Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-09 / 134. szám

U TiÉPÜJSÁG 1977. június 9. Ady-novellák Ady Endre Műhely című egyfelvonásosa és más Ady-no- vellák alapján Fekete Sándor és Kazimir Károly forgató- könyvét fiimesíti meg a Magyar Televízió. A képen: jele­net a filmből. Új állandó A budapesti múzeumok Kö­zül hétben láthatunk ez év­ben új, állandó kiállítást. A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum folytatja a hazai munkásmozgalom történeiét bemutató kiállításának meg­rendezését és megnyitják az 1945-ig, illetve az 1945—1975 közötti időszakot átölelő ál­landó kiállításokat. A Magyar Nemzeti Galéria megrendezi a Magyar képző­művészet a XX. században, a Középkori magyarországi művészet, a XIX—XX. szá­zadi szoborkiállítás és a Ma­kiállítások gyár képzőművészet a XIX. században — Történeti festé­szet című új állandó kiállí­tásait. A magyar és az egye­temes néprajzi gyűjtemények válogatott anyagából állandó kiállítást nyit a Néprajzi Mú­zeum hat teremben. A Ma­gyar Nemzeti Múzeum már­ciusban nyitotta meg új, ál­landó kiállítását, amely a magyar föld népeinek törté­netét az őskortól a honfogla­lás Koráig kíséri nyomon. A Szépművészeti Múzeum új, antik kiállításának és a régi szoborkiállításnak átren­dezése az építkezésektől, a restaurálások befejezésétől függ, de idei tervükben mind­két kiállítás felújítása sze­repel. A Természettudományi Múzeum felújítja, s a közmű­velődési feladatokra is alkal­massá teszi a Magyarország állatvilága és az Ásványok és kőzetek világa című kiállí­tásait. A Petőfi Irodalmi Mú­zeum egész évi tevékenysége az Ady-centenárium méltó megünneplése köré csoporto­sul. Már megnyitották a fő­város új múzeumát, az Ady Emlékmúzeumot a Veres Pál- né utcában. Átadják a közön­ségnek a Nyugat Emlékmú­zeumot. A központi. Károlyi Mihály utcai épületben meg­nyitották már a Gábor An- dor-emlékszobát. Jelentős azoknak a kiállításoknak a száma, amelyeket külföldről kapnak vendégkiállításként, illetve amelyek a magyar múzeumok anyagát mutatják be külföldön. Képzőművészeti filmek Három képzőművészeti fil­met mutat be a televízió a közeljövőben. A veleméri Szentháromság templom az Őrség legszebb középkori temploma, a XIII —XIV. század fordulóján épült. A freskókat Aquila Já­nos festette 1378-ban. A ké­pek összessége a skolasztiká­ra jellemző prédikációs elmé­letnek, az ún. „ars praedi- candi”-nak a szabályai sze­rint valósult meg. Az egész nem más. mint egy hatalmas „beszéd”, amit a piktor egy vizuális nyelvrendszerben — ikonokban, szimbólumokban ad elő. Aquila János a stájer- országi Radkersburgban szü­letett, tőle származnak a mártonhelyi és bántornyai templom freskói is. A Pieta című színes kis- film a keszthelyi Pietát mu­tatja be. Közreműködik Jan- csó Adrienne. Csengery Ad­rienne, Kecskés András. A harmadik film Csontvá- ry: Mária kútja Názáretben című művét elemzi. A képei Csontvárynak az anyaság, az asszonyok iránt érzett tiszte­lete ihlette. „Asszonyok, ti vagytok az én szememben a termőföld” —, írja egy he­lyütt. A filmeket Abonyi Antal és Németh Attila fényképezte. Olasz Ferenc rendezte. Szovjet lapokból A Szputnyik júniusi szá­mában Vitalij Ruben, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának el­nöke ismerteti a szovjet ál­lam szervezetét, a köztársasá­gok jogait. Nyugat-Szibéria egyik te­lepülését, Novij-Urengojt mutatja be a folyóirat. A most születő város, amelynek helyén nem régen rénszarvas- telep volt, hamarosan az ölajkitermelés egyik központ­ja lesz. Az ízléstelenség az empire jegyében című cikk szerzője azt kutatta, mi az oka annak, hogy megnőtt az érdeklődés a XIX. századi régiségek és azok utánzatai iránt. Az Aljosa Panov — a fe- nomén című írás egy alig négyéves fiúcskáról szól, aki annyira megtanult zongo­rázni, hogy már Wagner Walkürjét is „fölvette műso­rába”. Talán egy új Mozart született? — kérdezi a cikk írója. Vilniusban épül Európa harmadik legmagasabb tévé­tornya, amely háromszázhú- szonhat méterrel emelkedik a föld fölé — adja hírül a Szputnyik. A Szovjetunió számos szín­házában játsszák sikerrel Genrih Borovik, szovjet kül­politikai újságíró új drámá­ját, a Buenos-Aires-i interjút. A színmű alapgondolata az, hogy az embernek mindig fe­lelnie kell a tetteiért — és a fasizmussal semmiféle kompromisszum nem lehetsé­ges. A Szovjetunióban mintegy hárommillióan sakkoznak egyesületben. Az olvasók ké­résére a Szputnyik sakkrova­tot indít, amelynek vezetője Jurij Zarubin nemzetközi bí­ró. A Szovjetunió júniusi szá­mában Viktor Borogyin, a szovjet mezőgazdasági mi­niszter első helyettese nyilat­kozik arról, hogy nincs a me­zőgazdaságnak olyan ága, ahol ne bontakozott volna ki szovjet—magyar együttműkö­dés. Közeledik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubi­leuma. Ebből az alkalomból négy magyar dolgozó mond­ja el, hogyan hatottak éle­tükre az 1917-es események. Hogyan és miért őrzi meg a Szovjetunió legrégibb ipar­vidéke, az Urál vezető he­lyét az ország gazdasági fej­lődésében? Erről ír Mihail Szergejev, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a közgazdasági intézet igazgatója. A Kulturális csere a béke és a haladás érdekében című cikk a Szovjetunió nemzetkö­zi, kulturális kapcsolatairól tájékoztat. Van egy oroszlánom cím­mel hamarosan színes ka- landíilmet láthatnak a szov­jet és a külföldi nézők. A Szovjetunió májusi száma Kinget, az oroszlánt, a film főszereplőjét mutatja be. Az utóbbi évtizedek alatt szoros kapcsolat alakult ki az olimpiák és a tudományos­technikai haladás között. Mi a moszkvai olimpia gazdasá­gi programjának lényege? Erre a kérdésre válaszol a lap hasábjain Vlagyimir Ko­val, a XXII. olimpia szerve­ző bizottságának elnökhe­lyettese. A mellékletben a Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról vetélkedőről, a magyar súlyemelők tervei­ről, a női gyeplabdáról és a Fővárosi Operettszínház orenburgi vendégszereplésé­ről olvashatunk. A Fáklya 11. száma címla­pon és az ehhez kapcsolódó belső cikkben ünnepli a gyermeknapot — ez utóbbi­ban egy leningrádi iskola- igazgató beszéli el tapaszta­latait a gyerekeknek a tár­gyakhoz való viszonyáról. Színes riportot közöl a lap Artyekről. A számnak min­den bizonnyal legérdekesebb anyaga Leninről szól' — mi­lyen volt Lenin a munkában, hogyan reagált a problémák­ra, milyen körültekintő, mi­lyen erélyes, milyen határo­zott volt. hogy meg tudta be­csülni munkatársait, hogyan mutatott példát a bürokrácia elleni küzdelemben. Szibéria meghódításának, a mai igé­nyek szerint történő átalakí­tásának grandiózus feladatai­ról fényképes nagy riport szá­mol be. Debrecennek a litvániai Klajpeda várossal ápolt test­vérbaráti kapcsolatait ugyan­csak riport mutatja be, ezen­kívül színes fényképösszeál­lítás szól a szovjet balett leg­újabb kiemelkedő eredmé­nyeiről, portrét olvashatunk egy orvosról, s ezúttal is sok érdékes technikai újdonság­ról beszámoló összeállítást ta­lálunk a lapban. Mezőgazdasági szemlét ol­vashatunk a Szovjetunió ga­bonatermesztési eredményei­ről. s a magasabb termésátla­gok eléréséhez mozgósított különféle tartalékok rendsze­réről, az új fajták, a műtrá­gyák, az öntözés, a gépesítés és a színvonalasabb munka felhasználásáról. Nem kellene-e már áttér­nünk a vegetáriánus táplál­kozásra? — veti fel egy ér­dekes tudományos cikk, melyben a korszerű étkezés problémáit vizsgálja a szer­ző. A lapban megtalálhatok a hagyományos anyagok: a filmismertető, a keresztrejt­vény, az orosz nyelvlecke és a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza programja is. Elzbieta Molodynska: Varsói sex-party Stól, szél, esőterhű, májusi szél. Csipkedő hűVös van. Az énektanárnő mégis va­dul cibálja gyerekeiről a kö­tött mellénykéket, kardigáno­kat. A meleg holmik az út­törőblúz alá gyömöszkölőd- nek. A toporgó csemeték mellett néhány anya is tér­depel: stoppolgatják a kilyu­kadt harisnyanadrágokat. Űttörőavatásra készül az ünnepi sokadalom. — Tedhnikai nehézségek miatt az avatás húsz perc múlva indul. A „nehézség” valószínűleg a mikrofon plusz magnó, plusz erősítő; a méntegetőző szöveget viszont egy nyolca­dikos fiú „említi”, rekedten ordítva a hangszórós, mo­dern szócsőbe. Az avató osztály rég lent vár a parkban. Lazán hul­lámzik, tréfásan vacog a szemcsés cementszobrok kö­rül. Az avatandók várható be­vonulásának oldalán drome- dár úttörővezető leány. Min­den kíváncsiskodót szigorúan átterel a másik oldalra. Az avatok egy része a föl- fölhorkanó mikrofonba dú- dolgat, szélkísérettel. Később előáll a kijelölt szavaló (vagy szónok?), négyszer is el­mondja egy vers kezdősorát. — Az úttörőnyakkendő a szabadság jelképe ... A mikrofon megint elkrá- kogosodik. Lehet, hogy a vers beszédkezdet? Most a trombitás fúj na­gyot a bokor mögül. Letor­kolja a kórus, frissen: — Földönégenzengazújdalif júság, if júság, ifjúság ... Az egyik kölyök, túl ele­gáns, egyedi, szürke flanell- rilhában feszít, a fórsrift sze­rint teljességgel átöltöztethe- tetlen. Az énektanárnő — az ég­nél is borúsabb arccal — az utolsó sorba rendeli. iMás tanerők közelednek, borzolt hajjal, szokatlanul zömökén, az előírásos, fölzsi- nórozott úttörővezető-ruhá- ban. — Utoljára mondom el — szól egyikük tagoltan —, aki nem Zsuzsi nénire figyel... Hangját a pajkos szél a felhők felé kanyarítja, aztán megint visszadobja. — ... különben a lényeg, hogy ne csak szépen énekel­jetek. lEgy hosszú-ihosszú tanítónő valami törékenyen száraz fa­ággal ismeretlen rendeltetésű vonalat próbál húzni a kavi­csos útra. Mintha költői hul­lámokra írna; a kavicskák befolyjak a reszketeg vona­lat. iKét nyolcadikos srác ha­nyagul bemutatja, hogyan kell maradandó limest húzni a kavicson. Az egyik hanyatt dől, a másik erőlködve húz­za. Még egy pár lép elő; egyikük hanyatt dől, a másik hagyja. Röhögés, a kárvallott száját rágva tápászkodik.-Dal. ... itt is, ott is, mindenhol kedves hangon válaszol. Kedves hangja elkísér akármerre járok én. Zöld levél, zöld levél, illatot hoz már a szél, kék virág, kék virág, bokrok alatt ibolyák. Még mindig semmi mozgás. A kar unatkozva ümmög. Széledne is, ám a tanárnő csendet parancsol. A fölsallangozott csapat- zászló körül felsős csoport komorlik méltóságosan. Ren­geteg a pattanás, a bóklászó kék nyakkendős kisdoboso­kat fensőbbségesen odébb­küldözgetik. iPöffös hátszelek keletkez­nek. A kórusból néhányan az Ugyan, édes komámasszonyt éneklik kánonban. Mások a Nyári éjjel izzik a galago­nyát játsszák, amolyan pan­tomimesen. A lenge fűben három fiú birkózik. Inkább a hideg miatt hetvenkednek, szíve­sebben melegednének egy­máshoz bújva, mint a bárá­nyok. ... bármely ég néz le rája, küzdő korunknak új nem­zedéke mind itthalad ve lünk ... A hangosításért felelősség- teljesen izguló, szemüveges fiatal tanár hétrét görnyedve bonyolít színes huzalokat. A mikrofon — úgy tetszik — öreg, nehézkes Tesla-mag- nókkal van zavarba ejtő ösz- szeköttetésben.-öt-hat cseppenő orrú, in- dignálódott mama abszolút antipedagógikusan kabátot oszt a didergő fogadócsoport­nak. A dromedár leányka két­ségbeesetten közibük ront. A fogadási oldal felé muto­gat. Jönnek a fölavatásra a negyedikesek! Bár a szél erősödik, tisztán hallani: ők is énekelnek: ...hogyha mindenütt hal­lani nótánk... Hírvivők válnak le a kö­zeledőkről. Ödaröhannak a fogadókhoz, mondanak vala­mit, elvegyülnek. A negye­dikesek azonban lecövekel- nek. Két fogadó hirtelen össze­pofozkodik. Elfelejtkezik magáról a csapatzászlótartó is. Bámé­szan keresztbe fekteti a vál­lán a zászlórudat. Egy tanár­nő ráint, a fiú zavartan hap- tákba merevül. A szócsöves a közönség­nek: — Kérjük a szülőket, a be­vonulási sávot szabadon ■hagyni. Köszöntem. A szülők — akár a metró­felügyelői utasításkor —ösz- szerezzennek, egymásra te­kintenek, meghátrálnak. A fényképész csorba fésű­vel a szavaló hajának esik. Ahá! Jönnek a kerületi fel­nőtt küldöttek. Az úttörő­vezetőnő mindeniküket be­mutatja egy eddig észrevét­lenül álldogáló, idős bácsi­nak. Lehet, hogy régi tanár, lehet, hogy a patronáló vete­rán? A sudár, szép kerületi főnök szoknyáját felfújja a szél, hagyja, fehér kombiné habzik a nyílásból. — Induljatok már, Sára — süvít fel egy sztentori hang. — Bal, bal-jobb-bal. A szél kegyesen eláll. — Icipici csapatunk, •kisdobosok mi vagyunk. Télen-nyáron dolgozunk, mégis vidámak vagyunk. Megérkeztek. — ezerbezeregyszáznegy- venkéttes úttörőcsapat viii- gyázz! A csapattitkár jelent. — Fogadás zászlóval, tisz- teee-legj 1 Az úttörővezető megnézi a kezében fickándozó papírla­pot, a forgatókönyv szerint nagyot bólint. Az öreg magnókból meg­lepő erővel zene támad. A Himnusz. Az avatás megkezdődött.-Pár pérc, s úttörő lesz a kicsi lányból. Arcán feszült figyelem, keze a kék selyem nyakkendőre téved. Ma hordja utoljára. Hazafelé a vörösben dobog. Eleget téve a mai szoká­soknak, és követve a világ divatját, s hogy saját mo­dernségünket is bizonyítsuk, elhatároztuk, hogy sex-partyt rendezünk. Tulajdonképpen Éva java­solta, aki kétszoba-összkom- fortos lakástulajdonos. Meg akartuk végre törni összejö­veteleink megkérgesedett ha­gyományait, És hogy Jurek végre abbahagyja a főnökére való panaszkodást. Ivónké­nak ne legyen alkalma állan­dóan a legújabb cuccaival dicsekedni, hogy Jurek elfe­ledkezzen a beteg gerincosz­lopáról (és arról, mennyire haladt előre a sítanfolya­mon). Két héttel a szeánsz előtt megfújtuk a riadót. Mindenki kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt. Még soha ilyen öröm­mel nem fogadták a meghí­vást. De a gondok már a party menüjének összeállítá­sánál kezdődtek. Hogy köny- nyen emészthető, de mégis ízletes fogások legyenek, a különféle káposzták, sült kol­bász és más ilyen ínyencsé­gek kiestek. Áttértünk a dié­tás ételekre, — sós pálcikák­ra, sós földimogyoróra.... Az italok közül a tiszta vodkát választottuk Coca Colával. Megjelenés, megfelelő esti öl­tözetben. Legelsőnek Lac’kowék ér­keztek. Rögtön utánuk Ivon- ka a legújabb vőlegényével. Nemsokára aztán Jurkowék, és már csak Ankára és a fér­jére vártunk. Teltek a percek. Fél óra után megszólalt a te­lefon. Anka üzent, hogy egy óra múlva itt lesznek. Kér­dezte: — Mit csinálunk? — és vihogott. Modtuk, hogy várjuk őket, mert nélkülük nem akarjuk kezdeni. Éva az üres üveget újra cserélte. Ez a várakozás végtelennek tűnt. A letargiából hirtelen a csen­gő hangja rántott ki minden­kit. Végre. Anka csodálatos volt az új ruhájában. — Erre az alkalomra Coty’ parfümöt vettem — vigyorgott. A han­gulat gyászos volt. — Na, akkor kezdhetjük — szólalt meg bátortalanul Ja- cek, és félszemmel a tv-re nézett, ahol most kezdődött a „Kozmosz 1999” c. film. Éva idegesen húzta magához a sósmogyorós tálat. — Van egy állati jó vic­cem — akarta feloldani a feszültséget Ivonka legújabb vőlegénye. Egyedüli gentle­man a társaságból. Valami­vel vidámabb lett a hangu­lat. Aztán minden a régire fordult. Jurek panaszkodott a főnökére?- Ivonka felolvasta új vásárlásainak listáját. Ja- cek megkérdezte, nincs-e va­lamilyen protekciónk Weiss professzorhoz,, mert nagyon fáj a gerince, jobban, mint ősszel. Éjfélkor búcsúztunk el egymástól. Partyrik valójá­ban nagyon kellemes és érde­kes volt. Az embernek változatossá kell tennie az életét. Varga Magdolna fordítása üj dul kytaráls kalsodteikép SZOVJETUNIÓ szputnyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom