. Y., az -e. községbeli vadász megsebzett egy vaddisznót. Nem állhatott a vadászerkölcs tetőfokán, mert a sebzett vadat csak ímmel-ám- mal, majd egyáltalán nem követte, sőt odahaza még el is mesélte balszerencséjét. Másnap X. Y. sógora feleségestül szekérrel kocog. A folytatás krimibeli. Vérnyomok. Nyomkövetés. Meglelik az áldozatot. Az áldozat nem volt akármekkora, hanem az utólagos mérés szerint sző- röstől-bőröstől 170 kiló. A sógornak még a szekér kerekét is ki kellett vennie, hogy a hatalmas testet nagy ügy- gyel-bajjal felhengergethes- sék a derékba. Ezután napokig vaddisznó- húson élt egy faluvégi utca. Nem pénzért mérték a sokat szenvedett áldozatot, hanem barátságból, telve atyafisá- gos indulatokkal. Olyannyira nyíltan, hogy a váratlan hússzék híre a területi vadőrnek is fülébe jutott. Aki nem siket, az faluhelyen többnyire ritkán marad információk híjával. A vadőr: — Te János! Csakugyan megettétek azt a disznót? — De meg ám! Hiszen én találtam! — Csakhogy szólnod kellett volna nekem... — Hát most szólók! — Jókor! De, ha már így állunk, nem maradt abból a disznóból valamicske? Maradt. Egy sonka. Megették közösen. A HALPIACRÓL Táplálkozási szokásainkról sokat lehet beszélni, örvendetes tény. hogy -a. községben szeretik a halat. Még ör- vendetesebb, hogy itt az évnek szinte minden szakában lenet is halat kapni. Nem az állami, nem is a szövetkezeti kereskedelem, hanem Z. jóvoltából. aki ihletett orvhorgász és halász. — Ahol más csak a bot végét fogja, ő ott kilós pontyokat! — mondják -a.-ban leplezetlen elismeréssel. Z. népszerű, közélelmezési tevékenysége is az. Nem várja meg, amíg rászokunk a busára, amúrra, hanem jó pénzért és nyíltan (tehát nem suba-, mégcsak nem is varsa aláti) kielégíti a hagyományos igényeket. Az orvvadászat, -halászat és -horgászat évszázados múltú. Csakhogy napjainkban nem az uraság erdeiben és vizein történik. Jövőjének távlatairól ne bocsáj tkozzunk jóslásokba. VADVÉDELEM Az öreg kombájnos meséli: — Megyek a géppel, látom valami barna lapul előttem. Na, mondom magamnak. Pista ma őzet eszel? Úgy is lett. Olyan ügyesen emeltem meg a vágórészt, hogy éppen a lábát kapta el. Kiugrottam, elvágtam a nyakát. Pörkölt lett belőle. — És nyúl került-e már a konyhára? Legyint: — A nyulat nem számolom! (Rendeletek sora inté ?ke- dik a vad-, és törvény a környezet védelméről). — Jó maguknál a termelő- szövetkezet -g.-ben? — Most már egyenesbe jött! — Szóval a vezetők helytállnak? — Először azért inkább a népről kéne kérdeznie! — Igaza van. de ebből azt is kell értenem, hogy baj van a főnökséggel? — Nincsen. Értik a mesterségüket, meg az ivást. Emezt nappal, utóbbit éjjel nappal, borforrtától borfogytáig. — Miért nem tesznek ellene? — Én szóljak? (A közös gazdaságok vezetői tármelyik közgyűlésen, vagy küldöttközgyűlésen minden cselekedetükért felelősségre vonhatók.) HŰTLENSÉG „A Magyar Népköztársaságban a nők és férfiak egyenlő jogokat élveznek.” [Alkotmány 62. (1).]. Házasságtörő férfit a köz- gondolkodás mindennek ellenére alig-alig ismer, vagy ha igen, úgy hallgatólagos elismeréssel. Tény, hogy ehhez a jogsértéshez az ótestamentu- mi idő óta két különnemű fél kellett. Közülük a nők megítélése, sőt megítéltetése egészen más jellegű. Ez -o'.-ban egy alkalommal a leghagyományosabb vizes kötél segítségével történt. Aztán a megcsalt férj távozott. Végleg. Más alkalommal -n.-ben jóbarátok világosítottak fel valakit, hogy már régóta aranyérmes trófeákat hord a fején, csak épp ő nem látja. Tüstént meglátta és úgy elverte a csábítót, hogy azt a körzeti orvos nyomban kórházba küldte. A cserbenhagyás esete nem forgott fenn. Az áldozatot maga a tettes vitte orvoshoz, nem sajnálva Zsiguliját, hiszen gyerekkori, testi-lelki jó cimborája volt az illető. — Mi történt magával? — kérdezte kötelességszerűen az orvos. — Leestem a padláslétráról. — így az áldozat. Mert férfibecsület is van a világon. Meg önbíráskodás. — Jogásznemzet gyünk! — hangzott régi mondás. Akkor sem volt ij Ma sem az. ORDAS IVAN
