Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
1977. június 1. / iOLNA \ , , ^PUJSAG 5 Szövetkezetpolitikai munka w w az AFESZ-ekben zövetkezetipolitikai munka — az első pillanatban elvontnak tűnő fogalom, de valójában nem az, nagyon is gyakorlatias, persze, csak akkor, ha jól végzik. Arról van szó, hogy a fogyasztási szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági egységek, hanem a tagsági viszonyon, kötődésen, érdekeltségen alapuló gazdasági szervezetek. Ez igen sajátos kettősséget jelent: az egyik oldalról azt, hogy megfelelő gazdasági célkitűzéseik vannak, nyereségre törekszenek, a másik oldalról pedig azt, hogy egész ténykedésüknek nagyon sokoldalú szövetkezetpolitikai vonatkozása van. A MÉSZÖV elnöksége nemrégiben egy ÁFÉSZ — a bátaszéki — szövetkezetpolitikai munkáját elemezte, de úgy, hogy figyelembe vette az egész megye tapasztalatait, és nemcsak a bátaszékire, hanem a többire is érvényes tapasztalatokat vont le belőle. Bár a napirendi előterjesztés címében csak a szö- vetkezetpolitikát . említette, ténylegesen a kettősség oldaláról vizsgálták a témakört. Miért kellett mégis így jelölni a napirendet, s erről az oldalról megközelíteni a szövetkezeti munkát? Azért, hogy kellő hangsúlyt kapjon: a gazdasági eredmények stabil növekedésével párhuzamosan nem szorulnak, nem szorulhatnak háttérbe a szövetkezetpolitikai vonatkozásod. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban, a szövetkezetek gazdasági fellendülése közepette egyes szövetkezeti vezetők hajlottak afelé, hogy csak a szorosan vett gazdasági oldalt nézzék, és a spontanitásra bízzák a másikat. Szerencsére ez nem vált általánossá, de a tapasztalatok lépten-nyomon igazolják, hogy nem árt rendszeresen felhívni a figyelmet a kettősség jegyében a szövetkezetpolitikai feladatokra. 'Nézzük közelebbről, miről is van szói A szövetkezet azért szövetkezet, mert tagsága van, és a tag egyben a szövetkezet gazdája. Ebből viszont következik, hogy a tagság, ellátási és termelési érdekeltségén keresztül kell mérlegelni minden szövetkezeti lépést. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megfelelően funkcionálnak a különböző szövetkezeti testületek, a közgyűléseket megfelelő tartalommal töltik meg. Vagyis, ha érvényesül a szövetkezeti demokratizmus, ami egyben szerves része a társadalmunk egészét átfogó szocialista demokratizmusnak. Hangsúlyozni kell a következőket is: a szövetkezet- politikai munka során mindig meg kell találni egyfelől a népgazdasági törekvés, másfelől a tagság gazdasági érdekeltségének és a szövetkezet egészét átfogó célkitűzések összhangját. Ez az összhang általában meg is található. Gondoljunk csak a háztáji termelés szorgalmazására, a termékek felvásárlására, forgalmazására, a megannyi szövetkezeti szolgáltatásra. Néhány év óta minden szövetkezet erősíti felvásárlási üzemágát, megfelelő szakemberek alkalmazásával is. Már arra is van példa, hogy ösztöndíjat fizetnek olyan diáknak, aki majd ebben az ágazatban dolgozik. Persze arra is, hogy a különböző településeken működő szakcsoportokat egyesek szívesen összevonnák bizonyos szövetkezeti gazdálkodási tényezőkre hivatkozva, de megfeledkezve arról, hogy ez a kis településeken élő tagokat hátrányosan érintené, és végül negatív hatással lenne a háztáji lehetőségek kihasználására. Fogalmazzunk másképpen: ez az eljárás lényeges szövetkezetpolitikai szempontokat sértene, ezért a szövetkezeti mozgalom vezetői minden fórumon állást foglalnak ezek ellen. A MÉSZÖV elnöksége is rosszallóan foglalt állást az ilyen — szerencsére nem általános — törekvések ellen. Hangsúlyozva, hogy ne a könnyebbik megoldást keressük, hanem azt, amelyik jobban megfelel a szövetkezetpolitikai követelményeknek. gjSjjf agy nézzük a szövet11 kezeti tanácskozásokat. ■ A szövetkezeti tör- ißmSfi vény is, az azon alapuló szövetkezeti alapszabály is előírja, hogy milyen fórum milyen , kérdésben illetékes dönteni. A szövetkezeti demokrácia gyakorlásának ugyan nem kizárólagos, de fontos formája a közgyűlés. Köztudott, hogy értekezletből mindenkinek meglehetősen sokban van része. Az ÁFÉSZ-tagoknak, tisztség- viselőknek is. És felvetődött — joggal —, hogy törekedni kellene a kevesebb értekezletre. Igen ám, de a mértéktartók mellett itt is tapasztalhatók túlzó, a szövetkezeti tagság érdekeit már többé- kevésbé figyelmen kívül hagyó törekvések is. Több helyen együtt tartotta meg esedékes tanácskozását az ÁFÉSZ és a takarékszövetkezet, abból a megfontolásból kiindulva, hogy ugyanaz a személy többnyire itt is, ott is tag. A két szövetkezet egy érdekképviseleti körbe — MÉSZÖV, SZÖVOSZ — tartozik, mindegyik szövetkezet vezetői elmondták mondandójukat, a tagok is véleményt nyilvánítottak, megfelelő határozatot is hoztak, tehát végül is jónak bizonyult a közös értekezlet. Takarékszövetkezeti és úgynevezett falugyűlést is tartottak már közösen. Anélkül, hogy behatóbban boncolgatnánk ennek az előnyeit és hátrányait, leszögezhetjük, hogy egyes esetekben — főként kis településeken — helyénvaló az ilyen. De ez nem válhat általánossá, még akkor sem, ha így egyszerűbb a mozgósítás a gyűlésre, mert végül is veszélyeztetheti a szövetkezet belső önállóságát, a tagságnak a szövetkezetért érzett felelősségét és fordítva. A tag necsak várjon a szövetkezettől, hanem tegyen is érte minél többet! Ez fontos szövetkezetpolitikai tétel. A legtöbb helyen a mindennapi gyakorlatban nincs is probléma vele. A tagok többsége készséggel végez társadalmi munkát, jegyez célrészjegyet egy-egy szövetkezeti feladat megoldására. A bátai ABC- kisáruház néhány évvel ezelőtt több mint félmillió forintos tagsági célrészjeggyel valósult meg. A bátaszéki vasútállomás közelében lévő élelmiszerbolthoz negyed- milliós célrészjeggyel járult hozzá a tagság. Szinte végtelenül sok vonatkozása van a szövetkezet- politikai munkának. Ebbe a körbe tartozik az ÁFÉSZ-ek szocialista brigádimozgalma is. Az ÁFÉSZ-dolgozók túlnyomó többsége egyben tag, azaz gazda is. A brigád- mozgalom terebélyesedésé- nek jelentőségét csak aláhúzhatjuk, s a fejlődésről is csak az elismerés hangján szólhatunk. Ám e téren is felbukkantak egészségtelen tünetek, s ezzel többen is foglalkoztak a MESZÖV- elnökség ülésén. Egy olyan jelenségről van szó, amit nemigen lehet nevén nevezni, pontosan kimutatni, de mindenki érzi, tudja, hogy létezik, mégpedig kerékkötőként. Ahol a szövetkezet egésze nem reménykedhet kimagasló kitüntetésben (és a vezetők sem számíthatnak nagyobb anyagi elismerésre!), ott alig-alig gondoskodnak az egyes brigádok, dolgozók magasabb szintű elismeréséről, elismertetéséről. Pedig az igazság az, hogy mindenütt van differenciáltság a munkavégzés szintjében, mindenütt vannak jobbak és legjobbak, és az egész kollektíva serkentése érdekében mindenképpen indokolt lenne munkájuk hangsúlyozott elismerése elvetődhet a kérdés, hogy kinek a hatásköre a szövetkezetpolitikai munka. E kérdésre a MESZÖV-elnökség ülése is, más fórumok is egyértelmű választ adtak: minden szövetkezeti vezetőé, tisztségviselőé, sőt, tovább mehetünk, dolgozóé, tagé. Noha minden szövetkezetnél van szövetkezetpolitikai munkatársi státusz az egyes speciális feladatok ellátására, ténylegesen az szükséges, hogy mindenkinek mindennapi munkáját áthassa a bevezetőben említett kettősség. A gazdasági lehetőségeket így lehet a tagság szolgálatába állítani. BŐDA FERENC Vegyszerezés a gyümölcsösben Az ország különböző részein a csonthéjas gyümölcsösökben jelentős kárt okozott a tavaszi fagy. A bátai tsz ültetvényeiben a szokásosnál nem nagyobb a kár. Jók a terméskilátások a barackosban. A munka most vegyszerezés és talajerő- visszapótlás. Ez utóbbihoz a baromfitelepről szállítják a trágyát és folyamatosan dolgozzák be a talajba, a telepítés sorai közé. A gyümölcstermesztésben dolgozó brigád most vegy- szerezi a kajszit. A sorközöket tárcsával művelik, s tartják gyommentesen. A fák között és alatt vegyszerrel irtják a gyomot. Ez meglehetősen gondos munkát kíván, hiszen a Gramoxone lombperzselő hatású, természetesen a fák lombját is leperzseli, ha rájut a levélre, nemcsak a gyomot. Ezért a szokásosnál is körültekintőbben kell a permetezést csinálni, hogy csak a gyomnövények kapjanak a vegyszerből. Képünkön Budi György traktorossal végzi ezt a munkát Csongrádi Lajos és Szétesik István. Hagyomány, kényelem, kockázat... Új technológiai megoldást próbálnak ki a TOTÉV építői. Gyorsan összeállítható, köny- nyen mozgatható, olasz fémelemes zsalukkal k észül a betonelem. Fotó: Bakó. A fejlődés záloga Szép dolog a hagyományok tisztelete. A termelés „nyers” realizmusa azonban nem építhet a hagyományokra. A megnövékedett követelményeknek már ma nem lehet eleget tenni a tegnapi módon, ráadásul, épp a termelés biztonsága miatt gondol- godni kell a holnapra. A termelésben a hagyományokhoz való ragaszkodás egyenlő az előbbre lépésről történő lemondással. Gyakori eset, ha egy vállalat vagy szövetkezet nem vállalja a megújítással járó tagadhatatlan kockázatot, eleve lemondva a változtatás lehetőségéről — teszi ezt a termelés biztonságához, a termelési hagyományokhoz való ragaszkodás jegyében. „Kérem, nekünk ebben már évtizedes hagyományaink vannak'’ — mondják ilyenkor — és bizonyos arisztokratikus lenézéssel említik meg azokat, akik magukra veszik az újat keresés fáradságát. Általában az ilyen helyeken találni meg a becsülettel pátyolgatott, régen amortizálódott, gazdaságtalan öreg gépelj-a filléres nyereséget hozó', éppen csak ittott keservesen értékesíthető termékeket, az ilyen helyeken a legégetőbb a munkaerőhiány, hisz a közvetlen termelésben dolgozók gyakorta előbb éreznek rá az egyhelyben topogásra, mint azok, akiknek feladatuk lenne a megújításra való törekvés, az útkeresés. Van persze a hagyományoknak azért tagadhatatlan előnye is. Jó alap, amire lehet építeni. De csak erre támaszkodni kevés. Érdemes lenne végigvinni a gondolatot, hogy az elmúlt időszákban megyénkben például mely vállalatok léptek a legnagyobbat előre? Elég csak néhány példa, a teljes felsorolás igénye nélkül — a MEZŐGÉP, a bútoripari vállalat, a textiltisztító és ruházati vállalat, a BHG, a TOTÉV (szerencsére lehetne még folytatni) —, hogy bárki meggyőződjön arról, hogy ezeken a helyeken nem féltek az újat teremtés kockázatáról, az ezzel járó többletmunkától, amely természetesen az egész kollektívát terheli ilyenkor. Nem féltek új, korszerűbb technológiákat meghonosítani. És az eredmények őket igazolták. A gyakran néhány évig tartó keményebb munka, megérlelte gyümölcseit. Magasabban állnak már ezeken a helyeken a termelés mutatói, évről évre növekszik a vállalat által termelt nyereség, hatékonyabb, gazdaságosabb a munka — egyszóval „jegyzik” őket — gyakran az országhatáron túl is. A nehéz feladatok, a felemelt mérce önmagában hordoz valamiféle erkölcsi ösztönzést. így alakult ki az említett vállalatoknál egy olyan törzsgárda, olyan kollektíva, amely együtt, edződött a többet vállaló, igényesebb munkához. így teremtődhetnek új hagyományok. Vannak már a megyénkben olyan vállalatok, amelyekről valami újat hallva már azt mondják az emberek, hogy igen, náluk már hagyomány a mindig újat keresés. No persze sportnyelven szólva könnyebb, kényelmesebb megoldás a helyben járás, mint a vágta. Közmondásos igazság a lassan járj, tovább érsz filozófiája. De előbbre jutásunk zálogát, mégis a kockázatot vállaló „sprinterek” hordják magukkal. Gyvgy Vadászná a portán TÜL VAGYUNK a huszonkét órai híreken. A malomból a hengerszékek, koptatok, sziták, felvonók moraja a portáig elhallat- szik, de itt nem zavar, inkább álmosít, nyugalmat sugall. A malom vaskapui zárva. Tenyérnyi lakat fog össze félméteres láncdarabokat. A fülkéből világosság szűrődik az utcára, s jön is kaput nyitni egy asszony. Mielőtt nyitná, kérdéseket tesz fel: kit keres, miért jön ilyen későn, honnan érkezétt? A válaszok megnyugtatják, a lakatot kinyitja, a láncot csörögve kezében tartja. — Tessék beljebb jönni! Ismerősként fogad, hiszen értesítést kapott a telep vezetőjétől kései érkezésemről. Ez a várás azonban nem látszik a portahivatalon. Rend van, látszik nem a látogató kedvéért tiszta az ablak, rendezettek a falon az utasítások a kulcsok, a kapcsolók feliratai. — Hogyan lett portás? — a kérdést nem először tehették fel Vadász Károlynénak, hiszen a válaszból gyorsan kiderül, sok embernek mondhatta el — sajnálva a régi munkahelyét, a lisztcsomagolást. — Nem is merem megmondani, mióta dolgozom itt a dombóvári malomban. Elég az hozzá, hogy 1963-ban Kiváló dolgozó kitüntetést kaptam. Tudja, a lisztcsomagoló- ban dolgoztam, kitűnő kis brigádban. Mi az elsők között csatlakoztunk, még az ötvenes évek végén, a szocialista brigádmozgalomhoz. Szép eredményeket értünk el. Sajnos a liszt később ártott az egészségemnek, allergiás lettem tőle. Mindig náthás voltam, arcüreggyulladásom soha nem akart elmúlni, végül megtámadta az idegrendszeremet. Azt mondta akkor a doktor úr, ha egészséges akarok maradni, sürgősen keressek más munkakört. Megbeszéltük itt a vezetőkkel, aztán éppen üresedett a portási állás, ide osztottak be. El ne felejtsem, közben, 1973-ban az „Élelmiszeripar kiváló dolgozója” kitüntetést is megkaptam, s brigádom több kitüntétésben részesült. Három éve, várjon csak, nincs is még három éve, hogy itt a portán dolgozom. — Ritkán találkozunk éjszaka női portásokkal. — Tudja, nálunk más a helyzet. Itt egészen más jellegű munka folyik, mint a gyárakban Éjszaka az őrlető brigádok, meg ha szállítás van, a rakodók tartózkodnak bent. Nem sok a dolog, de mindig talpon kell lenni. Többször körülfigyelni a telepen, telefonügyeletet tartani, a tűzre vigyázni, szóval elsorolni is sok. — És a brigád? — Szépen dolgoznak. Igaz, már csak ketten vannak az én időmből, Bakhausmanné és Hoppné. A többiek később jöttek a malomba. Mondhatom azonban, hogy most >s jó brigád, amelyikben én dolgoztam. A volt brigádvezető a szekrényből előveszi a régi naplót. Fényképek, feljegyzések, régi eseményekről írásos tudósítások. Azután elővesz egy másik brigádnaplót, ez is régi. Még abból az időből való, amikor Vadászná brigádvezető volt. Éjszaka, amikor csöndes a malom, és a gépek zaja ál- mosítaná, előveszi a díszes könyveket és forgatja. Ügy érzi, mintha ott lenne a liszt- csomagolók között. Persze van itt más is, ami az éjszakai virrasztást könnyebbé teszi: mini televízió és a tévéműsor'utánra Szokol zsebrádió. Az éjféli híreket ebből hallgatjuk meg. Jó ÉJSZAKÁT nem kívánunk egymásnak, csak viszontlátást, mert hol van még nekünk az éjszaka, előttem még hetven kilométer, Vadásznának meg hat óra a portásfülkében PÁLKOVÁCS JENŐ