Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
1977. június 29. t ^PÚJSÁG 3 Városi gyerekek nyáron Nie érezzék hosszúnak a szünidőt Az asztalifoci is jobb szabadban Jobb már most gondolni arra a napra, amikor az iskolában a tanító néni — tanár — sorra megkérdezi a gyerekeket: hogy télt a va. káció? Fiatal pedagógusok mesélik, hogy a felnőttek ellenkező véleményével szemben a gyerekek nagy része egyáltalán nem bánkódik, hogy vége a szünidőnek. Többségük ugyanis már júliusban unatkozik, és a nehezen múló napok, hetek után valósággal megköny- nyebbülnek az iskola adta kötöttségtől, mert „programot” ad. Természetesen semmi okunk rá, hogy örüljünk ennek. Sőt: ez a tünet tulajdonképpen el kellene hogy gondolkoztassa azokat a szülőket, akiknek a gyereke túl hosszúnak érezte a szabadságot. Domboriban néhány vállalati üdülőben nyaralnak gyerekek, és egész szünetben működik a napközis tábor. ahol csapattáborozások folynak. Ott jártunkkor éppen a szekszárdi 2. számú iskolából voltak a táborban kisdobosok, valamennyien harmadik osztályosok. Nyolcvan gyereket hozhattak az iskolából Domboriba, sokkal többen szerettek volna jönni. Végül azért döntöttek úgy, hogy a harmadikosok jönnek, mert a gyerekek többsége egyébként is napközis, tehát a szünidőt is az Iskolában tölti. posváron és Balatonboglá- ron várja a nagymama, Fo- nyódligetre gyermeküdülőbe megy, és amikor itthon van — akkor sem Szekszár- don, hanem Duna melletti tanyájukon laknak Ö különösen szerencsés helyzetben van. Hasonló S. Andrea helyzete, akit szülei magukkal visznek Bulgáriába, ahol az egész család kempingben lakik majd, és sokszor megy a nyáron Szálkára, a nagyszülőkhöz. Szál. kán alkalma van rá. hogy gitkának. ök ugyanis egész nyáron napközisek lesznek. A barátságos, udvarias Lacinak megígérték szülei, hogy a hétvégeken „kiszaladnak” majd a városból, és ő nagyon szeretne Aggtelekre eljutni. „Trabanttal megoldható” — reménykedik és nagyon bízik a szülői ígéretben. Margitka helyzete nehéz: édesanyjával albérletben lakik. szülei elváltak. Három idősebb testvére közül azonban kettőnek saját lakása is van: Margitka szívesen segítene nővérénél, bátyjánál, mert mindkettőnek vannak kisgyerekei. Otthon is segít, úgy érzi, édesanyjának szüksége is van rá: de azért egy-két hétre szívesen „látna világot”. Egyébként Margitka az egyetlen, aki szereti a napközit nyáron is, elégedett azzal, amit az iskola falai között talál „Ott is vannak játékok. versenyek...” — mondja a többieknek, akik fintorognak, fejüket ingat, ják, amikor a napköziről érdeklődöm. A gyerekek nyaraltatása elsősorban nem anyagi kérdés. A dombori táborért például hetven forintot kellett téríteni a szülőknek, s a gyermeküdülőkben is méltányos összegért nyaralnak a kicsik. De a rokonságban való gyerek-cserebere még ennyibe sem kerül; ahol lenne rá mód, okvetlenül ki kellene használni. A környezetváltozás ebben az Kötélhúzást is szívesen játszanak a kicsik Az alsótagozatos gyerekek esetében nincs is sok választási lehetősége a szülőknek: ahol nincs a felügyelet ellátására nagymama, más rokon, ott kénytelenek a kisgyereket napközibe járatni. Az mégis furcsa, ha egy gyereknek semmi más programot nem találnak, nem terveznek szülei egész vakáción át, vés is napközis. Mert már az is „valami", íia a szülők szünidő alatt vesznek ki szabadságot, és ha semmi más nem is történik, de legalább együtt vannak gyerekeikkel. Hat kilencéves gyerekkel beszélgettünk Domboriban a szünidőről. A táborozást mindannyian rettentően élvezték (kivéve R. Anitát, akinek fájt a foga...) és mindannyian nagyon bizakodtak a vakáció hátralévő részében. Anitát, aki a táborba saj. nos fogfájósán érkezett. Kaközelebbi „ismeretséget kössön” a háztáji állatokkal, növényekkel, a baromfiak etetésében is részt vesz. Sz. Gabi Siófokra készül keresztmamájához, Érsek- csánádon a nagyszülőknél volt. Nem hiszem, hogy különösképpen jó érzés volt a lányok beszámolóját hallgatni R. Lacinak és B. Maréletkorban annyi tapasztalattal gazdagítja, élménnyel telíti a gyermekek alakuló tudatát, amennyit a legjobb könyvekkel is nehéz lenne biztosítani. Még két hónap hátra, van a vakációból. Két hosszú — vagy úgy is lehet, hogy két nagyon rövid — hónap. Virág F. É. Komáromi Zoltán felvételei A kidobózáshoz szükség van sportpályára A településfejlesztési tervek társadalmi bírálata Füle Lajosnak igaza van! Bocsássuk előre mindjárt, hogy Füle Lajosnak, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (URBIN- FORjM) szakosztályvezetőjének minden valószínűség szerint nincs szüksége arra, hogy egy napilap bizonygassa igazát. Tudja azt ő maga nagyon jól, és tudják a szakemberek is, akik rendszeresen olvassák az 500 példányiban megjelenő Terület- rendezés című kiadványt. Csakhogy félezer példány oly kevés, hogy még egy régebbi szám (1975, 2. sz.) egyik cikkének utólagos ismertetése is szükségesnek látszik, ha az közérdekű kérdéseket feszeget. Arról van szó benne, hogy a településfejlesztési tervek társadalmi bírálata „szükséges rossz”-e? Az alábbiakban tehát nem az újságíró önálló munkáját, hanem csak összekötő szövegét adjuk az Olvasó kezébe. Tény, hogy „mindazok a folyamatok, amelyek a városépítésben végbemennek, elkerülhetetlenül jó, vagy rossz társadalmi közérzethez vezetnek ... Ezért nagy jelentőségű a városrendezési programok és tervek társadalmi bírálata, a szükséges magyarázatok, felvilágosítások idejében történő megadása, s a lakosság munkatársi bevonása a tervezés folyamatába.” Hiszen, ahogy Dr. Granasztói Pál írja: „...a város végeredményben csak közösségi alkotás lehet, egy egész társadalom produktuma ...” Ennek az elvnek valóra váltása, vagy legalábbis az erre mutatkozó igény világ- jelenség. Füle Lajos brit. német, svájci példákat, idéz. Itthonit Szegedről. „ ... magam is tanúja lehettem annak a helyenként elementáris érdeklődésnek, amely a város különböző rétegei részéről — hivatalos és nem hivatalos fórumokon keresztül — a tervezés és a tervezők felé irányult. Sok értékes javaslat kérült a tervbe így, többnyire olyanok, amelyek a mi figyelmünket elkerülték volna, vagy amelyeknek korábban kisebb jelentőséget tulajdonítottunk ... így van, vagy így lehetne ez más városokban is.” Városépítési tervek közszemlére tételére kiállításokon, vagy kirakatokban megyénkben is volt már példa. Rétegvonalakkal átszőtt szakrajzok, maRettek, modellek azonban nem minden esetben mondanak eleget annak a közönségnek, melytől részletekbe menő szakismereteket bajos lenne elvárni, nagy vonalakban figyelembe vehető tanácsokkal azonban minden bizonnyal szolgálhat. Füle Lajos a nagyközönség „iskolázatlanságára” is kitér egy fővárosi példa részletezésénél, melyet szó szerint idézünk: „A Főváros Tanácsa évekkel ezelőtt — megfelelő eszközök birtokában — megnyitotta városrendezési és városépítési terveinek állandó bemutatótermét, ahol hetekig tartó „közszemlére" bocsátotta pl. Budapest általános rendezési tervét. A hatás frenetikus volt: a lakosság legkülönbözőbb korú, nemű, foglalkozású képviselői nyüzsögtek a kiállított tablók körül, előbb csak félszegen, majd mind otthonosabban, végül már kérdeztek, sőt meg is kérdőjeleztek egyet-mást, majd fogalmazódni kezdtek az első konkrét javaslatok is. Egyesek nem átallották jegyzetfüzettel a kezükben „ólálkodni” tablótól tablóig, s annyi, vagy több időt eltölteni, mint amennyi egy hamisítatlan western-krimi megnézéséhez kellett volna. Kiderült, hogy a városépítés „amatőrhajlama’’ sok ember sajátja, hogy a „naív és tájékozatlan közvélemény” hajlandó formálódni, érni, műszaki és gazdasági korlátokat tudomásul venni, ha akadnak olyan szakemberek, akik vállalják a módszeres, tervszerű tájékoztatás fáradalmát. Ez a lehetőség kisebb településeken is megteremthető.” Az az érzésünk, hogy a fenti idézet utolsó két mondata/ különösen a soka't emlegetett nyílt várospolitika jegyében, kiemelten is hangsúlyozandó. Jelenleg: „A közvélemény foglalkoztatása egyelőre inkább az elkészült együttesek „lereagálásával (szörnyű szól), semmint azok előzetes befolyásolásával történik. Kétségtelen ugyan, hogy a közvélemény nevelése szükséges ahhoz, hogy végletes, laikus vélemények ne vessenek gáncsot időszerű elgondolásoknak, de ez a „nevelés” folya- matjellegű és nem nélkülözheti a szakmai és társadalmi igények bátor ütköztetését.” Az elmondottak és az itt nem idézettek alapján kockáztattuk meg azt a címünkben foglalt állításunkat, hogy Füle Lajosnak igaza van. Jó lenne igazságát belátható időn belül a megyebeli gyakorlatba is átültetni. ORDAS IVÁN Helyzetük rajtuk múlik Hasznosan működnek a népfront-nöbizottságok A PÄRT, és azt követően számos társadalmi, gazdasági, államigazgatási szerv határozatokat hozott a nőpoli- tika'javítására, kiterjesztésére. A határozatok végrehajtása állandó és folyamatos. Időpontokhoz kötni nem lehet, nem is szabad, sőt ott dolgoznak eredményesen, ahol ezt a kérdést nem szűkítik le, hanem egész társadalompolitikánk részkérdésének tekintik. A fentiek ellenére — noha nem ellentmondva azoknak — mégis hangsúlyozni kell, hogy speciális területről van szó, sok sajátos tennivalóval, ezért nem árt néha egyedien foglalkozni a nőpolitikái határozatok megvalósulásával. Szűcs Györgynével. a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának nőpolitikái munkatársával beszélgettünk az eredményekről, a gondokról, a tennivalókról. — Megyénkben ötvenkét népfront-nőbizottság működik. Ezeket a népfrontbizottságok irányítják, s mondhatjuk, egyre jobban. Az elmúlt két évben valamennyi nőbizottságunk számot adott legalább egy esetben tevékenységéről. Amint Szűcs Györgyné elmondta. a nőbizottságok na- n„nn sók területen lehetnek partnerei a nepirCHIDi^^-- goknak, vagy akár a tanácsoknak. Egyik ilyen a településfejlesztési tervek készítésében és végrehajtásában való részvétel. Egyáltalán nem mindegy, hogy a tervkészítés, vaey már a megvalósítás időszakában kérik ki a nők véleményét. A javaslattételi lehetőség mindjárt garanciát nyújt a megvalósításban való részvételre, a helyi erők mozgósítására. Nem véletlen, hogy olyan helyeken sikerült elsősorban bővíteni a gyermekintézményi férőhelyeket, az öregek napközi otthonát, sportudvart teremteni, vagy javítani a községi lakossági szolgáltatás színvonalát, helyesbíteni a boltok nyitva tartási idejét, ahol a községben élő lányok, asszonyok véleményét jó előre kikérték, azt figyelembe vették, s támaszkodtak segítő, szervező munkájukra a megvalósításban is. — Úgy tapasztaljuk, hogy a népfrontbizottságok és azok nőbizottságai sokat tettek a lakosság ismeretei bővítése érdekében is. Növekszik a nők általános műveltsége, politikai ismereteik gyarapodnak. Lehetőség van fórumokra, törvénytervezet-vitákra stb. AZ ISMERETSZERZÉS — hangsúlyoznánk: szórakozva ismeretszerzés — jó helyszínei, magjai a klubok, a szakkörök. Az elmúlt években elsősorban a kisközségekben — Mórágyon. Váralján, Mözsön, csak a példák kedvéért — szerezhettek jó tapasztalatokat. Hogy a tudásszerzés, -bővítés iskola- rendszerben, vagy egyéb formában történik, az mellékes, fontos a műveltség gyarapítása. Itt azt is hangsúlyozni kell, hogy a nőpolitikái határozat ÖpmagauSn "em elé£- f n°k- nek maguknak 15 toreacu... ök kell az igényességre. Éljenek a határozatok, a törvény adta lehetőségekkel, hiszen elsősorban rajtuk, múlik, helyzetük hogyan alakul, — Az ismeretszerzés, a -képzés és a közéleti tevékenység kölcsönhatásban van. Általában a képzettebb, műveltebb nők vesznek részt a közéletben, szólnak bele a közügyek intézésébe. Hogy a beleszóláshoz való jog, erkölcsi alap meglegyen, megfelelő ismeretanyagra van szükség. Az elmúlt oktatási évben a'községi népfrontbizottságok nőaktivistái közül mintegy százan vettek részt valamilyen tanfolyamon. Ma elsősorban ők az erjesztői a népfronttal kapcsolatos speciális tevékenységnek. Sőt egyre inkább kilépnek a nőket érintő témák szűk köréből, közéleti tevékenységük szélesedik. Az elmúlt pár évben több, háztartásban dolgozó nőt nyertek meg a népfront-nőbi- zottságok a közösségi munká- * nak. ök leginkább a család- és ifjúságvédelem területén, a pedagógiai munkaközösségekben tevékenykednek, de nem vonják ki magukat a községfejlesztési akciókból sem. Rendszeres látogatói a szülők iskolája keretében szervezett előadásoknak. Példásan működik e téren a paksi járási pedagógiai munka- közösség. A nők körében végzett szemlélet-. és tudatformáló tevékenység legkedveltebb formája a nőklub. A paksi és szekszárdi lányok-asszo- nyok klubjának példájára növekszik az ilyen jellegű közösségek száma. Itt igényes, tartalmas programokat teremtenek a klubvezetőségek. Á „'ÍÍPOLITÍÍvAI határozatok, valamint a ií3pC?°lódó törvény előírásainak megvalósításait az illetékes szervek garantálják. Ennél azonban fontosabb, hogy a társadalmi erők, elsősorban a nők is sorompóba álljanak a határozatok megvalósítására. Eredményeink máris vannak, de a tennivaló még több. L. Gy. i
