Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

2 ^PÚJSÁG Kádár János átvette a Nemzetközi Lenin-békedíjat (Folytatás az 1. oldalról) sító törekvései és a fajgyűlö­let ellen, a népek szabadsá­gáért és nemzeti függetlensé­géért teszünk. Megnyilvánul ez az egység azokban a kö- ^zös kezdeményezésekben és nemes erőfeszítésekben, ame­lyek olyan nagy horderejű feladatok megoldását céloz­zák, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a le­szerelés. — Kedves Kádár elvtárs! Most. amikor átnyújtom ön­nek, a Nemzetközi Lenin-díj kitüntetettjének az érdemér­met és oklevelet, ismételten gratulálok a nagy Lenin ne­vét viselő, magas nemzetközi kitüntetéshez. Az önnek ado­Válaszbeszédében Kádár János a következőket mond­ta: Tisztelt Blohin elvtárs! Kedves elvtársak! — Hatvan évvel ezelőtt, amikor Európa véráztatta mezőin még javában tombolt az első világháború, Orosz­ország munkásai, parasztjai, elnyomott nemzetiségei Le­ninnek, a bolsevikok párt já­rnak a vezetésével harcba szálltak. A felkelők, a forra­dalmárok a dolgozók életbe­vágó követeléseiért harcoltak. Amikor győzött a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom, a szovjethatalom első nyil­vános fellépése a békedekré- lum elfogadása volt. A forra­dalom győzelmével olyan ál­lam született, amely a szo­cialista társadalom építésére és a békéért vívott harcra esküdött föl. — A Szovjetunió azóta is a világbéke fő támasza és döntő ereje. Fennállása óta soha nem kezdett háborút, de az ellene támadókat vissza­verte. A második világhábo­rúban az antifasiszta koalí­ción belül magára vállalta a fő terhet, szétzúzta a Hitler- fasiszta támadókat és ezzel nagy veszedelemtől mentette meg az egész emberiséget. A Szovjetunió ma is a békéért folytatott harc élén jár. Ezért nem véletlen, hanem törvény- szerű, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenin- békedíjat alapított. — A Lenin-békedíj az egész világon nagy erkölcsi tekintélyre tett szert. A nem­zetközi összetételű bizottság — amely dönt e díj odaítélé­séről — pártállásra, világné­zetre, nemzetiségre, a bőr szí­nére való tekintet nélkül íté­li oda a díjakat azoknak, akik megítélése szerint a békét, a népek közötti barátságot szol­gálják. — Engem most az a meg­mányozott kitüntetés szemé­lyes érdemeinek méltó meg­becsülése, s egyben elismeré­se annak, hogy az egész ma­gyar nép jelentősen hozzájá­rult a világbékéért vívott kö­zös harc ügyéhez. — Jó egészséget, hosszú életet és nagy sikereket kí­vánok önnek, kedves Kádár- elvtárs, munkásságához, amelyet a magyar nép javá­ra, a béke és a népek kö­zötti barátság további meg­szilárdítása érdekében fejt ki. — Éljen a világbéke! — fe­jezte be beszédét Nyikolaj Blohin akadémikus, majd át­nyújtotta Kádár Jánosnak a magas kitüntetést. tiszteltetés ért, hogy egyike vagyok azoknak, akiknek az idén a Nemzetközi Lenin- békedíj Bizottság a díjat oda­ítélte. ön az imént azt mon­dotta, hogy a díjat személyes érdemekért és a magyar nép helytállásáért ítélték nekem. Ami a szerhélyes tevékenysé­get illeti: saját magatartását és tevékenységét senki sem képes tárgyilagosan megítél­ni, arra mások hivatottak. De bizonyos, hogy aki társadal­mi tevékenységet folytat és olyan átfogó célért akar ten­ni valamit, mint a béke vé­delme és megszilárdítása, az sdha nincs egyedül. S ha én valamit tehettem a béke ügyé­ért, csak azért tehettem, mert nem elszigetelten, s nem egyedül dolgozom, mert együtt dolgoznak velem elv­társaim, honfitársaim. — Hazánkban százezrek, milliók: munkások, parasz­tok, értelmiségiek, egyházi személyiségek, férfiak és nők, idősek és fiatalok küzdenek a békéért. Minderre gondol­va őszintén köszönöm ön­nek, tisztelt Blohin elvtárs, s a bizottság tagjainak a szá­momra és népünk számára nagy megtiszteltetést jelentő döntést, hogy a Lenin-béke- díijat nekem ítélték. — A magyar nép békés építőmunkát folytat, a fejlett szocialista társadalmat építi. Létérdekei, társadalmi céljai egyaránt azt igénylik, hogy békében folytathassa munká­ját. Ezért dolgozik pártunk, kormányzatunk, népünk tel­jes egységben. A békéért, a népek közötti barátságért vívott küzdelem­ben is mérhetetlen erőt ad számunkra, hogy legnagyobb barátunk és szövetségesünk, testvérünk, a Szovjetunió ol­dalán, vele teljes egyetér­tésben vívhatjuk ezt a harcot. — A nemzetközi közvéle­mény jól ismeri azokat a ma különösen időszerű szovjet javaslatokat és lépéseket, amelyek a .háborús veszély le­küzdését, a béke megszilárdí­tását célozzák. Ezek a javas­latok nemcsak a Szovjetunió érdekeit szolgálják, hanem messzemenően megfelelnek a szocializmust építő népek, a világ minden népe érdekei­nek is. — Pártunk, kormányzatunk és népünk jól ismeri, érti és teljes mértékben helyesli azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket napjainkban a Szov­jetunió a stratégiai fegyverek korlátozásáért, a közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséért és az általános leszerelésért tesz. Sajátunknak tekintjük ezeket a törekvéseket, s a Szovjetunióval teljes egység­ben küzdünk azért, hogy való­sággá váljanak. — A Nemzetközi Lenin- békedíj Bizottság döntéséről a magyar közvélemény május elsején reggel értesült. Ezen a napon és az azt követő idő­szakban nagyon sok elvtár­samtól, honfitársamtól kap­tam üdvözletét. Amennyire érzékelni tudtam, nagyon sok gratulációból az csendült ki, hogy nálunk Magyarorszá­gon az emberek e kitüntetést sajátjuknak tekintik. Vala­hogy úgy fogják fel — sze­rintem igen helyesen —, hogy ezt a kitüntetést a mi népünk kapta. Ez végtelenül jóleső érzés számomra. — Nagyon sok üdvözletét kaptam külföldről is. Az első üdvözletét közeli barátunk­tól, Leonyid Iljies Brezsnyev evtárstól kaptam, akit nagyon tisztelek, s akit az egész ma­gyar nép nagyra becsül és ér­tékel. Nagyon sok más üdvöz­let is érkezett címemre a Szovjetunióból és más orszá­gokból, ismert vezetőktől, munkásoktól, parasztoktól, művészektől, barátaimtól. Nyikolaj Blohin csütörtö­kön délben Kádár János tisz­teletére fogadást adott a szovjet nagykövetségen. Po­hárköszöntőjében üdvözölte Kádár Jánost a Nemzetközi Lenin-békedíjjal történt ki­tüntetése alkalmából. Üdvöz­lő szavaira Kádár János vá­laszolt. A fogadáson megjelent Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, s ott voltak az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és a Központi Bizottság titkárai. Részt vett az Elnöki Tanács, a Minisztertanács több tag­ja, a Központi Bizottság osz­tályvezetői. Megjelentek a — Megragadom az alkalmat, hogy forró köszönetét mond­jak Leonyid Iljies Brezsnyev elvtársnak, minden szovjet barátomnak, és mindazoknak, akik megtiszteltek üdvözle­tükkel. A jókívánságokat kö­szönöm és szívből viszonzom mindnyájuknak. — A békéért hatvan éve szilárdan és következetesen harcoló nagy szovjet népnek teljes sikert kívánok a kom­munizmus építésében! Szív­ből kívánom, hogy világra­szóló, nagy művüket békében folytathassák! — A Lenin-békedíj nagy erkölcsi megtiszteltetés, de ugyanakkor kötelezettség is. Igyekszem olyan szellemben dolgozni, hogy méltó legyek erre a nagy kitüntetésre. Sze­retném biztosítani szovjet barátainkat, a szocializmust építő testvéri népeket, a bé­keszerető embereket és népe-» két arról, hogy a magyar nép a jövőben is eltökélten és következetesen ott lesz, ahol a haladásért harcolnak és a békét védik. — Olyan korban élünk, amikor bonyolult, nagy és nehéz nemzetközi kérdések várnak még megoldásra. Tudjuk, hogy ez harc nélkül nem megy. Pártunk, kormá­nyunk, népünk minden tőle telhetőt megtesz, hogy elő­mozdítsa a haladás, a béke ügyét. Minden gondolkodó ember látja, érzékeli és tud­ja, hogy a béke erői növeked­nek. Optimisták vagyunk, bi­zakodunk: igazságos ügyünk győzni fog. Állhatatos har­cunk eredményeként eljön a szilárd, tartós béke korszaka! — fejezte be válaszbeszédét Kádár János. A Központi Bizottság első titkára a kitüntetéssel járó pénzösszeget a Magyar Szo­lidaritási Alapnak és egy magyar gyermekintézmény- nék ajánlotta fel. Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketa­nács képviselői, az egyházak vezető személyiségei. Ott voltak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére mun- kaversenyf kezdeményezett csepeli szocialista brigád tag­jai, ipari és mezőgazdasági üzemek szocialista brigádjai­nak képviselői, a magyar po­litikai, társadalmi, tudomá­nyos, kulturális élet vezetői. Jelen volt V. J. Pavlov. a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint a szov­jet nagykövetség vezető be­osztású diplomatái, a szocia­lista országok budapesti nagykövetségének vezetői. Kádár János válaszbeszéde Fogadás a szovjet nagykövetségen Merényletsorozat a választási kampányban Vasárnap szavaznak Törökországban ALIG TÖBB, mint egy hónappal az isztambuli véres má­jus elseje után választásokat tartanak Törökországban. Arról dönt az ország lakossága, folytatódjék-e a jelenleg uralmon lévő Nacionalista Front kormányzása, avagy a Köztársasági Néppárt vezére nyerje el.a miniszterelnökséget. A választási kampányt bombák robbanása, puskaropogás kíséri. Egy hó­nap alatt öt ízben kíséreltek meg merényletet az ellenzék ve­zetője, Bülent Ecevit ellen, s a különböző fegyveres csoportok összecsapásai napirenden vannak. A választás feszült belpolitikai helyzetben, az átalakuló­ban lévő török gazdaság betegóriáiban kerül megrendezésre. Jól illusztrálja ezt egy adat: a munkaképes lakosság 13 szá­zaléka nem talál magának kereső foglalkozást, s az infláció eléri az évenkénti 17 százalékot. Törökországot erősen meg­viselte a Nyugatot sújtó gazdasági válság, s az ország, amely most igyekszik felsorakozni az ipari államok sorába, egyre nagyobb nehézségekkel találja magát szemben. Ankara több mint egy évtizeddel ezelőtt társult tagja lett a Közös Piacnak, de ez az állapot korántsem elégíti ki a török gazdasági veze­tőket, akik a teljes jogú részvételre számítanak. MEGNEHEZÍTI mindezt a szomszédos Görögországgal való hosszú viszály is. A ciprusi problémához, amely már év­tizedek óta szembeállította egymással a két NATO-országot, az utóbbi időben egy újabb konfliktus-forrás csatlakozott. Ki­derült, hogy az égei-tengeri görög szigetek körül, a kontinen­tális talapzatban olaj van. Ezt a kontinentális talapzatot azon­ban Törökország is magának vallja, hiszen a szigetek igen kö­zel vannak a kis-ázsiai partokhoz. így aztán nem kelt meg­lepetést, hogy az atlanti paktum délkeleti szárnyának két tag­állama, hajdan volt oszlopa, időnként egymás ellen mozgósitja haderőit. Törökországban amúgy is különleges helyzete van a hadseregnek. A fegyveres erők magukat az államalapító, Kemal Atatürk eszméi letéteményesének tekintik, s időről időre beavatkoznak a polgári politikába, s a fontosabb dön­tésekben egyértelműen a tábornoki karé a végső szó. A JELENLEGI, idő előtti választásokat is olyan hírek előzték meg, hogy a hadsereg beavatkozásra készül. Az ország­ban egyre erősödött az erőszakhullám, fegyveres ultrabaloldali és fasiszta diákcsoportok tűzharcot vívtak egymással. A leg- harciasabban a kormányzó koalíció egyik tagjának, a Nemzeti Akciópártnak a fegyveresei léptek fel. A „szürke farkasok” terrorcsoportjai nem csupán Törökország területén, de külföl­dön is gyilkoltak. A koalíció vezető ereje az Igazságpárt, melynek élén Süleyman Demirel miniszterelnök áll. Erős be­folyása van még az ún. Nemzeti Üdv Pártjának is, amely a legelmaradottabb, bigottan muzulmán rétegek képviseletében lép fel. A koalíció heterogén összetétele maga is akadályozta a hatékony politikát. Demirel miniszterelnök célul tűzte ki az erős török nehézipar megteremtését, a mezőgazdaság moderni­zálását, a feudális maradványok felszámolását. Az országon belül nagy a különbség a fejlettebb nyugati és az igen elma­radott keleti tartományok között, s a gazdasági elmaradottsá­got nemzetiségi ellentétek is súlyosbítják. Külpolitikájában a Demirel-kormány arra törekedett, hogy az egykori egyoldalú NATO-orientáció helyett sokoldalú politikát folytasson. Javí­totta az ország kapcsolatait a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, valamint Törökország közel-keleti arab szomszédaival. A PÁRTSKÁLÁN a középtől valamivel balra helyezkedik el Ecevit Köztársasági Néppártja. A volt miniszterelnök ön­magát szociáldemokratának vallja, beszédeiben kiáll a dolgo­zók jogaiért, s jó kapcsolatot tart a DISK szakszervezeti szö­vetséggel is. Egy nyilatkozatában, melyet az International Herald Tribune c. lapnak adott, kilátásba helyezte a politikai foglyok szabadlábra helyezését. Törökországban még érvény­ben vannak olyan rendelkezések, melyek súlyos börtönbünte­téssel sújtják azokat, akik tagjai az illegális Török Kommu­nista Pártnak. M. G. ✓ * 1977. június 3. Ülést tartott a Minisztertanács Ülést tartott a Miniszter- tanács. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 81. üléséről előterjesztett jelen­tést. Megbízta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizott­ságát, hogy tegye meg a szük­séges intézkedéseket az ülé­sen elfogadott ajánlásokból eredő feladatok végrehajtásá­ra. Havasi Ferenc, a kormány elnökhelyettese a magyar— román gazdasági együttmű­ködési vegyes kormánybi­zottság elnökeinek találkozó­járól, Szekér Gyula minisz­terelnök-helyettes a magyar NDK gazdasági és műszaki - tudományos együttműködési bizottság üléséről tett jelen­tést. A kormány a jelentése­ket elfogadta. A külügyminiszter beszá­molt a Varsói Szerződés tag­államai külügyminiszteri bi­zottságának üléséről. A kor­mány a beszámolót jóváha­gyólag tudomásul vette. A pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter javasla­tára a kormány elfogadta az 1976. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vény tervezetét, és úgy hatá­rozott, hogy azt az ország­gyűlés elé terjeszti. A nehézipari miniszter elő­terjesztésére a kormány jó­váhagyta a Székesfehérvári Könnyűfémmű fejlesztésének állami nagyberuházását. A kormány az egészség- ügyi, a belkereskedelmi, a belügy- és a kulturális mi­niszter előterjesztése alapján intézkedéseket határozott el az alkoholizmus elleni küzde­lem fokozására. Az egészségügyi minisz­ter, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a munkaügyi miniszter jelentésében össze­gezte a táppénzfegyelem erő­sítése érdekében elhatározott intézkedések végrehajtásának kezdeti tapasztalatait. A Mi­nisztertanács a jelentést tu­domásul vette. Az egészségügyi, a kulturá­lis, a mezőgazdasági és élel­mezésügyi, valamint az okta­tási miniszter javaslatára a kormány rektori megbízatá­sokról döntött. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI). Jól fejlődnek a szovjet-japán kapcsolatok A japán külügyminiszté­rium szóvivője csütörtöki sajtóértekezletén megelége­déssel nyilatkozott Japán és a Szovjetunió jószomszédi kapcsolatainak alakulásáról. Azt a levélváltást kommen­tálva, amely most zajlott le Fukuda Takeo japán minisz­terelnök és Leonyid Brezs­nyev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának főtitkára kö­zött. A szóvivő az MTI to-« kiói tudósítójának kérdésére válaszolva a következőket mondotta: Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának Fukuda Takeo miniszterelnökhöz in­tézett, szerdán átadott levele annak kifejezésre juttatása, hogy a Szovjetunió híve ja­pán és a Szovjetunió baráti kapcsolatai előmozdításának. Nemrég aláírták Moszkvában a két ország ideiglenes halá­szati egyezményét. Tokióban tárgyalt Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter, aki a napokban aláírta a ja­pán—szovjet hosszú lejáratú külkereskedelmi megállapo­dást. Rövidesen Tokióba lá­togat a szovjet külkereske­delmi miniszterhelyettes, hogy tárgyalásokat folytasson a szibériai kooperáció egyes vonatkozásairól. A hónap kö­zepén pedig Moszkvába uta­zik Isida Hirahide japán munkaügyi miniszter. Mind­ezt figyelembe véve megálla­pítható, hogy Japán és a Szovjetunió kapcsolatai nor­málisak és a kapcsolatok ala­kulása sokat ígérő a jövőre nézve — mondotta a japán külügyminisztérium szóvivő­je. Izraeli falvak Ciszjordániában Néhány nap múlva 10 éve lesz annak, hogy az izraeli csapatok a 3. izraeli—arab háborúban elfoglalták a Sí- nai-félzsigetet (56 980 km2), a Golan-fennsíkot (1295 km2), Ciszjordániát (560 km2), és a gazai övezetet, mintegy 1 millió — zömmel palesztinai lakos került uralmuk alá. Az 1948 óta kormányzó Munka­párt Egyiptommal és Szíriá­val kötött csapatszétválasz­tási megállapodások kereté­ben területkiürítéseket haj­tott .végre a Síniai-fólszige- ten és a Golán-síkon. Az 1967-es háború után Ciszjor- dániából és a gazai övezet­ből 410 ezer palesztin mene­kült Jordániába. 1975-ös ada­tok szerint Ciszjordániában 700 ezer, a gazai övezetben 400 000. Jordániában 900 ezer, Libanonban 350 ezer, Szíriá­ban 150 ezer palesztin élt, fő­leg menekülttáborokban. A Palesztin Felszabadítási Szervezet legmagasabb szintű testületé a 180 tagú Palesz­tin Nemzeti Tanács 12. ülése 1974. júniusában elfoglalta a gazai övezetre és Ciszjordá- niára kiterjedő palesztin ál­lam tervét, ahol hazát akar teremteni a világon — 1948 — az 1. izraeli—arab háború — óta szétszórtan élő palesz­tinok számára. Az izraeli kormány maka­csul ragaszkodik az 1967-es törvénytelen területi hódí­tásokhoz. A megszállt terüle­teken létrehozott izraeli te­lepülések hálózata a kor­mány kolonializációs poltiká- jának következménye. Az izraeli szélsőségék egyértel­műen állást foglalnak Cisz­kUdthiäoui* ~>. ‘iszjordániaMecheu< aJ, wlu ■VS JieUsrvh« ■Az izraeliek által Elétesített •települések VFÖLDKÖZI­JORDÁNIA Izraeli megszállás alatt jordánia (az izraeli ortodox szóhasználat szerint Szamá- ria Jude) visszaadása ellen, mivel azt a „Nagy-Izrael” részének tekintik. Ezt a célt támasztja alá, hogy a meg­szállók közel 50 zsidó telepü­lést létesítettek a Jordán • folyó jobb partján, Közel- Kelet „éléskamrájában” Cisz­jordániában. Térképünk a Le Monde alapján néhány új izraeli te­lepülést mutat. — TERRA — I

Next

/
Oldalképek
Tartalom